Akadály kívül és belül
Farkas László
2004/11/18 05:05
645 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Önmagának is falat épít a hátrányos helyzetű

A romák, megváltozott munkaképességű emberek, gyesről visszatérő nők munkaerő-piaci esélyei rosszabbak az átlagosnál - ezt kutatások, vizsgálatok bizonyítják. A jól ismert akadályozó tényezők között szerepel az előítélet ("nem akarok cigány beosztottat, a kollégáim, partnereim, megrendelőim nem szívesen látnának köztünk romát"), a munkabírással kapcsolatos fenntartások (a gyerek miatt rendszeresen késni fog, nem tud a munkájára koncentrálni, biztosan sokat felejtett), valamint az anyagiakat érintő aggodalmak (több beruházásra is szükség lenne, hogy alkalmazni tudjam). A munkaadók fejében kódorgó gondolatokat nehéz nyomon követni, és munkajogi fórumokon számon kérni. Vannak azonban egyéb akadályok is, amelyeknek már nincs közük a munkaadó jó- vagy rosszindulatához - ez pedig a "hozott érték".

Nem a munkaadótól függ ugyanis, hogy a mozgássérült vagy a roma munkavállaló milyen képzettséggel jelenik meg a piacon - ám ha az nem felel meg elvárásainak, a legnagyobb jóindulat és tolerancia mellett sem fogja alkalmazni. Az oktatás jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé, hogy a hátrányos helyzetbe születettek "egyenlítsenek", leküzdve kezdeti nehézségeiket az érdeklődési körüknek, képességeiknek megfelelő legmagasabb végzettséget szerezzék meg, vagy a leginkább piacképes szakmát tanulják ki, megfelelő színvonalon. Kettős hendikep tehát, amelyet tovább ront egy ki nem mondott, a kutatásokban ritkán hangoztatott harmadik. Ez pedig az egyén álláskereséssel kapcsolatos elképzelései, elvárásai, a kudarcok megélésének, kezelésének módja, a munkaerő-piaci helyzet valós ismerete. Átlagos álláskereső nincsen, ma már a felsőfokú végzettséggel, magas szintű nyelvtudással, szakmai gyakorlattal és jó kapcsolatrendszerrel rendelkező kevesek mellett a többséget alkotók szinte mindegyike beilleszthető valamilyen szempontból a hátrányos helyzetű kategóriába; a legtöbb álláskereső ugyanis vagy végzettsége vagy szakmájának "feleslegessége", netán lakóhelye, életkora, és a fentebb említett speciális okok miatt nehezebben tud elhelyezkedni.

Mégis, azok, akik talán a leginkább felkészültek a felvételi interjúra - vagyis a közép- illetve felsőfokú végzettséggel rendelkező, alacsony szintű nyelvtudás birtokában lévő, ám az álláskeresési technikákat jól ismerő, rendszeresen számítógépet, internetet használó "átlagos" aktív álláskeresők - tisztában vannak a nehézségekkel, a munkaerőpiac sok esetben kiábrándító jellemzőivel. Azzal, hogy több tucat önéletrajz, pályázat elküldése után jó, ha tíz százalékára egyáltalán válaszolnak, és azzal, hogy ez a válasz a legtöbb esetben (a jelentkező hite szerint tökéletes megfelelés esetén is) csak egy pár szavas elutasító levél, e-mail. Tudják, hogy ma már szinte mindenhol fényképes cv-t kérnek, és az angol nyelvű curriculum vitae akkor is követelmény, ha a munkakör ellátásához alapszintű ismereteknél többre nincs szükség. Ismerik a felvételi procedúra összetettségét, sokszor átláthatatlanságát, a szakmai vezető, EF-munkatárs döntéseinek logikátlanságát, illetve - a cég belső működése szerinti, a jelentkezőre nézve sokszor sértő - logikáját. (Például hosszas felvételi procedúrát rendeznek, amely csak arra szolgál, hogy a főnök meggyőződjön róla: az ismerőse által ajánlott jelölt által kért összeg valóban megfelel az átlagnak; magasabb követelményszint meghatározása, hogy ne jelentkezzenek túl sokan, majd amikor túl kevesen, túl sokat kérve érkeznek az interjúra, a munkakörről kiderül, hogy korántsem felel meg végzettségüknek, elvárásaiknak - a sor még hosszan folytatható.)

Mindezekkel a hátrányos helyzetben lévők többnyire nincsenek tisztában. A számukra oly fontos, életüket, sikereiket oly nagyon befolyásoló fától nem látják, nem láthatják az erdőt.
A roma munkavállaló, amikor azt olvassa az újságban, hogy "jelentkezés fényképes önéletrajzzal", automatikusan - és néhány esetben sajnos jogosan - asszociál arra, hogy a nem megfelelő "külsejű" jelölteket kívánják így kiszűrni. A megváltozott munkaképességű jelentkező, ha nem kap visszajelzést az interjú vagy az őszinte, "hátrányát" felvállaló önéletrajz elküldése után, nem arra gondol, hogy esetleg több tíz, száz álláskereső vár ugyanarra a telefonra, hanem - talán sokadszorra - rögzíti magában: a munkaadók diszkriminálnak, kizárólag a munkavégzést nem, vagy csak kismértékben befolyásoló sérülése miatt utasították el, bánnak vele ennyire lekezelően.

A szakemberek szerint ez az önbizalomhiányhoz, elkeseredéshez, kiábránduláshoz - és ezáltal az álláskeresésről való lemondáshoz - vezető gondolkodási spirál még azoknál is előfordul, akiknek a "hátránya" valójában nem látható, csupán az érintett tud róla. Ilyen például a cukorbetegség, epilepszia, megfelelő ruhaviseléssel jól takarható, nem fertőző bőrbetegség, esztétikai bőrhiba. Az ilyen betegségek esetében vannak olyan munkakörök, amelyeket nem láthatnak el - és rendkívül sok olyan, amit igen. Az epilepsziásokat - a korábbi évtizedekkel ellentétben - ma már rendkívül ritkán éri utol úgynevezett nagyroham, ez ugyanis gyógyszeres kezeléssel kordában tartható. A betegségnek több fajtája van - némelyik csak akkor okoz kisebb-nagyobb problémát, ha az ebben szenvedő például alkoholt iszik. Másoknál kisebb roham is csak éjszaka, alvás közben fordul elő - a legnagyobb munkahelyi probléma, ami ebből adódik, maximum pár perces késés lehet, ha ez a hajnali órákban következett be. Az ő esetükben tehát nem annyira a valódi betegség az elhelyezkedést gátló tényező, hanem olyan körülmények, amelyek a népesség más, hasonló problémával nem küszködő tagjai helyzetét is nehezítik. Mint például a nem piacképes végzettség, az életkor, a nyelvtudás hiánya és így tovább. Mindezt azonban kétségtelenül tetézi az említett befelé fordulás, az álláskeresési kudarcok egyetlen - és megváltoztathatatlan - okra való visszavezetése.

A hátrányos helyzetben lévők esetében ez a harmadik probléma legalább akkora akadályt jelent, mint az előző kettő: a munkaadók valóban létező elutasító magatartása és a képzettségbeli hendikep. Ők a kudarcélmények után nem csupán elkeserednek, de értelmetlennek is látják a további keresést, a pályamódosítást, új szakma kitanulását - hiszen meggyőződésük, hogy eredeti problémájuk miatt magasabb végzettséggel, nyelvtudással, nagyobb aktivitással, sem fognak tudni sikeresebben elhelyezkedni. A megváltozott munkaképességű embereket, a romákat és más, jól körülhatárolható okból hátrányos álláskeresési helyzetben lévő embereket különböző civil és állami szervezetek próbálják meg segíteni, aktivizálni. A szándék nemes, néha eredményes is. Azonban a hasonló cipőben járó emberek álláskereséssel kapcsolatos élményeinek feltárása, a közös programok során elmesélt történetek akár éppen azt a hitet, tudatot erősíthetik meg bennük, egymásban, hogy lám, a másiknak sem sikerült, valóban értelmetlen újra és újra megpróbálni, csupán azért, hogy a kudarcélményeket halmozza. Az át- és továbbképzési programok szervezői ezt a szociálpszichológiai hatást nem, vagy legalábbis nem feltétlenül kezelik - már ha egyáltalán érzékelik.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek