Aleppo
Farkas Zoltán
2003/06/20 20:37
2492 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Aleppo a történelem legősibb városai közé tartozik, de ki is emelkedik közülük azzal, hogy a kezdetektől folyamatosan lakott település. Stratégiai fontossága miatt I. Szelim is szemet vetett rá.

Egyik birodalomból a másikba

Az észak-szíriai város a történelem egyik legrégibb folytonosan lakott települése, melynek lakossága is e történelmi összetettséget jelzi. Zömében muzulmán arabok lakják, de örmények, keresztények, kurdok egyaránt jelentős számban találhatók a városban.
A település történetének első emlékei az i.e. VI. évezredből valók, a Tell-Halaf dombban cserépmaradványokat találtak ebből az időszakból. Az i.e. 3. évezred végétől a hettiták uralták ezt a vidéket, s bár átmenetileg Mitanni (i.e. 17. sz.), majd Egyiptom (i.e. 15. sz.) szállta meg, de a hettiták befolyását csak az i.e. 12. sz-ban sikerült felszámolni. Ezt követően birodalmak egész sorához tartozott e stratégiai szempontból fontos település. Urartu (i.e. 9. sz.), Asszíria (i.e. 8. sz.), perzsa Akhaimenida (i.e. 6. sz.), majd Nagy Sándor, illetve a Szeleukida birodalom vonta függőségébe Beroia néven. Ezt követően hosszabb időre a rómaiak fennhatósága alá került, akik az i.e. 1. sz-ban Syria provinciához csatolták. Róma emléke

Arabok és keresztények

Szaladin 637-ben az arabok kezére került, s a 10. sz-ban már önálló fejedelemséggé is tették Aleppót, 962-ben azonban már a bizánciak szállták meg. Az arabok nem sokáig késlekedtek, mert még ugyanebben az időszakban vissza is foglalták.
A 11. sz-ban (1070 k.) azonban a szeldzsuk törökök kezébe került, akiktől a keresztes hadjáratok idején a keresztények ragadták el. A muszlimok meghirdették a dzsihádot, mely egyelőre védelmi célokat szolgált, csakhogy a vallási megosztottság miatt kezdetben nem értek el komolyabb sikereket, s csak 1144-ben sikerült olyannyira egyesíteni az erőket, hogy Aleppót és térségét visszaszerezzék a frankoktól (keresztesektől).
Szaladin további sikereket ért el, így halálát követően (1193) is egészen 1260-ig sikerült megtartani Aleppót. Ez az időszak a keresztesek és a muszlimok kompromisszumos tárgyalásainak időszaka (vö. 3. keresztes hadjárat), Aleppó szempontjából pedig a központtá válás lehetőségét jelentette (még Bagdadot is valamelyest háttérbe tudta szorítani). Ekkortájt erősítették meg a citedellát, mely mai formáját ekkor nyerte el.

Török kézre kerül a város

I. (Vitéz / Vad) Szelim Ezután a mongolok (Dzsingisz kán unokájának) véres uralma következett, a várost a frankokkal közösen vették be. Az egyiptomi mamelukok átmeneti uralma után Timurlenk hódította meg 1400-ban. (Timurlenk ekkor olyan viharos gyorsasággal hódított, hogy 1403-ban kis híján az Oszmán birodalmat is csírájában elfojtotta. 1405-ös váratlan halála juttatta lélegzetvételhez a Közel-Kelet lakóit.) Ettől az időszaktól kereskedelme egyre nagyobb lendületet vett, nagyon kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat sikerült kiépítenie.
Többek közt emiatt tartotta fontosnak I. (Vitéz) Szelim török szultán is, hogy az oszmán-török birodalom részévé tegye a várost. 1516-ban azonban az is egyre jobban nyugtalanította, hogy a perzsa sah szövetséget kötött a mameluk szultánnal, Kanszu Gavrival. Emiatt a török szultán attól félve, hogy a mamelukok hátba támadhatják (ugyanis Szelim eredetileg Konya meghódoltatására készült), úgy döntött, hogy a nyolcvanéves Kanszu Gavri ellen fordul. Ez nem is ment olyan könnyen, mert a szultán államtitkárát bottal kellett kényszeríteni arra, hogy megírja a szunnita Egyiptomnak a hadüzenetet. 1516. augusztus 24-én Aleppo közelében, Dábik mezején, miután Szelim kivégeztette Kanszu követeit, meg is ütköztek, s Szelim jól bevált tüzérségének és tűzfegyverekkel harcoló janicsárjainak köszönhetően szét is szórta a mamelukok seregét, mely csak kézi fegyverekkel (kard, lándzsa, íj) volt felszerelve. A csatában maga Kanszu Gavri is életét vesztette. A győzelem hírére a szír lakosság is fellázadt a mameluk uralom ellen, s még Aleppo is bezárta kapuit a visszavonuló mamelukok előtt, viszont Szelimet beengedte, sőt az elöljárók régi Korán-kéziratokkal üdvözölték. Az elesett nagyurak háremeiből az arab és núbiai szépségeket a szultáni szerájba vitték, a szeplőseket viszont a pasáknak és bégeknek adták el. Aleppo mindenképpen jól járt, mert Szelim a Közel-kelet legnagyobb kereskedelmi központjává tette, mely a levantei kereskedelemből busás haszonra tett szert. A törökök Damaszkusz elfoglalását követően Szíriát három vilajetre osztották, Damaszkuszra, Aleppóra és Bejrútra.
A történelmi erőd, a citadella. Virágkora a 18. sz-ban ért véget, de kereskedelmi jelentősége ezt követően sem szűnt meg, s a 19. sz-ban újra fejlődésnek indult, amit az úthálózat kiépítésének köszönhetett. 1918. októberében antant csapatok szállták meg, majd a Párizs környéki békék alapján mandátumterületté nyilvánították. 1920-1923 között önálló államként tartották számon (Damaskusz, Dzsebel Alauit és Dzsebel Drúz mellett), később azonban a francia kezelés alatt álló Szíriához csatolták. Ma is Szíria része, az ország második legnagyobb városa.

Forrás

Arthur Goldschmidt Jr.: A Közel-Kelet rövid története. Maecenas, 1997
Magyar Nagylexikon 1. Akadémiai K., Bp., 1993
Matuz József: Az Oszmán Birodalom története. Akadémiai K., Bp., 1990
Benke József: Az arab országok története I. Alexandra K.
Claude Cahen: Az iszlám. Gondolat K., Bp., 1989
Káldy-Nagy Gyula: Szulejmán. Gondolat K., Bp., 1974
Generál Tibor: Kelet Pompadourjai. Tinta K., 2000

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek