Alternatív referencia-intézmények
Varga Szilvia
2010/06/07 10:50
1304 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A TÁMOP - 21. századi közoktatás-fejlesztés, koordináció című kiemelt projekt keretében került sor az alternatív referenciaintézmények kritériumrendszerének kidolgozására. A hálózati, horizontális tanulás mintaadó tartalmait, "jó gyakorlatait" biztosítani képes referenciaintézmények közvetlenül járulhatnak hozzá a modernizációs folyamatok megtapasztalásához és adaptálásához. A referenciaintézmények típusai között megtalálhatók alternatív -és reformpedagógiai intézmények is.

Utolsó frissítés ideje: 2010.06.03.

A TÁMOP 3.1.1. 21. századi közoktatás-fejlesztés, koordináció című kiemelt projekt egyik fontos feladata a közoktatás modernizációját támogató hálózat kialakítása, működtetése és fejlesztése.  A cél olyan szolgáltatói eszközrendszer kialakítása, mely lehetővé teszi, hogy régiós, kistérségi, közoktatási stratégiák, fejlesztések, esélyegyenlőségi programok közvetlenül cserélődhessenek az intézmények között.
Ennek részeként feladat a referenciaintézményi rendszer1  és a „jó gyakorlatok”2  átvételének, azaz az intézmények közötti tanuló hálózatok kialakításának támogatása.

A hálózati, horizontális tanulás mintaadó tartalmait, „jó gyakorlatait” biztosítani képes referenciaintézmények közvetlenül járulhatnak hozzá a modernizációs folyamatok megtapasztalásához és adaptálásához, hiszen lehetőséget biztosítanak arra, hogy az iskolák, óvodák egymás között cserélhessék ki önfejlesztő intézményi gyakorlatukat, így garantálva, hogy a fejlesztés oda jusson el, ahol az szükséges.

A referenciaintézmények kidolgozott „jó gyakorlataik” alapján különböző referenciaterületekhez sorolhatók, aszerint, hogy milyen területen kínálnak adaptálható mintákat (természetesen átfedések is lehetnek). 
A referenciaintézmények típusai között megtalálhatók alternatív –és reformpedagógiai intézmények:

  • A reformpedagógiák valamelyikét képviselő intézmény, referenciahely
  • Saját fejlesztésű alternatív program szerint működő, a modernizáció területein mintaközvetítő intézmény.

A beazonosíthatóság érdekében elkészült az alternatív –és reformpedagógiai referenciaintézmények definíciója és specifikációja is. Referenciaintézményként az alternatív iskolák megoszthatják, átadhatják sikeresen alkalmazott megoldásaikat, tanítási-, oktatási innovációikat, módszereiket a fejlesztésbe bekapcsolódó intézményeknek. 

Az oldalunkon megtalálható speciális és részletes kritériumrendszer a leendő referenciaintézeti beazonosítást szolgálja.

Mi az alternatív a pedagógiában?

Referenciaintézményi meghatározás

  • Az alternatív pedagógia programja megfogalmazásában – tiszteletben tartva a gyermeki individualitást - a gyerekből indul ki (nem a tananyagból, nem az intézményből stb.).
  • Ennek megfelelően törekszik a gyerek individuális megismerésére (a család bevonásával), és elfogadására, valamint a gyerek életkorából, fejlettségéből, szociális helyzetéből is fakadó szükségleteinek felismerésére, és ezekhez szabja módszereit és közvetíteni kívánt tartalmait.
  • Személyes kapcsolataiban érzelmi biztonságot nyújt.
  • Központi gondolata az autonómia - a gyermeki, a tanári és az iskolai autonómia – elismerése. (Tevékenységét folyamatos erőfeszítés jellemzi a mindig megsérülő autonómiák helyreállítására.)
  • Pedagógiai célkitűzései közt kiemelt szerepet kap az egyenlő esélyek biztosítása, a minden gyermekben fellelhető kreativitás és innovációra való hajlandóság támogatása. 
  • Az egy intézményben dolgozó tanároknak mindig újra és újra összehangolt - nem azonos! - világ- és gyerekképük szolgál tevékenységük alapjául.
  • Mindezzel választási lehetőséget kínál a szülőnek, a gyereknek és a tanárnak.

 Referenciaintézményi kritériumok (Főbb jellemzők)

1. Koherens gyermekközpontú pedagógiai program. Öndefiníciós képesség. (Meghatározott, hogy az   intézmény miben kínál „alternatívát”)
    
Mutatók (indikátorok)

  • Meghatározott „iskolakép”.
  • Kiterjesztett iskolafunkció (az intézmény tevékenységének középpontjába az egyes gyerek kerül, tudatában van annak, hogy a gyerek egész személyiségére hat, a kimenet helyett a nevelési folyamatra koncentrál).
  • Céloknak alárendelt összehangolt eszköztár (alapjellemzői: a tervszerűség és rugalmasság).
  • Az iskolai időfelhasználás és terhelés alárendelt a tanulók fizikai és mentális egészségének.
  • Tanulóközpontú térelrendezés (a tanulási környezete a gyerek szükségleteihez igazodik, az együttműködés és az elkülönülés lehetőségeit is szolgálja).
  • Tanulóra szervezett munkarend.
  • Együttműködő tanulási környezet.
  • Tanulási esélyegyenlőséget biztosít (egyéni – eltérő – haladási ütem biztosítása, egyéni fejlesztési tervek, tartalmi és időbeli differenciálás megvalósítása, évismétlés kerülése, segítő szervezetekkel és a családokkal való együttműködés).

2. Pedagógiai céloknak alárendelt tantárgyszerkezet

Mutatók (indikátorok)

  • Életkornak alárendelt tananyag és tevékenységrendszer.
  • Kompetencia alapú tananyag.
  • Differenciált – egyéni sajátosságokhoz igazított – tananyagtartalmak és tevékenységek.
  • Moduláris tananyag-elrendezés lehetősége.
  • Sajátfejlesztésű tantárgyak, helyi igényekre épülő tananyagtartalmak.

3. Egyéni szükségletekhez igazított nevelési, tanítási gyakorlat

Mutatók (indikátorok)

  • Egyéni sajátosságokhoz igazított tanulási környezet (kooperatív tanulási helyzetek, differenciált tanulási környezet, eltérő tananyag-elrendezés, egyéni megsegítés, habilitáció/rehabilitáció).
  • A pedagógiai módszerek személyre szabottak és aképességfejlesztésre koncentrálnak (tevékenységre, tapasztalásra épülő tanulás; tanulási technikák kialakítása, fejlesztése; tanulói felelősség tudatosítása, döntési helyzetek; megváltozott diákszerep – aktív, kutató, felelős, segítő; megváltozott pedagógusszerep – társ, szervező, rendszerező, serkentő – facilitátor –, segítő, biztonságot, támaszt nyújtó).
  • Az esélyegyenlőség növelése biztosított az intelligenciák3 széleskörű  (nem csak a verbalitásra építő) gondozásával, a művészetek és a gyakorlati tevékenységek intenzív bevonásával a mindennapos képzésbe.

4. Differenciált tanulásszervezési eljárások

Mutatók (indikátorok)

  • Kiterjesztett tanulásértelmezés és tanulásszervezés (rugalmas tantárgyi, tanórai rendszer – tanulási blokkok, tantárgyi integráció, projekt, epocha, témahét, egyéni tanulás).
  • Egyéni tanulás összehangolása a közösségi tanulással.
  • Tanulói együttműködésre épített tanulásszervezési eljárások.
  • Munkarendbe épített moduláris tanulásszervezés.

5. Differenciált értékelési rendszer

Mutatók (indikátorok)

  • Árnyalt szöveges értékelés alkalmazása.
  • A fejlesztő értékelés tudatos alkalmazása (középpontban a tanulási motiváció megteremtésével); a társak és a tanárértékelése; az önmagához mért teljesítmény értékelése.
  • Az önértékelés beépítése a tanulás-tanítási folyamatba.

6. Gyermekközpontú iskolaszervezet

Mutatók (indikátorok)

  • Nevelőtestületi rendszeres belső fórumok – gyermekmegbeszélésekkel.
  • Az azonos csoportokat – gyerekeket – tanítók műhelyei.
  • Pedagógusi együttműködést elősegítő belső érdekeltségi rendszer.
  • Belső fejlesztő műhely; segítő párok (mentorok) rendszere; hospitálás.
  • Konfliktuskezelési technikák.
  • Közvetlen, rendszerszerű iskolahasználói részvétel.
  • Beépített önkorrekciós mechanizmusok - belső értékelési (önértékelési rendszer).
  • Iskolahasználók részvétele a tanárértékelésben.

7. Partnerkapcsolatok

Mutatók (indikátorok)

  • Családokkal (szülők, esetleg nagyszülők) való kapcsolattartás (nyitottság a családi értékrend megismerésére, azok tiszteletben tartására, a szülők bevonására való törekvés).
  • Nyitott iskola, nyílt órák gyakorlata.
  • Szülői megbeszélések, estek.
  • Közös iskolai és iskolán kívüli rendezvények.
  • Rendszeres intézményközi kapcsolat a nevelést, oktatást segítő társzervezetekkel (Gyermekjóléti Szolgálat, egészségügyi hálózat, Családsegítő, Nevelési Tanácsadó, iskolapszichológus, logopédus, gyógypedagógus, Rendőrség, önkormányzatok szociális irodái, CKÖ, Egyházak, civil szervezetek, stb.).
  • Nyitottság más oktatási intézmények felé.

Súlypontok, aktualitások

Külön is kiemelendő, a fent részletezett kritériumrendszer ismeretében tovább hangsúlyozandó az alternatív-, illetve reformpedagógiák néhány olyan sajátossága, amelyek ugyan kezdetektől e pedagógiák nevelésfilozófiai alapvetései közé tartoztak/tartoznak, a jelen társadalmi, oktatási helyzetre vonatkozó relevanciájuk miatt azonban külön is említést érdemelnek. Az alternatív pedagógiák jellemzői közül tehát most különösen fontosak azok az elemek, amelyek a (mély)szegénységből, a más szubkultúrából érkező, különösen a roma diákok számára teszik lehetővé saját jó lehetőségeik kibontását, azaz növelik a halmozottan hátrányos helyzetűek esélyeit.

  1. Az esélyegyenlőség növelés – és ezzel összekapcsoltan a képességek (kompetenciák) fejlesztése – egyénre szabottan. Az alternatív iskolák eddig kidolgozott módszerei e kettős célt szolgálják, amikor – ahogy erre a kritériumrendszerben is kitértünk – az intelligenciák széles körét gondozzák (nem csak a verbalitást), a művészetek és a gyakorlati tevékenységek intenzív bevonásával a mindennapos képzésbe.
  2. A motiváció hangsúlyos kezelése – megkülönböztetett figyelemmel a szükségletek hierarchiájának összefüggéseire (az alapszükségletek kielégítetlensége akadályozza, szélsőséges esetben lehetetlenné teszi a magasabb szükségleti szintek normális működését).
  3. A különböző adottságú gyerekek (heterogén összetételű csoport) szakszerű differenciálással történő együtt tanítása, a tananyag tartalmához illeszkedő, változatos tanulásszervezési módok alkalmazásával.
  4. Aktív, együttműködésre, egyéni felelősségre építő, döntési helyzeteket biztosító tanulási környezet; élményszerűséget középpontba helyező érvényre juttató pedagógiai gyakorlat; egyéni haladást biztosító követelményrendszer.
  5. Személyre szabott, motiváló értékelési rendszerek.
  6. Pedagógusok közti együttműködés, az iskola mint „szakmai műhely”.
  7. Differenciált család-megismerési technikák alkalmazása, bevonása a gyerekek fejlesztésébe; a kapcsolattartás folyamatos frissen tartása.
  8. A segítő hálózatok, intézmények kihasználása a problémák kezelésében. Az iskola, mint a gyerek érdekében tevékenykedő rendszer egy láncszeme, az intézmények közötti kapcsolatok maximális kihasználására törekszik.
  9. Együttműködés a segítő szakemberekkel, civil szervezetekkel.

Az alternatív pedagógiát alkalmazó intézmények típusai

  1. Adaptáló intézmények - melyek például kül- vagy belföldi reformpedagógiákat adaptálnak: például Montessori, Freinet, Waldorf, Jena-plán, Dalton, Don Bosco, illetve Új iskola, Munkaiskola stb.),
  2. A hátrányos helyzet különböző fokozataival foglalkozó – „hátránykompenzáló” - intézmények, illetve az úgynevezett második esély iskolái, melyek alternatív módszereket alkalmaznak. Más kategorizálás szerint részben úgynevezett „altruista” intézmények: Például a Burattino, a Tanodák, a Zöld Kakas, a Gandhi Alapítványi Gimnázium, a Novus, az Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola – illetve amilyen volt az időközben megszűnt Mánfai Kollégium stb.),
  3. Innovatív (saját fejlesztésű) alternatívák : például a Kincskereső Iskola, a Gyermekek Háza, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium, a Közgazdasági Politechnikum, és ide kell számítanunk a kétféle Zsolnai módszert – NYIK, ÉKP -, valamint a Rogers iskolát is, és a speciális alternatívát kidolgozó Hétszínvirág iskolát. Stb.)

Jegyzetek:

1. A referenciaintézmény egyedi, mások számára is példaértékű, működésében koherens, befogadó, gyermekközpontú pedagógiai gyakorlattal, szervezeti innovációval rendelkezik, és ezt szolgáltatásaiban publikálni, valamint átadni is képes. Elsődlegesen, rendszeresen, folyamatosan és differenciált mintákat kínálnak a tanulási folyamathoz.

2. A „jó gyakorlat” innovatív folyamat, módszer, cselekvés és eszközhasználat együttese, amely az intézményi gyakorlatban és működésben megtapasztalható. Legalább két éve sikeresen és hatékonyan alkalmazott, kipróbált  ezért eredményesen adaptálható, fenntartható, fejleszthető, dokumentálható.
 
3. A hazai iskolarendszer, a hagyományos iskolai oktatás a legutóbbi időkig elsősorban két intelligenciatípusra (a verbális és egyfajta technikai jellegű logikai-matematikai intelligenciára) fordított kiemelt figyelmet, azok alapján rangsorolta a gyermek képességeit. A komplex személyiségfejlesztés, a modernizációt szem előtt tartó pedagógiák azonban nem nélkülözhetik a további intelligenciatípusok (performációs; téri-vizuális; zenei-időbeli; testi-kinesztéziás; inter- és intraperszonális; érzelmi-empátiás; szociális stb.) figyelembe vételét és fejlesztését sem.

Educatio honlap

Szolgáltatói kosár

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek