Alternatívok és alternatívák
2004/07/14 17:03
762 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A pedagógia világában az alternativitás immár több mint egy évszázada az új, az elfogadottól különbözni akaró törekvések gyűjtőfogalma. Brezsnyánszky László tanulmánya értelmezi a fogalom lehetséges pedagógiai, iskolai dimenzióit és összefoglalja az alternatív iskolák lényegi elemeit, jellemzőit.

Az utóbbi másfél, két évtizedben közép-kelet-európai térségünkben fokozott érdeklődés mutatkozott az újító, sajátos utat járó, a megszokottól eltérő módszereket és nézeteket valló iskolák, egyáltalán a nevelés és iskolázás pedagógiai alternatívái iránt. (...) Amikor eltérő programú, alternatív iskoláról olvasunk vagy értekezünk, többféle elfogultsággal kell egyidejűleg szembenéznünk. Vannak, akik eleve idegenkednek a mindent másként akaró, a tradíciókat, a beváltnak tekintett eljárásokat megkérdőjelező "újítóktól". Sokan viszont éppen a "más", az "új" bűvöletében nem csupán várakozással, hanem előlegezett és feltétlen bizalommal fordulnak minden változtatás, szokatlan megoldás felé, ami az iskolával kapcsolatban vagy azon belül történik. (...)

Az iskolák sokszínűségének egyik hajtóereje kétségkívül a feléjük forduló társadalmi, közéleti, szakmai figyelem erősödése, a funkció és program szerinti differenciálódás igénye, illetve a velük gyakran együtt járó elégedetlenség, az iskolakritika. Nem lebecsülendő azonban az egymástól való tanulás mellett a különbözőség törekvése sem, amely az iskola teoretikusait és megvalósítóit egyaránt jellemezte, jellemzi. Az a törekvés, amely a szakmai önbecsülésből, jobbat akarásból, de az "oktatási piacon" való jobb érvényesülés szándékából egyaránt táplálkozik. (...) Amikor tehát alternativitásról beszélünk az iskola, az oktatás területén, akkor ennek többféle szempontját, többféle értelmezését kell, érdemes figyelembe venni. Nem a jó és a rossz, a gyermekellenes és gyermekbarát alternatívája, a régi és az új ellentéte, a "hagyományos" és az "alternatív" iskola "értékduálja" érvényesülhet csupán - mint gyakran tapasztaljuk - a szembeállításakor. Ennél a helyzet jóval összetettebb!

(...) Az alternatív iskola kifejezés - tapasztalataink szerint - többféle megközelítésben, többféle értelemben jelenik meg a szakmai szóhasználatban.
1. Mindenekelőtt a köznapi nyelvben az új, a más, az eltérő jelentésében. Ehhez a felfogáshoz, szóhasználathoz hozzáfűződnek az új, a más túláltalánosításai, ami egyben a jobb, a korszerűbb, eredményesebb értelmét is hordozza, szakmailag nem feltétlen igazolt alapon.
2. A szakma gyakran használja az alternatív kifejezést fenntartói, iskolaszervezési: a nem állami, nem reguláris, nem domináns, nem hagyományos kontextusában. Az utóbbi évtizedekben az eltérő utakat kereső, szabad, többnyire civil, szülői kezdeményezésre vagy ezekre az igényekre reagáló magánalapítású iskolák használják különállásuk megnevezésére az alternatív vagy nemritkán a "szabad" jelzőt. Ez az értelmezés az ellenpontozás, tagadás mozzanatát hangsúlyozza a nagy rendszerektől való függetlenség, a saját lábon állás, az el nem kötelezettség kiemelésével.
3. Történeti, kronológiai szempontból a szakma az iskolák fejlődésének jelenségeként több generációra visszatekintve tartja számon az alternatívát kínáló iskolák, programok megjelenését, virágzását, átalakulását. Főleg a reformpedagógia iskoláira és többször újraéledő hullámaira hivatkozva terjedt el a kifejezés használata. (...)
4. A pedagógiai eszme- és programkritikai szemlélet szerint az ún. nem hagyományos, nem a herbarti szellem értelmében működő iskolák megnevezésére is alkalmazzák az alternatív megnevezést. Szerintünk ez tendenciózus leszűkítése, alkalmazása az alternatív iskola kifejezésnek.

Mit jelent akkor valójában az alternatív iskola? Szerintünk az alternatív iskola iskolamodellekre utaló elnevezés. Olyan iskolákat neveznek így, amelyek céljaikban, tartalmukban és főleg módszereikben lényegesen eltérnek az adott helyen és időben megszokottnak nevezhető iskolarendszer intézményeitől. Az eltérés a program egészét (a filozófiáját) érintő olyan mértékű sajátosság, amely önérvényű modellként értékelhető. (...) Megítélésünk szerint azokat az iskolákat illeti meg az alternatív jelző, amelyek tényleges választékot, pedagógiailag lényegesen eltérő lehetőségeket, modell értékű alternatívákat kínálnak nevelőknek, tanítványoknak, (köz)oktatási rendszernek egyaránt. Nem feltétlenül gyökeres ellentétei a többieknek és nem is csupán egyetlen alternatívája lehet a mindenkori tömeges gyakorlatnak. (...)

Keletkezésüket mindenekelőtt az iskolázás tömegesedésével szokás kapcsolatba hozni, amellyel szemben kitermelődhetnek alternatív megoldások, választható modellek. A múlt század elején azok a társasági és magániskolák vallották magukat "szabadnak", amelyek saját törvényeik, sajátos pedagógiai elveik szerint működtek. Ezzel hangsúlyozták, hogy nem állami, nem önkormányzati, nem egyházi iskolák, hanem "rendszeren kívüliek". Általában tehát fenntartói értelemben a tömegestől eltérő, nagyobb cselekvési, kísérletezési szabadságot biztosító alternatívát keresnek sajátos iskolafelfogáshoz, gyakorlathoz. (...)
A szabad kísérletezés alapkérdése mindig az, van-e terepe az alternatív rendszerek kifejlődésének, kipróbálásának. Ilyen alapfeltételnek tekinthetjük a szabad iskolaállítást és szabad iskolaválasztást jogilag is garantáló (liberális) iskolapolitikát és ennek hátterében a toleráns társadalom- és tudománypolitikát. Szükségesek továbbá olyan újfajta társadalmi megrendelések az iskolákkal szemben, amelyekre a (köz)oktatás egész rendszere nem vagy csak nehézkesen tud, akar reagálni. Nem hiányozhatnak az átfogó elméleti rendszerek a pedagógiából, tehát az új elemekkel gazdagodó és a gyakorlat iránt is érzékeny neveléstudományi háttér a kísérletezéshez. Elképzelhetetlen az új alternatívák kidolgozása és kipróbálása újító és megvalósító (elterjesztő) személyiségek nélkül, akik tudják, hogy mit akarnak, és vállalják is az ismeretlennel, szokatlannal járó nehézségeket, a gyakran önmagukat is felőrlő küzdelmeket.

Fontos kérdés: mikor és hol valósul meg a feltételek ilyen szerencsés együttállása?
A tapasztalatok azt mutatják, hogy az alternatív iskolák klasszikus terepei a pluralista (jóléti) demokráciák. Érdemes megvizsgálni azt is, hogy mi történik, ha csak részben teljesülnek a feltételek, amelyek mellett az alternatív iskolák létrejöhetnek. (...) Ha csak "helyzet" van koncepció nélkül, akkor másod-, harmadrendű, átvett eszmék töltik ki a "teret". A vákuum ilyenkor érdemtelen vagy az adott helyen gyökértelen, adaptálatlan rendszerek és eszmék térhódítását eredményezheti. Olyan alternatívákat juttathat előnyhöz, amelyek nem az ott és akkor érvényes kérdésekre válaszolnak. Ha nincs befogadókészség, megrendelés, akkor elszigetelt próbálkozások, fiókban maradt alternatívák születnek. (...) Mi történik ott, ahol permanensen nincs "helyzet"? Vagyis nem liberális az iskolapolitika, monolitikus az ideológia, nincs tolerancia, ahol csak a szükségletek és feszültségek halmozódnak. Az ilyen - Kelet-Közép-Európában jól ismert - helyzetekben is felmerül újra és újra a megújítás gondolata, de megrendelt, átvett, deduktív, "sikerre kárhoztatott" alternatívák kapnak teret. (...)

Vannak-e, lehetnek-e közös jellemzőik az alternatív iskoláknak? Több olyan próbálkozással találkozunk a hazai és a külhoni szakirodalomban, amelyek néhány konkrét szervezeti, módszertani ismérv alapján (pl. a tanár és a diák viszonya, a tananyag, tantárgyak rendszere, az osztályozás vagy éppen a csengetés mellőzése stb.) próbálják azonosítani az alternatív iskolákat. Mi ezt a törekvést több szempontból elhibázottnak tekintjük még akkor is, ha az alternatívon valóban csak a hatvanas-nyolcvanas évek kísérletező iskoláit értjük. De problematikus ez a megközelítés azért is, mert az egyező jegyeket valójában csak egy korábbi vagy másik modellel összehasonlítva, annak tagadásaként sikerül megjelölni.Végül, a magukat alternatívnak nevező programok, intézmények nem pusztán az ellenmodell hibáiból építkeznek, nemcsak annak meghaladására törekednek, hanem egymástól is igyekeznek tanulni, átvenni, amit lehet. (...)

Melyek lehetnek tehát a közös ismérvek egy évszázadot átfogó sokszínűségben?
A polgári demokráciákban alternatív iskolát többnyire magánszemélyek, erre szerveződött csoportok, alapítványok vagy társadalmi intézmények, tehát szülők, pedagógusok, egyházak, társaságok stb. alapítanak és működtetnek. Az iskolák többnyire helyi kezdeményezésből fejlődnek, helyi szükséglet hozza létre őket, például problematikus fiatalok nevelésének igénye, szülők, pedagógusok "nyomása", kezdeményezése. A tanulók általában vegyes társadalmi összetételt mutatnak, van, ahol erre törekednek is. (...) Többnyire kis létszámúak: 50 fő alattiak, 200 főnél többet azonban nem szívesen fogadnak, egy csoportba átlagban 15-30 tanuló jut. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen nem tömegigények kiszolgálására szerveződnek, sokkal inkább az egyedi bánásmód, a mind kevésbé megosztott nevelői figyelem az, amit kínálnak és ami vonzerejük egyik fő forrása.

Ami végül az általunk alternatívnak tekintett intézmények, programok esetében - sokszínűségük ellenére is - közös vonásnak nevezhető, az az önértelmezés tudatosságában és érvényesítési törekvésében keresendő. Az alternatív iskolák, iskolaalternatívák - meggyőződésünk szerint - nem arra adnak választ, hogy milyen legyen, milyennek kell lennie az iskolának mindegyiknek, hanem arra mutatnak rá, hogy milyen lehet, milyen sokféle lehet az iskola. Ez adja meg a szakma számára az igazi esélyt, hogy az ötletek, próbálkozások kifejlődjenek és szelektálódjanak, az iskolahasználók számára pedig azt, hogy megtalálják a nekik leginkább megfelelő változatot.
Cikkünk Brezsnyánszky Lászlónak az Új Pedagógiai Szemle című folyóiratban megjelent tanulmánya alapján készült.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek