Antonio Burgio kérdései
Farkas Zoltán
2004/06/14 23:25
1411 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Az érettségi napjaiban sokan teszik fel a kérdést, hogy milyenek is a B tételek történelemből. Erre mutatunk egy lehetséges példát Antonio Burgio jelentései kapcsán. Hogy miért épp ez a téma? A válasz egyszerű: egy érettségiző ezt kérte tőlünk.

Néhány gondolat Antonio Burgioról

1538-ban egy normann eredetű, de régtől fogva Szicíliában élő családban született. 1522-ben Rómában pápai diplomata lett. A pápa, VI. Adorján megbízatásából 1523 nyarán Magyarországra érkezett. A következő évben pápai nunciussá (követté) nevezte ki az újdonsült pápa, VII. Kelemen, holott Burgio nem is volt egyházi személy. A magyar királyi udvarban ténykedett pápai nunciusként, s itt alapos megfigyeléseket tett, melyekről beszámolt a pápának is. Felismerte a török veszélyt, s azt szerette volna elérni, hogy egyesüljenek a törökellenes erők. 1526-ig nagy szerepe volt a magyarországi törökellenes készülődés megszervezésében. Eredetileg pápai segélypénzen zsoldosokat kellett felfogadnia, s ehhez 25 ezer arany forint állt rendelkezésére. Egy királyi kamarást Morvaországba is küldött, hogy toborozzon katonákat. E tevékenysége folytán nagy népszerűségre tett szert, többek között Tomori Pált és Brodarics Istvánt is barátjának mondhatta.
Beszámolóiban rendkívül pontos képet festett a korabeli Magyarországról és a török elleni védekezés hiányosságairól. Kétségbeesetten konstatálta, hogy az egyéni és pártérdekek uralta országban szinte teljesen kiveszett az áldozatkészség és az összefogás igénye. A mohácsi csatavesztést követően Mária királynéval Pozsonyba menekült, később visszatért Rómába. 1527-ben ugyan még egyszer visszatért Magyarországra, de komolyabb sikerek nélkül kellett visszatérnie.
1529-től haláláig Szicíliában élt pápai követként, s csak egy rövid időre hagyta el Szicíliát, amikor 1530-32 folyamán VIII. Henrikkel folytatott tárgyalásokat. Megismerkedett Morus Tamással is, akitől értesült a magyarországi helyzetről, s aki műveiben a magyarországi viszonyokat párhuzamba állította az angol állapotokkal.

A feladat

A szóbeli érettségin az a feladat, hogy a B tétel mellékletei alapján jellemezd a korabeli Magyarország politikai és társadalmi viszonyait. Mutasd be, mennyiben volt képes az ország a török elleni hathatós védekezést megszervezni!

A B tételeknél az alábbi szempontokra kell feltétlenül ügyelned:

Ezek az "A" tételeknél kisebb horderejű kérdések "fogalmak, összefüggések, törvényszerűségek feltárására szolgálnak, valamint források, statisztikai táblázatok stb. elemzésére és térképek értelmezésének számonkérésére".
Ezért a mellékletekből kivonható információk (kulcsfogalmak, alapvető adatok, összefüggések) és meglévő ismereteid kombinálásával, történelmi következtetések levonásával jutsz közelebb a feladat megoldásához.

Azt ajánljuk, hogy a szöveg feldolgozásakor a kulcsfogalmak és tények kikeresésével párhuzamosan tegyél fel kérdéseket is. A források feldolgozását követően készíts jól áttekinthető és követhető vázlatot, mivel a feladat megoldása során, de inkább azt követően a szaktanár még tehet fel kérdéseket.

Részletek A. Burgio követi jelentéseiből

II. Ulászló (1490-1516)

Megkaptam Főtisztelendő Uraságod [1525.] március 21-éről kelt levelét, s ebből úgy látom, hogy őszentsége tudni akarja, hogy honnan származik az a sok baj, ami most Magyarországon van. Azt a keveset, amit erről megtudhattam, most előadom. [...] A bajoknak sok okuk van, de én csak egy párat sorolok fel. Az első ok a király nemtörődömsége és hogy híjával van minden uralkodói erénynek. Pedig mint gyermek eleinte jó nevelésben részesült , de később asszonyok és jelentéktelen emberek társaságában nem tudtak kifejlődni apjától örökölt természetes jó tulajdonságai. Majd felserdülve, abban a veszedelmes életkorban, mikor még a legjobb nevelésű fiatalembert is nehéz a jó úton megtartani, feleségül adtak hozzá egy nőt, aki csakúgy, mint ő, Miksa császár hóbortos udvarának szokásai szerint s a flandriai szabados szellemben nevelkedett. De ekkor már alattvalóik is követelni kezdték, hogy a király szabadítsa ki magát nevelői gyámkodása alól, s vegye maga kezébe a kormányzást. Őfelsége tehát ily fiatalon minden korláttól megszabadulva, nagy hatalomhoz jutott, aminek természetesen az lett az eredménye, hogy szabadságát és hatalmát nem úgy használta fel, ahogyan jó nevelői tanították. ...
Úgy látom, az ország sok baja ezekből a dolgokból származik, amiket itt előadtam. Röviden ezt így foglalhatom össze. Az ország bajainak oka elsősorban a király, azután a királyné, végül a brandenburgi őrgróf és Szalkai László. Szalkai érsek azért, mert uralkodni akar a királyon, az őrgróf azért, mert uralkodni akar a királynén. Kérem őszentségét méltóztassék meghallgatni, hogy milyen nehéz ezeken az állapotokon segíteni. Szalkai nem akar segíteni, akármennyire mondja is, hogy akar, mert mihelyt rendbe jönne az ország dolga, vége lenne az ő nyerészkedésének. Rábeszélni őt nem lehet még azokkal az okokkal sem, melyekkel a legátus úr és én kénytelenek voltunk lelkére beszélni: ha elvész az ország, elvész az ő hatalma és pozíciója is. Meg vagyok róla győződve, hogy az ország veszedelmes helyzete - melyet ő éppen olyan jól ismer, mint mi - teszi őt olyan cinikussá. Ő ugyanis arra számít, hogy ha elvész az ország, akkor az ő zsebe jól tele legyen arannyal, hogy mindenütt úr lehessen. Nem képes megérteni, hogy éppen ez a pénz fogja őt mindenütt gyűlöletessé tenni, bárhova menjen is, és végre is ez fogja őt tönkretenni. Beszélni ugyan szeret arról, hogy rendet akar csinálni az országban, de én a magam részéről azt hiszem, hogy nem akar, s ha mi tervekkel hozakodunk elő, akkor ő csak azt fogadja el, melyből neki haszna van, minket pedig csak spanyolfalnak akar felhasználni ehhez. Ilyen terv például az, hogy a király csökkentse a kiadásait. Ezt is nem azért pártolja Szalkai, hogy azt a pénzt, amit a király megtakarít, az ország és a királyi tekintély javára fordítsa, hanem hogy magának megszerezze. Ugyanis minél többet költ a király, annál kevesebbet nyer Szalkai. ... II. Lajos (1516-1526) Mármost, minthogy egyik jog sincsen a felség kezén, senki sincsen, aki melléje állna és szolgálná, hanem a nemesek sokkal inkább követik azokat, akiktől hasznot remélhetnek. Mi jót remélhetnénk, vagy mi tekintélyünk lehet nekünk őfelsége előtt, mikor a németek egész tömege veszi körül, s a császári követ arra fekteti a legnagyobb súlyt, hogy bennünket a királynéval meggyűlöltessen, s mindenféle rosszat beszéljen rólunk őneki.
Marad tehát, hogy az ország többi bárójával és főpapjával s az ország zömével, a nemességgel próbálkozzunk meg. De ezekkel is nehéz lenne az ország ügyeit rendbe hozni, mert vannak ugyan köztük olyanok, akik valóban szeretnék, hogy rend legyen - mint például azok, akiknek az országos zűrzavarból maguknak is káruk van -, azért az országbárók között egy sincsen, akinek elég hatalma lenne itt rendet teremteni. S jobb is hogy nincsen, mert ez akkor egészen bizonyosan megpróbálkoznék vele, hogy királlyá tegye magát. A főpapok között sincsen erre alkalmas férfiú, mert ezek vagy az érseknek köszönhetik méltóságukat, s nem mernek szólni, vagy pedig maguk is oly életmódot folytatnak, hogy amiatt kénytelenek szemet hunyni Szalkai viselkedése fellett. De meg az emberek itt annyira gyűlölik egymást, hogy nyugodtan elmondhatom: azalatt a két év alatt, amióta itt vagyok Budán, igaz barátokat még nem láttam a magyar király udvarában. Ehhez járul még az egyházi és világi rend közötti nagy gyűlölködés, és veszedelmes dolog volna a világiakat támogatni az egyháziakkal szemben, mert ha az ország kormánya a világiak kezébe kerül, akkor az egyháziaknak végük, s nem lehetne elkerülni - mint már mondtam -, hogy a világiak közül egyik vagy másik a trónra ne törekedjék. De viszont abból sem származnék semmi jó, ha az egyháziakat favorizálnánk a világiakkal szemben azért, hogy a bárókat letörjék, amint őszentsége ajánlja, mert ez csak megerősítené őket saját önző céljaikban.
Maradna tehát, hogy a köznemességgel próbáljunk rendet csinálni. Uraságod magyarázza meg őszentségének, hogy a nemesség kezében van az egész ország, s hogy e nemesség három részre oszlik. Az első rész katonáskodik, s az uruk zsoldjában a végeken hadakozik, s ezek érnek valamennyi közt a legtöbbet. De ezek teljesen az uraktól függenek, nem tesznek mást, mint amit patrónusaik parancsolnak nekik, s másra nem is kaphatók. A másik rész azokból a nemesekből áll, kik falusi birtokukon élnek, ott gazdálkodnak, kereskednek, sohasem jönnek be a városokba, nem járnak a diétára, csak leszavaznak azokra a követekre, kiket vármegyéjük az országgyűlésre küld. A harmadik részt a köztiszteletben álló és gazdag nemesek alkotják, akik a közéletben szerepet visznek, s akik őszintén óhajtják hazájuk javát. Ezek közt van valami nyolc vagy tíz ember, mint Werbőczy István, Paksy János, Ártándy Pál, Pösthéni György és mások, akik a többinek vezérei, igen finom emberek, de ezek is teljesen az uraktól függenek.Maguk a nemesek nem jönnek össze rendszeresen, csak a megyék követei tartanak gyűléseket Isten szabad ege alatt egy mezőn, Pest mellett, melyet Rákosnak hívnak. Ezekre az országgyűlésekre minden nemesembernek joga van eljönni, ha akar, még ha nem is követ; az urak pedig azokon a nemeseken kívül, kik állandóan szolgálatukban állanak, a diéta idejére felfogadnak annyi nemest, amennyit csak tudnak, s azokat aztán felvonultatják a Rákoson.
Az országgyűlésen mindenki arról beszél, amiről jólesik, összevissza minden rend nélkül, a nemesek azt kiabálják, amit uraik parancsolnak nekik, s csak olyan tárgyakról tanácskoznak, amit az urak az őket szolgáló és felfogadott nemeseiknek kiadtak. Az ilyen országgyűlés, törvényeik szerint, nem tarthat tovább 15 napnál. Ez alatt a két hét alatt az urak kimerítik a szegényebb nemeseket, akik a 15 nap elteltével, minthogy semmi komoly dologban nem határoztak, Isten hírével hazamennek, s otthagyják maguk helyett azt a 8-10 embert, kik az ő vezéreik, felhatalmazva őket arra, hogy nevükben minden dologban határozzanak, amit a diétán letárgyalnak. Ezek a megbízottak aztán megegyeznek a kormánnyal, s így az megy törvénybe, amit a kormány akar.
Ebből láthatja Uraságod, hogy a nemesek rendjétől nem remélhetjük a bajok orvoslását s ha ez lehetséges lenne is, még akkor is veszedelmes volna ily nagy szabadságot adni a népnek [köznemességnek]. Nem marad tehát más hátra, minthogy pusztán Isten segítségében reménykedjünk.

Az ország védelméről

Jelenet a mohácsi csatából.

"Amennyiben három forint árán meg lehetne menteni ezt az országot, nem akadna három ember, aki ezt az áldozatot meghozná."

Burgio pápai nuncius leírása az 1525 júniusában tartott hatvani országgyűlés eseményeiről
(...) Az országgyűlés mégis összeül, körülbelül hétezer könnyűlovas jött fel a nemesség részéről s hozzászámítva a király embereit, s az urakat a kíséretükkel, összesen mintegy tízezer könnyűlovas lehetett ott együtt, magyar módra könnyűlovasnak felfegyverkezve.
Mikor Őfelsége a diétán megjelent, nagy tisztelettel fogadták, szívesen látták, s kijelentették előtte, hogy ez a nemességnek csak negyedrésze, mely most egybe gyűlt, de az egész nemesség a rendelkezésére áll Őfelségének egy fillér zsold nélkül, ha végre rászánja magát az erélyes uralkodásra. (...)

A. Burgio 1526. január 18-án tett feljegyzése
"... Őszentsége legyen elkészülve arra, hogy ez az ország nem képes magát megvédeni, hanem ki van szolgáltatva az ellenség kegyelmének, és úgy fog kikerülni a háborúból, ahogyan az ellenségnek tetszik. Mert el lehet-e képzelni azt, hogy Magyarország háborút viselhessen a török egész hatalma ellen, amikor a magyar király és az urak még arról sem tudnak gondoskodni, hogy a végeken szolgáló katonaság megkapja zsoldját ... Azt megtehetik, hogy egyszer megütközzenek, de akkor vereséget is fognak szenvedni, hiszen nincs egyetlen erősített állásuk, hol a fejüket lehajthatnák, hogy fellélegezzenek s megvárják a többi keresztény fejedelem segítségét. De ha volna is ilyen váruk, honnan várhatnának segítséget?"

Segítő kérdések

Sorold fel tételesen, milyen okokra vezeti vissza Burgio a magyarországi anarchikus állapotokat!

Milyen társadalmi csoportokról beszél, s ezeket hogyan jellemzi?

Kiket ismertél fel a szöveg alapján, s milyen szerepet játszottak a magyar történelemben?

Mit tartana Burgio a legfőbb feladatnak, s milyen megoldási módozattal állt elő?

Képesnek tartja-e az országot a török elleni védekezésre? Miért?

Milyen elfogadható alternatívát tart elképzelhetőnek Burgio?

Hogyan működött az diéta, s miért nem tükrözte a köznemesség egészének álláspontját?

Mennyire volt objektív Antonio Burgio a korabeli magyar viszonyok taglalásakor?

Források, felhasznált irodalom:

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek