Árucikk hercegkisasszony
Farkas Zoltán
2003/01/13 12:34
1259 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A dinasztikus házasság a Habsburgok világában teljesen megszokott és elfogadott dolog volt. I. Ferenc lánya, Mária Lujza is politikai áldozataként lépett oltár elé, de idővel mégis megváltozott a véleménye. Napóleon feleségeként új világba csöppent.

A házasság kapujában

Mária Lujza

I. Ferenc német-római császár és Mária Terézia, Nápoly-Szicília hercegnőjének lányaként 1791. december 12-én született Bécsben. Kiegyensúlyozott, meleg családi légkörben töltötte gyermekkorát, neveltetése során ügyeltek arra, hogy Franciaországra nehezteléssel tekintsen. Tizennyolc éves korában szerelmes lett mostohaanyja fivérébe, de a dinasztikus politika miatt ez a szerelem nem teljesedhetett be - Metternich politikai céloknak rendelte alá a fiatal lány életét és érzéseit.

1809-ben Napóleon elvált Josephintől, mivel nem volt képes császári utódot szülni, s érezvén az öregedés jeleit, sietősen új ara után kívánt nézni. Kínosan ügyelt arra, hogy jeles, nagy múltú dinasztiából válasszon. Sznobizmusából fakadó törekvését később így magyarázta: "Főhercegnőt véve feleségül az újat a régivel akartam ötvözni, a gótikus előítéleteket századom intézményeivel."

Először Oroszországban keresett magának megfelelő császári feleségnek való hölgyet, de tervei kudarcot vallottak, ugyanis az anyacárné féltette legkisebb lányát. Két lányát 15, illetve 16 éves korukban már kiházasította, de mindkettő gyermekágyi gondok folytán meghalt, s ezért a 14 éves Annát már nem adta férjhez. Ekkor irányult a figyelme a Habsburg család felé, melynek tagjai termékenységükkel is kitűntek, s ez a vonás Napóleon választásában fontos kitétel volt.

Mária Lujza ekkor 19 éves volt, s nem volt igazán kellemes benyomása a vőlegényről. Korábban Ausztria ellenségét az udvarban nagyon rossz színben tüntették fel. 1810 januárjában a napóleoni hadak elől Budán menedéket kereső Mária Lujza még azt írta egyik barátnőjének, hogy nagyon sajnálja azt a hölgyet, akinek ehhez az emberevő szörnyeteghez (ti. Napóleonhoz) kell férjhez mennie.

Ekkor még nem tudhatta, hogy Napóleon bizalmas emberei jelentést küldtek a császárnak, melyben Mária Lujza egészséges voltát és termékenységre való jellemzőit (erőteljes mellkas, széles csípő) adták hírül. Jó ajánlás lehetett I. Ferenc nevelési elve is:

"A hercegkisasszonyoknak nem szabad szeretniök: ők csak árucikk szerepét tölthetik be a nagypolitika üzleteiben."

Metternich - aki ekkor már az udvari politika teljhatalmú irányítója volt - viszont támogatta a házasságot, melyet két hónap múlva, március 9-én meg is kötöttek. Az esküvőre per procuram, vagyis a vőlegény, Napóleon távollétében került sor. (Érdekes, hogy Napóleont legnagyobb osztrák katonai ellenfele, Károly főherceg képviselte.)

Az újdonsült feleség a férjét csak pár nappal később ismerhette meg, mégpedig úgy, hogy Mária Lujza elé lovagolt, bevágódott a batárba, s nyomban intim közelségbe kívánt kerülni vele. Aznap este még egy újabb rohamot intézett a megszeppent ara ellen, aki mindezek ellenére sem találta ellenszenvesnek a császárt. 1810. április 1-jén a Saint-Claud kastélyban polgári házasság keretében ismét egybekeltek, majd másnap egyházi szertartáson is megerősítették a frigyet. (Az egyházi szertartást a császár nagybátyja celebrálta.)

Napóleon a ritkán látott férj

A feleség megörökíti Napóleont.

A császári udvarban kezdetben kellemetlenül érezte magát, hiszen nem is olyan régen, 17 évvel korábban (1793) végezték ki rokonát, Marie Antoinette-t. Idővel azonban megszokta az új légkört, s hozzászokott az etikett szabta elvárásokhoz is. Amikor Metternich meglátogatta politikai áldozatát, akkor a panaszáradat helyett egy kedélyes hölggyel szembesülhetett. Napóleon sokszor magával vitte az ifjú arát, de az utazás örömei helyett Napóleon katonás szokásait ismerhette meg. Amikor magára maradt, akkor sem búslakodott, zongorázott, festett, szőnyeget szőtt. Takarékosságával gyorsan kivívta férje megbecsülését.

1811-ben nehéz szülés során fiút hozott a világra, s ezt 101 ágyúlövéssel adták a világ tudtára (ha lány született volna, akkor csak 21 lövést hallhattak volna a párizsiak). A büszke apa gyermekét Ferenc József Károly névre keresztelte, s alighogy megszületett, már római királlyá nevezte ki. Napóleon kiváló apának bizonyult, sokszor államügyek intézése közben is térdén tartotta gyermekét. Mária Lujza kevéssé lelkesedett a gyermeknevelés feladatai iránt. Az oroszországi hadjárat időszakát Mária Lujza szerettei körében, Prágában töltötte.

1813-ban császárnévá kellett volna koronázni, de VII. Pius pápa ezt megtagadta, így régensnővé eskethették csak fel. Mária Lujza ezzel nem sokat törődött, mivel politikai érdeklődése rendkívül csekély volt, s a régensi ügyeket a régensi tanács intézte helyette.

1814. január 25-én Napóleon a kormányzást ismét a császárnéra bízta, miután búcsút vett feleségétől és fiától. Napóleon ekkor látta utoljára legközelebbi hozzátartozóit.
Mária Lujza március 28-án fiával elhagyta Párizst, s Blois-ba utazott, de nem volt veszélytelen az út, hiszen volt, amikor orosz katonák támadtak rá, s fosztogatni kezdték a szekereket, de Suvalaov tábornok rendre intette katonáit. Napóleon azon kérését, hogy találkozzanak, Mária Lujza elutasította, s (Metternich útmutatásai szerint) Rambouillet-n keresztül Ausztria felé indult.

1814. május 21-én meg is érkezett Schönbrunnba, s ezután már csak levélben tartotta a kapcsolatot a férj és a feleség. Napóleon ugyan számos levélben kérte feleségét, hogy gyermekükkel együtt szökjön hozzá, de Mária Lujza inkább az apjára hallgatott, s Napóleon leveleit felbontatlanul adta át I. Ferencnek.

Utazások és házasságok közben

Anya és gyermek.

Az utazásokat kedvelő asszony a bécsi kongresszuson ráruházott területek látogatásába kezdett a parmai, a piacenzai és a guastallai hercegségben. Napóleon a 100 napos uralom alatt (1815) Párizsba kívánta hozatni feleségét és fiát is, de Metternich minden lehetséges módon megakadályozta az erre irányuló kísérleteket. A waterlooi csatát követően Mária Lujza visszatért tartományaiba, viszont a fia, a Sasfiók Bécsben maradt. Az anya arra törekedett, hogy fiára örökíthesse a tartományokat, de a nagyhatalmak ezt túl veszélyesnek találták, s ezért Napóleon fia csak a Reichstadt hercege címet kapta meg.

Mária Lujza időközben összemelegedett az apja által még kísérőül mellérendelt hadfival, Neipperg gróffal. A kísérő kiválasztásában is benne volt Metternich keze, mert a ravasz diplomata ismerte Neipperget, s tudta, hogy védence sem maradhat közömbös a gróf iránt. Kapcsolatukból három gyermek is született, 1817-ben Albertine nevű lányuk, majd Mathilde és Wilhelm Albrecht nevű gyermekük következett. Amennyire csak lehetett, titokban kellett ezt tartaniuk, hiszen Mária Lujza hivatalosan még Napóleon felesége volt.

1821-ben az újságokból értesült férje haláláról, de igazán nem rendítette meg a hír. Azt sajnálta csak, hogy hivatalos értesítést nem kapott a halálesetről. Ezután összeházasodhatott Neipperg gróffal. De ezt is titokban tették, olyannyira, hogy a Sasfiók (és a bécsi udvar is) csak Neipperg halála után értesült a dolgokról. A gróf 1829-ben halt meg, s felesége őszintén meggyászolta, 5 hónapig nem ment színházba, pedig ez volt legkedveltebb szórakozása. Bánatát később svájci utazással kívánta enyhíteni. Metternich kötelességének érezte, hogy segítsen a császár lányán, s újabb udvarmestert rendelt mellé, Charles-René de Bombelles-t.

1831-ben Pármára is átterjedtek a zavargások, s ekkor Mária Lujzának el kellett egy időre hagynia a hercegséget, s röviddel ezután újabb gond mutatkozott, súlyosan megbetegedett a fia, s 1832. július 22-én el is hunyt II. Napóleon.
Visszatérve az időközben lecsendesedett tartományába, folytatta korábban megkezdett reformjait: fejlett közigazgatást hozott létre, számos árvaházat és kórházat alapított, utakat és hidakat építtetett, s gátak emelésével a katasztrófák megelőzését szolgálta. De a kulturális életet is jelentősen támogatta.

Második férje halálát követően sem utasította el a férfiak közeledését, több szeretője is volt, mígnem egyikük feleségül vette mindössze 15 éves lányát. Ő maga is újra férjhez ment, 1834-ben Charles-René de Bombelles gróffal jegyezte el magát az 52 éves asszony. Egyébként Mária Lujza egyszerű, visszafogott életet élt, második házasságából született fiát szeretettel és körültekintően nevelte, majd 1864-ben Montenuovo néven hercegi rangra emelte.

1847-ben egy sétakocsikázás alkalmával rosszul lett, s reumatikus mellhártyagyulladásban hunyt el, a reichstadti herceg, a Sasfiók mellett temették el.

Forrás

  • Habsburg Lexikon. Szerk: Brigitte Hamann, Új Géniusz K.
  • Supka Géza: Habsburg-krónika, Helikon K., 1986
  • W. Pohl - K. Vocelka: A Habsburgok, Gulliver K., 1995
  • Napóleon felesége

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek