Autóvontatás aranylánccal
2004/10/05 09:33
1160 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Hogyan lesz egy koszos, büdös fémdarabból csillogó-villogó arany ékszer? Mik a nyaklánckészítés fázisai? Mi a különbség a kézzel és a géppel készített nyaklánc között? Kiknek való az ötvös szakma? Erről faggattuk Kollár Juditot, aki huszonkét éve lánckészítő.

Az ötvös szakma több szakterületre oszlik: lánckészítő, aranyműves, vésnök, kőfoglaló, és ezüstműves szakokra. Én lánckészítő lettem. Műhelyben dolgozom, most csak helyettesíteni vagyok itt a boltban. A műhelyben ketten vagyunk lánckészítők, a többiek aranyművesek. Mindannyian ennek a boltnak dolgozunk, máshová csak javításokat végzünk bérmunkába. Nyolcadik után választottam ezt a szakmát. Akkor még három éves képzés volt a Práter utcában, most már csak két év, és érettségi utáni képzés lett. Három év alatt sem lehetett megtanulni ezt a szakmát, nem hogy két év alatt! Ez jó, mert még mindig van mit tanulnom, de persze ez azt is jelenti, egy kezdő nehéz helyzetben van, hiszen rögtön minőséget várnak tőle. Itt a boltban több olyan lánc is van, amelyet én készítettem. A munka úgy kezdődik, hogy kapok egy megrendelést, megvan hozzá az anyag, és elkészítem a láncot félkész, vagyis csiszolatlan állapotig.

Egy nap alatt több láncot lehet elkészíteni, de ez a lánc típusától függ. Egy 55 - 60 cm-es királylánc elkészítéséhez például, ami egy bonyolultabb fazon, körülbelül 9 óra kell. A királylánc négyszögletes, vagyis inkább ovális láncszemekből tevődik össze. Szemenként kell akasztani, forrasztani. Egy lánc úgy készül, hogy meg van határozva a súlya és a hossza. Miután összeolvasztottuk az aranyat, kihengereljük négyszögletes profilra, és drótot húzunk belőle. Súlytól és hossztól függ, hány centiméter hosszú drótot készíthetünk. A drót vastagságát mikromérővel mérjük le. Az úgynevezett "spinglit", ami egy réz rúd, a drót vastagság tudatában készítjük. Erre tekerjük rá szorosan az aranydrótot. Miután kilágyítjuk, meghúzzuk a rezet, hogy le tudjuk szedni róla a föltekert aranyhuzalt. Így készülnek el a láncszemek. Fajtától függ, melyikkel, mit lehet aztán csinálni. Az egyiknél fűrészelni kell, a másiknál csipkedni.

Ha megvannak a láncszemek, akkor szépen összeakasztjuk, forrasztjuk. A lánc hossza a súlytól is függ, mert nem lehet egy 3 grammos aranyból 60 centis láncot készíteni kézzel, csak géppel. Amit itt látsz, az egy géppel készült lánc. Onnan lehet felismerni, hogy látványos, és feleannyi súlya van, mint egy kézzel készített nyakláncnak. Viszont negyedannyi az élettartama: míg egy kézilánc húsz évig is ugyanolyan, addig a géppel készült két-három év után annyira elkopik, hogy javítani már nem lehet, és csak beolvasztani tudjuk. Ráadásul könnyen szakad. Egy erősebb - mondjuk 100 grammos-, kézi készítésű lánccal azonban akár egy autót is el lehet húzni! Sokan hoznak a boltba megunt ékszereket, ezek beolvasztásra kerülnek, és újat csinálunk belőlük. Így csak a munkadíjat kell a vevőnek fizetnie, ami lényegesen kevesebb, mintha újonnan venné.

Persze minden egyes beolvasztás során veszít az arany az értékéből. A munka szépsége valójában csak a végeredmény. Amíg eljut idáig az arany, nem ilyen csillogó, fényes, hanem csupán egy fekete fémdarab. Koszos és büdös. Ahhoz, hogy dolgozni lehessen vele, folyékony állapotba kell hozni. Ehhez fel kell hevíteni 1000 fok felettre. Régen szájjal forrasztottunk, ami úgy nézett ki, hogy az egyik cső vége a gázvezetékhez illeszkedett, a másik cső- egy vékony kis gumicső-, a szánkban volt, úgy fújtuk hozzá a levegőt. Ma már van kompresszor adagolja a levegőt. Amíg olvasztjuk az arany ékszereket - fülbevalókat, gyűrűket -, elszáll belőlük a kosz, a szappanmaradék. Ettől büdös, amikor elég. Az ezüsttel egyébként nehezebb dolgozni, mert puhább fény, mint az arany, ezáltal nehezebb formázni.

Ehhez a szakmához fantázia kell, kézügyesség, türelem, jó szem és tüdő, valamint erő. Szép ez a szakma, de nehéz. Nem véletlen, hogy több a férfi, mint a nő. Nem könnyű drótot húzni és sokszor nagyon kitartónak kell lenni. Nem nehéz fizikai munka, de ha tízes skálán kellene osztályozni, és a tízesen lennének a bányászok, kohászok, akkor ez körülbelül hatos - hetes fokozatot kapna. Mégis, aki ebbe belecsöppen, és igazán megtanulja, az szereti. Jó érzés, hogy örömet okoznak azzal a tárggyal egy embernek, amit mi fáradságos munkával készítettünk. Karácsonykor is eszembe jutott, milyen sok ember örül most annak az ékszernek, amit itt vettek nálunk.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek