Az 1791. évi francia alkotmány
Farkas Zoltán
2006/11/28 08:00
3409 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Minden ország alkotmányban rögzíti azokat az alapvető politikai kereteket, amelyeket az adott körülmények között a legmegfelelőbbeknek tart. 1791-ben Franciaországban is új alkotmány született. Ismered? Most tesztelheted eddigi ismereteid, láss hozzá!

Az 1791. évi alkotmány korszakalkotó jelentőségű volt Franciaország, illetve a francia forradalom történetében, mivel ez volt az ország első írott alkotmánya. Az alkotmányozó nemzetgyűlés tagjainak elsődleges célja az volt, hogy végleg megakadályozzák az abszolutizmus visszatérését, ezzel párhuzamosan olyan racionálisan szervezett állami berendezkedést hozzanak létre, amely a tulajdonosok kezébe helyezi a politikai hatalmat.

Az alábbi ábra alapján megvizsgálhatod, mi jellemezte az 1791-es alkotmányos berendezkedést. Hogy egyetlen lényegi elem se kerülje el a figyelmed, ezért az ábrához kérdéseket is mellékeltünk. Ezeknek a segítségével tesztelheted eddigi ismereteid, s olyan új elemekre lehetsz figyelmes, amikre első megközelítsében nem biztos, hogy felfigyeltél.

Kattints a képre , s láss hozzá a kérdések megválaszolásához! Jó munkát!

Ha megbírkóztál a feladatokkal, akkor az alábbi forrásrészletek alapján elmélyültebb ismereteket is szerezhetsz az alkotmány konkrét rendelkezései alapján.

Részletek az 1791. évi francia alkotmányból

XVI. Lajos

A Királyság felosztásáról és az Állampolgárok jogállásáról

I. A királyság egy és oszthatatlan: területe nyolcvanhárom département-ra, minden département körzetekre és minden körzet kantonokra oszlik.

II. Francia polgárok: Azok, akik francia apától Franciaországban születtek; Azok, akik idegen apától Franciaországban születtek, de állandó tartózkodási helyükül a királyságot választották; Azok, akik francia apától idegen országban születtek, de visszajöttek, hogy Franciaországban telepedjenek le, és letették az állampolgári esküt; Végül azok, akik idegen országban születtek és bármilyen fokon is olyan francia féfitó1 vagy francia nőtó1 származnak, akik vallási okból vándoroltak ki, és Franciaországba jönnek lakni, és leteszik az állampolgári esküt.

III. Azok, akik a királyságon kívül, idegen szülőktől szü1ettek és Franciaországban laknak, a királyságban való öt évi folyamatos lakás után lesznek francia állampolgárokká, ha itt ingatlant szereztek vagy francia nőt vettek feleségül, vagy mezőgazdasági vagy kereskedelmi üzemet alapítottak, továbbá ha letették az állampolgári esküt.

IV. A törvényhozó testület fontos okokból megadhatja egy idegennek a francia állampolgárságot, de mégis azzal a feltétellel, hogy Franciaország lesz az állandó lakóhelye; és hogy leteszi az állampolgári esküt.

V. Az állampolgári eskü a következő: "Esküszöm, hogy hű leszek a Nemzethez, a Törvényhez és a Királyhoz, minden erőmmel megtartom a Királyság Alkotmányát, melyet az Alkotmányozó Nemzetgyűlés az 1789., 1790. és 1791. években hozott."

VI. A francia állampolgárság elvész,

  1. Idegen ország állampolgárságának felvételével;
  2. Olyan büntetésekre való ítélés esetén, amelyek a polgárjog elvesztését vonják maga után, hacsak az elítéltet nem rehabilitálják;
  3. In contumaciain [távollétében] történő elítéltetés esetén, hacsak az ítéletet meg nem semmisítik;
  4. Olyan idegen lovagrendbe vagy bármely idegen testületbe való belépés esetén, ami akár a nemesség, akár a születési előjog bizonyítását feltételezi, akár egyházi esküt tesz szükségessé.

VII. A törvény a házasságot csupán polgári szerződésnek tekinti. A törvényhozó hatalom meg fogja szabni minden lakos számára személyválogatás nélkül azt a módot, amely szerint a szli1etéseket, házasságkötéseket és elhalálozásokat nyilván kell tartani; ki fogja jelölni azokat a köztisztvisel6ket, akik az ezzel kapcsolatos okmányokat átveszik és megőrzik.

VIII. A francia polgárok, akik városokban és falvakban laknak, jogi szempontból meghatározott községeket alkotnak. A törvényhozó hatalom minden egyes község körzetének kiterjedését meghatározhatja. Ezek a községi tisztviselők megbízhatók néhány, az Állam közvetlen érdekkörébe tartozó ügyintézésévei is.

X. Azokat a szabályokat, amelyek szerint a községi tisztviselőknek mind helyi jellegű működésük, mind általános állami jellegű működésük során el kell járniok, a törvények fogják megszabni.

A közhatalomról

I. A Főhatalom egy, oszthatatlan, elidegeníthetetlen és korlátok közé nem szorítható: a Főhatalom a Nemzeté; sem a népnek egyetlen csoportja, sem egyetlen személy nem sajátíthatja ki a maga számára annak gyakorlását.

II. A Nemzet, akitől egyedül származik minden hatalom, ezt a hatalmat csak megbízás útján gyakorolhatja. A francia Alkotmány népképviseleti alapon áll, a törvényhozó testület tagjai és a Király hajtják végre.

III. A törvényhozó hatalom a Nemzetgyűlésre van bízva, amely a nép által szabadon, meghatározott időre választott képviselőkből áll, akik hatalmukat a király szentesítésével az alantabb meghatározandó módon gyakorolják.

IV. A kormányzat monarchikus: a végrehajtó hatalom a Királyra van bízva, hogy tekintélye alatt a miniszterek és más felelős személyek az alant meghatározandó módon gyakorolják.

V. A bírói hatalom a nép által meghatározott időre megválasztott bírákra van bízva.

A Törvényhozó Nemzetgyűlésről

I. A Törvényhozó Testületet alkotó nemzetgyűlés állandó, és csak egy kamarából áll.

II. Minden két évben új választások alapján alakul meg. Minden kétéves szakasz egy törvényhozási időszakot alkot.

III. Az előző cikkely rendelkezése nem érvényes a következő törvényhozó testületre, melynek hatalma 1793 április havának utolsó napján szűnik meg.

IV. A Törvényhozó Testület megújítása természetszerűleg történik.

V. A Törvényhozó Testületet csak a király oszlathatja fel.

Lafayette

A Királyság intézményéről, a Régensségről és a Miniszterekről

Első szakasz - A Királyság intézményéről, és a Királyról

I. A Királyság intézménye oszthatatlan, az uralkodócsaládban örökletesen száll fiúról fiúra, az elsőszülöttség rendje szerint, nők és leszármazottaik mindenkori kizárásával.

II. A Király személye szent és sérthetetlen, egyedüli címe a Franciák Királya.

III. Franciaországban nincs nagyobb tekintély a Törvény tekintélyénél. A Király csak ennek erejénél fogva uralkodik, és csak a Törvény nevében követelhet engedelmességet.

IV. A Király trónralépésekor vagy nagykorúságának elérésekor a Törvényhozó Testület jelenlétében megesküszik a Nemzetnek, hogy ha lesz a Nemzethez és a: Törvényhez, hogy minden ráruházott hatalmával megtartja az Alkotmányt, amelyet az Alkotmányozó Nemzetgyűlés az 1789., 1790. és 1791. években megalkotott, és hogy végrehajthatja a törvényeket. Ha a Törvényhozó Testület nem ülésezik, a Király nyilatkozatot ad ki, amely tartalmazza ezt az esküt, és azt az ígéretet, hogy amint a Törvényhozó Testület összeül, esküjét megismétli.

V. Ha a Királya Törvényhozó Testület meghívása után egy hónappal nem tette le ezt az esküt vagy letétele után visszavonja, úgy kell tekinteni, mint aki lemondott királyi méltóságáról.

VI. Ha a Király hadsereg élére áll, és ennek erejét a Nemzet ellen fordítja, vagy ha formális ténykedésével nem áll ellene egy ilyen vállalkozásnak, amelyet az ő nevében hajtanak végre, úgy kell tekinteni, mint aki lemondott királyi méltóságáról.

VII. Ha a Király eltávoznék a királyság területéró1, és oda nem térne vissza a Törvényhozó Testület által küldött meghívásra azon a nyilatkozat által tartalmazott határidőn belül, amely két hónapnál rövidebb nem lehet, úgy kell tekinteni, mint aki lemondott királyi méltóságáról. A határidőt attól a naptól kell számítani, midőn a Törvényhozó Testület nyilatkozatát kihirdetik azon a helyen, ahol üléseit tartja; a miniszterek ettől kezdve teljes felelősséggel kötelesek mindazokat a végrehajtó hatalommal kapcsolatos ténykedéseket folytatni, melyek gyakorlása alól a Király, távol lévén, fel van függesztve.

VIII. A Király kifejezett vagy törvényes lemondása után a polgárok sorába kerül , lemondása utáni cselekményei miatt ugyanúgy megvádolható és elítélhető, mint ők.

IX. A Király magánvagyona, amely felett trónrajutásakor rendelkezik, visszavonhatatlanul a Nemzet tulajdonába megy át. Rendelkezik azonban azon vagyon felett, amelyet mint magánszemély szerez. Ha azonban külön nem rendelkezett róla, uralkodása végén az ugyancsak a Nemzet vagyonává lesz.

X. A Nemzet a trón fényéró1 civillista útján gondoskodik, ennek összegét minden uralkodóváltozáskor, az uralkodás teljes tartamára a Törvényhozó Testület határozza meg.

XI. A Király civillistájának gondnokot nevez ki, ő intézi a Király bírósági ügyeit, ellene, mint a Király megbízottja ellen kell a pereket intézni, és az ítéleteket kimondani. A civillista hitelezői a civillistát terhelő ítéleteket a gondnok ellen, annak személyes vagyona ellen érvényesíthetik.

XII. A Királynak, függetlenül attól a díszőrségtől , amelyet lakóhelyének nemzetőr-polgárai adnak, a civillistából fizetett testőrsége is lesz. Létszáma nem haladhatja meg az ezerkétszáz gyalogost és hatszáz lovast. A rendfokozatok és az elő1épés szabályai ugyanazok, mint a sorkatonaságnál; a Király testőrségének tagjai azonban csak egymással szemben léphetnek elő, a sorkatonaságnál rendfokozatot nem kaphatnak. Testőrségének tagjait a Király csak a jelenleg a sorkatonaságnál tényleges szolgálatot teljesítők közül, vagy azok közül a polgárok közül választhatja, akik egyéves nemzetőri szolgálatot teljesítettek, feltéve, hogy a királyság területén laknak és előzó1eg letették az állampolgári esküt. A királyi testőrség nem vezényelhető ki és nem igényelhető semmiféle más közszolgálatra ...

A törvényhozó hatalom gyakorlása

Első szakasz - A Törvényhozó Nemzetgyűlés jogköre és működése

I. Az alkotmány az alábbi kizárólagos jogkörrel és szereppel bízza meg a Törvényhozó

Testületet:

  1. Hogy törvényeket javasoljon és határozzon el; a Király csak felkérheti a Törvényhozó Testületet, hogy egy tárgyat megfontoljon;
  2. Hogy megszabja a közkiadásokat;
  3. Hogy kivesse a közadókat, megállapítsa azok természetét, felosztását, tartalmát és a beszedés módját;
  4. Hogy az egyenes adókat felossza a királyság tartományai között; hogy őrködjék minden közjövedelem felhasználása felett, és erről magának beszámoltasson;
  5. Hogy közhivatalok alapítását és megszüntetését határozza el;
  6. Hogy meghatározza a pénzek címletét, súlyát, nyomását és elnevezését;
  7. Hogy megengedje vagy megtiltsa, hogy idegen csapatok tartózkodhassanak francia területen, illetőleg idegen tengeri erők tartózkodhassanak a királyság kikötőiben;
  8. Hogy a Király javaslatára évenkint eldöntse azoknak az embereknek és hadihajóknak a számát, akikből a szárazföldi, és amelyekből a tengeri haderő állni fog; hogy megállapítsa minden rendfokozat zsoldját és annak kereteit; a felvétel és előlépés szabályait, a toborzás és elbocsátás körülményeit, a tengeri csapatok megszervezését; idegen csapatok és tengeri erők fölvételét Franciaország szolgálatába, és a csapatok ellátását elbocsátás esetén;
  9. Hogy intézkedj ék a nemzeti javak igazgatását ól és elrendelje azok elidegenítését;
  10. Hogy a legfelsőbb nemzeti törvényszék előtt felelősségre vonja a minisztereket és a végrehajtó hatalom főtisztviselőit. Ugyanazon törvényszék előtt vádolják be és üldözik azokat, akik az Állam általános biztonsága vagy az Alkotmány ellen merényletet követnek el, vagy összeesküsznek;
  11. Hogy meghozzák azokat a törvényeket, amelyek szerint tisztán személyi jellegű megbecsülésben és kitüntetésben lehet részesíteni azokat, akik szolgálatot tettek az Államnak.
  12. Egyedül a Törvényhozó Testület Jogosult elrendelni, hogy köztiszteletben kell részesíteni a nagy emberek emlékét.

II. Háborút csak a Törvényhozó Testület határozata alapján lehet indítani, a Király formális és szükséges javaslata alapján és az ő utólagos szentesítésével. Ha a küszöbön álló vagy elkezdett ellenségeskedésekről, egy szövetséges támogatásáról vagy egy jognak fegyveres erővel való megvédéséről van szó, a Király haladéktalanul értesíti a Törvényhozó Testületet és tudatja a körülményeket. Ha a Törvényhozó Testület szabadságon van, a Király késedelem nélkül összehívja. Ha a Törvényhozó Testület a háború ellen dönt, a Király azonnal megtesz minden intézkedést, hogy megszüntesse vagy megelőzze az ellenségeskedéseket, a késedelmekért a miniszterek felelősek. Ha a Törvényhozó Testület úgy véli, hogy az elkezdett ellenségeskedés bűnös támadás a miniszterek vagy a végrehajtó hatalom valamely más tisztviselője részéről, a támadás okozóját büntetőjogilag felelősségre kell vonni. A Törvényhozó Testület a háború egész ideje alatt felszólíthatja a Királyt, hogy béketárgyalásokat kezdjen, és a Király köteles ennek a felszólításnak engedni. A háború megszűnésének pillanatában a Törvényhozó Testület megszabja azt a határidőt, amelyen belül a békelétszámon felüli csapatokat el kell bocsátani, és a hadsereget rendes létszámra kell csökkenteni.

III. A Törvényhozó Testület hatáskörébe tartozik a békeszerződések, szövetségi szerződések és kereskedelmi szerződések ratifikálása; e nélkül a ratifikálás nélkül semmiféle szerződése sem érvényes.

IV. A Törvényhozó Testületnek joga van arra, hogy üléseinek helyét kijelölje, hogy addig tartsa üléseit, ameddig jónak látja vagy pedig, hogy elnapolja azokat; amennyiben nem ülésezik, minden uralkodóváltozáskor haladéktalanul köteles összegyűlni. Ülésezése helyén, valamint annak általa megállapítandó külső körzetében rendőri jogai vannak. Tagjai felett fegyelmi jogot gyakorol; de megrovásnál, nyolcnapos kitiltásnál és háromnapos fogságnál szigorúbb ítéletet nem hozhat. Saját biztonsága és az őt megillető tisztelet fenntartása érdekében rendelkezhet azzal a karhatalommal, amely üléseinek színhelyén tartózkodik.

V. A végrehajtó hatalom nem tarthat és nem vonultathat fel semmiféle sorkatonaságot a Törvényhozó Testülettől harmincezer ölnyi távolságra, hacsak nem ennek felszólítására vagy engedélyével. ...

Forrás

  • Nyugat-Európa és Amerika 1789-1918 Új- és legújabbkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény I/1., 35-41. o.)