Az ember
Farkas Zoltán
2002/09/04 10:40
1366 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Ecce homo! Ki is az ember, miben különbözik az állatoktól? Egyáltalán vannak-e saját egyedi, megkülönböztető jegyei, vagy ezt csak az ember találja ki? Szóval annyira sokfélék vagyunk, hogy nehéz egzakt válaszokat találni. De szakadatlanul keressük!

1. forrás

"Fajunk különleges, az állatok között nem ismert sajátsága a fajtársak és a csoport esetenkénti önzetlen segítsége. Az ember az egyetlen olyan állat, amely csoportjáért életét is hajlandó feláldozni, tekintet nélkül a szaporodási sikerben megnyilvánuló veszteségeire. Az ember az egyetlen olyan faj, amely szüntelen, kielégíthetetlen érdeklődéssel fordul fajtársai felé, mindig szeretné ismerni azok elmeállapotát, véleményét, gondolatait, vágyait, terveit, noha ezek az ismeretek nem mindig szükségesek a saját jólétéhez.

Noha ezek az állítások az antropológusok, pszichológusok egy része számára nyilvánvalóak voltak, a szociobiológiai modellekben nem érvényesültek. A szociobiológusok és a genetikai redukcionisták, mint például Dawkins, mindig úgy érveltek, hogy bármilyen cselekedetről is legyen szó, abban mindig kimutatható az egyéni, önző érdek. Hogy ezt könnyebb legyen kimondani, néha a gének önzéséről beszéltek. (Dawkins 1976) Az utóbbi években azonban mind határozottabban jelentkeztek az ellenvélemények. Boyd és Richerson (1985) olyan populációgenetikai modelleket konstruált, amelyek bizonyos feltételek esetén megengedték a csoportszelekció működését is. Feltételezésük szerint, ha egy csoport kultúrájában olyan mechanizmusok működnek, amelyek csökkentik a csoport tagjai viselkedési fenotípusainak különbségeit, de egyben növelik a csoportok közötti fenotípusos különbségeket, akkor, de csakis akkor, működhet a csoportszelekció.

Boehm (1997) neves antropológus gondos vizsgálatokkal éppen azt mutatta ki, hogy a modern vadászó-gyűjtögető társadalmakban léteznek ilyen kulturális mechanizmusok. Az egalitariánus csoportkultúrák jelentősen csökkentik az egyének csoporton belüli rivalizációját, konszenzuson alapuló döntési mechanizmusokat hoztak létre, valamint szigorúan büntetik a csalókat, az önzetlenség esetleges kihasználóit. Ezeknek a kulturális mechanizmusoknak a hatásai mindenben megfelelnek a csoportszelekciós modellek követelményeinek. Csökkentik a csoporton belüli individuális különbségeket, és ennek megfelelően a csoporton belüli versengést, egyidejűleg növelik a csoportok közötti különbségeket és a csoportok rivalizációját, tehát kialakulhatnak a valódi csoportszelekció feltételei." (Csányi Vilmos: Az emberi természet. Humánetológia Vince Kiadó, 1999. 143. o.)

Kisenciklopédia

A kommunikáció
Faj
Az élőlények rendszerezésének alapvető egysége. Ember esetén a Homo sapiens sapiens.
Nagyrassz
Az emberiség csoportosítására kialakított nagyobb rendszertani egység. Állatrendszertani megfelelője az alfaj. Az emberi nagyrasszok: europid, mongoloid, negrid, veddo-ausztraloid.
Rassz
az emberiség csoportosítására kialakított kisebb rendszertani egység. Állatrendszertanbeli megfelelője a fajta. A rassz jegyei: a haj alakja, jellemzői; a harmadlagos szőrzet jellemzői (arc- és mellszőrzet); a bőr színe; a szem színe; a test és az egyes testrészek egymáshoz viszonyított aránya.
Evolúció
Az élőlények egymást követő generációinak, leszármazási vonalainak genetikai átalakulása, az élőlények változatosságának kialakulása (törzsfejlődés). Az egyszerű szervezetekből nemzedékek során át olyan fajok képződnek, amelyek egyre jobban alkalmazkodnak a környezethez, és új élőhelyeket tudnak elfoglalni avval, hogy az előnyös tulajdonságokat az egyedfejlődés során továbbörökítik. Ez az alkalmazkodás a természetes szelekció útján történik. Az evolúciós változás egyik leglényegesebb feltétele a genetikai variációk megléte.
Csoportszelekció
olyan szelekciós folyamat, amelynek egysége nem az egyed, hanem a csoport. Az egyedek csoportjainak növeli meg a szaporodási sikerét, életképességét, tehát minden olyan viselkedési forma fennmarad az evolúció során, amely kedvez az adott csoport fennmaradásának és szaporodásának. Az etológia egyik alapfogalma.
Etnocentrizmus
Az a szemlélet, amelynek értelmében más kultúrákat a sajátunkkal összevetve ítélünk meg.
Antropológia
embertan. Az ember természeti adottságaival, szervezetének felépítésével és származásával foglalkozó tudomány.
Szociobiológia
viselkedésökológiának is nevezik. A viselkedéstudomány továbbfejlesztése az ökológiával való szoros integráció segítségével. Az állatok egyedi viselkedési mintái helyett a populáció genetikai alapú etológiai jellemzőit vizsgálja elsősorban. (Az ember esetében azonban a gének mellett a kultúra is nagymértékben meghatározza a viselkedést!)
Gén
öröklődő tulajdonságokat hordozó kromoszóma-részecskék. A genetika tudományát másképpen örökléstannak nevezik.
Populációgenetika
A populáció egy faj valamilyen sajátosság, jellegzetesség tekintetében azonos minőségű egyedeinek összessége. Genetikailag az egy fajhoz tartozó élőlények olyan kisebb vagy nagyobb (de lényegében egynemű!) csoportja, amelyben az egyes egyedek között fennáll a szabad párosodás lehetősége. A populációk genetikai megváltozása az evolúció alapja.
Fenotípus
Valamely élőlény alaktani és élettani sajátságainak összessége, illetve az öröklött tulajdonságok és a környezet együttes hatására létrejött megjelenési alak.
Egalitarianus
egyenlősítő, egyenlőségre törekvő
Rivalizálás
vetélkedés, versengés.
Individuális
egyedi; egy meghatározott, önálló, külön létező egyénre jellemző

Kérdések, feladatok:

  1. Mennyiben teremt az őskori társadalmi viszonyok megismerésére lehetőséget a ma is vadászó-gyűjtögető életmód szerint élő népek megfigyelése?
  2. A termelő tevékenységre való áttérés milyen csoportviszonyokat feltételez, illetve kíván meg?
  3. Hasonlítsd össze olvasmány- vagy filmélményeid alapján az individualizmusra épülő európai és egy ázsiai (kínai vagy indiai vagy japán) kultúra jellegzetes társadalmi viszonyait a csoportműködés szempontjából!
  4. Mindennapjaidban keress példát az etnocentrizmus jelenlétére!
  5. Vizsgáld meg az etnocentrizmus jelenségét egy irodalmi alkotásban (pl. Robinson történetének bármelyik feldolgozása) vagy egy filmben. (pl. M. Twain: Egy jenki Arthur király udvarában c. könyvéből készült film.)

Prométheusz és az ember

Az emberek tűzhöz jutnak.

"Epimétheusz jóravaló kis isten volt a görög Pantheonban, de nem volt túlságosan sok ésszel megáldva. Különféle galibákba keveredett, és balgasága folytán meglehetősen gyászos szerepet játszott az emberiség korai történetében. Legalábbis a mítoszok szerint. Miután az istenek megteremtették a világot, Zeusz megbízta őt azzal, hogy az élőlények között ossza szét azokat az eszközöket és képességeket, amelyekre szükségük lesz ahhoz, hogy életben maradhassanak. Epimétheusz boldog volt, hogy ilyen fontos tisztséget kapott, és máris nekilátott a munkának. A sasnak éles szemet adott, hogy magasból és messziről megláthassa zsákmányát. Könnyű és gyors lábakat adott a szarvasnak, hogy elmenekülhessen üldözői elől. Az úszás tudományával ruházta föl a halakat, erős karmokkal s fogakkal a tigrist, meleg bundával a birkát, és végül is minden állatnak adott valamit, ami elég volt ahhoz, hogy boldoguljon.
Aztán, mint aki jól végezte a dolgát, összeszedte a cókmókját, és már éppen indult volna vissza az Olümposzra, amikor is halk, panaszos hang ütötte meg a fülét. A hang így szólt: "És velem mi lesz, Uram?"

Meglepetten fordult sarkon, és egy szerencsétlen, ösztövér, csupasz alakot pillantott meg, aki ott didergett a hűvös alkonyi szélben. "Hát te meg ki az ördög vagy?" - kérdezte, ámbár lehet, hogy isten létére választékosabban fogalmazott. "Én Homo Sapiens vagyok, Uram", válaszolta a szerencsétlen flótás, és szorongással elegy reménységgel tekintett a szedelődzködő istenre. "Hát, kedves barátom, nagyon sajnálom a dolgot, de sajnos nem maradt semmi a számodra. A szabály az szabály: érkezési sorrendben szolgálunk ki mindenkit. Legközelebb kelj fel korábban. Na, isten veled" - mondta a távozó isten, és eltűnt a szürkületben Prométheusz bűnhődése Homo Sapiens meg ott állt egyedül, dideregve, védtelenül, ezer veszély könnyű prédájaként, s nem sok reménye volt az életben maradásra.
Körülnézett, és valami ilyesfélét dünnyöghetett magában: "Hogy a csudában kerültem én ide, ebbe a világba? Mit tegyek, hogy ne pusztuljak el ebben az idegen világban?"
Ebben a pillanatban egy mély és magasztos hang szólalt meg valahol a dombok mögött. "Igazad van, ez nem a te világod, de felépítheted a magad világát ezen a világon belül. Segítek neked ebben, mert utálom az igazságtalanságot, s még jobban utálom a butaságot. Prométheusz vagyok, történetesen éppen Epimétheusz bátyja, és így tulajdonképpen még valami felelősséget is érzek irántad. Gyere vissza egy hét múlva, és addig megpróbálok valami megoldást találni a bajodra."

Így is történt. Egy héttel később Prométheusz magával hozta a tüzet és a mesterségekhez szükséges tudást, amelyeket Héphaisztosztól és Pallasz Athénétől lopott el, és odaadta az első embernek meg a pereputtyának.
Ezeknek se kellett több, máris buzgón nekiláttak a munkának. Szerszámokat faragtak és kovácsoltak, fákat döntöttek, házakat építettek, ruhákat szőttek. És nem utolsósorban gyorsan elkészítették és kiélezték fegyvereiket is, hogy megvédjék magukat a kardfogú tigrisek, az unikornisok és mindenekelőtt harcias szomszédaik ellen.

Nem sokkal később szentélyeket emeltek Prométheusz tiszteletére és még nagyobb szentélyeket Zeusz dicsőségére (Zeusz ennek ellenére szigorúan megbüntette Prométheuszt, mint ahogy emlékeznek rá, a Kaukázus egyik sziklájához láncolta, ahol egy keselyű mindennap marcangolta a máját.) Egyszóval az emberek hozzáláttak, hogy fölépítsék a maguk világát egy idegen világon belül. A védelmező falak, házak és városok, szerszámok és fegyverek, mítoszok, vallások és kompromisszumok világát."

(Hankiss Elemér: Az emberi kaland Helikon Kiadó, 1999)

Kérdések, feladatok:

  1. A mítosz szerint miben különbözik az ember az állatoktól? Ez az értelmezés mennyire jellemző épp a görög gondolatvilágra? Találhatunk-e ilyen mítoszokat az ókori Kelet világában?
  2. Milyen viszony figyelhető meg az istenek között?
  3. Vajon jót, vagy rosszat tett Prométheusz az emberekkel?
  4. Hogyan alakult volna az emberiség történelme ezen képességek nélkül? Írd át ennek megfelelően a mítoszt!
  5. Nézz utána, más mítoszokban milyen a kapcsolat az isten(ek), a természet és az emberek között!

A mágia és az ember

"Leo Frobeniusnak az Atlasz-hegységbeli sziklarajzokat figyelve - állatmaszkos embereket ábrázoltak - feltűnt, hogy a felkelő nap első sugarai épp a rajzokkal televésett sziklán csillannak fel először. E színjátékban gyönyörködve eszébe villant egy korábbi élménye. 1905-ös expedíciójához három pigmeus férfit és egy asszonyt fogadott volt fel vezetőül. Friss vadhúsról is nekik kellett gondoskodniuk.
Egy este élelmük fogytán, megkérte őket, ejtsenek el egy antilopot. A pigmeusok szemmel láthatóan zavarba jöttek, majd egymás közti élénk vita után közölték, hogy aznap már lehetetlen a kérést teljesíteniük, nem tették meg a szükséges előkészületeket. Ezután gondosan átvizsgálták táboruk környékét, s egy környező dombon hosszabb időt töltöttek. Frobenius másnap hajnalban titkon megfigyelte őket.

A négy pigmeus, még napkelte előtt libasorban egymás mögött haladva, felmenetelt az előző este kiszemelt dombra. Megtisztított a növényzettől egy kisebb területet, és simára egyengette a talajt, majd egyikük, mialatt a többiek félreismerhetetlenül imákat mormoltak, egy antilopot rajzolt a homokba. Mikor készen volt, mindnyájan felemelkedtek, arccal napkeletnek fordultak, s vártak, míg az első sugarak felcsillannak. Ekkor az egyik férfi megfordult, kifeszítette íját, és megcélozta a rajzot. Amikor a napsugarak már őket is és a homokba húzott állatfigurát is bearanyozták, az asszony a nap felé nyújtotta karjait, és hangos, érthetetlen szavakat kiáltott. E pillanatban lőtte ki nyilát a vadász. A nyakán találta el az antilopot. Az asszony ismét, még hangosabban, még hevesebben felkiáltott, mire a férfiak a bozótba ugrottak, ő pedig lassan, tétovázva követte őket.

Hamarosan a valóságban is elejtettek egy antilopot, ennek is a nyakán ment keresztül a nyíl. Miután az állatot átadták, nagy titokban még egyszer felmentek a dombra, néhány szőrszállal és egy kis edény vérrel.
Este a legöregebb vadász lerészegült a pálmabortól, s Frobenius kifaggatta. Az ittas öreg, miután alaposan körülnézett, nem hallhatja-e senki törzsének tagjai közül, a következőket mondta: "Antilop! Ott fenn! Ő mindent visszakap, szőrt és vért. Minden kiöntve képre! Nyilat elvenni!" Mutatta is, hogyan rántják ki a nyilat a rajzból, és simítják el utána a homokot. "Majd reggel, ha a nap feljön!" - tette még hozzá. Aztán megrémült, hogy árulóvá vált, ajkai elfehéredtek, s reszketni kezdett a félelemtől. Másnapra mind a négy pigmeus eltűnt a táborból; nem is kerültek többé elő." (Zolnay Vilmos: A művészetek eredete Magvető,1983. 59-60. o.)

Kérdések, feladatok

  1. Mi különböztet meg egy primitív társadalomban élő vadászt egy a nyugati civilizációban élőtől?
  2. Milyen szakrális, illetve gyakorlati rendeltetése van az ilyen szertartásoknak?
  3. A szertartás idő- és térbeli jellemzőiből milyen következtetésre juthatunk?
  4. Miért kellett titokban elvégezni a szertartást?
  5. Miért tűntek el a vadászok?

Forrás