Az integráció létrejötte
Simon Tamás
2003/03/10 17:06
1716 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Az európai egység ideája több évszázados gondolat és szellemi, politikai irányzat, mégis reális alapot egy intézményesített Európa létrehozására csak a második világháború pusztításaiból levont tanulságok teremtettek.

Ekkor értették meg először a hangadó politikai erők Európában, hogy a békés egymás mellett élés és a gazdasági prosperitás hosszú távú biztosítéka egyedül egy a közös érdekekre épített, szupranacionális alapon működő intézményrendszer lehet. A második világháború után kettészakadó Európa nyugati felében hamar felismerték, hogy a kétpólusú világrendszerben az öreg kontinens csak egységben lehet versenyképes, növelheti politikai és gazdasági befolyását. Az egységesülés további mozgatórugója volt Németország helyzetének, illetve a francia-német ellentétnek a rendezése.

A föderális Európát zászlajukra tűző mozgalmak kezdetben úgy képzelték, hogy a politikai integráció adhatja meg a megfelelő impulzust az egységfolyamat sikeréhez. Álláspontjukat a szimbolikus jellegű Európa Tanács 1949-es megalakítása után azonban kezdték átértékelni. Mindinkább úgy tűnt, hogy a valódi európai integráció építését a gazdasági együttműködés irányából célszerű megkezdeni. Ezt felismerve, továbbá a francia-német együttműködés biztonsági garanciáinak megteremtését célozva hirdette meg Robert Schuman, francia külügyminiszter 1950. május 9-én tervét, amely lerakta az európai integráció, a későbbi Európai Unió alapkövét.

A Schuman-terv a német szén és a francia vasérc közös piacának megteremtését tűzte célul, amely - amellett, hogy lehetetlenné tette az önálló háborús készülődést - számos gazdasági előnnyel is járt. A terv javasolta, hogy a francia-német széntermelést egy közös főhatóság alá rendeljék egy olyan szervezet keretében, amelyhez más országok is csatlakozhatnak. A francia javaslatot az NSZK pozitívan fogadta. A britek azonban elutasították a szupranacionális alapon létrejövő szervezethez való csatlakozást. A Benelux-államok és Olaszország viszont jelezték csatlakozási szándékukat. Franciaország, az NSZK, Olaszország és a három Benelux-állam végül 1951. április 18-án írta alá Párizsban az Európai Szén- és Acélközösségről, az ESZAK-ról [European Coal and Steel Community - ECSC], más néven Montánunióról szóló szerződést, amely 1952. július 25-én lépett hatályba.
A Montánunió intézményrendszerének kidolgozásakor a szupranacionális föderatív jegyek kerültek előtérbe. Az eredeti koncepció szerint a szervezet élén egy független bürokratákból álló ún. Főhatóság állt volna, amelynek tagjait ugyan a kormányok jelölik ki, de amely már teljesen önállóan, a közösségi érdekek figyelembevétele alapján cselekszik. A Főhatóság végül nem teljesen az elképzelések szerint jött létre, mivel nemzetekfelettiségét ellensúlyozandó a tagállamok szakminisztereiből létrehozták a Tanácsot, amely kormányközi testületként a Főhatóságot ellenőrző, valamint jogalkotó szervként működött. Az ESZAK Szerződés emellett felállította a tagállamok parlamentjeinek delegáltjaiból álló, konzultatív funkcióval bíró Közgyűlést, valamint a vitás jogi kérdések rendezésére a Montánunió Bíróságát.

A Montánunió sikerén felbuzdulva a föderalizmus hívei úgy látták, hogy elérkezett az idő az európai politikai integráció megteremtésére is. Ennek alappilléreként kívánták létrehozni a közös európai hadsereg felállítására épülő Európai Védelmi Közösséget, az EVK-t [European Defence Community - EDC]. A Francia Nemzetgyűlés többéves huzavona után azonban 1954. augusztus 30-án elutasította az éppen francia javaslatra született EVK Szerződést.

Ezt követően úgy tűnt és ezt igazolta a Montánunió működésének sikere is, hogy az integráció elmélyítését mégis a gazdasági együttműködés területeinek kiterjesztésével kell folytatni. A Montánunió tagállamai elhatározták, hogy atomenergiaügyi, valamint általános közös piaci integrációs szervezeteket is létrehoznak. A hat ország kormányai 1957. március 25-én Rómában aláírták az Európai Gazdasági Közösséget, az EGK-t [European Economic Community - EEC] és az Európai Atomenergia Közösséget [European Atomic Energy Community], más néven az Euratomot létrehozó szerződéseket, az ún. Római Szerződéseket, amelyek 1958. január 1-én léptek hatályba.

Az EGK és az Euratom intézményi modelljéül az ESZAK szolgált, azzal a különbséggel, hogy a hatáskörök tekintetében elmozdulás történt a Főhatóság szerepét e szerződések esetén betöltő Bizottságtól a Tanács irányába, és ezzel a kormányközi modell domborodott ki a szupranacionálissal szemben.

Az EGK-t létrehozó Római Szerződés (RSZ) a Közösség általános céljaként közös piac létesítését és "a tagállamok gazdaságpolitikájának fokozatos egymáshoz közelítésével ... a gazdasági élet harmonikus fejlesztését, a folyamatos és kiegyensúlyozott fejlődést, ... az életszínvonal gyors emelkedését és az államokat összekötő kapcsolatok szorosabbra fűzését" (RSZ 2.cikke) jelölte meg. Az általános cél elérését a következő főbb konkrét célok megvalósításával képzelték el (RSZ 3. cikke): vámok, mennyiségi korlátozások és az ezekkel azonos hatású intézkedések megszüntetése; vámunió létesítése és közös kereskedelempolitika folytatása a kívülálló országokkal szemben; az áruk és szolgáltatások mellett a tőke és a munka szabad áramlásának biztosítása a Közösségen belül (a közös piac célkitűzései); közös mezőgazdasági, közlekedési és versenypolitika kialakítása; jogharmonizáció.

Az Euratomot felállító Római Szerződés az atomenergia-ipar gyors megteremtését, fejlesztését tűzte célul, amely a közös kutatásoktól, az atomenergia hatékony felhasználásán át, a nukleáris biztonság megteremtéséig számos feladatot jelölt meg.

A három Közösség közül egyértelműen az általános (nemcsak szektorális, mint a Montánunió vagy az Euratom) közös piac megteremtését célzó EGK létrehozása volt a legjelentősebb. A vámunió, majd közös piac kiépítésével ugyanis valódi, addig ismeretlen gazdasági integráció jött létre.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek