Az ökoiskolák munkájának eredményeiről
2004/07/12 15:30
1149 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A hazai iskolai innovációs hálózatok sorában jelentős helyet foglal el az ökoiskolák hálózata, amely a fenntarthatóságra nevelés műhelyévé vált, és amelynek a hatása messze túlmutat a környezettudatos magatartás kialakításán. Széplaki Nikolett tanulmánya az ökoiskolák tanulóinak körében végzett kutatás tapasztalatait adja közre.

A www.okoiskola.hu honlap definíciója szerint "az ökoiskola-hálózat olyan iskolákat tömörít, melyek pedagógiai programjában központi szerepet töltenek be a fenntarthatóság pedagógiai értékei, a környezeti nevelés, az egészséges életmódra nevelés és a részvételi demokráciára nevelés". Az ökoiskola-hálózat tagjai a hazai környezeti nevelés "zászlóshajóinak" tekinthetők, hiszen jelenleg Magyarországon ezekben az iskolákban folyik olyan környezeti nevelés, amely a későbbiekben a többi iskola számára is példaértékű lehet. (...) Magyarországon a környezeti nevelés egyelőre főleg lelkes és érdeklődő pedagógusok alulról jövő kezdeményezései által indult, akik nem sajnálják a fáradságot, hogy utánajárjanak a szükséges információknak, és van kedvük új módon oktatni. Bár az ellenőrzési rendszer jelenleg még nem működik, remélhető, hogy az ökoiskolaként regisztrált iskolák szemlélete különbözik a hagyományos iskolákétól.

A kérdőíves vizsgálat elemzésével e különbözőség sajátosságait kutattam, és a következő kérdésekre kerestem választ: kimutatható-e az ökoiskolákban a csak néhány éve folyó környezeti nevelés valamilyen hatása a diákokra. Ha igen, ez a hatás hol jelentkezik: az attitűdökben, a nagyobb tudásban vagy az elkötelezettebb cselekvésben. Van-e különbség a két nem között ebben a tekintetben? Ha a környezeti nevelésnek még nincs kimutatható hatása, akkor lehetséges-e, hogy valami más (pl. a diák kedvenc tantárgya) függ össze az előbbi változókkal? (...)

Attitűd és viselkedés

Az általánosan elfogadott definíció szerint az attitűdök pozitív és negatív viszonyulások: tárgyak, személyek, csoportok, helyzetek vagy a környezet bármely más azonosítható mozzanatai iránti vonzalmak vagy a tőlük való idegenkedések. (...) Az attitűdök többféle funkciót szolgálnak. Az attitűdök egyik funkciója az instrumentális vágy, vagyis amikor azon praktikus indokból tartjuk fenn őket, hogy elkerüljük a büntetést, vagy jutalmat kapjunk. Ezek az attitűdök megváltozhatnak, ha sikerül meggyőzni a személyt az ellenkező attitűd hasznosságáról. Az attitűdök másik funkciója az értékalkotás. Abban is segítenek, hogy értelmet adjunk a világnak, sémák segítségével rendezzük el tapasztalatainkat. (...) Azok az attitűdök pedig, amelyek abban segítenek minket, hogy egy társadalmi közösség részének érezhessük magunkat, a szociális igazodás funkcióját látják el. Ezeknél elsősorban nem a tartalmuk fontos, hanem az általuk fenntartott szociális kötelék, ezért valószínűleg a szociális normákkal együtt változnak.

Az attitűd felsorolt funkciói meghatározhatják azt, hogy mennyire lesznek konzisztensek a személy más attitűdjeivel, illetve azt, hogy milyen könnyen lesznek megváltoztathatóak. Ezek a kérdések a környezettel kapcsolatos attitűdök vizsgálatakor is lényegesek. Az attitűd tanulmányozásának egyik fő célja a várható viselkedés meghatározása. Általában azok az attitűdök befolyásolják jobban a viselkedést, amelyek erősek és konzisztensek, a személy közvetlen tapasztalatán alapulnak, és specifikusan, nem pedig általánosan kapcsolódnak az előre jelzett viselkedéshez. A pedagógiai gyakorlat számára tehát fontos lehet annak megállapítása, hogy pozitív és elkötelezett környezettudatos cselekvést csak akkor várhatunk, ha a diák szociális környezete nem gyakorol ellenkező nyomást, ha a diáknak van személyes tapasztalata az adott dologról, és attitűdje a környezettudatos cselekvésnek egy jól körülírható részére vonatkozik.

A vizsgálati személyek kiválasztása és jellemzőik

14 iskolában töltettem ki kérdőívet, mindenhol hetedik osztályosokkal. Hét iskola az OECD-ENSI-hálózat tagja, a másik hetet pedig kontrolliskolának választottam, ugyanarról a környékről, lehetőleg az ökoiskolához minél közelebb. (...) A kérdőívet 231 diák töltötte ki, 133 fiú és 98 lány. A diákok budapesti (illetve szentendrei) általános iskolák hetedik osztályos tanulói, közülük 86 hagyományos, 145 pedig ökoiskolába jár.

A vizsgálat eredménye

Először megnéztem, vizsgálható-e a környezeti tudás a környezeti attitűdtől elkülönítve, illetve, hogy a környezeti attitűd részének tekinthető-e a környezettel kapcsolatos viselkedési elkötelezettség. A vizsgálat eredmánye arra utalt, hogy a környezeti tudás és a környezeti attitűd két külön pszichológiai összetevő, azonban nem függetlenek egymástól. A kapott eredmények szerint a környezeti nevelésben részt vevők, úgy tűnik, nem rendelkeznek szignifikánsan pozitívabb környezeti attitűddel, illetve nagyobb tudással, mint a hagyományos iskolákban tanuló társaik. Ez nem túl meglepő eredmény, hiszen a jelenlegi ökoiskolákban is csak pár éve folyik a környezetbarát szemlélet átadása, ami ráadásul lassú folyamat, hosszú idő alatt produkál kis változásokat.

Öko- és hagyományos iskolák között a cselekvési lehetőségek felismerésében volt különbség. Az ökoiskolákba járó diákok több lehetőséget soroltak fel a "Szerinted neked milyen lehetőségeid vannak a környezetszennyezés csökkentésére?" nyitott kérdésre, mint hagyományos iskolákba járó társaik. (...) Ezek szerint ők jobban hisznek abban, hogy személy szerint tehetnek valamit, és arra is több ötletük van, hogy mit lehetne tenni. A minta egészének átlagpontszáma alapján elmondható, hogy a vizsgálatban részt vett diákok környezeti attitűdjei a közömbösnél nagymértékben jobbak. (...)A környezeti ismeretekre utaló eredmények szintén kismértékben jobbak a közepesnél. A vizsgálatban részt vevő diákok a kérdéseknek átlagosan 51 százalékát válaszolták meg helyesen. Ez némileg meglepő, ha arra gondolunk, mennyire ismeretcentrikusnak gondoljuk a magyar oktatást. Másfelől viszont eredményeink egybecsengenek, például Lehoczky János aggodalmával, aki már egy-két éve rámutatott a hazai természettudományos képzés lemaradására.

A nemek közti összehasonlítás eredményei szerint az ökoiskolákban a tudáspontszám a lányoknál kicsit magasabb, mint a hagyományos iskolákban, a fiúknál ugyanez figyelhető meg, vagyis mindkét nem esetében az ökoiskolák speciális szemlélete (nem feltétlenül több ismeret átadásáról van szó) a tudás növekedéséhez vezet. Az attitűdpontszám a lányoknál szintén az ökoiskolákban magasabb, a fiúknál pedig a hagyományos iskolákban. Úgy tűnik tehát, az ökoiskolák módszerei összehasonlítva a hagyományos iskolákkal, látszólag a lányok környezeti attitűdjét befolyásolják kedvezőbben, a fiúkét nem. (...) A nemek közti összehasonlítás a környezeti attitűdvizsgálatoknál általában fontos. Ebben a vizsgálatban az egyik figyelemre méltó eredmény a lányok lényegesen pozitívabb környezeti attitűdje. (...)

Az attitűdváltozót komponenseire bontva azt láthatjuk, hogy a cselekvési komponensben van nagyobb eltérés a két nem között. Úgy tűnik tehát, nem csupán arról van szó, hogy a lányok egyszerűen "érzelmesebbek", hanem arról, hogy inkább hajlandóak esetenként több fáradsággal valamit gondosabban megcsinálni (pl. fogmosás közben elzárni a vizet, télen etetni a madarakat). Ezt a képességet nagy valószínűséggel a családon belüli eltérő szocializáció magyarázza; az iskola általában nehezen változtathat ezen. (...)

Minthogy úgy tűnt, az iskolatípus nem befolyásolja sem a környezetbarát attitűdöt, sem pedig a környezeti tudást, fontos kérdés, hogy a gyerek érdeklődési területe befolyásolja-e a fenti változókat. Az érdeklődési területet, némileg leszűkítve, a diák kedvenc tantárgyával mértem. Ötféle tárgycsoportot hoztam létre: humán tárgynak neveztem a magyart, a történelmet és valamennyi nyelvet, illetve a hittant, reáltárgy lett a földrajz, biológia, kémia, fizika, ökológia. Informatikai tárgynak számít a számítástechnika és a matematika. A testnevelés külön kategóriába került, végül készségtárgy-kategóriába soroltam a technikát, éneket, rajzot, vizuális művészetet. A gyerekek megoszlása a kedvenc tárgyak szerint: humán 23,9%, informatika 20,8%, reál 26,5%, testnevelés 22,6%, készségtárgy 6,2%. (...)Az érdeklődési területet vizsgálva először megnéztem, hogy tantárgyblokkonként van-e szignifikáns eltérés a tudás- és az attitűdváltozó között. Úgy tűnt, itt nincs szignifikáns különbség.

A kis esetszám miatt azonban sok cella maradt üresen, talán nem haszontalan mégis megnézni a számokat. Látható, hogy ez a változó jobban diszkriminál, érvényesebb, mint az iskolatípus. A reálérdeklődésűek adták a legtöbb jó választ, és az attitűdjük is a legjobb, őket nevezhetjük tehát a leginkább környezetbarátnak, legkevésbé pedig az informatikai érdeklődésűeket (ők tekinthetők talán a leginkább "technocentristának"). Tudásban leghátul a testnevelésben eredményes tanulók állnak, ez is várható volt, hiszen valószínűleg éppen ezért választották kedvenc tárgynak a testnevelést. Az, hogy a két attitűdkomponens leginkább a humán érdeklődésűeknél függ össze, alátámasztja a környezeti nevelés etikai megalapozásának igényét. E felfogás szerint a környezeti nevelés lényege a felelősségre nevelés, azaz a megfelelő etikai alap átadása. Ez az összefüggés azt jelenti, hogy a humán érdeklődésűeknél egységesebb az attitűd cselekvési és érzelmi része, és könnyebb őket cselekvésre mozgósítani, ha az érzelmi megalapozottság megvan. (...)

A környezeti aktivitás hatásának értékeléséhez járult hozzá a kutatás további része. Eszerint úgy tűnik, a pozitívabb környezeti attitűd inkább serkenti a gyerekeket arra, hogy gondolkodjanak a környezetszennyezés csökkentésén, mint a nagyobb tudás. Ezért is fontos "zászlóshajói" a fenntarthatóság pedagógiájának az ökoiskolák, amelyek szemléletükkel erősítik a környezettudatosságot. (...) Az attitűdalskála statisztikai felbontása során három értelmezhető faktort találtunk, azaz háromféle (bár nem független) pszichológiai képződményt foglal magában. Az elsőt olyan változók alkotják, amelyek a vizsgálati személy saját környezetvédő tevékenységével kapcsolatosak. Az ezekkel való egyetértés arra utal, hogy a diák környezettudatos viselkedést valósít meg még akkor is, ha ez több munkával, fáradsággal jár számára. (...) A második értelmezhető faktort alkotó változókat az jellemzi, hogy a mások környezetszennyező tevékenységével kapcsolatos elégedetlenséget fejeznek ki. (...) Ez a dimenzió rendkívüli módon dominál a diákok környezettudatosságában. A diákok gondolkodásában, úgy tűnik, jelenleg hiányosan van meg a pozitív környezetvédő cselekedetek jelentőségének felismerése.

Ennek kialakítása a környezeti nevelés egyik elsődleges feladata. A harmadik faktor a pozitív viszonyulás, azaz a környezetvédelemre irányuló érdeklődés. Ez a dimenzió rendkívül fontos része a környezettudatosságnak, és mint ilyen, a környezeti nevelés egyik alapvető céljának tekintendő. Szerencsére, úgy tűnik, ez a dimenzió szintén megjelenik a diákok szemléletében, ha nem is dominánsan.(...) Végül egy magyarázó modellel megvizsgáltam, mely változók befolyásolják a környezeti attitűdöt: csak egy változó magyarázta szignifikánsan, mégpedig az, hogy a diák hány ötletet tud felsorolni a környezetszennyezés csökkentésére. Ugyanakkor más lehetségesnek tűnő változók, így az iskolatípus, a nem, a tanulmányi átlag, a kedvenc tárgy, az összes környezetvédő tevékenység, amelyben részt vett, az összes jó válasz szignifikánsan nem magyarázzák ezt. Ezt nagyon fontos eredménynek gondolom, mert azt jelenti, hogy a környezeti attitűdöt lényegesen a saját cselekvésbe vetett hit befolyásolja. Ebben az ökoiskolák tevékenysége már jelenleg is eredményesebbnek tűnik, mint hagyományos társaiké.

Következtetések

A csak pár éve folyó környezeti nevelésnek máris van hatása a diákokra. Ez a cselekvési lehetőségek felismerésében jelentkezik. Az ökoiskolákba járó diákok több lehetőséget soroltak fel a környezetvédelemre, mint hagyományos iskolákba járó társaik. Tehát ők jobban hisznek abban, hogy személy szerint is tehetnek valamit, és arra is van ötletük, mit kellene tenni. Az a tény, hogy a tudás nagyjából egyforma volt a kétféle iskolában, jelzi, hogy nem ettől függ a környezettudatosság. A környezeti nevelésnek tehát elsősorban nem több környezeti ismeret átadására, hanem sokkal inkább a széles körű környezettudatos attitűdök kialakítására kell törekedni. (...) Vizsgálatom egyik legfontosabb eredménye annak igazolása, hogy a környezeti attitűdöt lényegesen a saját cselekvés fontosságába vetett hit befolyásolja. Ez az, amiben a "zászlóshajók", az ökoiskolák tevékenysége jobb, mint hagyományos társaiké, tehát ezt kellene erősíteni majd a többi iskolában is, hiszen ez az a változó, amely hat a környezeti attitűdre, növeli a környezettudatosságot.

  • Cikkünk Széplaki Nikolettnek az Új Pedagógiai Szemle című folyóiratban megjelent tanulmánya alapján készült.

Kép forrása

  • www.morrisfarm.org

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek