Az oktatás kulcskérdései Európában1
2003/10/10 19:34
1038 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A cikk áttekintést ad arról, hogy milyen új készségeket vár el az oktatás, a gazdaság a pedagógusoktól. Olyan új kihívásokra összpontosított az elemzés, mint az információs társadalomból, a kulturális sokszínűségből és a növekvő iskolai autonómiából adódó szükségletek. Másrészt az összehasonlítás országonként mutatja be, milyen módon tehető vonzóbbá a pedagóguspálya annak érdekében, hogy minél több jól felkészült szakember kerüljön az oktatási ágazatba.

(...) Köztudott, a ma iskolája nem elégszik meg azzal, hogy tanárai a tudás átadása érdekében egyszerűen csak beépítsék oktatómunkájukba a kutatásokból megismert módszereket és tanulás-lélektani ismereteket. Az iskolában is mind nagyobb szerephez jut ugyanis az információáramlás fejlődése, a szociális környezet növekvő kulturális sokszínűsége, a helyi közösségnek, valamint az iskolának manapság érezhető növekvő autonómiája. (...) De a korábbiakhoz képest igencsak nagy változásokon mentek át azok is, akiket a tanároknak az iskolákban tanítaniuk kell.

A legszembetűnőbb változás talán két olyan gyermekcsoport megjelenése, amelyek megismertetése még a legfiatalabb tanárok felkészítésének programjában sem szerepelt: az európai iskolák osztályaiban ugyanis szinte mindenütt és mind nagyobb létszámban ott vannak ma már a bevándorló és a vándorló életmódot folytató családok gyermekei, valamint a speciális szükségletű, a valamilyen fogyatékkal élő, illetve a tanulási és magatartási nehézségekkel küszködő tanulók is. (...) Mindenki tudja, érzi tehát, hogy nehezebb ma tanárnak lenni, mint néhány évtizeddel ezelőtt volt.

(...) Mi hát a megoldás? Hogyan lehet biztosítani azt, hogy a pedagógusok megfelelően készüljenek fel e hivatás jövőbeni elvárásaira, valamint azt, hogy a szakma is jobb feltételeket nyújtson művelőinek? Hogyan lehet biztosítani az oktatás világában kereslet és kínálat kívánatos egészséges egyensúlyát, mit lehet tenni a pálya vonzóbbá tétele, az arra érdemes pályakezdők megtartása érdekében? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ ez az Eurydice-kötet. (...) Az Európai Unió országainak némelyikében eddig ismeretlen méretű a pedagógushiány. Más országokban - főleg a kelet-európai országok esetében - ennek éppen az ellenkezője okoz nem kevés gondot: sok itteni tanár ugyanis képtelen képzettségének megfelelő munkát találni.

(...) Hiány és felesleg azonban egyidejűleg is jelen lehet ugyanabban az oktatási rendszerben, amelynek szintén több oka van: lehet csak bizonyos képzettségtípusokból hiány, másokból pedig túlkínálat, de ugyanez a kettőség megmutatkozhat pusztán földrajzi-területi egyenetlenségekben is: abban, hogy az egyik helyre - gazdasági, szociális és kulturális okok miatt - szívesebben megy a munkaerő, a másik helyre pedig nem.A tanárok iránti keresletet elsősorban demográfiai trendek alakítják. Ezek egyike a tanárok életkora; korábbi beszámolóinkban is hivatkoztunk már arra, hogy a tanári pálya "szürkül", azaz elöregedőben van; európai uniós átlagban a tanárok több mint 30%-a 50 év feletti, ugyanennyien vannak közöttük a 40-49 éves korúak is.

Rájuk tehát nem sokáig lehet már számítani - de hol az utánpótlás? Ezzel a problémával függ össze a nyugdíjba vonulás kérdése is; az erre vonatkozó szabályozók ugyan némileg változóak az európai országokban, a tanárok elöregedése sok helyütt mégis komoly szociális problémákat okoz. (...) A demográfiai indikátorok harmadik csoportját az oktatásban való tanulói részvétel trendjei alkotják; mivel pedig ma már minden országban kötelezővé tették az alsó szintű középfokú oktatásban való részvételt is, ez a döntés néhány országban a tanárok iránti kereslet folyamatos növekedését is magával hozta.

Ezzel ellentétes trend látszik a csatlakozni kívánó országok esetében; Bulgária, Észtország és Lettország esetében például 2005-ig nagy, 2010-ig - a születések drámai mértékű csökkenése miatt - minden eddiginél nagyobb méretű tanulói létszámcsökkenést prognosztizálnak. A döntéshozók számára nélkülözhetetlen ezeknek a demográfiai mutatóknak, valamint a jövőbeli valószínűsíthető forgatókönyveknek4 az ismerete; csak ezek alapján tud(hat)ják ugyanis helyesen megtervezni következő lépéseiket. (...) A tervezés lehet hosszú, közép- és rövid távú. Végezhetik országos vagy regionális szinten, attól függően, hogy az adott ország oktatási rendszere miként működik. Az effajta átgondolt előretervezés azonban ma még nem nevezhető túlságosan gyakorinak. (...)

Tervezés - stratégiák

A tervezés feladata minden országban egységes: biztosítani kell(ene) a pedagóguskereslet és -kínálat egyensúlyát. Az ennek érdekében meghozandó intézkedések azonban országonként változóak. Alapvetően két kategóriába sorolhatók: egyik a szakmai utánpótlás biztosításáért hozott intézkedések csoportja, a másik a speciális feladatok megoldása. Az előbbi egyidejűleg háromféle célt tűz ki maga elé: egyrészt új résztvevők toborzására törekszik, másrészt meg akarja nyerni a felsőoktatásban különféle képzettséget szerzőket a tanárképzésbe való bekapcsolódáshoz, végezetül pedig vissza akarja csábítani a tanári pályára az azt korábban elhagyókat. (...)

Az utánpótlás biztosításáért folytatott kampányoknak elsődleges színhelye a média. (...) A kampányok általában időszakosak, és egyikét-másikát meg is ismételhetik. (...) Néhány országban a politikai vezetés nem látja járható útnak az ilyenféle kampányokat; jó példa erre a Cseh Köztársaság, ahol ugyan akut tanárhiány van, de az alacsony tanári fizetések és az oktatási szektor rendkívül alacsony költségvetése miatt az oktatáspolitikusok egyelőre nem látnak esélyt semmiféle olyan stratégia bevetésére, amellyel vonzóvá tehetnék ezt a pályát.A kampányintézkedések mellett a tanárhiány bármelyik formájában érintett országok egyéb kezdeményezésekkel is próbálkoznak. Ezek közé tartozik például a tanári képzettséggel nem rendelkezők számára a megfelelő képzettség megszerzését lehetővé tevő, rugalmas és rövidebb idejű képzési lehetőségek biztosítása.

(...) Sok helyen leginkább az idegen nyelvet oktató tanárok hiányoznak a tantestületekből; ez a helyzet a legtöbb volt szocialista országban. Magyarország és Szlovénia ezen a hiányon rövidített átképzési programok bevezetésével kíván úrrá lenni; a Cseh Köztársaság viszont ezt a módszert azért vetette el, mert az így megszerzett tudás nem bizonyult az iskolai munka során megfelelőnek. (...) Nem egy országban az okoz problémát, hogy a tanárok földrajzi eloszlása egyenetlen; ezeken a nehézségeken a legtöbb helyen különféle pótlékok fizetésével próbálnak úrrá lenni. (...) A képzéssel kapcsolatos intézkedések mellett a létszámgondok enyhítésére egyéb kezdeményezések is szóba jöhetnek: például a pedagógusok munkakörülményeinek javítása.

(...) Nagyon fontos annak felmérése is, hogy a tervezés során milyen paramétereket kell az egyes országokban figyelembe venni. A tanároknál és a tanulóknál működő demográfiai trendek meghatározó szerepéről már szóltunk; az oktatás expanziójának és az oktatási tartalmaknak a hatásaira a korábbi beszámolóinkban többször is hivatkoztunk; de a munkanélküliség növekedésének és a lakossági migrációnak a kérdéseiről sem feledkezhetünk meg. (...) Nem elhanyagolható tehát e kérdés kapcsán is a munkaerő-piaci trendek alapos és folyamatos vizsgálata. Ezen számítások is elsősorban a tanulói létszámok várható alakulását és a pedagógusok mozgását veszik alapul.

Az így felrajzolt munkaerő-piaci barométer viszont pontosan jelzi a jövő irányait, és megjeleníti az adott intézmény jövőbeli tennivalóit is. Hiány és felesleg Mint már többször is említettük, minden oktatási rendszer a tanárok kereslete és kínálata közötti egyensúly megteremtésére törekszik. Ennek legegyszerűbb módja, hogy a kiképzett tanárok létszáma mindig egy kicsit meghaladja a feltételezett keresleti létszámot, így még a körülményekben bekövetkezett némi változás sem okozhat fennakadást. E megközelítés logikáját azonban néhány egyéb tényező megtörheti; ezek közül kettőt szoktak a leggyakrabban idézni.

Az egyik az, hogy a közkiadások, elsősorban az oktatás költségeinek megszorítása sok országban legelőször is az ilyenfajta pedagógustartalék csökkenését eredményezi, vagy azért, mert ilyenkor első lépésben a tanárképzés keretszámait, vagy pedig azért, mert a betölthető állások számát csökkenti. A másik ellenhatás abban mutatkozik meg, hogy a tanárok túlkínálata elkerülhetetlenül növeli azok számát, akik sikertelenül keresnek képzettségüknek megfelelő alkalmazást. Ez a fajta munkanélküliség pedig hamar elbátortalanítja a fiatalokat a tanári pályára lépéstől; a kereslet és kínálat kiegyensúlyozatlansága ily módon állandósulhat.A hiány jellege jórészt attól függ, hogy adott időszakban a képzett munkaerő nélkülözése milyen problémákat okoz.

Azaz olyan tanárok hiányoznak-e, akik helyettesíthetik a valami okból - betegség, továbbképzés stb. - távol maradókat, vagy pedig túlnyomórészt betöltetlen állások vannak. A pedagógushiány viszont akkor válik többé-kevésbé kritikussá, ha az állásokat képesítés nélküli vagy nem megfelelően képzett munkaerővel kell betölteni, mert ilyen esetekben tulajdonképpen senki sincs, aki magára vállalja a tanulók iránti felelősséget, vagyis igazán senki nem tanítja őket. Pedagógusfelesleg akkor áll elő, amikor kevesebb tanárra van szükség annál, mint amenynyi rendelkezésre áll, illetve mint amennyi képzettségének megfelelően el akarna helyezkedni. (...)

Tanárfeleslegről általában a munkanélküli-statisztikák adnak hírt. Ezek azonban gyakran azért megbízhatatlanok, mert sok kvalifikált tanár nem is regisztráltatja magát munkakeresőként, miután elhelyezkedett valamely más szektorban. Ha azonban, ezzel ellenkezőleg, munka nélküli tanárok regisztráltatják magukat úgy, hogy ragaszkodnak a tanári életpálya folytatásához, még akkor sem egészen helyénvaló tanárfeleslegről beszélni. (...) Mi okozza a hiányt? Nem is egy faktor jelenléte tehető felelőssé a hiány megjelenéséért. Meghatározó például a diplomás munkaerőpiac általános létszámhelyzete. Mindig könnyebb ugyanis fiatal munkaerőt a tanításba csábítani akkor, amikor más, diplomát igénylő szektorokban magas a munkanélküliség. (...)

Fontos szerephez jut ebben a folyamatban az alapszintű tanárképzésből kikerülők számának alakulása is. Attól függően ugyanis, hogy ezek a létszámok nőnek vagy csökkennek, a hiány is nő vagy csökken. Mindazonáltal ez nem direkt összefüggés, hiszen a tanári pályára felkészített szakemberek más pályák felé is fordulhatnak. Míg Hollandiában a pálya elöregedése okozza a hiányt, Anglia és Wales tartományaiban viszont az alapszintű tanárképzés számai is némileg csökkenő tendenciát jeleznek; a szakképzett pedagógusok fogyása tehát bizonyos értelemben ennek a csökkenésnek tudható be. Szerephez jut ebben a hiányjelenségben a pályaelhagyás is. (...) ...És a felesleg?

A rendelkezésre álló adatok szerint a tanártúlkínálat nagymértékben függ a beiskolázási - a toborzási és a szelektálási - gyakorlattól, erre a legjobb példát éppen Németország adja. Itt ugyanis az elmúlt tíz esztendőben szinte évenként változott a helyzet. A kilencvenes évek elején nagyon alacsony volt a képzésben részt vevők aránya, az utóbbi esztendők során viszont óriási mértékben emelkedett. (...) Ennek reakciójaként 1996 és 1998 között pénzügyi restrikciókkal próbálták akadályozni a jelentkezések növekedését, mégis tovább nőtt a középiskola alsóbb évfolyamaira kvalifikált tanárok száma; olyannyira, hogy az évtized végén már kétszer annyian jelentkeztek munkára, mint 1990-ben. (...)

A pályára való jelentkezés módjai és következményei

A tanárképző intézményekbe való beiskolázás programjai után a tanári hivatás választását is lehet bizonyos csatornákon keresztül befolyásolni. Ennek is több módja ismeretes. A "normál toborzó eljárás" eredményeképpen a jelölt a megfelelő képzettség birtokában jelentkezik a meghirdetett és képzettségének megfelelő állásra. Néhány európai országban azonban centralizálták a szelekciós mechanizmust, amely lehetővé teszi a pályán levők létszámának nagyfokú kontrollját. Érdekes módon ezekben az országokban a legdivatosabb az élethosszig tartó pályán maradás. Az országok többségében viszont a rendszer decentralizált; nyitott, és elsősorban az iskolák igényei érvényesülnek benne; itt azonban az egész életen át tartó tanári működés kevésbé vált elterjedtté. Ez a rendszer egyrészt jóval rugalmasabb választ tud adni a tanárok iráni kereslet fluktuációjára, másrészt pedig nagyobb önállóságot biztosít a pedagógusoknak saját életpályájuk építésében. (...)

A "toborzási" módszerek tekintetében a mai gyakorlatban három eljárás különíthető el egymástól. Az egyik az ún. "versenypályázat vagy versenyvizsga", amely minden esetben nyilvános, és központilag szervezett módon vállalja magára a tanári pályára legalkalmasabbnak ítélt jelöltek kiválasztását. (...) A pedagógusok álláskeresésének másik lehetséges módja a- listára kerülés. Ezt a listát rendszerint egy közvetítő hatóság állítja össze, és tartalmazza a jelentkező tanár nevét, képzettségének, szakmai pályafutásának adatait. (Egyik legfontosabb adatnak a diplomaszerzés éve számít!)

A listáról alkalmazásba kerülő pedagógus sok esetben kezdetben csak ún. "ideiglenes" státust kap; ezt a minisztérium változtathatja később - nyilvánvalóan az iskola javaslatára - állandóvá. Harmadikként a szakemberek a "nyitott toborzás" módszerét mutatják be, ez decentralizált eljárás, legtöbbször a pedagógust kereső iskola vagy helyhatóság alkalmazza. Ebben az esetben a tanár egy bizonyos iskolába jelentkezik, és az az iskola is részt vesz majdani tanárának kiválasztásában. (...) Ez az eljárás általában két szinten zajlik: az egyik maga a reklám, amelyet a másik szint, vagyis a jelöltek kiválasztása követ. Sok helyütt azt is szabályozzák, hol jelenhet meg egy ilyen felhívás. (...)

Függetlenül attól, milyen módon toborozták a tanárokat, általában bizonyos kiválasztási eljárásoknak vetik alá őket. És hogy melyek a kiválasztási kritériumok? Az Európai Unió országaiban például megkívánják, hogy a jelölt uniós állampolgár legyen. Ez alól a kivétel az Egyesült Királyság, Hollandia és Svédország, ahol nem alkalmaznak nemzetiségi megszorításokat. Sok országban az oktatás nyelve sem jelenti a kiválasztás kizárólagos feltételét. (...) Minden országban feltétel a személyes tisztesség, tehát a jelölteknek igazolniuk kell, hogy nem folyt ellenük büntetőeljárás. (...)

A távollévők helyettesítésének gyakorlata

Sokféle oka lehet annak, hogy egy tanár hosszabb vagy rövidebb ideig távol van (betegség, szülési vagy alkotói szabadság); maga a távollét pedig lehet váratlan (betegség) vagy előre megtervezett, lehetővé téve a szükséges intézkedések időbeni megtételét. Akárhogyan is van, nagyon jellemző egy országra, mennyire rugalmas ilyen helyzetekben. A mai gyakorlatban a teljes munkaidőben foglalkoztatott, szakképzett tanárok helyettesítésének tulajdonképpen kétféle modelljét lehet megkülönböztetni: az egyik a meglévő forrásokra épít, a másik pedig - az átmeneti időre - új tanárt állít be.

Az országok egy csoportjába tehát azok az országok tartoznak, ahol a rövid idejű hiányzások esetén belső helyettesítéssel pótolják a kieső munkaerőt. Csak Skóciában és Cipruson alkalmaznak szívesebben ilyen esetekben is kisegítő tanárt. A harmadik csoportba viszont azok az országok sorolhatók, ahol - általában a városi önkormányzatok - fenntartanak egy-egy olyan, mondhatni mobil tanárcsoportot, amelynek tagjai egy-egy iskolavezető kérésére azonnal a helyszínre sietnek egy-egy távol lévő pedagógus helyettesítésére. (...)

A hiányzók időszaki helyettesítésére alkalmazott tanárokat általában rövid távú szerződésekkel kötik az iskolához. Ez azonban számukra igen nagy bizonytalanságot jelent, és gyakran a munkanélküliség fenyegetését is magával hozza. A fizetések is gyakran viszonylag kedvezőtlenek számukra, úgyhogy a megfelelő munkafeltételek megteremtése érdekében az e megoldásban érdekelt országokra mindenütt egyre nagyobb nyomás nehezedik. Az önkormányzatok által fenntartott ún. "készenléti gárda" tanárai általában ugyanolyan fizetést kapnak, és ugyanolyan munkafeltételeket biztosítanak számukra, mint a teljes idejű alkalmazásban lévőknek; kötelező óraszámuk van, szabadság jár nekik is, és az így eltöltött esztendők is beleszámítanak a nyugdíjba.

(...) Az oktatás minősége és a tanárok munkakörülményei szempontjából a legtöbb nehézséget a hiányzók tantestületen belüli helyettesítésének gyakorlata okozza. A pedagógusok számára ez mindenképpen többletterheket jelent, arról nem beszélve, hogy a pluszóraszámban nem egy esetben olyan tantárgyak tanítására is rákényszerülnek, amelyekre vagy nincsenek felkészítve, vagy amelyekben nem szereztek kellő gyakorlatot. (...) Az egyes országok tehát igyekeznek saját gyakorlatukban ezt a kérdést is szabályozni.

(...)Az európai tapasztalatok azonban összességükben azt mutatják, hogy a hiányzó kollégák helyettesítésének legszerencsésebb megoldását a részfoglalkozású tanárok időleges alkalmazása vagy a már alkalmazásban lévők óraterheinek időleges megnövelése jelentheti. Sok, elsősorban a hajdani keleti blokkhoz tartozó országban azonban a részmunkaidős foglalkoztatás ma még általában nagy ellenállást vált ki az illetékes szervekből.

Újabb és újabb példák bizonyítják azonban - és közöttük nagyon sok és meggyőző példa éppen a tanítás világából való -, hogy ez a fajta ellenállás már nem tartható sokáig. Az eddigi előítéletek és az elutasítást motiváló kényelmi szempontok legyőzése pedig minden bizonynyal a tanári foglalkoztatás mai és a közeljövőben várható problémáinak megoldásához is kedvező módon járul hozzá.

Jegyzetek

  • 1 Key Topics in Education in Europe Vol. 3. The Teaching Profession in Europe: Profile, Frends and Concerns. Report II: Supply and Demand General Lower Secondary Education. Eurydice 2002.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek