Az ősfenyőktől a karácsonyfáig
Marsi Zoltán
2004/12/09 08:02
1605 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A nyitvatermők legnépesebb csoportját képező fenyőfajok a Földön szinte mindenhol előfordulnak. Pár száz fajuk közül néhány már ősidők óta az emberiség szimbólumaként rögzült.

A fenyők a nyitvatermők törzsének legnépesebb csoportját képviselik. Első példányaik feltehetően a karbon és a perm (290 millió éve) határán terjedtek el, a ma is élő lucfenyők, vörösfenyők és cédrusok a kréta (140 és 66 millió éve) elején jelentek meg. A fenyők levelei tű vagy pikkely alakúak, esetleg lemezszerűek. Többségük örökzöld, csupán néhány lombhullató fajuk ismeretes. Virágaik egyivarúak, a porzós (hím) virágok barkaszerűek, a termős (női) virágok tobozpikkelyeken fejlődnek.Az egész Földön, de különösen az északi féltekén elterjedt fenyők hazánkban, természetes társulásban csupán néhány helyen fordulnak elő. A Kőszegi-hg. és Észak-Zala erdeifenyvesei meszes alapkőzeten telepedtek meg, a csoport fő elterjedési területe az Alpok és a Dinári-hegység. Kelet-Európa homoki fenyveseinek maradványa található Fenyőfő és Bakonyszentlászló környékén, míg lucosokkal a Soproni- és a Kőszegi-hegység mellett a Vend-vidéken találkozhatunk. Az első két társulás uralkodó faja az erdei fenyő és a feketefenyő, míg utóbbinak a lucfenyő és a jegenyefenyő. Hazánk természetes tűlevelű társulásai szinte kivétel nélkül veszélyeztetettek.

A XIX. század végén jelentős fenyőtelepítések kezdődtek az építkezési és tüzifa-, valamint a korábbi helytelen erdőgazdálkodás következtében csupaszon maradt talaj megkötése érdekében. A fenyőtelepítések még a XX. században is folytatódtak, ennek "köszönhető", hogy napjainkban sok helyütt a természetes fafajokat kiszorították a szárazságtűrő fenyőfajok. A fenyő már az emberiség őskorában is mágikus jelkép volt. Örökzöld ágai hirdették a téli napfordulót. Az ókori rómaiak zöld ágacskákat ajándékoztak egymásnak, míg az ősgermánok a fény tiszteletére mécsesekkel díszítették. Bálint Sándor népmondája szerint mikor Krisztus a földön járt, gonosz emberek elől kellett bujdosnia, s egy fenyő ágai közt talált rejteket. Az Úr megáldotta a fenyőfát: "Soha ne hullasd el a leveleidet. Akkor virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát."

Az első karácsonyfát a XV. század végén állították Strasbourgban, emlékezik Sebastian Brant német író. A hagyomány szerint Luther Márton gyermekeinek állított karácsonyfát, amit gyümölcsökkel, papírkivágásokkal díszített, s rajta kis gyertyát gyújtott. A Habsburg uralkodók fenyőfa alatt ünnepelték a szentestét, feltehetően Bécsből a magyar arisztokrácia példája nyomán terjedt el. Hazánkban valószínűleg Brunszvik Teréz állította az első karácsonyfát Aszódon a XIX. század közepén, a parasztság körében azonban csak a XX. század első felében, sőt sok helyen csak 1945 után honosodott meg.Hazánkban a két legelterjedtebb karácsonyfa a luc- és az erdei fenyő, utóbbi levelei csak később kezdenek hullani. Egyre elterjedtebb az ezüstfenyő, amely dekoratívabb, azonban ez is a könnyen hulló fajok közé tartozik. A jegenyefenyő előnye, hogy levelei rászáradnak az ágakra, így nem hullanak le. Egyre többen próbálkoznak a földlabdás fenyővel, amely tavasszal kiültethető, azonban nem árt tudni, hogy a hőmérséklet- és páratartalom-változásra nagyon érzékenyek, néhány napnál többet nem bírnak a lakásban. A legkörnyezetbarátabb megoldásnak a fenyőkölcsönzés, illetve a műfenyő tűnik.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek