Barangolás költői tájakon - Holt-vidék I.
Kormos Edit
2003/11/30 19:36
1288 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Szántó Judit visszaemlékezésében 1932 forró nyarára datálja a dermesztő téli világot megjelenítő Holt vidék című vers keletkezését. A helyszín a Japán Kávéház. Egy sakkjátszma befejezése után két szó: "lapos lapály" indította el a versírást. A rekkenő melegben a vers bemutatása után szinte fáztunk. Pedig a költő csak (!) játszott a szavakkal.

Tájleíró költészet - költői térképészet?

A versek, mint jól tudjuk, érzelmeket, cselekményt, véleményt és mozgosítást közvetítenek. Sajátos szerkesztésükkel felerősítik, színezik, értelmezik és többsíkúvá teszik a szövegükben rejlő információt. A táj, mint a költő (és a közösség) identitásának egyik meghatározója, gyakori téma. A táj leírása azonban több "költői térképészetnél". Az irodalom egyik szépsége: a költő és olvasója együtt "nézik" a tájat. A látványnak vannak közös elemei, azonos fogalmi körben, kultúrális hagyományban gyökerezve, de van sajátos, egyéni nézőpontja is mindkét félnek.

Mit látunk a költői tájon?

Egy tájleíró vers megközelítésének első lépcsője: nézzünk szét! Nézzünk szét a költő szemével, hogy meglássuk, mit kíván láttatni. Ilyenkor emeljük ki a "kulcsfogalmakat", azokat a főneveket, amelyek a költői táj "tereptárgyait" jelenti. A szövegben pirossal emeltük ki ezeket.
Ez a leltár ne csak egy versszakra korlátozódjon! Célszerű az egész verset áttekinteni. Ez a "látvány" aztán különböző szempontok szerint osztályozható. Egyik lehetséges szempont: természetes és az épített környezet elemeinek száma, kapcsolata.
Fontos a költő (vagy versalany) nézőpontja. Végez-e mozgást, ha igen, akkor honnan indít, hova jut el?
A következő elemzési szempont, a "látványegyüttes" hatása. Önmagában milyen érzelmeket kelt? Milyen asszociációkat sugall?

Milyen a megvilágítás?

A jó képhez jó fény kell - mondták a hajdani "képírók", vagyis fényképészek. Milyen az általános megvilágítás: derűs mediterrán, ködös skandináv? Esetleg színpadi: reflektor fókuszában a lényeg, szórt fényben a mellékszereplők. Akar-e valamit homályban hagyni a költő?
Ne hagyjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a képek megmozdultak már. A filmszerűség tetten érhető-e a látványvilágban? Honnan néz a kamera, milyen a képkivágás, "a plán", és van-e montázs? Ez a versben olyan szerkesztés, amely tudatos asszociációt sugall bizonyos elemek egymás mellé helyezésével.

Elő a képzeletbeli kamerával!

Az animált ábra segítségével jól látható, hogy egy párolgó tó képe szinte egybeolvad a háttérben ködbe burkolózó heggyel. Aztán egy közeli kép a tóról, csendben ringatózó ladikkal.
Még közelibb kép egy fagyott, jégcsapos faágról. Aztán nyit a kamera, egy kert részei sorjáznak elő a ködből.
Egy vágás: tanyaépület. Felülről egy fordulat, majd hirtelen egy közeli kép, málló vakolat a vályogfalon.
A szélben himbálódzó ólajtó.
Vágás: sötét szobabelső, halványan parazsló pipák, kint köd, bent füst. Mindkettő homályos képet ad.
A sötétség után vakító fehérség. Magasból néz szét a tájon a kamera: újból visszaperegnek a már látott elemek.

Hol marad az elemzés?

Már ez is az. A figyelő szem részletezi a látvány, összegzi a magától értetődő fizikai összefüggéseket. És közben elgondolkozik: miért ezt látom/láttatja a költő? Mit jelent a köd? Mit jelent a fagy? Mit jelent ez az életjeleket alig mutató táj? A folytatásban ezekre keressük a választ.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek