Beszél majd az utókor...
2003/05/26 00:00
2809 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Biztosan sokan emlékeztek a zseniális magyar mesesorozatra, a Dr. Bubóra. A főszereplő bagolydoktor latin elnevezéséről, a Bubo bubo-ról kapta mesebeli nevét, és a nagytestű bagolyfélét, az uhut rejti maga mögött. Régen buhuként és suholyként is emlegettek.


Fotó: Bécsy László

Az uhu palearktikus - az északi féltekén előforduló - elterjedésű faj, költőterületén belül állományai úgynevezett fészkelési gócokat alkotnak, ezek a magyarországi állományában is jól kimatathatók. Európára jellemző, hogy az erősen iparosodott vidékeken egyáltalán nem érzi jól magát, ilyen helyeken még elvétve sem fordul elő. Hazánkban az Északi-középhegységben elszórva fészkel. Legnagyobb számban a Tokaj-hegyen, Tokaj-hegyalján és a Zempléni-hegységben található. Előfordul még az ország másik végében, a Kőszegi-hegységben is.

Brehms Az állatok világa című könyve szerint a legtökéletesebb bagolynak tekinthető, ezért az éjszaka királyának is nevezik. Hossza 63-77, kiterjesztett szárnymérete 150-176, szárnyhossza 45, farkhossza 25-28 centiméter. Dús és tömött tollazata felül sötét rozsdasárga és fekete sávokkal futtatva. Torka sárgásfehér, alsó fele rozsdasárga, hosszanti fekete csíkokkal, fülpamacsai feketék, belső oldalukon sárga szegéllyel. Az uhu tollazatában két szín váltakozik egymással, a többé-kevésbé élénk vöröses szürke és a fekete. Csőre sötét kékesszürke, a lábak csupasz végei világos kékesszürkék. Szeme ragyogó aranysárga, külső szélén vörössel futtatva. A tojó a hímtől csak abban különbözik, hogy jóval nagyobb. Nem vonuló madár, legfeljebb csak addig kóborol, amíg párt nem talál magának.

Minden nála kisebb állatot elfogyaszt, nem különösebben válogatós, azt zsákmányolja, amihez a legkönnyebben hozzájut. Gyakran előfordul, hogy más kisebb ragadozót is elfog, megeszi a nyesteket, görényeket, kisebb baglyokat, egerészölyvet. Leggyakoribb zsákmányállatai 200 gramm tömegűek, a vándorpatkány, a sün és a hörcsög képezi fő táplálékát, de békát és gyíkot is eszik. Erős és bátor madár, ezért néha attól sem riad vissza, hogy nagyobb állatokra, például fiatal birkákra támadjon. Rokonaihoz hasonlóan nesztelenül lebegve, általában alacsonyan a föld felett szokott repülni, de a legnagyobb könnyedséggel emelkedik jelentős magasságokba is. Olyan gyors mozgású, hogy az álmukból felriasztott madarakat rendszerint elkapja.

Állandó párkapcsolatban élnek és ragaszkodnak költőhelyük környékéhez. Párt már ősszel választanak maguknak, a nászidőszakra azonban csak január végén kerül sor. Ilyenkor éles hangadás kíséri párzási rítusukat. Fészket legtöbbször fedett sziklapárkányon, kisebb üregekben, növényzet, esetleg kőtömb fedezékében raknak. Egy fészekaljba általában 3, ritkábban 4 vagy 5 tojás kerül. A tojó az első tojás lerakásakor megkezdi a kotlást, a költési idő 33-35 nap. A kikelt fiókákat szüleik kezdetben folyamatosan melegítik és őrzik, később is a közelükben tartózkodnak. Hathetes koruk után veszély esetén már siklórepülésre képesek, de tökéletesen repülni csak két hónapos koruk után képesek. Itthoni megfigyelések szerint az egy időszakban kikelt fiókáknak csak a fele hagyja el a fészket, további 50 százalékuk áramütés, gázolás és éhezés következtében nem éri el az egyéves kort.

Régen gyakran használták őket csalimadárként. Furán hangzik, hogy egy ekkora méretű madarat csaliként használjanak, de a többi madarat állítólag annyira ingerli jelenléte, hogy nem bírnak ellenállni a vele való kötekedésnek. Az uhu láttán a ragadozó madarak levetkőzik velük született óvatosságukat, ugyanígy viselkednek a varjak és a hollók is. Mindezt annak ellenére teszik, hogy ártani nemigen tudnak neki. Az uhuval úgy vadásztak, hogy egy tisztás közepén egy karóra ültették a madarat, amelyet a leshelyről folyamatosan rángattak egy zsinórral. Emiatt a bagoly szárnyaival csapkodott, felkeltve ezzel ellenségei figyelmét, amelyek általában először a közelben felállított száraz fákra szálltak le, könnyű célpontot nyújtva a lesben lévő vadásznak.

Az uhu európai állomány alapján az úgynevezett sérülékeny fajok kategóriájába tartozik. Magyarországon a kipusztulás közvetlen közelében lévő madárfaj. A rendkívül kisszámú fészkelő pár mindegyike aktív védelmet igényel. A további fogyatkozás megakadályozására és az állomány megőrzésére radikális intézkedésekre lenne szükség. Többek között fészkelő helyeiket területi védelem alá kellene venni, szükség esetén - fészkelési időben - bányákat kellene bezárni, a legsürgetőbb feladat az áramvezetékek szigetelése lenne. Az uhu fokozottan védett madár, eszmei értéke 250 000 forint.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek