Comte-historia
Farkas Zoltán
2007/11/05 00:24
1283 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Történetfilozófiai sorozatunkban most Comte bölcseletének történetfilozófiai aspektusait vizsgáljuk. Érdemes felfigyelni arra a rendkívül optimista történetszemléletre, amely megígézte a XX. század emberét, aki hitt a tökéletes politikai rendszerben.

Auguste Comte: A társadalom újjászervezéséhez szükséges tudományos munkálatok terve

A tulajdonképpeni civilizáció egyrészt az emberi szellem fejlődését, másrészt az ember természetre gyakorolt hatásának – ami az előbbi következménye ­fejődését foglalja magában. A civilizáció eszméje tehát a következő elemeket tartalmazza: a tudományokat, a művészeteket és az ipart; az utóbbit a lehető legtágabb értelemben véve, ahogy mindig is használtam.

... a civilizáció fejődését valamilyen természettörvény kormányozza.

Ha a fenti elképzeléssel összhangban elfogadjuk, hogy a társadalmi berendezkedés a civilizáció szükségszerű következménye, akkor a fejődés megfigyelése során figyelmen kívül hagyhatjuk ezt a bonyolult elemet, s a fennmaradó tényekre vonatkozó eredményeket éppúgy alkalmazhatjuk majd a társadalom szervezetére is.

A kérdést ily módon legegyszerűbb összetevőire korlátozva, könnyű lesz felismernünk, hogy a civilizáció meghatározott és állandó fejlődésvonalat követ.

A civilizáció természetes fejődésének alaptörvénye szigorúan megszabja, hogy az emberi nemnek milyen stádiumokon kell keresztülhaladnia általános fejlődése során. Másfelől viszont ez a törvény szükségképpen az emberi nem ösztönös tökéletesedési hajlamából ered. Következésképpen éppoly kevésbé tudunk uralkodni rajta, mint az egyéni hajlamokon, melyeknek kombinációja megteremti ezt az állandó hajlamunkat...

Úgy vélem, a történelem három nagy korszakra, vagy a civilizáció három stádiumára osztható fel, melyek mind szellemi, mind anyagi tekintetben egymástól eltérő jellegűek. Érvényesek mind a civilizáció részeire, mind egészére, ami, mint fentebb rámutattunk, szemmel láthatólag elengedhetetlen feltétele vállalkozásunk sikerének.

Sorrendben első a teológiai és katonai korszak.

Ebben a társadalmi állapotban minden általános vagy részleges elméleti gondolat természetfeletti színezetű. A képzelőerő nyíltan és teljesen uralkodik a megfigyelésen, amelynek a legcsekélyebb joga sincs a kritikai vizsgálódáshoz.

Ugyanígy nyíltan és teljes mértékben katonai jellegű minden részleges és általános társadalmi viszony. A társadalmi tevékenység egyetlen állandó célja a hódítás. Ipar csak annyira létezik, amennyire elengedhetetlenül szükség van rá az emberi nem létéhez. Az alapvető intézmény a termelők puszta rabszolgasága.

Ez az első nagy társadalmi rendszer, amelyik a civilizáció természetes fejlődése során létrejött. Elemi formában azóta létezik, mióta létrejöttek az első szabályos és állandó társadalmak. Teljes egészében csak nemzedékek hosszú sora után szilárdult meg.

A második korszak a metafizikai vagy jogi korszak. Általános jellegzetessége az, hogy nincsenek jól meghatározható vonásai. Közbülső és korcs állapot, átmenet két korszak között.

Szellemi szempontból az előző fejezetben már jellemeztük e korszakot. A képzelőerő még mindig uralkodik a megfigyelésen, de az utóbbinak már módja nyílik rá, hogy bizonyos határok között módosítsa az előbbit. E határok az idők folyamán egyre hátrább húzódnak, amíg csak a megfigyelés jogot nem nyer arra, hogy minden tekintetben kritikai vizsgálódásokra adjon alkalmat. Először az egyes elméleti gondolatokkal kapcsolatban tehet így, majd lassacskán gyakorlati használatukat is bírálhatja, s végül joga kiterjed az általános elméleti eszmékre is, ami már az átmenet természetes végpontját jelöli. Ez a kritika és az érvelés korszaka.

Anyagi tekintetben az ipar egyre jobban terjeszkedik, anélkül, hogy uralkodó szerephez jutna. Következésképpen a társadalom már nem nyíltan katonai, de részeiben és egészében még nem nyíltan ipari. Módosulnak a sajátos társadalmi viszonyok. Nincs már közvetlen egyéni rabszolgaság; a termelő kezd bizonyos jogokra szert tenni a katonához fűződő viszonyában. Az ipar továbbfejlődik, s ez végül elvezet az ipari rabszolgaság teljes eltörléséhez. A termelők, miután felszabadultak, még mindig alá vannak vetve a kollektív önkényuralomnak. Mindazonáltal rövidesen módosulni kezdenek az általános társadalmi viszonyok is. A tevékenység két célja, a hódítás és a termelés egymás mellett halad. Az ipart először azért részesítik előnyben és védelemben, mert katonai erőforrás. Jelentősége később fokozódik, s végül a háborút fogják fel és űzik rendszeresen az iparnak való kedvezés eszközeként; ez az utolsóstádiuma az átmeneti berendezkedésnek.

Végül a harmadik a tudományos és ipari korszak. Immár minden részleges elméleti gondolat pozitívvá válik, s az általános eszmék is úton vannak efelé. A megfigyelés uralkodó szerepre jutott a képzelőerővel szemben a részleges eszmék esetében, s megfosztotta uralmától a képzelőerőt az általános eszméknél, bár itt ma még nem foglalja el az őt megillető helyet.

Anyagi tekintetben uralkodó szerepet játszik az ipar. Minden sajátos viszonyt fokozatosan ipari alapokra helyeznek. A társadalom mint egész, szintén ugyanígy szerveződik meg, tevékenysége egyetlen állandó céljának a termelést tekinti.

Összefoglalva: az utolsó korszak elemeit tekintve már befejeződött, egészét tekintve azonban éppen kezdődőben van. Közvetlen kiindulópontja az az időszak, mikor az arabok meghonosították a pozitív tudományokat Európában, s mikor szabaddá váltak a városok, tehát körülbelül a XI. század.

... a politika tudományát sajátos fizikának kell tekintenünk, amelynek alapja az emberi nem kollektív fejődésével kapcsolatos jelenségek közvetlen megfigyelése, tárgya a társadalom múltjának rendezése, eredményeképpen pedig meghatározott arculatot nyer ama rendszer, mely ma a civilizáció fejlődése nyomán születőben van.

Ez a társadalmi fizika nyilvánvalóan éppen annyira pozitív, mint minden megfigyelésen alapuló tudomány. Eredményei is ugyanilyen bizonyosak.* A törvények, melyeket feltár, a megfigyelt jelenségek összességén alapulnak, s ezért teljes bizalommal alkalmazhatjuk őket.

Mint minden más tudomány, a társadalmi fizika is rendelkezik – a fiziológiához fűződő szükségszerű viszonyán túl – az igazolás általános eszközeivel. Az emberi nem – mint egész – jelenlegi állapotában a legkülönfélébb szintű civilizációk léteznek egymás mellett a Földön, az új-zélandi vad népekétől egészen a francia és az angol civilizációig. Ily módon az időbeli összefonódást az egyes földrajzi helyek összehasonlításával igazolhatjuk.

Első pillantásra ez az új tudomány az egyszerű megfigyelésre korlátozódik, s nem veheti igénybe a kísérletek nyújtotta segítséget; de ez – a csillagászat is bizonyítja – nem lenne akadálya annak, hogy pozitív tudomány legyen. A fiziológiában azonban, még ha eltekintünk is az állatokkal végzett kísérletektől, a patologikus esetek valójában megfelelnek az embereken végzett kísérleteknek, hiszen megváltoztatják a jelenségek megszokott rendjét. Ugyanígy és hasonló okok következtében a társadalmi fizika valódi kísérleteinek kell tartanunk ama különböző korszakokat, melyekben a politikai kombinációk megpróbálták megállítani a civilizáció fejlődését; olyan kísérleteknek, melyek a puszta megfigyelésnél alkalmasabbak arra, hogy feltárják az emberi nem kollektív fejlődése felett uralkodó természettörvényeket.Első pillantásra ez az új tudomány az egyszerű megfigyelésre korlátozódik, s nem veheti igénybe a kísérletek nyújtotta segítséget; de ez – a csillagászat is bizonyítja – nem lenne akadálya annak, hogy pozitív tudomány legyen. A fiziológiában azonban, még ha eltekintünk is az állatokkal végzett kísérletektől, a patologikus esetek valójában megfelelnek az embereken végzett kísérleteknek, hiszen megváltoztatják a jelenségek megszokott rendjét. Ugyanígy és hasonló okok következtében a társadalmi fizika valódi kísérleteinek kell tartanunk ama különböző korszakokat, melyekben a politikai kombinációk megpróbálták megállítani a civilizáció fejlődését; olyan kísérleteknek, melyek a puszta megfigyelésnél alkalmasabbak arra, hogy feltárják az emberi nem kollektív fejlődése felett uralkodó természettörvényeket.

Jegyzetek:

  1. Kétségkívül felesleges arra vesztegetnünk időnket, hogy cáfoljuk számos szerző, elsősorban Volney végtelenül eltúlzott ellenvetéseit a történelmi tények bizonyosságával szemben. Még ha feltételezzük is, hogy e kifogások olyan horderejűek, mint e szerzők állítják, semmiképpen sem vonatkoznak a legfontosabb és legáltalánosabb tényekre, márpedig a civilizációt tanulmányozva egyedül ezeket kell figyelembe venni.
  2. Társadalmi fizika: Comte későbbi műveiben már a szociológia kifejezést használja. Igyekezett ugyanis elhatárolni magát attól az állásponttól, amely a társadalmi fizikát az emberi viselkedés statisztikai szabályszerűségeinek leírására használta. (Pl. A. Quetelet)
  3. A pozitív kifejezés Comte bölcseletének alapja, melynek kritériumai: valóságos, hasznos, bizonyos és pontos (vagyis nem negatív).
  4. Volney, C. F. Chassebeuf (1757-1820) Történész, történetfilozófus; leghíresebb műve, Les Ruines (Romok)magyarul is megjelent címmel.Történész, történetfilozófus; leghíresebb műve, Les Ruines (Romok)magyarul is megjelent címmel.

Kérdések, feladatok:

  1. Keresd ki a fenti szövegrészletekből a pozitivista bölcselet kulcskifejezéseit, majd ezeket rendszerezve mutasd be röviden a pozitivizmus lényegét!
  2. Mit tartott Comte a civilizáció lényegi ismérveinek, és hogyan viszonyul ezekhez az egyén?
  3. Vesd össze a kanti,a hegeli és a comte-i történetbölcseleti rendszert a fenti kérdés szempontjai szerint!
  4. Milyen kritériumok alapján korszakolja Comte a történelmet?
  5. Milyen történetszemléleti típusba sorolható a comte-i történelemkoncepció?
  6. Hogyan viszonyul a filozófus a fejlődéshez? Milyen alternatívákat kapcsol az emberiség jövőjéhez?
  7. A harmadik vagy pozitív szakasz miért tekinthető egyszerre csúcspontnak és egyúttal kezdetnek?
  8. Mi a társadalmi fizika feladata, célja, módszere? Mennyiben különbözik más, hozzá közel álló tudományoktól, pl. a demográfiától, a biológiától vagy az etológiától?
  9. A szociológia és a történelem pozitivista kapcsolatát illetően jogosak voltak-e a szellemtörténeti irányzat aggályai?
  10. Milyen veszélyeket hordozhat magában a comte-i, alapvetően derülátó történetbölcseleti koncepció?Milyen veszélyeket hordozhat magában a comte-i, alapvetően derülátó történetbölcseleti koncepció?

Auguste COMTE (1798-1857)

Montpellier-ben született royalista érzelmű, szigorúan vallásos családban. Középiskolai tanulmányait a helyi líceumban végezte, majd 1814-től az Ecole Politechnique diákja lett (itt matematikát tanult), és rövid időn belül az iskola egyik vezéregyénisége lett. Az elavult vizsgarendszer elleni tiltakozás miatt azonban kizárták a tanintézetből. Montpellier-ben született royalista érzelmű, szigorúan vallásos családban. Középiskolai tanulmányait a helyi líceumban végezte, majd 1814-től az Ecole Politechnique diákja lett (itt matematikát tanult), és rövid időn belül az iskola egyik vezéregyénisége lett. Az elavult vizsgarendszer elleni tiltakozás miatt azonban kizárták a tanintézetből.

Ekkor alkalmi munkákból, óraadásból élt, majd 1817-től Henri de Saint-Simon (1760-1825) személyi titkára lett. Az utópista gondolkodó oly nagy hatást gyakorolt Comte-ra, hogy egyes kutatók körében felmerült annak a gyanúja is, hogy Comte a mester tanait „vette át”, illetve fejlesztette tovább. A következő gondolatok: a történelem az emberi értelem fejlődésének folyamata. vagy a filozófia feladata a tökéletes társadalom megalapozása. vagy az emberi megismerésnek és a társadalom történetének egyaránt három fázisa van, mind Saint-Simontól (is) eredeztethető. A közös munkálatok (folyóiratok, cikkgyűjtemények kiadása) közben nézeteltéréseik támadtak, emiatt 1824-ben szétváltak útjaik. Comte ezt követően többször is pályázott tanári állásra, de mindig elutasították, ezért lakásán tartott előadásokat a pozitív filozófia alapjairól. Ezt a párizsi értelmiség némi gyanakvással fogadta. 1848-ban létrehozta a Pozitivista Társaságot, 1851-től III. Napóleon buzgó híveként a pozitív vallás megteremtésén fáradozott. (E vallás értelmében a legfelsőbb lényeg felé irányuló szeretetre kell támaszkodnia az emberiségnek Ennek kapcsán az intellektus a szívnek és az erkölcsiségnek rendelődik alá, s így többet nyújthat mint a puszta tudomány.)Ekkor alkalmi munkákból, óraadásból élt, majd 1817-től Henri de Saint-Simon (1760-1825) személyi titkára lett. Az utópista gondolkodó oly nagy hatást gyakorolt Comte-ra, hogy egyes kutatók körében felmerült annak a gyanúja is, hogy Comte a mester tanait „vette át”, illetve fejlesztette tovább. A következő gondolatok: a történelem az emberi értelem fejlődésének folyamata. vagy a filozófia feladata a tökéletes társadalom megalapozása. vagy az emberi megismerésnek és a társadalom történetének egyaránt három fázisa van, mind Saint-Simontól (is) eredeztethető. A közös munkálatok (folyóiratok, cikkgyűjtemények kiadása) közben nézeteltéréseik támadtak, emiatt 1824-ben szétváltak útjaik. Comte ezt követően többször is pályázott tanári állásra, de mindig elutasították, ezért lakásán tartott előadásokat a pozitív filozófia alapjairól. Ezt a párizsi értelmiség némi gyanakvással fogadta. 1848-ban létrehozta a Pozitivista Társaságot, 1851-től III. Napóleon buzgó híveként a pozitív vallás megteremtésén fáradozott. (E vallás értelmében a legfelsőbb lényeg felé irányuló szeretetre kell támaszkodnia az emberiségnek Ennek kapcsán az intellektus a szívnek és az erkölcsiségnek rendelődik alá, s így többet nyújthat mint a puszta tudomány.)

Főbb művei:

  • A pozitív filozófia tanfolyama I-VI. (1830-1841)
  • A pozitív politika rendszere, avagy szociológiai értekezés (1837-1854)
  • Beszéd a pozitív szellemről (1844)

Comte-ot a pozitivizmus megalkotására Saint-Simonon kívül a „tudományok terén a tekintély jármát megtörők”, azaz Bacon, Galilei és Descartes gondolatai ösztönözték. A pozitivizmus a positivus [l] = tényleges, állított kifejezéstől kölcsönözte a nevét, és a pozitív szó a pontos, reális, hasznos és bizonyos értelemben használatos az irányzaton belül. Az ilyen (pozitív) ismeretek adják a kiindulópontot, illetve minden ismeret, kijelentés igazságának fokmérője is egyben, hiszen csak az tekinthető igaznak, amelyet vissza lehet vezetni „valamely különös vagy általános tény egyszerű kimondására”, azaz egyszerű pozitív tényekre. A pozitivizmus célja a tudományos és objektív szemléletmód kialakítása, egy olyan világnézeti szempontból semleges filozófia és tudomány létrehozása, amely mentes mind az idealizmustól, mind a materializmustól. Bár metafizika-ellenes volt, mégis a filozófia tárgyának az embert tekinti, de az embert nem egzisztenciális, hanem tudományos szempontból vizsgálja.

Az irányzat az ismeretelméleti fenomenalizmus alapján a jelenségekre korlátozott érzéki tapasztalatot teszi meg a megismerés alapjául, módszere pedig az indukció, ezáltal a világot a természet felől kívánja értelmezni, mégpedig természettudományos módszerek segítségével. Tudományfelfogásában elveti a forradalmi jellegű változásokat, ehelyett a kumulatív (mennyiségi) jellegű evolúciós fejlődés elvét követi. Az egységes tudomány koncepciója szerint mind a természettudományok, mind a társadalomtudományok azonos, mégpedig természettudományos módszertani elvek szerint kell, hogy működjenek (ld. társadalomfizika, azaz a szociológia tudománya). A pozitivizmus – és Comte személyes álláspontja szerint is – a tudomány feladata nem az elméleti fejtegetések és a magyarázat, hanem a leírás és az előrelátás: „Lássunk, hogy előreláthassunk.” (Comte). Vagyis Comte szerint a tudományos törvényszerűségek a feltárt tények közti állandósult funkcionális kapcsolatokkal egyenlőek (vagyis állandósult szabályszerű kapcsolatok).

Comte a tudományoknak és a tudósoknak eszerint kitüntetett szerepet szánt, hiszen az emberi társadalom fejlődése hosszú szellemi fejlődés eredménye lehet csak, és e fejlődést betetőzni csakis az emberi tudás helyes határainak felismerésével lehet. Erre pedig csak a tudósok képesek, mint ahogy a politikát objektív tudományos alapra is csak ők helyezhetik. Comte az emberi társadalom fejlődése során három szakaszt, stádiumot különböztetett meg:

  • 1) teológiai (vagy fiktív) szakasz, avagy a hadakozás kora: Kezdetben az emberek a természeti jelenségeket természetfeletti lények művének (személyes erők hatásának) tulajdonítják. (Ld. mítoszok, vallási hiedelmek) A képzelőerő túlsúlya érvényesül a megfigyelés helyett.
  • 2) metafizikai vagy absztrakt szakasz: átmeneti korszaknak tekinthető, melyben a képzelőerő ugyan még domináns szerepet játszik, de az absztrakt fogalmak (természet, erő, lényeg stb.) által magyarázzák a természeti jelenségeket, és ezáltal a megfigyelés is némi szerephez juthatott. Ebben a stádiumban már nem a katonák, hanem a jogászok képviselik a világi hatalmat.
  • 3) pozitív vagy reális szakasz: Az arab természettudományoknak az európai elterjedése és a communa-mozgalom eredménye a tudomány és a békés termelés korszaka. A tudományos vizsgálódás már a közvetlenül adott jelenségekre vonatkozik, és megfigyelés, kísérletezés és összehasonlítás révén megszületnek az egyetemes törvényszerűségek, azaz a képzelőerő háttérbe szorult (ha még teljesen nem is szüntethető meg).

A filozófia itt válik a legegyetemesebb pozitív tudománnyá, mely képes egységbe fogni a szaktudományok módszerét és eredményeit. Mindezek hatására az ember képes lesz uralni a természetet. A társadalmi életfeltételek javításának legfontosabb eszköze pedig a szociológia lesz,mely nem más, mint az emberi viszonyok egészéről szóló tudomány, (mely ugyan még nem érte el a pozitív tudomány állapotát).

Comte nagy hatást gyakorolt az angol filozófiára, elsősorban J. S. Millre és H. Spencerre, illetve meghatározta a XIX. századi európai társadalom gondolkodásmódját. (Még Marx sem kerülhette meg a comte-i nézetek bírálatát.)

Irodalom

  • Auguste Comte: A pozitív szellem Magyar Helikon, 1979
  • Zsigmond László: Auguste Comte Akadémiai K., Bp. 1984
  • Hans Joachim Störig: A filozófia világtörténete Helikon K., 1997
  • D. W. Hamlyn: A nyugati filozófia története Holnap K., 1998Holnap K., 1998   

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek