Corvina és közlekedés
2002/10/27 12:02
1650 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A magyarországi reneszánsz egyik alapvető jelensége a városok fejlődése, ami Mátyás uralkodása alatt teljesedett ki. Ez az az időszak, amikor a nemzetközi technikai életben, mint oly sok más területen is: irodalom, képzőművészet és zene, vezető szerephez jut az olasz kultúra. Az olasz hatásnak Magyarországon is óriási jelentősége volt a könyvtechnikában éppúgy, mint a közlekedésben.

Olasz földön

Ágyús lőcsös szekér Mátyás korából

a hadviseléssel kapcsolatban a XV. század végére szintén értékes tapasztalatok gyűltek össze. Az olasz haditechnikának ebben az időben jelentős újításai voltak. Az ágyúkészítés már túljutott az első kísérletek bizonytalanságain. Évtizedekig dolgozott Budán Mátyás király híres ágyúöntő mestere, Jacobus Maryawerder de Pruscia. A magyar ágyúöntést az ország határain túl is elismerés kísérte. III. Iván orosz nagyfejedelem többek között ágyúöntőket, rajtuk kívül pedig ércelőkészítőket, ötvösöket, építőmestereket kért Mátyás királytól. A kérelmezés évszáma valószínűleg 1488. A hadiipar igénye - elsősorban éppen az ágyúgyártáson keresztül - serkentően hatott a fémfeldolgozásra, közvetve pedig az ércbányászatra. A XV. században Magyarországon nagyot fejlődött a bányászat is és a kohászat is. A magyar bányamesterek (a bányamérnökök ősei) meghívásoknak eleget téve eljutottak az angliai bányákba, ami a hazai bányászat nagy nemzetközi elismertségét jelzi.
A fegyvergyártás technikai részletei érdekelték a királyt! Mátyás könyvtárában több hoditechnikai értekezés is megtalálható volt, így például Valturius és Alberti munkái. Valturius XV. századi olasz hadtudományi író, egyik leghíresebb alkotása a "De re militari" című munka; a királyi könyvtár, a "Bibliotheca Corviniana" ezzel a művel is dicsekedhetett. Valturius a munkáját gyakorlati tapasztalatok nélkül írta meg - ókori szerzők eredményeit használta forrásként. Talán ennek a műnek is szerepe volt abban, hogy Mátyás igen nagyra tartotta az ókori eredetű hajítógépeket. Fügedi Erik történész az egyik jubileumi előadásában azt fejtette ki, hogy a király nem becsülte igazán sokra a tüzérséget, haditechnikai szemlélete mintha nem lett volna eléggé korszerű. Bár ágyúöntő műhelyei híresek voltak, úgy vélte, hogy egy hajítógép három ágyúval is felér.
A haditechnikai tárgyú művek "ürügyén" vessünk egy pillantást a korszak "könyvtechnikájára".
A könyvek nagy részét még kézzel írták, de már megjelent a szedhető betűkkel történő könyvnyomtatás is (1455). Mátyás király és környezete a század második felében élénken érdeklődött az új találmány iránt. Az első magyarországi nyomda Budán Hess András nyomdája ( 1472-1477) volt. Az 1470-es évek elején meg is jelentek az első hazai nyomtatott anyagok. (Az első, keltezett, hazai papíron készült munka a Budai Krónika, 1473-ból.)
Hess nyomdája mint Magyarországon az első ilyen jellegű próbálkozás jelentős, megszűnése után több évtizedes űr tátong a magyar középkor nyomdászatának történetében. Soltész Zoltánné adatai szerint a Hess-sajtónál szegényebb felszereléssel 1477 és 1480 között egy másik magyarországi ősnyomda is működött, amelyre közvetett módon három szerény kiállítású nyomtatvány létezéséből lehet következtetni.

Mátyás

felismerte a nyomdászatban rejlő nagy lehetőségeket ( 1477-ben állítólag császárellenes nyomtatott plakátokat csempésztetett Bécsbe), bár könyvtárában ennek ellenére viszonylag kevés volt a nyomtatott mű, mert a kézzel másolt könyvek szebbek, néha még pontosabbak is voltak. A híres Corvina a becslések szerint legalább 400-500 kézírásos kötetet tartalmazhatott, amelyből nemrégiben még 200-nál kevesebb hiteles példányt ismert a tudománytörténet, Elekes Lajos adatai szerint. Ma 216-ról tudnak a szakértők. Ezek a számok csak azokra a kötetekre vonatkoznak, amelyeken a corvinák legfontosabb ismertetőjegye, a Hunyadiak hollós címere (holló = corvus) megtalálható volt. A teljes királyi könyvtár, a szélesebb értelemben vett Bibliotheca Corviniana több ezer kötetre rúghatott.
A corvináknak csak kevés példánya készült papírból, nagyobb részük anyaga pergamen, vagyis állati bőr volt. A pergament rendszerint fiatal állat bőréből állították elő. Az "állatfarmot" a corvinakészítő műhelyek közelébe telepítették. Csapodi Csabáné kutatásai szerint egy-egy terjedelmesebb corvina előállításához akár 100-200 fiatal állat bőrére is szükség lehetett. Az értékes kötetek egy részét a király külföldről (Rómából, Bolognából, Firenzéből, Nápolyból) vásárolta, de működött kódexmásoló műhely Budán is, ahol mintegy harmincan írták és festették a könyveket. Becses darabja volt Mátyás könyvtárának Leon Battista Alberti könyve, egy 265 x 396 mm-es pergamenkódex. Averulinus, más néven Filarete "De architectura libri XXV." című könyvét Mátyás udvari történetírója, Bonfini fordította olaszról latinra. (Filarete XV. századi firenzei építész volt, aki szobrászattal is foglalkozott.) A kódex második címlapján alul egy épülő palota belseje látható. Jól kivehetők az állványra szerelt teheremelő csigák, az előtérben pedig egy ember a falrakáshoz egy ládában kötőanyagot kever. A képen megörökítette a művész az építkezés vezetőjének alakját is. Mátyás halála után a corvinák szétszóródtak a legkülönbözőbb európai könyvtárakba, ajándékozás vagy erőszakos külföldre hurcolás (például a török hódítás) következtében.

Mátyás könyvtára

építészetileg is különleges létesítmény volt, hiszen az uralkodó "értékrendjében" ez csaknem a trónteremmel vált egyenrangúvá. A firenzei Naldus Naldius írta róla a következő sorokat, amelyeket Hegedűs István fordított magyarra: "Négyszög-alak terem áll benn a palotának a méllyén. Sziklából fejtett kő- és téglafalakra merészen bolthajtásnak az íve hajol alá a magasból. Két magas ablaka déli verőfényt messzi sugároz. Rakva vagyon sok színes üvegből, képeket ábráz. A csoda fogja el azt, aki látta művészi tökélyét. " Miután a műemlékek védelme a technikai kultúra számára szintén nagyon fontos, a Corvina Könyvtár kapcsán érdemes felfigyelni arra, hogy talán a legelső magyarországi műemlékvédelmi rendelkezések egyike is a XV. század végére datálható. Mátyás természetes fia, Corvin János herceg 1490. június 17-én egyezséget kötött a rendekkel arról, hogy a Bibliotheca Corvinianát nemzeti kincsnek kell tekinteni. Jóllehet a corvinák többségét pergamenre írták, a kézi könyvírás műhelyei nagy papírfogyasztók is voltak, nem beszélve a nyomdákról. A nyomdászat szorosan összefügg a papírtermeléssel, ezért is keletkeztek az első ősnyomdák a papíripar területén: a Rajna mentén, Olaszországban és Bajorországban.

Papírtermelés és csillagászat

A kölcsönös egymásra utaltság miatt a papírmalmok építészei viszont a nyomdaszékhelyek közelében igyekeztek megtalálni a malom működtetéséhez alkalmas folyóvizeket. Magyarországon feltehetően három papírtermelési körzet alakulhatott ki: Buda környéken vagy a Vág völgyében, Eperjes-Bártfa vidékén és az erdélyi szász városok körül. Megjegyezzük azonban, hogy a Mátyás korabeli magyar papírmalmok létezésére Bogdán István nem Iát elégséges bizonyítékot. Az általa említett csonka oklevél "... pyros malom" megnevezéséből inkább a színre utalást olvassa ki és nem a papiros szó egy részét. Nem vitatott magyarországi papírmalom-bizonyíték a XVI. század elejéről létezik.
Az európai könyvnyomtatás első századában a legtöbb mű témája természetesen teológiai volt, de nem elhanyagolható részük csillagászattal foglalkozott.
A XV. század közepétől a magyarországi tudományos életnek is homlokterében állt a csillagászat. Vitéz János nagyváradi püspök 1455-ben létesítette a híres csillagvizsgálót Nagyváradon. A csillagvizsgálóhoz a neves bécsi professzor, Peuerbach (vagy Purbach) - aki Regiomontanus tanára és Mátyás "udvari asztrológusa" is volt - tervezett műszereket. A tanítvány Johannes Regiomontanus ( 1436-1476) a pozsonyi Academia Istropolitana tanáraként dolgozott. Magyarországi tartózkodása 1467 és 1471 közé tehető. (A XV. századnak ezt a vitathatatlanul egyik leghíresebb csillagá-szát sokan königsbergi Johannes Müllerként ismerik.) Purbachról és Regiomontanusról M. Zemplén Jolán mutatta ki, hogy többek vélekedésével ellentétben, nem voltak Kopernikusz követői, ami ebben a korban Magyarországon még a virágzó humanizmus ellenére sem meglepő. Kettőjük elmélete nem ellenkezett Ptolemaiosz geocentrikus elméletével. Mátyás király korában a finommechanikai - optikai - műszerkonstrukciós tevékenység nagyobbrészt a csillagászat, kisebbrészt a földmérés szolgálatában fejlődött. A műszerkészítők vagy közvetlenül a csillagászoknak dolgoztak, vagy maguk is csillagászok voltak. 1480 és 1510 között Johannes Dorn domonkosrendi műszerkészítő mester nagy pontosságú geodéziai és csillagászati műszereket készített Budán. Egyes példányait a Jagelló Egyetem gyűjteményében őrzik, Krakkóban. Ifj. Bartha Lajos adatai szerint Dorn 1476 és 1490 közé eső munkásságából jelenleg 7 műszer ismeretes. Ezeken már az 1450-es években is volt deklinációs jelzés, amely az iránytűkön megadta a jelzett északi irány eltérését a csillagászatilag meghatározott meridiántól. A Dorn-féle bejelölések a mágneses deklináció eddig ismert legkorábbi adatai közé tartoznak. Dorn műszereinek egy részét Martin Bylicaz Olkusz (kb. 1432-1492) udvari csillagász használta. Valószínűsíthető, hogy a műszerek egy része földmérő mérnökök felszereléseként Magyarországon is használatban volt. Részben Mátyás uralkodására esik Magyarországi György mester munkássága, akinek 20 oldalas könyve azonban már Mátyás halála után, 1499-ben jelent meg "Arithmetica summa tripartita Magistri Georgii de Hungaria" címen.

Közlekedés Mátyás uralkodása alatt

Mátyás király uralkodása alatt a magyarországi közlekedési viszonyok tovább javultak. A kutatók egy része bizonyítottnak tartja, hogy a Buda-Győr-Bécs útvonal melletti, Tatával is szomszédos Kocs község ügyes iparosai készítettek könnyű kivitelű, gyors szekereket. A magyar kocsi könnyűsége egyébként már 1433-ból is dicséretes tény. A merev tengelyt felváltotta a csapon elforduló első kocsitengely. Ez is XV. századi magyar találmány. A XIV-XV. századtól a "luxuskocsi" (a kivételes pompára törekvők közlekedési eszköze) a "többlovas" hintó volt. Az uralkodói hatlovas hintókat aranysarkantyús vitézek kísérték. A hintón a kocsiszekrény csatlakozási helyeire szerelt szíjak mint felfüggesztési megoldás tompították a rázkódást, egyben "hintáló' mozgást okoztak - innen a "hintó" elnevezés. A kocsi nagyobb arányú bekapcsolása a közlekedési szervezetbe azért is kitüntetett figyelmet érdemel, mert ez elképzelhetetlen lett volna az úthálózat minőségének javulása nélkül Mátyás híresen gyors utazásai csak részben voltak köszönhetőek a közlekedési eszköznek. Másfelől az utak állapota is igen lényeges befolyásoló tényező volt. A lovas futár a viszonylag rosszabb terepviszonyok között is közlekedhet, viszont a kerekes jármű már sokkal "kényesebb" az út állagára. A középkori jog szerint az utakat a föld birtokosának kellett karbantartani. Ahol a még megmaradt római kori és Anjouk korabeli utak állagmegóvására nem fordítottak kellő gondot, ott a kocsiközlekedés is előbb-utóbb megnehezült vagy lehetetlenné vált. A folyópartok közötti "száraz-közlekedés" már a hídépítészet kérdésköre. Mátyás korában - 1471-ben - Ernuszt János zólyomi főispán Pozsony mellett hidat építtetett. A királyi engedély oka egyrészt az volt, hogy Mátyást magát is foglalkoztatták a hídépítések. Balogh Jolán megállapításai szerint: "Bonfini úgy tudja, hogy Filarete rajzainak a hatása alatt gondolt Mátyás a dunai híd építésére..." Az állandó Duna-híd megvalósítása Mátyás korában nem sikerült ugyan, de hadihíd több is épült a nagy király uralkodásának időszakában. (Például 1476-ban a Száván és az Al-Dunán, 1480-ban a Száván és 1486-ban Bécs mellett.) Filarete a hídrajzai közül többet megvitatott a királlyal, aki lelkesedett ezekért az alkotásokért; ennek oka feltehetően a hidak hadászati, stratégiai jelentőségében rejlett. Az eddigiekből is kitűnik, hogy a Mátyás által megvalósított magyar tudomány és műveltség rövid néhány évtizedre a királyi udvart Európa egyik legrangosabb szellemi centrumává tette. Olyan magyar vagy magyarországi eredményeket könyvelhet el ez a korszak, amelyek a ké-sőbbi századok viharaiból és elszigeteltségéből visszatekintve szinte "valószerűtlennek" is tűnhetnének. Egy további fejlemény például, hogy az első magyar nyelvű verses cisio (kalendárium) a Thuróczy-kódexben szintén Mátyás korából ( 1462) származtatható. Nem villanásszerű magyarországi eredmények voltak ezek, hanem egy nemzetközi kulturális forgalom gyümölcsei.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek