DAS, NAS, SAN - avagy tárolók a hálózaton
2004/12/05 14:56
6598 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Kezdetben voltak a fájlszerverek. Erős gép, scsi merevlemez, jó hálózati kártya - kész a szerver. Ahogy megjelent az igény a több gépes szerverparkra, egyre kevésbé tartható ez a modell - lássuk, mi a megoldás!

Iparági trendek

A Gartner elemzői ez év szeptemberi, adattárolással kapcsolatos piaci folyamatokat vizsgáló, illetve előre jelző kiadványukban arra biztatják a gyártókat, hogy minél gyorsabban dobják piacra a kis- és középvállalkozásoknak (SMB) szánt, Fibre Channel- és iSCSI-támogatással ellátott tárolórendszereiket - természetesen minél olcsóbban. A gyártókat persze nem kell noszogatni - a dinamikusan bővülő szegmensben is egyre inkább elmozdul az érdeklődés a konvencionális adattárolási formák irányából a modern, biztonságosabb és olcsóbb teljes tulajdonlási költségű megoldások felé. Az ötmilliárd dolláros piac pedig már elég komoly ahhoz, hogy az iparág nagyjainak is fontos legyen a jó szereplés. A HP, az IBM, a DELL és az összes komoly gyártó rámozdult erre a piacra, de a cikket nem konkrét termékbemutatónak szánom, hanem inkább kedvcsinálónak a leendő fejlesztési tervekhez. A cikk az IBM és a HP sajtóanyagai nyomán készült.

Konkrét termékeket az alábbi két gyártó oldalán találhat, de emellett természetesen számtalan más gyártó is létezik a piacon.

www.ibm.hu
www.hp.hu

DAS - Direct Attached Storage - múlt és jelen

A megosztott adatok tárolásának klasszikus módja a szerverekben elhelyezett merevlemezek használata, azaz a közvetlenül csatolt tárolás (DAS - Direct Attached Storage). A hálózati szerverekkel direkt módon összekötött tárolók alkalmazása sokáig kizárólagosan használt módszer volt, ezáltal hátrányai világosan ismertek. Legnagyobb problémája, hogy a szerver esetleges leállása esetén a csatolt háttértárak nem elérhetők, illetve hogy sok esetben felesleges kapacitások alakulnak ki, hiszen a rendelkezésre álló szabad helyek nem csoportosíthatók át egyik szervertől a másikhoz. Mindezeken kívül nem szabad elfelejteni - amint azt a Gartner Group elemzése szintén kimutatta -, hogy a DAS rendszerek adminisztrációs költségei jellemzően 40 százalékkal meghaladják a beszerzésre fordított összeget - a particionálás, jogosultságkezelés a szétszórt tárolóeszközök miatt sok időt vesz igénybe, ennek folytán drága.

NAS - Network Attached Storage - A közelmúlt és a jelen

Bizonyos esetekben megoldást jelenthet a NAS eszközök használata. A betűszó a Network Attached Storage, azaz a hálózatra csatolt tároló rövidítése. Jellemzőjük a "normál" szervereknél jóval nagyobb maximális tárolókapacitás, illetve a többplatformos hozzáférés lehetősége - a NAS rendszer több, a hálózatra csatlakozó gép operációs rendszerének fájlrendszerét képes emulálni. A NAS egységekkel csökkenthetők az elpazarolt kapacitások, illetve az adminisztrációs költségek. Azonban a nem támogatott szerverek ezentúl is felügyeletre szorulnak, illetve új NAS egység beszerzése esetén (ha további tárterületre van szükségünk) újabb eszközt kell külön kezelni. A hálózatra csatolt tárolórendszerek fájlszerverként igen hatékonyak tudnak lenni, blokkszerű adatok kezelésénél azonban célszerű lehet SAN megoldások után nézni.

SAN - Storage Area Network - a jelenből a jövőbe

A Storage Area Network, azaz a tárolóhálózat működése SAN alrendszerekből és kapcsolókból áll. A merevlemezeket tartalmazó eszközök valamilyen gyors kapcsolaton keresztül egyfajta hálózatba vannak szervezve, ez az alhálózat pedig a kapcsolókon keresztül elérhető a szerverek számára. A transzparens megvalósítás miatt nincs elpazarolt kapacitás, rekordok kezelése, illetve tranzakciókezelés esetén pedig ez a megoldás sebességben is verhetetlen. Jól megtervezett hálózat esetén további előny a megnövekedett biztonság is - létrehozható akár földrajzilag kiterjedt SAN rendszer is, amely az adatok megfelelő tükrözése esetén előre nem látható katasztrófa bekövetkeztekor is garantálhatja az adatok biztonságát. A kapcsolók, a szerverek és a tárolóeszközök közötti kapcsolat napjainkban az SCSI és a Fibre Channel (üvegszál) csatornainterfészeken alapul. A kettő közül az utóbbi nyújtja a nagyobb teljesítményt (SCSI 80 Mbit, Fibre Channel: 4,25 Gbit - figyelem, a SCSI esetén 25 méteres távolságról van szó, nem összekeverendő a rövidebb távolságokon működő SCSI prokollokkal!), ráadásul nagy távolságokon (maximum 10 km) is alkalmazható. Mindkettőnek létezik TCP/IP felületen kapcsolódó változata is, az iSCSI leginkább a kiterjedtebb hálózatok létrehozásának érdekében született meg, az FCIP pedig a költségcsökkentés okán -a Fibre Channelnek ezen kívül létezik egy, a hagyományos csavart érpáron is működő verziója. Egy ilyen rendszernek kezdetben nagyobb a beruházás igénye, a későbbiekben azonban rugalmasabban használható, bővíthető, szervizelhető, és a mentést is jobban tudjuk ütemezni. Az sem kizárt, hogy az első 2-3 évben megtérül a befektetés, ha figyelembe vesszük a mentéshez használt szalagok vásárlásakor bekövetkező megtakarítást.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek