Dawes-terv
Farkas Zoltán
2006/01/29 12:12
5861 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Háborúk után a gazdaságot konszolidálni igencsak összetett feladat, hiszen az egyoldalú haditermelést békegazdasággá alakítani komoly kihívást jelent. Még problematikusabb ez akkor, amikor a győztes államok még bizalmatlanok is egymással szemben.

Ismétlő kérdések

  1. Miért és hogyan robbant ki az I. világháború? (Gondold végig a háborús felelősség kérdését!)
  2. Milyen háborús célok és tervek jellemezték a központi, illetve az antant hatalmakat? Ezen célok megvalósításához milyen haditerveket társítottak?
  3. Melyik fél nyerte meg a háborút, s a győzelem milyen okokra vezethető vissza? Milyen kihatással volt a diktált béke a nemzetközi politikai viszonyokra?

Háború és béke

Katonák a lövészárokban ...

A Német Császárság 1918. november 11-én kapitulált, s az antanthatalmak a kompromisszumosnak egyáltalán nem mondható versailles-i békében kívántak nyomatékot adni győzelmüknek. A súlyos területi veszteségek mellett az új német köztársaságnak tudomásul kellett vennie a német hadsereg radikális leszerelését (légierő, tengeralattjáró flotta, nehéztüzérség megszüntetése), s a győztesek igyekeztek Németország teherbíró-képességét a háború után is próbára tenni. A német talpra állást leginkább a jóvátételek révén tudták kontrollálni, bár az effajta megoldással járó problémákat már a versailles-i béke (1919. június 28.) is sugallta:

"A Szövetséges és Társult Kormányok elismerik, hogy Németország jövedelemforrásai, tekintettel e jövedelemforrásoknak a jelen Szerződés egyéb rendelkezéseiből folyó állandó jellegű csökkenésére, nem elegendők arra, hogy e veszteségek és károk teljes jóvátételét biztosítsák. A Szövetséges és Társult Kormányok mégis megkövetelik és Németország kötelezi magát, hogy jóváteszi mindazokat a károkat, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak polgári lakosságában és javaiban szárazföldi, tengeri és légi támadása okozott az alatt az idő alatt, amíg ez a hatalom Németországgal hadi állapotban volt ..."

A jóvátétel pontos összegét azonban azonnal nem állapították meg, hanem úgy döntöttek, hogy a Jóvátételi Bizottság a "fent említett károk nagyságára vonatkozó határozatát legkésőbb 1921. évi május hó 1-ig kell meghozni és a német kormánnyal mint kötelezettségeinek teljes összegét közölni". De a "Szövetséges és Társult Hatalmak" már a végső összeg meghatározása előtt lehetőséget biztosítottak a jóvátételi törlesztések megkezdésére, ugyanis ezt e kormányok "ipari és gazdasági életük újjáépítése" igencsak megkívánta. 1919-1921 között 20 milliárd aranymárka törlesztését irányozták elő, melyet a németek "aranyban, árukban, hajókban, értékpapírokban vagy egyéb módon" fizethettek.

A jóvátételi összeg meghatározása azonban összetett és számos buktatóval járó problémának bizonyult. Nehezítette a dolgot, hogy a győztes hatalmak saját békegazdaságuk stabilizálásán túlmenően az USA-tól felvett kölcsönöket is a háborús jóvátételből kívánták fizetni. A szövetségesek a békekötés után két évvel (1921. január 24-29.) jóvátételi konferenciára gyűltek össze, s úgy döntöttek, hogy Németországnak 42 éven át 226 milliárd aranymárkát kell jóvátételként fizetnie. Ezt a német fél elutasította, s kijelentette, hogy 50 milliárd márkát hajlandó fizetni, melyből 20 milliárdot ezidáig már teljesítettnek is tekintett. A Jóvátételi Bizottság pár hét mérlegelés (1921. április 27.) után a jóvátétel összegét 132 milliárd aranymárkában határozta meg, s ultimátumban követelték Németországtól a határozat elfogadását, amire május 11-én a német fél hajlandónak is mutatkozott.

A jóvátételi összeg meghatározása azonban összetett és számos buktatóval járó problémának bizonyult. Nehezítette a dolgot, hogy a győztes hatalmak saját békegazdaságuk stabilizálásán túlmenően az USA-tól felvett kölcsönöket is a háborús jóvátételből kívánták fizetni. A szövetségesek a békekötés után két évvel (1921. január 24-29.) jóvátételi konferenciára gyűltek össze, s úgy döntöttek, hogy Németországnak 42 éven át 226 milliárd aranymárkát kell jóvátételként fizetnie. Ezt a német fél elutasította, s kijelentette, hogy 50 milliárd márkát hajlandó fizetni, melyből 20 milliárdot ezidáig már teljesítettnek is tekintett. A Jóvátételi Bizottság pár hét mérlegelés (1921. április 27.) után a jóvátétel összegét 132 milliárd aranymárkában határozta meg, s ultimátumban követelték Németországtól a határozat elfogadását, amire május 11-én a német fél hajlandónak is mutatkozott.

Feladat - táblázatelemzés

Az alábbi adatok alapján ítéld meg a német gazdaság helyzetét és alternatíváit!

Év                  - Érték (1 dollár =)

1914           - 4, 2 aranymárka
1918           - 14 papírmárka
1922 július   - 493 papírmárka
1923 január  - 17 792
1923. nov. 15. - 4,2 billió*

* A márka ekkor már szó szerint kevesebbet ért, mint a papír, amire nyomtatták. Ezért a német kormány kivonta a forgalomból, és bevezette helyette az 1 billió régi márkát érő Rentenmarkot.

Békebeli gondok

"Uraim, melyik részt szelhetem Önöknek?"

A németek az egyre növekvő nyomás és a gazdasági nehézségek folytán (háborús károk, infláció, békegazdaságra való átállás) csak akadozva fizették az esedékes jóvátételi kötelezettségeket, ezért a 1922 tavaszán a brit kormány javaslatára Genovában nemzetközi pénzügyi találkozót hívnak össze, melyen már nemcsak a győztes hatalmak vehettek részt, hanem a legyőzöttek is, valamint meghívót kapott Szovjet-Oroszország is. Itt érdemi döntés nem született, emiatt a német és szovjet fél Rapalloban megállapodást kötött, melynek titkos záradéka évtizedekre meghatározta a két fél viszonyát. Csakhogy ez idő tájt a német márka a súlyos infláció következtében elértéktelenedett, s ennek folytán a németek novemberben azt kérték a Bizottságtól, hogy 3-4 évre függessze fel a jóvátétel fizetését. A brit kormányzat hajlott is volna a kompromisszumra, ám a francia fél nem volt hajlandó semmiféle moratóriumot sem elfogadni, így francia és belga csapatok (a fa- és szénszállítások elmaradására hivatkozva) 1923. január 11-én megszállták a Ruhr-vidéket. A németek erre passzív ellenállással feleltek, ami teljesen ellehetetlenítette a megszállókat, így belekényszerültek a tárgyalásos rendezésbe.

A Jóvátételi Bizottság 1923. november 30-án Curzon, brit külügyminiszter javaslatára két bizottságot is a helyszínre küldött, az egyiknek a vezetője Charles Dawes amerikai bankár volt, aki a német márka stabilizációjának és a költségvetési egyensúly helyreállításának feladatát kapta. Dawes 1924. április 9-én terjesztette elő szakértői jelentését, az ún. Dawes-tervet, melyben így indokolta a szükséges változtatásokat. "...E tervben olyan utasításokat dolgoztak ki, amelyek rugalmas alkalmazkodással kezdettől fogva arra irányulnak, hogy a termelékenység legmagasabb fokát biztosítsák, ami Németország folyamatos és növekvő produkálásával összeegyeztethető. Hogyha egyszer Németországban helyreállnak a rendes gazdasági körülmények és a rendes termelékenység, meggyőződhetünk arról, hogy a legnagyobb mértékben reményteljes becslések a jövőben elérhetőként megcsillanó összegek tekintetében mindenképpen beigazolódnak. Azonban a felépülés nélkül azok a jóvátételi fizetések, amelyeket el lehetne érni, csekély értékűek lennének ahhoz, hogy a hitelező nemzetek sürgős szükségleteiket kielégítsék."

A tervezet, melynek "Business, not politics" mottója sugallta az alapvető irányultságot, nem határozta meg a német jóvátétel végleges összegét, csak az elkövetkezendő évekre vonatkozóan intézkedett. Eszerint 1927-28-ig évi 1-1,75, 1928-29-ben pedig 2,5 milliárd aranymárkát kell Németországnak fizetnie. Ám ahhoz, hogy kötelezettségeinek eleget tegyen, Németországnak 800 millió aranymárka (= kb. 200 millió dollár) nemzetközi segélyt szavaztatott meg, melyet főként amerikai kölcsönből biztosítottak, viszont feltételként szabták, hogy Németországnak bele kell egyeznie állami jövedelmeinek nemzetközi ellenőrzésébe, ami a német szuverenitás sérelme nélkül nem volt megoldható. A jóvátételek fizetése során Németország kezdetben kedvezményben is részesült, mivel először egy gazdasági fejlődési fázisnak kellett végbemennie. Ezalatt Németország az évi részleteknek csak egyötödét volt kénytelen saját erőforrásból fedezni, a fennmaradó négyötöd részt nemzetközi kölcsönök formájában kapta meg mint "újrakezdési" segítséget.

A tervet a londoni konferencia szentesítette, s a londoni jegyzőkönyvben (1924. augusztus 30.) ezen követelések mellett kimondták azt is, hogy a Ruhr-vidéket egy éven belül a megszálló alakulatok kiürítik. (Erre 1925. július 14-ig sor is került.) A szövetségesek megszüntették a német pénzügyi és gazdasági törvénykezés korlátozását, visszaadták a megszálló hatóságok által kisajátított vagy elzálogosított ipari üzemeket, bányákat, mezőgazdasági vállalkozásokat stb., és megszüntették a személy- és teherforgalom korlátozását. A terv végrehajtásának biztosítására a szövetségesek a birodalmi vasutat és a birodalmi bankot külföldi ellenőrzés alá vonták. A Dawes-tervvel összhangban egyébként megkezdték Ausztria és Magyarország integrálását is a nemzetközi pénzügyi életbe.

Van megoldás?

A Dawes-terv

Az amerikai kölcsönöknek köszönhetően egy sajátos gazdasági körforgás indult be. 1925-re a német gazdaság konszolidálódott, a márka is stabilizálódott (visszatérhettek az aranypénzrendszerhez), s ezáltal képessé vált a német gazdaság a jóvátételek törlesztésére. Nagy-Britannia és Franciaország a jóvátételeket az I. világháború alatt felvett amerikai kölcsönök térítésére fordította. 1929-ig Németország kb. egy milliárd dollár jóvátételt fizetett, de ennek az volt az ára, hogy mintegy 2 milliárd dollár amerikai kölcsönt vett fel (ezek azonban már többségében magánkölcsönök voltak), ami lehetővé tette a gazdaság fejlesztését. Csakhogy 1929. októbere véget vetett ennek a sikerekkel kecsegtető folyamatnak. Az amerikai kölcsönöktől való függőség még kiszolgáltatottabbá tette a német gazdaságot. 1929-ben a Young-terv keretében azután a Németország által fizetendő végső jóvátételi összeget is meghatározták.

Bár Németország gazdasága stabilizálódott, s az antanthatalmak is megkapták a jóvátételek jelentős részét, a politikai problémák mindazonáltal nem oldódtak meg. "Amikor Franciaországnak választania kellett egy gyenge Németország és egy, a jóvátételeket fizetni képes Németország között, az utóbbi mellett döntött, s azután végig kellett néznie, amint a jóvátételek segítették Németországot gazdasági s végeredményben katonai talpra állásában." (Henry Kissinger) Önmagában nem a német állam stabilizálódása volt a későbbi konfliktusok forrása, hanem az, hogy ezek a sikerek már nem a weimari köztársaságot erősítették, hanem a gazdasági világválság sodrában születő hitleri Németországot.

Feladat

  1. Az animáció alapján magyarázd el, hogyan indította be a nemzetközi gazdasági körforgást a Dawes-terv!
  2. Nézz utána, milyen elismerésben részesült Charles Dawes az európai gazdaság stabilizálásáért!

Dawes, Charles Gates (1865-1951)

Dawes

Amerikai politikus, pénzügyi szakember, aki először ügyvédi tevékenységet folytatott, majd az I. világháború idején bizonyságát adta szervezőképességének - az amerikai expedíciós haderő ellátását irányította. Sikeres tevékenységét tábornoki ranggal jutalmazták. Harding elnök 1921-ben a Költségvetési Hivatal vezetőjévé nevezte ki, s a hivatalt eredményes és pártatlan szervezetté fejlesztette. 1923-24-ben az általa irányított bizottság dolgozta ki a Dawes-tervet, s nagy szerepet játszott abban, hogy a gazdasági stabilizálás programjában a nagyhatalmi érdekellentétek hatásait sikerült mérsékelni. 1925-ben C. Coolidge alelnöke lett, 1929-ben pedig londoni nagykövetté nevezték ki. 1925-ben a jóvátételi kérdés tisztázása érdekében kifejtett fáradozásáért A. Chamberlainnel megosztva Nobel-békedíjat kapott.

Forrás

  • Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945
    Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1966
  • 20. századi egyetemes történet 1890-1945 I.
    Korona K., Bp. 1995 
  • Hegedűs gyula: Történelmi dokumentumok lexikona
    Athenaeum 2000 K., Bp., 2001
  • Száray Miklós - Kaposi József: Történelem IV.
    Nemzeti Tankönyvkiadó, 2005-10-26 
  • Ormos Mária - Majoros István: Európa a nemzetközi küzdőtéren
    Osiris K., Bp., 1998 
  • Harald Kleinschmidt: A nemzetközi kapcsolatok története
    Athenaeum 2000, Bp., 2001 
  • Rondo Cameron: A világgazdaság rövid története a kőkorszaktól napjainkig
    Maecenas K., Bp., 1994 
  • Mary Fulbrook: Németország története
    Maecenas K., 1993 
  • Kerekes Lajos: A weimari köztársaság
    Kossuth K., 1985 
  • Henry Kissinger: Diplomácia
    Panem-Grafo, Bp., 1998 
  • Magyar nagylexikon VI.
    Magyar Nagylexikon K., Bp., 1998 
  • Geschichte in Gestalten 1.
    Frankfurt am Mein, 1965,

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek