Drégely vára
Érsek Dóra
2008/08/13 17:03
891 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A Börzsöny hegység északi részén, a lakott területektől jó másfél órás gyaloglásra emelkedő hegylánc egyik 444 méteres csúcsát koronázzák Drégely várának falai. Miután a jelentősebb szintkülönbséggel megbirkózva, felkapaszkodtunk a Várhegyre, üljünk le megpihenni az évszázados védőművek árnyékába!
Drégely vára

A területről szóló legkorábbról fennmaradt okleveles említés szerint, mivel a „Dragul” nevű falut birtokló Kacsics nembeli Marót előkelő a lázadó kunokhoz csatlakozott, ezért Árpád-házi IV. László király a birtokot tőle elkobozta. Rövidesen már a Hontpázmány nemzetség mondhatta a magáénak, akik kővárat alakítattak ki a vulkánikus sziklagerinc tetejére. Az új erődítményről egy 1285-os forrásból értesülünk, melyet Hont fia Demeter földesúr lakott a családjával és szolgaszemélyzetével. A XIV. század elején az Árpád-házi uralkodók férfiágon való kihalása után a felvidéki területekből hatalmas magántartományt formáló Csák Máté oligarcha katonasága ezt a várat is elfoglalta. Egyeduralmának csak az 1321-ben bekövetkezett halála vetett véget, várait az itáliai trónkövetelőből magát magyar királlyá felküzdő Anjou Károly csapatai foglalták el. 

A következő időszakban a drégelyi királyi várnagy felettesének a Hont vármegyei ispán számított, míg a környező vidékek jobbágyfalvainak népei tartoztak földesúri szolgáltatásokkal a várnak. Birtokjogi változásra a Luxemburgi Zsigmond király trónra kerülése utáni időszak adott módot, mivel az őt támogató bárók közül hűséges szolgálataiért Tari Lőrinc szerezte meg. A középkor évszázadaiban még magáénak mondhatták az esztergomi érsekek is, akik fényűző vadászkastéllyá alakították át. A békésebb évtizedeket a XVI. században előrenyomuló török hódítás veszélye árnyékolta be. A sorsdöntő mohácsi csata után ide menekült Várday Pál esztergomi érsek, majd Buda várának 1541-es elfoglalása után Drégely is bekerült a királyi végvárrendszer erődítményei közé. Nem került azonban sor az ágyúkkal vívott korszerű hadviselés elleni védelem kialakítására, nem épültek bástyái, csak egy kisebb lőállás az alsóvárban. 

A régészeti kutatások szerint egyedül a Ny-i várfalat vastagították meg, majd a megnövelt létszámú lovasság elhelyezésére egy alsó, szorosan egymás mellé levert facölöpökből épített palánkvárat létesítettek sietve. 1544-ben Nógrád várának török kézre jutása után Drégely került a gazdaságilag fontos bányavárosokat védő végvári rendszer első vonalába. A török portyázók egyre gyakrabban tűntek fel a környékén, raboltak és fosztogattak az Ipoly folyó menti falvakban, jelentős károkat okozva emberéletekben és vagyontárgyakban.

Az esztergomi érsek által kinevezett Szondy György drégelyi várkapitány sokszor kérte a fenyegetett véghely megerősítését, katonasággal és munícióval való ellátását, végső esetben pedig lerombolását, hogy egy mocsaras helyen, egy jobban védelmezhető modern erődítményt alkossanak. Sajnos a pénzhiány miatt ebből semmisem valósult meg, sőt 1551-ben egy villámcsapásból keletkező robbanás még a felsővárbeli öregtornyot is ledöntötte. A nógrádi magyar végvárakra 1552. nyarán következett be a végzetes csapás, Ali budai pasa hadjáratot indított ellenük. A mintegy nyolcezer főnyi török sereg 12 ágyúval körbezárta a kicsiny végvárat. Annak helyőrsége 16 lovasból, 60 gyalogosból, 1 tüzérből és 3 éjjeliőrből, összesen 80 katonából állott. Ehhez járult a király által 1552. márciusában felfogadott 40 zsoldosa és Selmecbánya városának 26 katonája. 

Ez az igen kis létszámú csapat, az újoncok gyakorlatlanságát is beszámítva, minden vitézsége ellenére sem nyújthatott reményt a török támadás visszaverésére. Az ostrom részleteiről Tinódi Lantos Sebestyén írt strófákat a Krónikájában. A várbeliek a közeledő ellenséget lövöldözéssel fogadták. A török gyorsan sáncokat ásott és ostromtetőket készített, majd a vár körüli sáncokban 4 nagyobb faltörő ágyút és 6 közepes skorpióágyút helyezett el. Az alsóvár vastag gerendákból álló palánkfalát az ellenségnek rövidesen sikerült felgyújtania, ezért a magyarok visszavonultak a meredek szikla tetején álló felsővárba. 

1552. júl. 7.-én a reggeli órákban megkezdődött Drégely lövetése. A D-i oldal magas kaputornya rövidesen úgy megrongálódott, hogy ledőlt, maga alá temetve Szondy alvezérét Zoltay Jánost. A török heves gyalogsági rohamát azonban a védőknek sikerült visszaverniük. A korszerűtlen végvár öreg falain az ostromágyúknak sikerült több, olyan nagyságú rést is ütniük, hogy Szondy nem remélhette a további ellenállást. Ali budai pasa a kapitányhoz felküldte Márton oroszfalvi papot, azzal az üzenettel, hogy adja fel, szabad elvonulásért cserében, a rommá lőtt várat. Szondy azonban, ismerve a török szavának csalárdságát, elutasította a feltételt. A várkapitány, tudva a helyzete tarthatatlanságát, előhívatta két apródját, és őket két fogoly törökkel Ali pasa ostromló táborába küldte, azzal az üzenettel, hogy nevelje őket jó vitézekké, egyúttal mondasson éneket a sírja felett, mert ő mindhalálig védelmezi a várat.

Miután Szondy elbocsátotta a papot a két apróddal és a két törökkel, pénzt, ruhát és minden vagyonát felgyújtatta, lovait leöldöstette, nehogy az ellenség kezébe jusson, majd a rommá lőtt vár kapujából a törökök közé rohant maradék katonáival. A véres közelharcban a betörni készülő ellenségből sokat megöltek. Szondy az elsők között harcolt, míg jobb térdét egy janicsárgolyó át nem lőtte, ekkor az ép térdére esett és küzdött mindaddig, míg fején és mellén több golyótól találva elbukott. Egyes források szerint a halálosan megsérült Szondyt Rusztem bég lefejeztette, majd a véres főt Ali budai pasa sátrához vitette. A pasa, a vitéz ellenség előtt tisztelegve, a várral szembeni dombon temettette el a testét, sírjára zászlót és kopját tűzetett ki. 

Drégely rommá lőtt kővára többé nem szerepelt a hadi krónikák lapjain, szerepét a völgybeli faluban, 1575-ben a török által emeltetett palánkvár vette át. Az évszázadokig magára hagyottan omladozó romoknak az 1990-es években létrehozott Drégelyvár Alapítvány adott új életet. A Majcher Tamás szécsényi régész vezetésével megkezdett restaurálás során a várnak egyre újabb részei kerülnek felszínre, hogy általuk minél részletesebb képet nyerhessünk az egykor itt élt végvári vitézek mindennapjairól. 

Kép

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek