Egy finn iskola magyar szemmel
2013/06/12 11:42
4581 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A finn oktatási rendszert általában csodaként aposztrofálják. S valóban, a PISA nemzetközi tanulói teljesítménymérésben az élen végeznek, magas átlagteljesítményt hoznak, eredményeik mögött nincsenek kiugró szélsőségek.

036_converted Forrás: europa.eu

A finn oktatási rendszer egyik legfontosabb alapelve az egyenlő esély a tanulásra, tekintet nélkül lakóhelyre, nemre, gazdasági helyzetre vagy anyanyelvre. Finnországban az oktatás ingyenes, ebbe beleértendő a tankönyv, az étkezés és az utazás is. A rendszer központi irányítású, támogató, rugalmas adminisztráció jellemzi, s minden szinten nagyon fontos a partneri viszony elve. Az iskolákban nagyon magasan képzett tanárok dolgoznak. Tanárszakra az egyetemisták krémje, a felső 5-10 % mehet, s közülük is csak a legkiválóbbak végeznek. A képzésnek és a munkának is presztízse van. A finnek nem fogadják el más országok tanári diplomáit, ez alól csupán Svédország és Norvégia képezhet kivételt. A külföldön szerzett diplomát honosíttatni lehet, melynek lefolyási ideje 1-3 év, közben különbözeti vizsgákat kell tenni.

S bizonyítandó, a finn modell tényleg működik, egészen elképesztő, hogy a finn gyerekek számára valóban elegendő az iskolai keretek között biztosított képzés. A finn diákok nem járnak magántanárhoz.

Kérdéseinkre Tóth Zsuzsanna finnországi tanítási gyakorlata során szerzett tapasztalatai alapján válaszol.

Hogyan épül fel a finn iskolarendszer, miben tér el a magyarországi tapasztalatoktól?

A finn iskolarendszer nagyon összetett és a szabad átjárhatóságra épül. Ez annyit tesz, hogy az alapképzésen (16 éves korig van tankötelezettség) túl a diák maga dönti el, milyen képzési utat jár be, ezek sorrendjét csaknem szabadon variálhatja. Nagyban támogatja a z oktatási rendszer a szakmai utak és munkatapasztalatok megszerzésével töltött évek meglétét. Sokan a kollégáim közül meglepődtek, hogy miért tanítok én, hiszen „csak” 25 éves vagyok. Az, hogy valaki egyből az egyetem elvégzése után elhelyezkedik, valamint, hogy nem megszakításokkal végzi a (bármilyen szak-)képzését, elég szokatlan.

Az iskolarendszerbe 7 éves korukban lépnek be a diákok, és általános iskolában, alakoulu-ban tanulnak egészen a hatodik tanév végéig. Onnan a koulu-ba mennek (ezt az intézménytípust angol nyelvterületeken lower secondary-nak hívják), ahol 7-9. évfolyamokon tanulnak. Itt máris elérkezik az első választási lehetőség: elmegy a diák dolgozni, munkatapasztalatot szerezni, szakképzésre vagy folytatja a középiskolát? Ha kvázi gimnáziumban (upper secondary) akar tanulni, akkor további 3 évre (10-12) lukio-ba megy. A lukio elvégzésével ismét választhat: mehet szakképzésbe, dolgozni, tanulmányi útra vagy felsőoktatásba. A szakmai tárgyú szakok elvégzéséhez szükséges a technikumban való tanulás, és persze onnan is lehet a felsőoktatásba jelentkezni. Nagyon izgalmas, hogy sokféleképpen lehet sakkozni – az ember tényleg a saját igényei és képességei szerint vesz részt az oktatásban. Pont emiatt igen csekély a lemorzsolódók száma.

Hogyan tanulnak a finn gyerekek? Van-e olyan tanulási módszerük, stratégiájuk, mely meglepő volt és javasolnád itthon?

Röviden összefoglalva két szó jellemzi a tanulásukat: önállóság és internethasználat. Sok órán láttam diákokat, hiszen a nyelvtanítás mellett hospitáltam is különféle órákon (textilóra, rajz, háztartástan, anyanyelv, számtech), és mindegyik tanórára jellemző, hogy a tanár moderátor-facilitátor szerepben van, a diákok nagyon önállóan dolgoznak.

Milyen munkaformában dolgoznak szívesen a finn pedagógusok?

A kiadott feladatot pármunkában vagy egyedül oldják meg, annak végeztével önállóan ellenőrzik a megoldásokat. Kevesebb is a frontális módszer használata, nyilván ez is hozzájárul ahhoz, hogy a diákok nem félnek önállóan foglalkozni egy problémával. Leginkább a háztartástan-órákon volt meglepő látnom, hogy a hetedikes diákok vágnak, szeletelnek, sütnek és főznek a tanár aggódása és a késsel való ökörködés nélkül. A nyelvórákon a szóbeli feladatokat is sokszor párban oldják meg a diákok, és valóban a feladattal foglalkoznak, nem használják ki az alkalmat anyanyelvű pletykálásra – a csoportkohézió erősítésére, barátkozásra meghagyják a szünetet. Az önállóságra építve rengeteg projekt-és csoportmunkában vesznek részt a diákok, több projektfeladatuk fut párhuzamosan több tantárgyból. Ha módszert kell kiemelnem, akkor a finnek kedvence a projekt, számonkéréshez pedig a portfólió.

Mennyire épült be a tanórákba a digitális pedagógia?

A másik jellemző, amit szeretnék kiemelni, az internethasználat. Azt kell, mondjam, hogy ez az iskola haladó, IKT-párti szellemiségéből ered, mely nemhogy tiltja az internet használatát, hanem egyenesen támogatja. Sok tanórán használtuk az internetet információ-visszakeresésre vagy feladatmegoldáshoz. Az általuk használt könyvekhez sok online anyag is megtalálható a sanomapro.fi honlapján (ők a kiadó), nemcsak a tankönyv és a munkafüzet flipbook változata, hanem extra gyakorlófeladatok, kiegészítő anyagok, melyek között vannak osztálytermi gyakorlatok és otthon megoldható példasorok, játékok is.

Ezen kívül nem tapasztaltam olyan törekvést, melynek elemeit ne látnám magyar iskolákban vagy a tanárképzés során ne találkoztam volna velük (pl. reflexió, kortárs-értékelés). Itthonra azt javasolnám, hogy ne féljünk a kontroll elvesztésétől, használjuk ki előnyösen az IKT adta lehetőségeket és már alsó tagozattól kezdve szoktassuk a diákokat a csoport- és az önálló munka (nemcsak egyéni feladatmegoldás, hanem összetett, saját energia-befektetést és gondolkodást igénylő feladat) alkalmazására!

Milyen a finn tanári szoba légköre? Hogyan dolgoznak ott a pedagógusok? 

Ebben az iskolában sok magyarországihoz hasonlóan egy nagy közös tanári és több kisebb szertár van. A nagy tanáriban van az igazgató is. Azt vallja, hogy ezzel is képes kifejezni az összetartozást, ráadásul így azonnal megtalálják a kollégák is. Van egy irodája, amibe akkor megy be, ha tárgyalni jönnek hozzá, de különben ténylegesen a tanáriban székel. A nagy tanáriban kapnak helyet a tanárasszisztensek is, valamint emellett van a kis szoba, amiben van a fénymásoló, a színes papírok, a táblafilcek, a ragasztó, a tűzőgép, stb. A tanáriban van ezen kívül még négy, szabadon használható számítógép is, melyről lehet nyomtatni is akár, valamint egy kis konyha-sarok, ahol lehet kávézni vagy teázni. A konyharész mellett van néhány fotel és egy kanapé, ahol kényelmesebben lehet összeülni, akár óra utáni megbeszélésre, akár lyukasórában egy kis kötögetésre vagy horgolásra.

Mi bizonyítja a finn tanárok elhivatottságát?

Nem vicc, a finn kollégáknak mindig jár a keze, jólesik monoton munkát végezni még megbeszélések közben is, ezért mindig készítenek valamit, legutóbb a kötött négyzetekből egy foltvarrott takarót készítettek, melyet elküldtek Afrikába a rászoruló gyerekeknek. Van egy partnerségük, mely keretein belül vendégül látnak gyerekeket, valamint egyes tanároknak van „örökbefogadott” afrikai gyereke is, akit havonta pár euróval támogat (ösztöndíj gyanánt), s ezért a gyerek negyedévente ír neki egy levelet, amelyben beszámol a tanulási eredményeiről.

Hogyan telnek az óraközi szünetek?

A legtöbb tanárnak különben nincsen asztala, oda ül le, ahol éppen van hely. A nagy tanári mellett van még mosdó-zuhanyzó és öltöző, ott tartják a kabátokat és ott veszik át a cipőjüket is (mindenkinek van benti cipője, ez kötelező).

A szakos szertárakban (pl. két nyelvi tanári) sincsenek nagyon saját asztalok, mivel az anyagokat és tankönyveket mindenki ugyanúgy használhatja, nincs is szükség ilyesmire. A legtöbb tanár a tantermében tartja azokat a holmikat, amiket ő hozott be a suliba (pl. idegen nyelvű könyvek, a finn anyanyelv részlegen a gyerek-Kalevala), a táskáját is.

A pedagógusok szünetben a tanári(k) és a tantermek között szaladgálnak, kávéznak vagy kötnek, nagyon kevesen kell, hogy szünetben is az órai felkészüléssel foglalkozzanak, hiszen rengeteg segédanyag áll a rendelkezésükre (sokat a kiadó küld ki eleve adottan). Dolgozatjavításkor, főleg amikor évfolyamtesztek vannak, sokan egész délután bent ülnek – lehet, hogy ez csak az angolosokra volt jellemző, de senki nem vitte haza a javítanivalót, inkább bent maradtunk fél hatig. 

Mesélnél nekünk, miért rendeznek rabszolgapiacot egy iskolában?

Persze, szívesen. Az Orjamarkkinat, avagy a rabszolgapiac a Kasavuoren koulu életében évente egyszer jön el – ekkor az iskolával közös épületen osztozó Kauniaisten lukio végzős diákjai, a tizenkettedikesek műsort adnak az alsóbb évfolyamok tanulóinak számára. Teszik mindezt azért, hogy a szalagavató báljukra összekalapozzanak némi tőkét a fiataloktól, s cserébe egy napig a rabszolgáik legyenek.

A végzős diákok 5-6 fős csoportokba rendeződve előadnak egy-egy táncot, színházi jelenetet vagy egyéb műsort az iskola aulájában, amit az alsóbb évfolyamosok értékelnek. De nemcsak pontokkal, hanem licitálnak. Pár eurós, 1000-1500 forintos összegekkel indul a licit, és a legjobb csoportok egész nagy összegekért kelnek el a végén. A fiatalabbak is összefognak persze, szóval egy 12-es csoportot szintén 5-6 fős csoport bérel fel. Az így megszerzett végzősöket a kisebbek egész nap kényük-kedvük szerint utasíthatják ilyesmikre, hogy meg kell írnia a nagyobbnak a kisebb összes aznapi vagy másnapi házi feladatát, be kell mondania a rádióba (versben!), hogy miért a kisebb a legjobb fej diák a suliban, vinnie kell a másik táskáját, tanszereit, tornacuccát, stb.

Ez egyrészt egy jópofa, vidám program, ami összesen 2x45 percet vesz el a tanórákból (előtte és utána munka van), viszont a diákokat felvillanyozza, növeli a végzősök kreativitását, és persze erősíti a diákok közötti összefogást, az évfolyamok közti átjárhatóságot.

Siska Csilla cikke

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek