Egy hátránykompenzáló iskolai program tapasztalatai hazánkban
Ferenczi Anita
2005/01/31 13:41
1077 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
K. Nagy Emese és Nagy Zita Éva tanulmánya egy, az amerikai Stanford Egyetemen kidolgozott tanítási eljárásról szól - egy olyan programról, amelyet eredetileg a hátrányos helyzetű bevándorlók gyermekeit gyakran érintő iskolai problémák kezelésére alkottak meg.

Az amerikai példa szerint a program alkalmazásával jelentősen csökkenthető a leszakadó, peremhelyzetbe kerülő tanulók közösségen belüli aránya. De vajon mennyire lehet működőképes egy ilyen program Magyarországon? A kérdés nem is annyira elméleti, hiszen 2001 óta már itthon is alkalmazzák a programot, a tanulmány a hejőkeresztúri Körzeti Általános Iskolában folytatott kísérleti próbaidőszak eredményeiről számol be. A pedagógusok között elterjedt nézet, hogy heterogén osztályban minden erőfeszítés ellenére sem lehet minőségi oktatást elérni. Tény, hogy az egy osztályban lévő tanulók tudás- és képességbeli eltérése, valamint a tudás megszerzése iránti attitűdjükben jelentkező szélsőséges különbségek miatt nehéz megfelelő ütemben haladni a tananyaggal. Az amerikaiak által kidolgozott Complex Instruction Program viszont elsősorban azzal könnyíti meg a tanárok munkáját, hogy lehetővé teszi számukra a magas szintű csoportmunka szervezését olyan osztályokban, ahol a tanulók közötti tudásbeli különbség és kifejezőkészség tág határok között mozog. A módszer valódi célja pedig minden gyermek tudásszintjének emelése és sikerélményhez juttatása az osztálymunka során.

A program alapja a csoporttevékenység, amely beépül a tananyagba. A Complex Instruction Program a többi csoportmunkán alapuló módszerhez képest olyan sajátosságokkal bír, mint például a tanári irányító szerep átruházása a diákokra; a csoportmunka eredményeire támaszkodó, de egyéni képességeket figyelembe vevő beszámoltatás; az alá-fölérendeltségi viszonyok, a hierarchia megszűn(tet)ése; olyan feladatok összeállítása, amelyben alkalmazhatóvá válnak az elsajátított ismeretek; értékeléskor az egyéni képességeket kibontakoztató forma előtérbe kerülése - amik összességének eredményeként észrevehetően csökken a versengés, színesedik a gyerekek közti kommunikáció, a külső előírásokon alapuló fegyelmezés helyett pedig kialakul egy úgymond önszabályozó közösség. A vizsgálati eredmények szerint a tanulók elszigeteltsége a munka során egyre inkább oldódik, az addig passzívabb tanulók is irányító szerephez juthatnak, a jól szervezett csoportmunkában pedig a gyerekek saját teljesítményüket már nem tekintik átlagon alulinak, így önértékelésük is javul.

A tanulmány szerzői a magyar példát vizsgálva arra kerestek a választ, hogy a program előrehaladásával milyen változás áll be a tanulók és tanárok órai munkájában és viselkedésében, illetve melyek azok a tényezők, amelyek a tanulók tudásbeli gyarapodását elősegítik. Ehhez a megfelelő szociometriai vizsgálat után az órai munka megfigyelését végezték el tanári és tanulói megfigyelési lapok segítségével, meghatározott vizsgálati tényezők alapján. Kiderült egyrészt, hogy minél inkább háttérbe szorul a tanár közvetlen beavatkozása, direkt irányító szerepe a csoportmunka során, annál inkább nőtt a tanulók közötti interakció, a közös munka aránya - vagyis az a pedagógus, aki a tanulók munkáját a hagyományos módszer szerint akarja irányítani, akaratlanul hátráltatja a kívánt eredmény elérését, mivel közvetlen irányításával csökkenti a tanulók közös vitáját és munkavégzését, akadályozva ezzel a feladatmegértést és a közös munkát. Ugyanakkor a munkára motiválás, vagyis az a folyamat, hogy a tanár közös munkára ösztönzi a csoport tagjait, észrevehetően pozitív eredményeket hozott. A motiváláshoz hozzátartozik az is, hogy a tanár a feladatmegoldás közben és végén megerősíti az egyénben és a csoport tagjaiban, hogy munkájuk eredményes volt, felhívja a figyelmet arra, hogy a feladatok végrehajtása során a szerepeken keresztül mindenki aktívan vett részt a feladatok megoldásában, és tudatosítja, hogy a jó és gyors munka érdekében bizonyos elveket, együttműködési szabályokat kell betartani.

A diákok munkájának megfigyelése alapján is el lehet mondani, hogy a program által előtérbe helyezett pozitív tanulói tevékenységek az idő előrehaladtával statisztikailag is szignifikáns mértékben növekedtek. Összességében pedig azt mutatják a tapasztalatok, hogy a Complex Instruction Program módszereinek elsajátítása, bensővé tétele, alkalmazása a vizsgált iskolában pozitív eredményt mutatott. A tanulmány írói végkövetkeztetésként azt vonták le a hejőkeresztúri példából, hogy a gondos órai munkaszervezéssel, a program elveinek és módszereinek következetes alkalmazásával csökken a hierarchikus rend alján elhelyezkedők száma és aránya, ami azt feltételezi, hogy a program alkalmazása pozitív változást idéz elő a hátrányos helyzetű tanulók egymás közötti megítélésében és státusában. Az a feltevés, miszerint a tanár irányító szerepének átadása pozitívan hat a tanulók tudásbeli gyarapodására, szintén beigazolódott, mint ahogy az is valószínűsíthető, hogy az ilyen típusú fejlődéshez, illetve a heterogén osztályok-csoportok komplexebbé tételéhez nem elég csak a merev, hagyományos tanári tevékenységek leépítése, hanem egy egész más mentalitás és új motivációs formák kidolgozása is szükséges - a Complex Instruction Program egyik alappillérét pedig éppen ezek az új tevékenységformák képezik.

  • Cikkünk a szerzőknek az Új Pedagógiai Szemle című folyóirat januári számában megjelent tanulmánya alapján készült.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek