'Egy ideális osztályban mindenfajta gyermek jelen van'
Horváth Anikó
2010/05/10 19:37
1487 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A "Válassz jó iskolát!" kampány kapcsán Balogh Gyulával (az Országos Oktatási Integrációs Hálózat és Fejlesztési Központ vezetőjével) arról beszélgettünk, melyek az integrált oktatás előnyei, milyen a jó pedagógus, hogy mi a szülőkkel való jó kapcsolattartás titka.

A társadalom akkor válik befogadóvá, ha a szociális tanulás már gyerekkorban elkezdődik. Az esélyegyenlőség felé megtett első és legfontosabb lépés az együttnevelés, itt kapcsolódik ugye az integráció az oktatáshoz. De egyenlő eséllyel kezdik-e az iskolát a gyerekek? Egyenlő eséllyel férnek-e hozzá az életkoruknak, testi-lelki fejlettségüknek és szükségleteiknek megfelelő minőségi ellátáshoz? Hiszen ez volna a feltétele a fejlődésüknek.

Azért van szükség esélyegyenlőségi programokra, mert a közoktatás egésze nem képes mindazokat a szociokulturális hátrányokat enyhíteni, amelyekkel a tanulók óvodába, iskolába érkeznek. Sőt, inkább azt tapasztaljuk, hogy nagyobb egyenlőtlenséggel lép ki a 8. osztály végén egy normál tanrend szerint oktatott gyermek, mint amilyen hátrányokkal elkezdi iskolai pályafutását 6 évesen. Ahelyett, hogy tompulnának az esélykülönbségek, 8 év alatt többszörösére nőnek.

Tehát egy JÓ iskolában mindenkinek jó kellene, hogy legyen. Mi a receptje a jó iskolának, melyek a legfontosabb hozzávalók? A gyereknek mitől lesz jó az iskola?

Egy jó iskola azáltal jó a diáknak, hogy a szükségleteihez igazított, egyénre szabott. Azt a fajta szolgáltatást nyújtja,  amely minden egyes gyermek egyéni boldogulásához, életben való sikerességéhez megadható. Egy jó iskola ne homogén közegként tekintsen a tanulókra, hiszen minden egyes gyermek más és más adottságokkal, képességekkel, szülői háttérrel érkezik, mindenkinek más fejlesztési tervre van szüksége.

A hátrányos helyzetű gyerekeket egyre több iskola fogadja. De BE is fogadja őket?

A mi nyilvántartásunk szerint most 89 ezer halmozottan hátrányos helyzetű gyermek van, aki olyan intézményben (óvodában, általános iskolában, szakiskolában, középiskolában) tanul, ahol működik integrációs és képesség-kibontakoztató program, valamint óvodai fejlesztő program. Nagyon sok, 1609 tagintézményt érint, mintegy 800 fenntartót. Ezek az intézmények megindultak a befogadóvá válás útján. Azok az intézmények, amelyek már több éve részt vesznek a programban, nemcsak szemléletükben, hanem módszertani kultúrájukban is képesek a befogadásra, az együttnevelésre.

Milyenek a visszajelzések?

Nem kell különösebb háttértanulmányokat, vizsgálatokat végeznünk ahhoz, hogy megállapítsuk, képes-e minden gyermeket egyenrangúként kezelni, differenciáltan oktatni egy intézmény. Elég, ha megnézzük az intézmény külső jegyeit: milyen az osztálytermek felépítése, bútorzata, alkalmas-e arra, hogy kooperatív keretek között tanítsanak, vagy hagyományos, frontális osztálymunkára vannak berendezkedve. Elegendő, ha megfigyeljük a folyosókon lévő diákmunkákat, hogy mennyire tükrözik a gyermekközpontúságot. Ettől függetlenül rengeteg vizsgálatot, elemzést készíttetünk, amelyek szinte kivétel nélkül alátámasztják a módszerek és a filozófiánk helyességét.

Nemcsak a hátrányos helyzetű tanulók fejlődhetnek a nem hátrányos helyzetű diákok mellett, hanem kölcsönösen tanulhatnak egymástól. Miben fejlődnek azok a gyerekek, akik integrált osztályba járnak?

Egyre több kutatás támasztja alá, hogy az értelmi intelligencia (IQ) az életbeli sikerességének csupán 20%-át befolyásolja. Az összes többi, a maradék 80% a társas együttélésből eredeztethető, tehát a szociális intelligencia, a szociális képességek, az empátia, a másokhoz való alkalmazkodásnak a képessége. Ezeket a dolgokat csak és kizárólag akkor tudja elsajátítani egy gyermek, ha heterogén csoportban van. A társadalmat a heterogén csoport képezi le. Ezért hangsúlyozni kell, hogy a szociális kompetenciák maradéktalan fejlesztése csak egy együttnevelő intézményben lehetséges. Vannak gyengébben teljesítő gyerekek, viszont ők az életnek más-más területein jók. Európa legjobban teljesítő oktatási rendszerében, Finnországban kiemelt figyelmet fordítanak például erre. A jobban tanulóknak is vannak hátrányaik, amit kompenzálni, fejleszteni kell, például a szociális kompetenciák terén.

Általában mi a gyerekek reakciója a „más” láttán? Kiközösítik, sajnálják őket, vagy érdeklődőek és pozitívan közelítenek irányukba?

A gyerekeknél nincsen meg ez a fajta különbségtétel, hogy hátrányos helyzetű vagy nem hátrányos helyzetű. Ez nem velünk született képesség, ezt a szocializáció során sajátítjuk el.

Hátrányos helyzet esetén kiemelten fontos, hogy az iskola megismerje a kisebbséghez tartozó gyermek családját, és hogy a szülő is segítse az integrációt. Az kevés, ha csak az egyik fél akarja a közreműködést. Mi a szülővel való JÓ kapcsolattartás titka?

Semmiképpen sem az, hogy „ma 2 órától 5 óráig fogadóóra vagy szülői értekezlet van”, sem előtte, sem utána pedig semmilyen kapcsolódási pont nincsen. Ennél jóval hatékonyabb módszerek vannak. Már Magyarországon is egyre több intézmény felismerte azt, hogy vannak úgynevezett közösségi iskolák, ahol a szülők tevékenyen részesei maguk is az oktatásnak-nevelésnek. Például bizonyos órákat, tantárgyrészeket nem a tanár tart meg, hanem bemegy például a varrónő végzettségű szülő és megmutatja, hogyan kell varrni. Ugyanez igaz az intézmény jeles napjaira, az ünnepekre, nincs olyan területe a nevelésnek, ahová ne lehetne bevonni a szülőket aktív partnerként.

Azonban a megengedőbb légkör miatt olyan hozzáállás is kialakulhat, miszerint a hátrányos helyzetű gyermek elfér a közösségben, elkallódik, nem kapja meg a szükséges fejlesztést.

Ez nem azt jelenti, hogy az integrációs felkészítés szerinti iskolában rendetlenség van, és hogy nincsenek szabályok, amelyeket be kell tartani. Vannak közösségi szabályok, de ezeknek a kialakításában közösen vesznek részt, tekintettel vannak a lemaradók igényeire, szükségleteire, lehetőségeire. Ilyen véleményt csak azok mondanak, akik felületesen ismerik az integrációs programokat.

A hátrányos helyzetű, esetleg nehezen kezelhető gyerekek teljesítményét csak JÓ tanárok képesek előmozdítani. Fel vannak készülve erre a feladatra a pedagógusok?

Szeretnék egyfajta tévhitet eloszlatni. Azok a fajta gyermeki agresszióval kapcsolatos híradások, amelyekről hallunk, szinte kivétel nélkül olyan intézményekben történtek, ahol valóban felülreprezentáltak a hátrányos helyzetű gyerekek, DE ezekben az intézményekben nem működik ez a bizonyos program. A híradásokban szegregált intézményekről hallhatunk. Ahol sok a hátrányos helyzetű gyerek, ott felerősödnek a motiválatlanságból eredeztethető problémák előbb-utóbb, és ezek csapnak át agresszióba. Ahol működtetik a személyközpontú integrációs programot, ott megelőzhetőek ezek a problémák: párbeszéddel, kommunikációval, amibe bevonják a szülőket is. Pontosan ezeket az agresszív jelenségeket lehet kiküszöbölni az együttneveléssel!

Milyen tulajdonságokkal rendelkezzen egy jó pedagógus?

Amellett, hogy módszertanilag sokoldalú és nyitott az innovatív- és reformpedagógiák eredményeire, személyiségében, attitűdjében gyerekközpontúnak kell lennie. Feltétlenül fontos, hogy ne csak tanítson, hanem neveljen is és merjen állást foglalni, merjen kiállni az emberi értékek mellett.

Egy osztályban milyen a hátrányos és nem hátrányos helyzetű gyerekek ideális aránya, ha lehet ilyet mondani?

Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy az egyik csoport jobb vagy szebb, felsőbbrendűbb, mint a másik. Azt tudom mondani, hogy egy ideális osztályban mindenfajta gyermek jelen van, miként a társadalomban: fogyatékkal élő, ép, szociális problémákkal küzdő halmozottan hátrányos helyzetű, és jobb státuszú, gazdagabb gyermek egyaránt. Az a jó, ha a gyermekek egymástól is tudnak tanulni, kölcsönösen.

Az óvodai tapasztalatok nagymértékben befolyásolják a majdani iskolai élményeket. Itt kezdődik a gyerek szocializációja, itt találkozik először kortársaival. Egy óvodában sokkal szabadabb, személyközpontúbb a légkör. Az iskola teljesítmény centrikus környezete erre kevesebb lehetőséget biztosít? Jó, ha már az óvodában integrált csoportba kerülnek a gyerekek?

Feltétlenül jó. Minél korábbi szocializációs színtéren találkoznak más szociokultúrájú gyerekekkel, annál jobb. Ugyanakkor az óvodák tekintetében nem fogalmazzuk ezt meg elvárásként. A programunkban résztvevő óvodáktól nem követeljük meg, hogy integráltan oktassanak, azt követeljük meg, hogy ha van rá lehetőség, akkor ne legyen jelentős a csoportok közötti arányeltérés. Az a fontos, hogy kimenetként képesek legyenek a gyerekek integráltan beülni az iskolapadba.

Miben kellene változnia a közoktatásnak?

Egyrészt a magyar oktatási rendszer veleszületetten szelektív. A 6 és 8 osztályos gimnáziumok elszívó hatása elviszi a gyerekeket a falusi iskolákból, ez nagyon-nagyon rossz az ott maradóknak, rossz hatással van a tanulmányaikra. Nagy hiba, hogy nincsen egységes, objektív intézményértékelési szempontrendszer. Sokan mondják, hogy hiányzik a tanfelügyelet, szakmai felügyelet. Elképzelhető, hogy az intézmények finanszírozásában is másfajta elveknek kellene érvényesülnie: fontos lenne, hogy megjelenjen a hozzáadott pedagógiai érték, és mérhető, objektív teljesítményértékelési rendszer kellene a pedagógusoknak, amelyek alapján lehetne változtatni a különböző fizetési osztályok között. Rossz hatással van a szabad iskolaválasztás az együttnevelés kialakulására. A különböző oktatási szintek közötti átmenet kérdésköre is átgondolásra érdemes. A felsőoktatási intézmények gyakorló intézményeiben alig találni halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat, a leendő pedagógusok nem találkoznak szegény gyerekekkel, ezt nagyon nagy hibának tartom, hiszen nem kapnak kellő felkészülést a pályára. És mindenképpen emelni kellene a tanári pálya presztízsét, elfogadottságát, a pályakezdők bérezését.

Az Educatio hogyan járul hozzá a hátrányos helyzetű tanulók helyzetének javításához?

Az Educatio Országos Oktatási Integrációs Hálózat országos szakmai szolgáltatóként tud mindennek eleget tenni. 286 kiképzett folyamat-tanácsadó, 10 db regionális szolgáltatási pont, és 6 fő minőségellenőr, úgynevezett szupervízor segíti általunk az intézmények munkáját. Rengeteg továbbképzést fejlesztettünk ki, olyan gyerekközpontú módszereknek az elterjedését próbáljuk meg segíteni, amelyek nélkülözhetetlenek.

Mit üzen a szülőknek, miért írassák gyermeküket integrált osztályba?

A gyerekek csak olyan intézményben tudják megtanulni a szociális kompetenciákat, ahol vannak más szociokultúrájú gyerekek is. Az együttnevelés filozófiájához általunk preferált módszertan versenyképes szerte Európában. Ilyen módszerekkel tanulnak Londontól kezdve Zürichig, tehát a kooperativitás, a differenciálás, az egyéni fejlesztés, amely jelen van az integráló intézményekben, a leghaladóbb, legmodernebb európai hagyományokat követi. Az integrált osztályban szerzett intellektuális és szociális tudás, kompetencia sokkal inkább felkészít az életre, az életbeli sikerességre, mint az elit iskolák.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek