Elektrokardiogram
Nádori Gergely
2007/11/28 19:15
2542 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A legtöbbet használt diagnosztikai eljárások közé tartozik az elektrokardiogram, ismertebb nevén az EKG. Az elektromos jelekből pontosan következtethetünk arra, hogy mi történik a szívben, hogyan és milyen ingerületek futnak ebben a létfontosságú szervben.

Az EKG-berendezés ma már minden kórház alapfelszereltségei közé tartozik. Az intenzív osztályokon ágyanként található, a mentős eset-/rohamkocsik mindegyikén megtalálható. Működési elve igen egyszerű: a szívben lejátszódó elektromos folyamatok a test felszínén is érzékelhetők, hiszen az emberi test egy jól vezető elektrolit oldat. Ezeket az apró elektromos változásokat felerősítve lehet időben ábrázolni, így alakul ki az EKG-görbe. Az első EKG-berendezések három ponton, a két kézen és a bal lábon mérték az elektromos változásokat. Ez a három pont (a törzshöz való csatlakozásukat számolva) egy szabályos háromszöget ad ki, középpontjában a szívvel. Ennek a három pontnak az egymáshoz viszonyított feszültségértékeiből mérhető a feszültség változásának három külön értéke, amit római számokkal jelölnek. A modern EKG-k már összesen tíz ponton mérnek, ezek közül hat a mellkason található. A különféle pontok összehasonlításával nemcsak az egyes zavarok állapíthatók meg, hanem azok pontos elhelyezkedése is értékelhető. Egy tipikus EKG görbe

Egy szabályos EKG-felvételen öt csúcsot lehet megkülönböztetni, ezek a P,Q,R,S,T betűkkel vannak jelölve. Az egyes csúcsok megfelelnek bizonyos eseményeknek a szívben:
P - ingerület a szinusz csomóban,
Q - az ingerület kezdete a kamrákban, ez az apró negatív csúcs gyakran nem is látható, ha nagyon megnövekszik, az infarktust jelezhet,
R - a legnagyobb csúcs a kamrákon végigterjedő ingerületet mutatja meg,
S - ez a negatív csúcs a kamrán végigfutó ingerület végét jelzi,
T - a kamra repolarizációját mutatja meg,
U - a normális görbén nem vagy csak alig látható, kóros állapotokban, pl. káliumhiány esetén látványosan jelenik meg.

Az összehúzódások számát könnyen megkaphatjuk, ha összeszámoljuk az adott idő (pl. 1 perc) alatt bekövetkező R csúcsokat. A számolgatást könnyíti, hogy az EKG-papír apró négyzetei mutatják az időt és a feszültségértékeket is.  A négyzetrács segítségével könnyen megállapítható, hogy egy EKG-görbe normális-e. A fontosabb szempontok a következők:
Az összehúzódások száma percenként 60 és 100 közötti (jó edzésben levő sportolók szívösszehúzódásainak száma alvás közben csökkenhet 60 alá, de 56 alatt már náluk is abnormális az érték.
A P hullám hossza 3 kis négyzetnél kisebb, magassága 3 mm-nél kevesebb, csúcsa lapos.
A QRS-komplexum 0,1 másodpercnél rövidebb ideig tart, magassága (a II. csatornán) 5 mm-nél több. Az R hullám pozitív, a Q és S negatív.
A T hullám aszimmetrikus.
A P-R távolság nem több 0,2 másodpercnél és nem kevesebb 0,12-nél. (Ez az idő, amíg az ingerület átjut a pitvarkamrai csomón.)
A Q-T távolság kisebb, mint a megelőző R-R távolság.
Az S-T szakasz normálisan a nulla vonalban helyezkedik el, ez az az időszak, mikor a kamra még összehúzódik, de elektromos tevékenység már nincs. Akár magasabban, akár mélyebben van a nullánál, komoly problémák lehetnek.

Az EKG elemzésével könnyen megállapítható, ha bizonyos részek túl szaporán húzódnak össze (ezt nevezik tachycardiának), esetleg túl ritkán jönnek ingerületbe (ennek a neve bradycardia), vagy kaotikusan viselkednek (ez a fibrilláció). Abból, hogy mely hullámokkal van gond, megállapítható, hogy az ingerületképző és -vezető rendszernek melyik része működik rosszul. A különböző elvezetések (összesen 12) egybevetésével pontosan meghatározható a probléma helye, ami például az infarktusnál lehet nagyon fontos.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek