Élet az erdőben
2004/08/01 00:00
6445 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Az erdő élővilágát említve többnyire csak a nagyobb testű emlősök, madarak, fák és néhány virágos növény jutnak eszünkbe. Érdemes azonban tudni, hogy az erdei talaj minden négyzetcentiméterén több milliárd élőlény, baktérium, gomba és parányi rovar élhet.

A nagy mennyiségű faanyagot, egyéb növényeket, tehát az úgynevezett növényi biomassza jelentős részét szemmel nem érzékelhető mikrobák dolgozzák fel. A fák között sétálva azonnal szembetűnő, hogy az erdő világa bizonyos emeletekre, szintekre tagozódik. Föl kell emelnünk tekintetünket, hogy a sokszor 1520 méter magas fák lombkoronáját lássuk. A zárt lombkoronába nem láthatunk be, ezért az ott élő állatokra főként a madarakra csak bizonyos jelek hívják fel a figyelmünket, pl. a hangjuk.

Az erdőalkotó fafajok között láthatunk más fajokat is. Ezek lehetnek az úgynevezett elegyfajok (tehát nem társulásalkotók), vagy alá szorult, tehát a növekedésük során sokszor kevesebb fényhez jutó egyedek, vagy árnyéktűrő fafajok. A lomb koronának is lehet tehát több szintje. Ezt a második, alacsonyabb szintet általában kevesebb fa alkotja. Néhány társulásban, ahol a lombkorona szint nem túl sűrű (pl. gyertyánostölgyesben), a talajra érkező napfény hatására gazdag cserjeszint alakul ki, ami fiatal fákból és ténylegesen cserjékből áll. Esetenként áthatolhatatlan sűrűségű is lehet.

A lombkoronaszinten, cserjeszinten is megtaláljuk az arra az emeletre jellemző élőlényeket. Például szinte csak a lombkoronában táplálkozik az örvös légykapó nevű madár, és számos rovarfaj is itt találja meg a megfelelő életfeltételeit. Az összefüggő cserjeszint viszont a nagy pele élet módjának kedvez, ott érzi biztonságban magát. Néhány állatfaj, például a fakusz és a csuszka, elsősorban a fák törzsén táplálkozik.

Az erdő talaján láthatjuk az avarszintet. Az avar szint élővilága igen gazdag. Bár az itt élő állatok élete nem olyan látványos, mint a madaraké vagy az emlősöké, nem kevésbé érdekes és hasznos az erdő szempontjából. Az avarszinten találhatunk néhány lágy szárú növényt is. Egyes erdőkben, pl. a zárt lombú, sötét bükkösökben teljesen hiányozhat a cserjeszint és a talajon tenyésző aljnövényzet. A talajt itt ténylegesen csak a korábbi években lehullott avar borítja. Kora tavasszal azonban, amikor a lombkorona hiánya miatt még jut fény az avarra, néhány virágos növény a bükkösökben is megfigyelhető.

Az erdei élőlények között bonyolult kapcsolat alakult ki. Az elhalt, korhadó növényi részek, állati tetemek lebontásában szerepet játszanak a mikrobák, valamint a különböző korhadékevő szervezetek. A hangyák például az erdei talaj takarítói, feldolgozzák az elkorhadt fákat, az elpusztult rovarok tetemeit. Érdekes módon segítik néhány növény szaporodását is. Elfogyasztják az ibolya és a kapotnyak magjának húsos részét. A mag csírázóképes marad, és a hangyáknak köszönhetően az erdő más részére kerülhet.

A korhadó faanyagban bogarak (pl. ) lárvái fejlődnek. A lárvák az elhalt faanyaggal táplálkoznak. Ez a táplálék azonban emészthetetlen lenne a számukra, ha bélrendszerükben nem élnének olyan mikrobák, amelyek segítenek a fa megemésztésében. A természetes erdőben tehát azért fontos a korhadó faanyag, mert élő szervezetek (korhadékevő és korhadéklakó élőlények) tömegének életéhez szükséges.

A növényi részeket úgynevezett növényevő állatok fogyasztják. Magvakkal, termésekkel, növényekkel táplálkozik a nagy pele, az erdei egér, számos lepke faj hernyója és a rovarok döntő többsége, de a mezei nyúl, az őz és a gímszarvas is. Nagyon jól megfigyelhető a kapcsolat a lepkék és bizonyos növények között. A lepkék hernyóinak fejlődése az adott faj tápnövényéhez kötött. A nappali pávaszem hernyója a csalánon, a kis színjátszó lepke hernyója a füzeken, rezgő és fekete nyáron, míg pl. a kis Apollólepke hernyója az odvas kel ti kén fejlődik. A növényevő állatok maguk is táplálékot jelentenek más fajok számára. Az egérre és a pelére a macskabagoly és a róka vadászik, a hernyókat harkályok, cinegék, füzikék gyűjtik össze. A rovarevő madarakat viszont elkapja a karvaly és a héja.

A gerincteleneknek is megvannak a maguk ragadozói. Az aranyos bábrabló évente akár 400 lepkehernyót is elfogyaszt. Hernyókkal, lárvákkal, csigákkal táplálkoznak a futrinkák is. Rovarokkal kisebb testű emlősök is táplálkoznak. Igen szorgalmas, örökké éhes rovarpusztító az erdei cickány, amelyet sokan összetévesztenek az egerekkel. Nagy rovarpusztítók a denevérek. Még a nagyobb testű, gerinces ragadozók némelyike sincs biztonságban. A macskabagoly és annak fiókái néha bizony a rendkívül ügyes nyuszt táplálékaként végzik. Amikor ezek a ragadozók elpusztulnak, akkor ők is a mikrobák "karmai közé kerülnek".

A tápláléklánc megbontása az életközösségben kialakult úgynevezett dinamikus egyensúly felborulásához vezethet. Így egyes fajok el is tűnhetnek. Amennyiben pl. kipusztítjuk az odvas keltikét az erdő talajáról, akkor a kis Apollólepke szaporodását tesszük lehetetlenné. Hasonló példával élve: amennyiben nem tűrjük az erdőszegélyeken a rezgő nyárt, a füzeket, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem gyönyörködhetünk a kis színjátszó lepke röptében a következő években. Az ember hatására egyes fajok túlságosan elszaporodhatnak, például a már említett vadászható vadfajok is, mint a gímszarvas, a muflon, a vaddisznó), vagy szinte teljesen eltűnhetnek, mint a hazai csúcsragadozók.

Az erdő nemcsak táplálékot, hanem búvóhelyet, lakóhelyet is biztosít az állatoknak. Korhadó fákban ácsolják odúikat a harkályok, más madarak faágakra, bokrokra építik fészkeiket, amelyek anyagát az erdőben található füvek, vékony gyökerek, mohák, zuzmók szolgáltatják. Füvekből építi a mogyorós pele is a fészkét. A mókusfészek ágakból készül, jó futballlabda nagyságú. A harkályok odúiba a következő években más madarak költöznek. A nagy fakopáncs odújában építik fészküket a cinegék, a légykapók, a fekete harkály odúját foglalja el a kék galamb. Az erdei tócsák, pocsolyák, tavacskák a kétéltűek szaporodásához nélkülözhetetlenek. Ezekben a vizekben, de akár a fák üregeiben összegyűlő esővízben is szúnyoglárvák fejlődhetnek. A korhadó faanyag számos rovar lárvájának kitűnő rejtekhely.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek