Életközelibb iskolai oktatás
2004/05/23 18:35
623 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Bár a kisiparban a személyes, közvetlen tapasztalat-átadási formák sohasem szűntek meg, a diákok túlnyomó többsége számára nem nyílik lehetőség a munkatapasztalatok közvetlen átvételére. Holott munkavállaláskor a bizonyítványok mellett egyre fontosabb az életrajzban leírt egyéni életút során szerzett tapasztalatok szerepe.

A munkatapasztalatok hatékony átadása igencsak időszerű igény. Mára a munka világa túlságosan is heterogénnek, túldifferenciáltnak és gyorsan változónak bizonyult ahhoz, hogy csupán iskolai képzési programok keretében ezek a követelmények eredményesen teljesülhessenek."...E helyzetre reagáltak aztán azok a szakképzési innovációs kísérletek, amelyek vagy a munkahelyeken belül próbálnak létrehozni tanulási szigeteket, vagy kiküldik a tanulót egy-egy időszakra a munkahelyekre, vagy a tanműhelyen belül próbálnak szimulálni reális munkahelyi szocializációs közeget. Olyan diákvállalkozások, tanirodák jöttek létre, amelyek iskolai keretekben ugyan, de a valódi vállalkozási közeg utánzásával próbálják leképezni a munka világának szocializációs hatásait." - írja Bessenyei István "A tudásmenedzsment-hálózatok a munka és a tanulás integrációjában" - című szakképzési projekt-tanulmányában.

Az információs társadalomban közeledik egymáshoz a két intézmény - az oktatás és a piac - működési módja, szervezete és céljai. Egyrészt a vállalatok tanuló szervezetekké válnak, ahol nagy hangsúlyt kap a tudás, a megfelelő képzettséggel rendelkező munkatársak képzése. A termékek előállításában egyre fontosabb az információtartalom, a munkatevékenységek zöme egyre inkább az információk kezelését és emberekkel foglalkozást jelenti. Másrészt az iskoláknak is nyitniuk kell a piac felé: a gazdaság követelményei rugalmasabb, nyitottabb oktatásszervezést kívánnak. Olyan kompetenciákra irányuló képzést kell kialakítani, amely nem csak lehatárolt szakmaképekre irányul. A munkavállaláskor a bizonyítványok mellett egyre fontosabb az életrajzban leírt egyéni életút során szerzett tapasztalatok szerepe. Az új követelmények jelentős változást hozhatnak az oktatási módszerekben is. Előtérbe kerülnek olyan formák, mint "a moduláris rendszer, a projekt-tanulás, a nyitott tanulási környezet és a hipertanulás".

A zárt tantervek helyére modulokból variábilisan összeállítható kompetencia-fejlesztő egységek lépnek. A projekt-tanulás során a tanulók a megoldandó problémából kiindulva szervezik a megoldáshoz szükséges információt, tudást és kompetenciát. A nyitott tanulási környezet azt jelenti, hogy a problémamegoldásokhoz szükséges információ, tudás és kompetencia-elsajátítási lehetőségeinek gazdag tárházából az egyéni szükségletekre alapozva válogathat tanár és diák. E környezetben a tanulók - a tevékenységükből fakadó szükségletekbõl kiindulva - saját maguk konstruálhatják meg tudásukat. A hipertanulásban az előzetes személyes tudásnak, élettapasztalatnak, példakövetésnek, önálló információ-menedzselésnek s a szakkönyv-tudás elsajátításának egyenlő szerep jut."

Az élethosszig tartó tanulást is "tanulni kell". Ennek elsajátítása, "szocializációja" hálózatokká szerveződés révén lehet a legeredményesebb. A hálózatok olyan intenzív kommunikációs közeget jelentenek, amelyben egyaránt rész vesznek az iskolák, a környező gazdasági egységek, kutatóintézetek és hivatalok. A hálózatban a tapasztalatok és tevékenységek kölcsönös cseréje zajlik. (Az iskola például menedzsmentet tanul a vállalattól, a vállalat didaktikát az iskolától.). Az iskola információs és szocializációs közegébe rendszeresen bevonja a környező intézmények tapasztalatait, a környezet pedig kihasználja az iskola tudásmenedzselési tapasztalatait. Egy naprakész, üzembiztos hálózat kialakításának fontos segítsége lehet az internet, ahol a megosztott információkhoz minden fél hozzáférhet, hasznosíthatja azokat.

A vállalatok az oktatás számára felkínálhatják, hozzáférhetővé tehetik az oktatás hatékonyságához szükséges információkat, a szervezet tagjai folyamatosan reflektálhatnak tevékenységük eredményére. Ez az információs bázis elősegíti a tanulók szakmai gyakorlatait, a szakdolgozatok elkészítését, a környező intézmények tagjainak részvételét a tanításban. Mindezen tényezők tehát szerves részei a hálózati együttműködésnek, a "tudásmenedzsment-hálózatok" létrejöttének. Az, hogy ez a folyamat még nem indult meg kellőképpen, ez Bessenyei szerint több strukturális okra is visszavezethető. Többek között hiányzik a gazdaság és az oktatási szféra közötti közös kód, beszédmód, fogalmi rendszer, ami a tudáscserét megkönnyítené.

Nehezen azonosíthatók a közös érdekek. Általában hiányzik az iskolavezetésbõl a komplex tudásmenedzselő rendszer tervezéséhez és működtetéséhez szükséges kompetencia, és sok intézmény számára nem finanszírozható az internet-hozzáférés mellett a szükséges szoftverek és hardverek beszerzése, működtetése sem. Az iskolákban - a túlterheltség és a kompetencia-hiány miatt - nem szívesen térnek el a hagyományos tudásközvetítési formáktól, így kevés idő marad arra, hogy a képzési rendbe beillesszék és feldolgozzák a gazdasággal való intenzív együttműködés tapasztalatait.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek