Esélyek, továbbtanulás és elhelyezkedés Pest megyében
Farkas László
2004/03/19 07:00
1836 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A Magyarország legnagyobb megyéjében található, Budapest vonzáskörzetébe tartozó Nagykátán milyen ma a szakmai képzés és a munkaerőpiac helyzete? - A kérdésre Lovasné Szemők Ildikó, a Pest Megyei Munkaügyi Központ Nagykátai Kirendeltségének vezetője válaszol.

A Tápió-mente centrumaként tekinthető Nagykátához tizenhárom település tartozik; ez így a megyén belül egységes kistérséget alkot. A városnak két középiskolája van: egy szakközép- és szakmunkásképző, illetve egy gimnázium és szakközépiskola, az előbbi a kertészetre, a gimnázium pedig elsősorban nyelvoktatásra specializálódott. Főleg olasz, angol és francia nyelvet oktatnak az iskolában (az előbbit egy korábban olasz tulajdonban lévő cég folyamatos igénye miatt igénye miatt kezdtük el); az érettségit követő évben pedig a tanulók - az iskolarendszeren belül! - megszerezhetik még a számítógépkezelő-szoftverüzemeltető képesítéseket is.

Ezzel a megoldással sikerült túllépnünk egy korábbi problémánkon, melyet az okozott, hogy a gimnáziumból kikerültek azonnal pályakezdő munkanélküliek lettek, és így iskoláztuk be őket ugyanerre a képzésre. A Kecskeméti Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központnak is van egy kihelyezett tagozata Nagykátán, ez viszont - az általuk szervezett sokféle képzési programon kívül - azt is eredményezte, hogy a központ a város szakközépiskolájában kialakított egy korszerű, 16 számítógépes labort is. Ezt délelőtt az iskola tanulói, délután pedig a munkaerőpiaci képzés résztvevői használják, így a szakközépiskolából kikerültek is lehetőséget kapnak a számítógépes ismeretek megszerzésére.

Térségünkben egyébként nagy az érdeklődés a kereskedő-boltvezető, ABC-eladó, pénztárgép-kezelő, személyi- és vagyonőr képesítések iránt, ezek megszerzését is a kecskeméti központ teszi lehetővé a pályázat útján nyert pénzeknek köszönhetően. Általában elmondható róluk, hogy rendkívül rugalmasan alkalmazkodnak a felmerülő igényekhez.

- Mekkora a képzési rendszer rugalmassága? Ha felmerül egy igény, mennyi idő múlva indulhat be az azt kielégíteni hivatott képzés?

- Jó példa erre a műanyagfeldolgozó-szakmunkás képzés nemrégiben történt megszervezése. 15 éve ugyanis a térségben nem volt ilyen képzés, miközben egyre több kisvállalkozás erre a területre szakosodott, s mindannyian tudjuk: az uniós csatlakozás után e területen szakképesítés nélkül senki nem dolgozhat. A munkaadói igények ismeretében tehát Kecskeméthez fordultunk; nekik már volt kész képzési programjuk, és azonnal beadták pályázatukat munkahely-megtartó képzésre, és az érintett vállalkozók összefogásának segítségével szó szerint két hét leforgása alatt be tudtuk indítani az oktatást. Egy esztendei képzés eredményeként - munka mellett, természetesen - 26 fő szerzett így szakmunkás-bizonyítványt. (Feltétlenül meg kell említeni, hogy ezt a képzést is helyileg a nagykátai szakközépiskolában végezték, a szakmai gyakorlatot pedig ki-ki a saját munkahelyén töltötte.)

- Beszéltünk már arról, hogy a gimnáziumi tanulmányokra épülő ötödik évfolyami képzés eredményeképpen nagyon sokan már számítógép-kezelő, szoftverüzemeltető képzettségek birtokában lépnek ki az iskolából. Van-e mégis a középfokú tanulmányok után azonnal munkanélkülinek tekintett pályakezdő?

-A számítógépes ismeretekkel és angol nyelvtudással rendelkező érettségizettjeinket szinte teljes számban alkalmazni tudja a japán Clarion-cég.

- És akiknek nincs középfokú végzettségük?

- Jelenleg 78 pályakezdő fiatallal vagyunk kapcsolatban; közülük 16-an rendelkeznek általános iskolai végzettséggel, közülük 8 - rendkívül rossz szociális körülmények között élő - fiú; ők valamilyen most szakmát tanulnak, építőiparit, villanyszerelőit, a lányok pedig pénztárgép-kezelőnek készülnek. 22 fő fiatal munkanélkülink szakmunkás-képesítésű. A lányok például varrónők, vagy kétéves gyors- és gépíróiskolát végeztek (szinte hihetetlen, még három éve is indítottak iskolarendszerben ilyen, sehova nem kellő képzést!). Róluk el kell mondanom, hogy ők azok a gyerekek, akik túlnyomórészt kényszerpályára kerültek, ők azok, akik egyáltalán nem azt tanulták, amihez képességük, kedvük lett volna. Iskolaválasztásukat vagy a szülők erőltették, vagy tanulmányai eredményeik alapján csak ide vették fel őket. Szakmájukat tehát nem is akarják gyakorolni.

- Nem akarják, vagy nem tudják, mert nincs is rá lehetőségük?

- Ha felajánljuk is, nem fogadják el az ilyen lehetőségeket, de a pályakezdőket nem tudjuk szankcionálni. Gyors- és gépírók iránt pedig egyáltalán nincs is igény; ezt - persze - már három éve is lehetett volna tudni. Ezeket a kislányokat tehát - a pszichológus szakszolgálat segítségével -próbáljuk meg új szakma felé irányítani. Az említett 78 fiatal között aztán van még 3 szakiskolát végzett - rendkívül gyenge képességű - is. Kiemelkedően magas viszont a szakközépiskolát végzett munkanélküliek aránya, ez csak nálunk, Nagykátán 20 fő! Velük leginkább az a gond, hogy bár érettségivel rendelkeznek, a humán tárgyak - és főleg idegen-nyelvismeret tekintetében - sokkal gyengébbek gimnáziumot végzett társaiknál. Szakmunkásként sem tudják megállni a helyüket, mert a szakmai oktatásuk sem biztosította számukra a megfelelő gyakorlati ismereteket; nem beszélve arról, hogy ugyanakkor nagy az önérzetük, és - mivel "tanult" embereknek tekintik magukat - nem akarnak fizikai munkát elfogadni. Ezekkel a gyerekekkel aztán jön anyuka-apuka is, akik követelik - tőlünk! - a gyermek továbbtanulásának biztosítását. Nem könnyű így kiegyezni velük az általunk biztosítható számítógépes-informatikus képzések, ügyintézői tanfolyamok adta lehetőségekkel.

- Ezek a regisztrált pályakezdők általában mennyi időt töltenek el a munkaügyi rendszerben?

- A képzésbe viszonylag gyorsan be tudnak kerülni. Némileg bonyolultabb a helyzet azoknál, akik csupán azért regisztráltatják magukat, mert tudják ugyan már, hogy hol fognak dolgozni; ahhoz viszont, hogy a munkáltatójuk munkatapasztalat-szerzés címén egyévi támogatást kaphasson, nekik háromhónapnyi munkanélküli periódust szükséges igazolniuk. Ők tehát - mivel képzést nem igényelnek - három hónap után valóban ki is kerülnek a rendszerből. Tapasztalataink szerint, akik így kerülnek ki bizonyos munkahelyre, 99 százalékban ott is maradnak; az a munkáltató ugyanis, aki sokat fordított arra, hogy minden szükségest megtanítson nekik, a támogatás lejárta után is szívesen ott tartja őket.

Mi a helyzet a másik, nagyon sok problémát megélő csoporttal, a negyvenesekkel? Hazai tapasztalatok szerint ugyanis negyven év felett Magyarországon szinte már nem lehet elhelyezkedni. Történt-e itt a térségben tömeges elbocsátásokat eredményező munkahelybezárás?

-Szerintem életkortól teljesen függetlenek az elbocsátások; ahol éppen leépítés van, ott nem szokták nézni az életkort. Mi az elmúlt évben négy munkáltatót - egy húsüzemet és három mezőgazdasági üzemet - részesítettünk ún. munkahely-megőrző támogatásban; eseteikben a problémát nem a munkavállalók életkora, hanem a súlyos szárazság okozta, s hogy ne kelljen bezárniuk az üzemeket, hat hónapra támogatást állapítottunk meg részükre. Közel száz fő munkahelyét sikerült így megőriznünk. Az életkor diszkriminatív szerepe inkább a munkafelvételkor érvényesül. Mi azonban megpróbáljuk a munkaadók döntéseit ennek a tendenciának ellenében befolyásolni. Rengeteg azonban a rossz beidegződés az ügyfelek részéről! Ők azok, akik - mikor megpróbáljuk keresni számukra az alkalmazási lehetőségeket -azt mondják: "Óh, hát hova mehetnék én ilyen idősen!" Pedig - ha nem nagyon régen munkanélküli valaki -, nem lehetetlen, hogy "ilyen idősen is" ismét el tud helyezkedni.

Igen, köztudott, hogy minél hosszabb ideje munkanélküli valaki, annál nehezebb a munkába való visszatérés.

-Valóban; a munkáltatók egyébként is rá szoktak kérdezni arra, hogy mióta van munka nélkül a jelölt, bár ez szinte felesleges is, mert úgyis meglátszik...Azért támogatjuk minden erőnkkel azt, hogy a munkanélküli bárhol elhelyezkedjék, mert munkaviszonyból eleve könnyebben tud váltani, és ha netán ismét munkanélküli lesz - ami, persze, gyakran előfordul -, újból megkaphat minden támogatást. Ennek köszönhetően - főként a 26 és 40 év közöttiek körében - egyre több is a visszajáró ügyfelünk. Érdekes módon ők azok, akik meglepően könnyen válnak meg a munkahelyüktől, valószínűleg azért, mert a fekete vagy a szürke gazdaságban amúgy is megtalálják számításaikat.

-S mi a helyzet a diplomásokkal? Van-e köztük munkanélküli?

-Igen, van. Pályakezdők, 7 fő, fiatal nők, közülük öten pedagógiai, illetve mezőgazdasági felsőfokú végzettségűek. Két pályakezdő egyetemi diplomást is regisztráltunk; az egyik jogi diplomás lányt most fogja alkalmazni az Agrárkamara munkatapasztalat-szerzési támogatással; velük együtt most összesen 30 - túlnyomórészt elavult képesítéssel rendelkező - diplomás van nálunk regisztrációban.

-Mi számít ma elavult diplomának?

-Például a 20-25 évvel ezelőtt megszerzett agronómusi végzettség, ha valaki azóta nem képezte magát tovább, vagy a középfokú tanítói képesítés. De olyan - ukrán illetve romániai magyar - diplomásunk is van, aki vagy magyar nyelvi nehézségei miatt nem tud elhelyezkedni (és képzésben részt venni sem), vagy azért, mert a diplomájukat - idegennyelv-tudás és számítástechnikai ismeretek híján - a magyar rendszer nem tudja befogadni. Ezért ebben az évben szeretnénk számukra idegennyelv-tanítási programokat biztosítani.

-Mekkora hányadot tesz ki az a réteg, aminek a tagjai ún. szezonális munkanélküliek?

-A térségben nyilvántartott 1390 munkanélküli közül kb. 600 fő részesül munkanélküli járadékban; e létszám fele - várhatóan - nagyon rövid időn belül (például ha beindul az építési szezon) ismét elhelyezkedik. 700 olyan kliensünk van viszont, aki vagy nem kap munkanélküli ellátást, vagy már át is került az önkormányzat szociális ellátórendszerébe. Ez utóbbiak 224-en vannak, és nagyon érdekes a területi eloszlásuk: 120 fő közülük ugyanazon a településen él. E torz arány magyarázata pedig a következő: önkormányzati rendelet teszi lehetővé, hogy a szociális segély összegét hagyatéki teherként bejegyeztessék az ingatlanra. Az említett település, Tápiószentmárton önkormányzata azonban nem hozott ilyen rendeletet; a többi településen viszont ez is nagy visszatartó erő, mint ahogy visszatartó erő az a 30 napos közcélú munka is, amihez ezt a fajta ellátást kapcsolják. Sajnos, nagyon sok ezek között a munkanélküliek között a súlyos alkoholista; őket eleve nem is tudjuk kiközvetíteni.

-Vannak-e speciális tennivalók a cigány-munkanélküliség kezelésére a térségben?

-Igen. Pest megyében kísérleti jelleggel működik egy kétéves ún. integrált központi roma-program. Tulajdonképpen már korábban is foglalkoztunk a cigányság problémáinak a kezelésével; az EU-csatlakozás küszöbén azonban különös jelentősége van a diszkrimináció és a kirekesztődés minden fajtája elleni tevékenységnek. Korábban elsősorban felzárkóztató programokkal próbálkoztunk, s azzal, hogy az önkormányzat magasabb összegű támogatást adott a cigány embert foglalkoztató munkaadóknak stb.; ezek azonban igazi megoldást nem hoztak. Aztán jelentkeztek különféle képzőintézmények, hogy ők megtanítják a romákat - például kosárfonásra.

-Ennek viszont semmi értelme nincs: egyrészt, mert a romák amúgyis tudnak kosarat fonni, másrészt, mert eladatlan készleteik vannak kosarakból, minek ezeket még tovább szaporítani...A tavaly január elején indított integrált program fő célja viszont tulajdonképpen humánerőforrás-fejlesztés. Nem akarjuk mi a romákat két nap alatt munkához juttatni, használható tudást szeretnénk nekik juttatni; akinek nincs meg a nyolc osztálya, annak lehetővé tesszük, hogy pótolja; és elsősorban egyéni korrepetálásokkal hozzuk szintre a tudásukat.

8 olyan kistérségben működtetjük ezt a programot, ahol sok roma él, így a közeli Tápiószelén is, ahol a nagykátai romákat is fogadták. A mi programunk 25 fővel indult; a résztvevőkkel kiemelt támogatással közhasznú foglalkoztatásba kezdtünk, egy külső ún. program-menedzser közreműködésével. A program-menedzser egyébként Szenes Zsuzsa - pedagógus végzettségű - írónő, aki jól ismeri a romákat, könyvet is írt róluk; s pár éves németországi tartózkodás után jött haza, és felajánlotta nekünk a segítségét. Rengeteget dolgozik, és nagy mértékben élvezi a cigányemberek bizalmát.

A 8 osztályos végzettség híjával lévő 18 fő a program jóvoltából 8 hónapon keresztül felzárkóztató képzésben részesült; az oktatást a kecskeméti központ végezte, a humánszolgáltatásokat az ÁNTSZ biztosította, de mozgósítottuk a családsegítőket, a civil szervezeteket is. Az OFA-tól is nyertünk egy komolyabb összeget. A közhasznú munkát a romák nagy örömmel fogadták, a vöröskeresztes tanfolyam is nagyon népszerű volt körükben, tanultak viselkedéskultúrát is, a képzésben való részvétel elérése azonban nehezebbnek bizonyult, lévén, hogy a legfiatalabb kliensünknek is már többgyermekes családja volt. De így is sikerült: 12 fő OKJ-s bizonyítványt kaphatott - hála a tanulás idejére folyósított minimálbér-összegű támogatásnak -, és most folyik az elhelyezésük; úgy néz ki, a Dréher Sörgyárban kapnak majd munkát.

-Szó volt arról, hogy a program-menedzser bérét is az OFA-pályázaton nyert pénzből lehetett fedezni. Milyen egyéb pályázati sikerről lehet még beszámolni?

-Eddig jobbára a képzéseinkhez kapott OFA-pályázatok jelentették a pályázói tevékenységünket; a pályázatírás igazi jelentősége majd az uniós csatlakozás után mutatkozik meg. Ezért is kapott a megye - a Foglalkoztatási Hivatal segítségével - egy külön közgazdász státuszt; az itt dolgozónak elsődleges feladata a pályázati figyelés, vagyis a megpályázható kiírások felderítése.Az Európai Unióban ugyanis két módon lehet csak pénzhez jutni: pályázat útján, valamint közös térségi összefogással. Ezért a mi éves munkaügyi tervünkben is szerepel már az Európai Szociális Alap adta lehetőségek kihasználása. Szerencsésnek mondhatom magam, mert én ezekkel a lehetőségekkel egy holland képzési program, a követségük által szervezett MATRA-program segítségével ismerkedhettem meg.

Egyébként az alapvégzettségem személyügyi szervező, két évvel ezelőtt - másoddiplomás képzés keretében - elvégeztem Gödöllőn a térség- és vállalkozás-fejlesztés-menedzser szakot is. Így remélhetőleg eredményesen részt tudok venni majd a jövőbeli pályázatokban! De dolgozom egy munkacsoportban is; a Pest megyei Munkaügyi Központ igazgatója által vezetett Regionális Fejlesztési Tanács szakértői csoportjában; bízom benne, hogy eddigi tapasztalatainkkal másokat is sikerül meggyőznünk a pályázati lehetőségek kihasználásnak fontosságáról.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek