Európa földtörténete II. - újpaleozoikum
Huszár Tamás
2003/05/15 12:52
2198 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Szárazföldi lepusztulás, kontinensvándorlás, kéregmozgások és hegységképződések, valamint változatos éghajlat formálja az óidő második felében Európa arculatát, ahol az élővilág a környezeti feltételekhez alkalmazkodva fejlődik és terjed el.
Csuták Máté írása.

A devon időszaki Régi Vörös Kontinens

A szilúr időszak végén, mintegy 400 millió éve gyakorlatilag befejeződött a Kaledóniai hegységrendszer fölgyűrődése. Az összenőtt Ős-Európai és Észak-Amerikai szárazulatok hatalmas kiterjedésű kontinenst alkottak, ahol a hegyláncok anyagának lepusztulási terméke a devon időszakban nagy vastagságban halmozódott föl. Erről a jellegzetes színű törmelékes üledékes, homokkőből, durva törmelékes kőzetből álló összletről kapta az őskontinens a nevét: Régi Vörös Kontinens. Mint a későbbiekben látni fogjuk, a régi szó azért lesz fontos, hogy megkülönböztesse a később létrejövő Új Vörös Homokkőtől.

Pillantsunk bele a devon időszak élővilágába! A vizekben a halak közül a porcoshalak és a páncélos őshalak terjedtek el. Utóbbiak közül kerültek ki a devon legnagyobb állatai is, amelyek ragadozó életmódot folytattak. A páncélos halak (Placodermi) rendkívüli változatosságban fordultak elő, a paleozoikum végére teljesen kihaltak, a devon időszakban viszont virágkorukat élték.

A kontinensen a nagy kiterjedésű törmelékkel feltöltődő medencékben és a pusztuló hegységekben szegényes élővilág élt. A meleg száraz éghajlat alatt az első szárazföldi növények közt és a lassan kiszáradó tavakban, mocsarakban óriási méretűre, akár 3 méteresre nőtt rákok (Eurypterida) mászkáltak, bizarr küllemű tüdőshalak vándorolgattak át a pocsolyákból a szomszédos kis tavacskákba.

Az időnként nedvesebbre váló éghajlat hatására kiterjedt, sekély vizű tavak keletkeztek, amelyekre jellemző volt az időszakos kiszáradás. E környezet a tüdőshalak mellett az ősi kétéltűeknek kínált megfelelő életfeltételeket. Az egyik legismertebb devon időszaki kétéltű, ami a halak és kétéltűek bélyegeit egyaránt magán viseli, a Grönlandról előkerült, 1 m-es nagyságú Ichthyostega. A devon időszaki Régi Vörös Kontinens, bár flórája és faunája szegényes, a szárazföldi élővilág elterjedése miatt óriási evolúciós jelentőséggel bír.

A variszkuszi hegységrendszer keletkezése

A Régi Vörös Kontinenstől délre az ún. Rheic-óceán vize hullámzott. Medencéjében nagy vastagságú tengeri üledékanyag halmozódott föl. A devont követő, 350 millió évvel ezelőtt elkezdődött karbon a szerkezeti mozgások és a nagy hegységképződések időszaka. Ekkor gyűrődik föl sok egyéb mellett a Rheic- (Variszkuszi) óceán üledékanyaga. A szerkezeti mozgások következtében a szárazföldek közelítenek egymáshoz, így Ős-Európa valamint Észak-Amerika (Laurencia) a Kaledóniai hegységképződés idején már egyesült szárazföldje még szorosabban, a délebbi területeken is összekapcsolódik. Egyidejűleg a hatalmas déli kontinens, a Gondwana is közelít az ősi európai szárazföldhöz. Az általános közeledés, illetve az óceáni medencék térszűkülése révén a tengerekben lerakódott üledékek hegységekké magasodnak. Így jött létre a Variszkuszi (Herciniai) hegységrendszer.

Európában a hegységrendszer a Franciaországban található Massif Centralból indul ki és két ágát különíthetjük el. A Ny-i, ún. Armorikai ág, Bretagne, Dél-Anglia és Dél-Írország felé húzódik, míg K-re az ún. Variszkuszi ág a Vogézeket, a Német-középhegységet, a Cseh-masszívumot, illetve a Lengyel-középhegységet foglalja magába. Ezen kívül több Variszkuszi elemet találunk még Európában. Például az Ibériai-félszigeten a Mezeta röghegyei, Dél-Európában Korzika szigete, a Balkán-félszigeten a Rodope, de hazánkban a kis Velencei-hegység gránitja is mind-mind variszkuszi maradvány.

Európa keleti részén az Urali-tenger lassan bezáródik, mert kelet felől az Angara illetve az ősi Ázsia földje fokozatosan közeledik felé. Az összeütközést követően, már a permben gyűrődik föl a Variszkuszi hegységrendszer legfiatalabb tagja, az Ural. A karbon időszak végén kialakul az Észak-Amerikát, Európát és Ázsiát magába foglaló óriási északi szárazulat, Laurázsia. A nagy déli szárazföld, Gondwana is fokozatosan közeledik, a közeledés eredményeképpen a Herciniai hegységképződés globálisan, minden kontinensre kiterjed. A permben végül egyesül a két földrész, és kialakul az összes szárazföldet magában egyesítő szuperkontinens, a Pangea, melynek partjait egyetlen óceán a Panthalassza vize mossa.

A karbon gazdag élővilága és a szénképződés

Az európai karbon éghajlata eltér a devonétól. A szárazságot trópusi, csapadékos klíma váltja föl, ahol a szárazföldet a devonban meghódító élővilág robbanásszerű fejlődése és hihetetlen mértékű fölvirágzása tapasztalható. A trópusi mocsaras környezetben a növények korábban nem tapasztalt virágzása indul meg. A zsurlók és harasztok virágkora ez, amelyek óriási méreteket öltenek és valóságos erdőket alkotnak. A karbon mocsaras környezet jellegzetes növénye a pikkelyfa (Lepidodendron), a pecsétfa (Sigillaria), a zsurló (Calamites), rengeteg különböző páfrány és az akár 30 méter magas ősfák (Cordaites).

Az állatvilág képviselői közül a mai napig virágkorukat élő rovarokat kell elsősorban megemlíteni. Közülük a karbon egyik ősi szitakötője a földtörténet legnagyobb rovarja, 70 cm-es szárnyfesztávolsággal rendelkezett. A gerinceseknél folytatódott és kiteljesedett a mocsarakban élő kétéltűek virágkora. A kiterjedt mocsárerdők eredményeképpen a karbon a Föld legnagyobb, legjelentősebb szénképző időszaka. A partmenti lápokban a szénképződés hosszú időn át zavartalanul folyt, a variszkuszi kéregmozgások aztán meggyűrték és a magasba emelték a gazdag széntelepeket.

Kiváló minőségű feketekőszenet bányásznak szinte majd minden variszkuszi eredetű hegység környékén. Például Angliában a nehézipar a Penine, Németországban a Ruhr vidék szenére épült, de Lengyelország gazdag széntelepei is karbon korúak A globális hegységképző időszak, a megfelelő klíma és a partmenti mocsári környezet a többi kontinensen is kedvező feltételeket teremtett a szénképződésre, így tehát a Föld legjelentősebb, jó minőségű széntelepei a legtöbb esetben karbon eredetűek.

A perm ősföldrajzi viszonyai

A karbont követően a 285-től 230 millió évvel ezelőttig tartó perm időszakban forradalmi változások indulnak meg a felszín alakulásában. A variszkuszi kéregmozgásokat hatalmas vulkánkitörések kísérik. A Pangea óriási területén szárazodás indul meg és uralkodóvá válik a sivatagi felszínformálás. A karbon-perm határán beköszöntő, nagy területet érintő jégkorszak, az ún. permokarboni eljegesedés Európa területén kevéssé érezteti hatását.

A variszkuszi hegyekről az erózió rengeteg törmelékanyagot szállít a medencékbe. Jellegzetes vörös homoküledék halmozódik föl, amely Európában - így hazánkban is - többfelé megtalálható. Ebből származik az Új Vörös Homokkő elnevezés, megkülönböztetendő a devon időszaki Régi Vörös szárazföldtől.

Az európai permet a kétosztatúság jellemzi. A kontinens nyugati felén az Új Vörös Homokkő szárazföldi üledékei a legjellegzetesebb kőzetek, míg Kelet-Európában, az Orosz tábla területén tengeri üledékképződés folyt. A tenger azonban hamarosan visszahúzódik, ami a Kelet-Európai Tábla és az ázsiai szárazulat összekapcsolódásával, illetőleg az Ural vonulatainak fölgyűrődésével magyarázható. Ezzel szemben Nyugat-Európa északi részét a perm második felében tenger önti el. Ez az ún. Zechstein beltenger, amely a száraz éghajlat alatt a bepárlódó lagúnákban, elsősorban Németországban és Lengyelországban hatalmas sótelepek képződését vonja maga után. A perm másik fontos ásványkincse a szintén a zechsteini rétegekben fölhalmozódott rézérc (Mannsfeldi rézpala).

A szárazodás hatására az élővilágban alapvető változások zajlottak le. A gerincesek közül a kétéltűeket a hüllők váltották föl. A speciális környezethez alkalmazkodó, bizarr megjelenésű emlősszerű hüllők a jellemzői a perm időszaknak, amelyek azonban csak előhírnökei egy új korszaknak és a hüllők igazi virágkorának. Ez viszont már a földtörténet középideje, a mezozoikum történetéhez tartozik.

Linkek

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek