Európai egységgondolat
Farkas Zoltán
2003/01/02 18:25
2366 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Már az EU-ban vagyunk! Mikor és hogyan fejlődött ki a gondolat? Ki volt az ötletgazda, egyáltalán ezt egyedül találta ki valaki, vagy másképp történt? Kövesd nyomon, hisz az egység szellemisége legalább olyan fontos, mint maga a gyakorlat!

Az egyetlen alternatíva

Zeusz és Europé

Európa históriáját a 20. század végéig az egymástól többé - kevésbé független nemzetállamok történeteként szoktuk tárgyalni, de emellett jó, ha tudjuk, az európai gondolkodók egy jelentős csoportja az évszázadok folyamán a hatalom humanizálásnak, a béke megteremtésének lehetőségét és módját kutatva arra a gondolatra jutott, hogy egy megoldás tűnik hatásosnak a kínok, háborúk, hatalmi harcok és arrogáns vetélkedés ellen: az európai konföderáció vagy föderáció létrehozása. Vagyis a nemzetállami identitástudat helyébe az európai identitástudatot kívánták helyezni.

Már sokszor ismételt, majdhogynem frázisszerű tétel, hogy az európai civilizáció a görög és római kultúra, valamint a kereszténység sajátos ötvözete. De milyen szerep is jut ténylegesen mindebben pl. a görögöknek? Maga a név is Europének, a görög mitológia - Zeusz számára oly gyakran, oly nagy kísértést jelentő - bájos nőalakjai egyikének a nevéből származik. De ami ennél nyomatékosabb, fontosabb tényező: innen eredezteti magát az európainak nevezett filozófiai és politikai gondolkodás, az alkotmányosság elvei itt születtek meg, a városi polgárok aktivitása, igénye a politikai élet irányítására, a közösség, a mérséklet - Arisztotelész által elemzett - államszervezési elvként, az erényes élet alapértékként való szerepeltetése mind e korszak hagyatéka számunkra.

A görögök számára nem idegen az egységgondolat, de az alapvető ellentmondást is innen eredeztették: úgy kellene a poliszok önállóságát megőrizni, hogy a városállamok felett álló egység is megteremtődjön. Ez utóbbira a védelem, az egységesebb külpolitika és a gazdasági együttműködés szempontjából szükségük lett volna, de a kis közösségek, a poliszok saját szabadságukhoz is ragaszkodtak. A kisebb - nagyobb ideig - óráig fennálló föderációk (pl. deloszi, peloponnészoszi katonai szövetségek) helyébe végül a makedónok által létrehozott birodalom lépett. Nagy Sándor nem titkolt univerzalista, világbirodalmi elképzelései a népek egybeolvasztásán alapultak - bár a katonai hódítás ekkor sem bizonyult tartósnak.

Róma példája

Nagy Károly

A római korban a jog vált az univerzalitás eszközévé, a rend és az egység elve alapján uralta az akkori világot, és vált alapjává minden későbbi törvényi szabályozásnak. A törvények az emberektől független, de az ő életüket meghatározó és boldogulásukat szolgáló összekötő erőként működtek az óriási birodalom különböző területén élők között. Ebbe a tekintélyelvűségen alapuló hierarchiába, a mindenkit összekötő kapocs szerepbe illeszkedett be a 4-5. század folyamán a kereszténység, s ezáltal a római birodalom végnapjaira keresztény világbirodalommá vált.

A népvándorlás során a rómaiakkal kapcsolatba kerülő népek sok mindent átvettek a birodalom közigazgatási rendszeréből, s a különböző népek eltérő népjogaival, szokásaival, valamint a keresztény egyház megszervezésekor létrejövő sajátos kompromisszumokkal alakult ki a nyugati kereszténység, az Európa nyugati részére jellemző külön utas fejlődés.

Nagy Károlyt (768-814), a nyugati keresztény népek első nagy egyesítőjét az európai egység szimbólumaként is szokták emlegetni. Nem valószínű, hogy Nagy Károly hódításai mögött ezt a tudatos szándékot kell sejteni, mint ahogy császárrá választása mögött is inkább az egyház Nyugat-római Birodalmat új életre hívó szándéka állt. A frank államszervezetnek azonban - az egységgondolat felé mutató - kétségtelen érdeme, hogy Európa nyugati részén hasonló elveken alapuló intézményrendszert hozott létre (grófságok), a frank feudalizmus szokásrendszere pedig egész Európában meghonosodott.

A középkori egységgondolat letéteményeseként szoktuk emlegetni az egyházat is. A kereszténység e korszakban Európa majdnem egészére jellemző vallási felfogás volt, de maga az egyház nem törekedett a különböző népek összeolvasztására, autonóm egységekként kezelte őket, önmagát viszont a nemzetek felett álló intézményként definiálta (pl. VII. Gergely dekrétuma a pápai hatalomról 1075), a kulturális elit egységes szemléletének és öntudatának kialakítását pedig a különböző európai szinten működő egyetemek biztosították.

A pápasággal szembekerülő császárság egy másik alternatívát mutatott fel: az egymástól elkülönülő államok helyébe a központosított birodalom eszméjét kínálta. Ez a törekvés azonban nem járt sikerrel, és bár a későbbi korokban is felmerül majd az erőszakkal, hódítással létrehozott birodalmak eszméje, a 12-13. századtól azonban egyre erőteljesebb az autonóm államiság, a nemzeti monarchiákat uraló dinasztiák önálló útra, különállásra való törekvése. Ezt a folyamatot segítette az egységes államterületek kialakulása, a nyelv egységesülése (ún. irodalmi vagy köznyelv kialakulása), a központi királyi hatalom és a hozzá tartozó intézmények (hivatalnoki rendszer, hadsereg) megerősödése, az egységes piac kiformálódása. E nemzeti monarchiák azonban szükségszerűen szembekerültek egymással (területszerzés, gazdasági előnyökhöz jutás), és ez Európa számára a kisebb - nagyobb háborúk folyamatossá válását hozta.

Modern kor, új lehetőségek

Coudenhove-Kalergi

A középkor tehát úgy köszönt el Európától, hogy a kulturális egység létrejött, de a politikai egység kialakulását egyre utópisztikusabb gondolatnak látták még azok is, akik békevágytól hajtva rendületlenül hittek annak létjogosultságában (pl. Dante). Figyelemre méltó azonban, hogy a 16. századra már két konföderáción alapuló államalakulat létezett Európában - Svájc és Hollandia -, amelyek akár mintaként is szolgálhattak volna az országok fölötti szövetség létrehozásában.

A felvilágosodással és a francia forradalom jogrendszert átalakító hatásával összefüggésben merült fel egyre gyakrabban a jogállamiságon alapuló konföderáció eszméje. (pl. Locke, Montesquieu, Rousseau, de a napóleoni hódítások során elterjesztett új törvényi szemléletnek is itt kereshető a gyökere). A szövetségi alapokra épülő egységgondolat megvalósítására mégsem Európa, hanem az Amerikai Egyesült Államok létrehívói tették meg az első lépéseket.

A 19. század Európája a nemzeti egységállamok megerősödésének kora, a nemzetalkotás iránti lelkesedés, a nacionalista eszmék térhódítása jellemzi. Mindennek az alapja a gazdasági, kulturális és politika szuverenitás, ami azonban a tagadhatatlan termelési prosperitás mellett az újra felerősödő hatalmi versengést, s ebből következően a minden korábbinál nagyobb és pusztítóbb háborúkat is megalapozta. E folyamatok kortárs elemzői közül is többen felhívták a veszélyekre a figyelmet, mozgalommá azonban csak a két világháború közötti időszakban szerveződtek. Ez lett a Páneurópa-mozgalom, amely céljául az európai országok egyenjogúságon, decentralizáción és autonómián alapuló politikai és gazdasági államszövetségének létrehozását tűzte ki. Szellemi atyjaként Coudenhove-Kalergi grófot szokás emlegetni, de Aristide Briand francia miniszterelnök volt az első olyan politikus, aki pozíciójából adódóan országa hivatalos külpolitikai programjává tette a gondolatot.

Az európai egység létrehozására azonban a diktatórikus hatalmat gyakorló államfők is terveket dolgoztak ki: Mussolini és Hitler elképzelései között is szerepelt az erőszakos, hódító fellépés segítségével létrehozandó fasiszta ill. náci Európa víziója. A 20. század új állama, a Szovjetunió vezetőinek körében is felmerült a világforradalom segítségével (pl. Trockij) kialakítandó egységes kommunista ideológiájú proletár világállam létrehozásának ötlete, de a történelmi helyzet végül a sztálini szocializmus egy országban verziónak kedvezett.

A II. világháborút követően

Az Európai Unió

A II. világháború alatt kialakuló nemzetközi békemozgalom tagjai több föderációs tervet is kidolgoztak, de ezek általános jellemzője, hogy a független államokra épülő hagyományos európai berendezkedést egy, az alapvető emberi jogok biztosítását alapelvként elfogadó nemezetek felett álló szervezettel szerették volna felváltani.

Az ENSZ alapokmányát 1945. június 26-án írták alá a belépők, Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának kiadására pedig 1948-ban került sor. A hidegháború azonban többek között az európai egység létrehozásának lehetőségét is semmivé tette, így az Európai Mozgalom létrehívói között a nyugati demokráciákat találjuk csak. 1949-ben alakult az Európa Tanács, amelynek tagjai céljuknak a béke megőrzését, a jog uralmának és az alapvető emberi jogok érvényesülésének szükségességét tartották.

Vallották, hogy létezik egy, morális és szellemi értékeken alapuló európai kulturális örökség, mely ezeket az államokat oly szorosan összeköti, hogy a közös identitás, a közös gazdasági és szociális haladás eredőjéül szolgálhat. Az európai integrációs folyamat újabb állomásaként az 1950-es években, a Schuman-terv (francia külügyminiszter) alapján sor került a páneurópai gondolat felfrissítésére, de e koncepció a gazdasági együttműködés elsőbbségét hirdette, a politikai szint majd csak később válik aktuálissá. Tehát a Montánunió létrehozása volt a startjel, a mai integrációs folyamat első lépcsőfoka...

Feldolgozási módok, javaslatok

  1. A tananyagban szereplő képek értelmezéséve is feldolgozhatjuk a témát.
    a) Az első kép milyen mitológiai jelenetet ábrázol? Van-e ma ennek a jelenetnek valamiféle átvitt értelmű aktuálpolitikai jelentősége?
    b) Kit ábrázol a második kép? Milyen uralkodói címet viselt? Mit kívánt ezzel kifejezni?
    c) A képen Coudenhove-Kalergi gróf látható. Melyik korszakban élhetett?
    d) A megadott Web-oldalon különböző politikai berendezkedések sémáit láthatjátok. Válasszátok ki azokat, melyek az európai egység létrejöttéhez közvetett vagy közvetlen módon hozzájárulhattak, illetve megalapozhatták azt!
    e) Európa térképén mely két országcsoportot jelölték sárgával és melyiket feketével. Sorold fel, mely országok találhatók a sárga színnel megjelölt területhez!
  2. Az alábbi fogalmak és nevek segítségével ismertesd az európai egységgondolat történetét!
    Európa, Arisztotelész politikai filozófiája, Római birodalom, Nagy Károly, VII. Gergely, Svájc és Hollandia (1648), felvilágosodás, USA, Coudenhove-Kalergi, Aristide Briand, világháborúk, Montanunio, Európai Unió,
  3. Az alábbi kérdések, feladatok alapján dolgozzuk fel az európai egység gondolatának történetét!
  • Első lépésben tisztázzuk magának a földrésznek a fogalmát! Járjuk körül a mitológiai eseményt! Miért különböztették meg a történelem folyamán Európa kontinentális részét a többitől?
  • Kimutatható-e valamilyen összefüggés a Római birodalom, a Frank birodalom, a Dictatus papae (VII. Gergely pápai államról vallott elképzelése), a felvilágosodás történelemfelfogása, a Páneurópa terv és a Montánunio között? Ha igen, akkor milyen kapcsolatok fedezhetők fel?
  • Mennyiben változott meg Európa (politikai és gazdasági) helyzete az I. világháborút követően?
  • A II. világháború hogyan módosította az addigi erőviszonyokat? Ez hatással volt-e az egységgondolat alakulására?
  • Milyen előnyei és hátrányai vannak általában a föderatív politikai egységeknek?
  • Az európai egységre csak gazdasági és politikai jellegű igény van, vagy kulturális indíttatás is állhat a háttérben?
  • Meddig terjedhetnek az Európai Unió határai?

Felhasznált irodalom

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek