Európai határváltozások oka és jelentősége az utóbbi tizenöt évben
Huszár Tamás
2003/01/18 08:00
2546 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Az utolsó száz évben a térképészeknek háromszor is alaposan át kellett rajzolniuk Európa térképét. Legutóbb 1993-ban változtak a határvonalak. Lehetséges, hogy 2004-ben ismét munkához látnak?

Tizenöt új állam három év alatt

1989 előtt Európában az országhatárok tartósnak és megváltoztathatatlannak tűntek, szinte senki nem gondolt arra, hogy néhány év alatt teljesen átrajzolódik Európa térképe. Arra még kevesebben gondoltak, hogy a határok, és a határok szerepének megváltozása egy egységesülő Európa képét vetíti előre. Mi lehetett az oka a néhol viharosan, néhol nyugalmasan végbemenő, de hatásait a mai napig éreztető változásnak?

A folyamat a II. világháború után kettéosztott Németország újraegyesítésével kezdődött 1990-ben, egy évvel később a Szovjetunió és Jugoszlávia szétesésével folytatódott, végül 1993-ban Csehszlovákia megszűnésével, Csehország és Szlovákia megalakulásával fejeződött be. Három év alatt 15 új állam jött létre, aminek következtében új fejlődési lehetőségeket megnyitva teljesen megváltozott Európa térszerkezete.

A létrejött új államok: Németország, Oroszország, Fehéroroszország, Ukrajna, Moldova, Észtország, Lettország, Litvánia, Szerbiából és Montenegróból álló államszövetség, Horvátország, Szlovénia, Macedónia, Bosznia-Hercegovina, Csehország és Szlovákia. A változások többnyire békésen zajlottak le, azonban Jugoszláviában polgárháború alakult ki.

Mi volt az oka a robbanásszerű folyamatnak?

A berlini fal

Az ésszerűtlen gazdasági szerkezet, a rugalmatlan és elavult termelési módszerek, a piac szabályozó szerepét betölteni nem tudó tervgazdálkodás és a fegyverkezési verseny hatalmas költségei (lehetne még folytatni a sort) együttesen vezettek odáig, hogy 1989-től kezdve a kommunista diktatúrák rövid idő alatt összeomlottak. A kommunizmusra jellemző központosított egypártrendszerű irányítás megszűnése után, az éppen alakuló demokráciák nem tudták visszatartani a felerősödő függetlenedési törekvéseket a többnemzetiségű Szovjetunióban, Jugoszláviában és Csehszlovákiában. A nyelvi és kulturális különbségek széthúzó ereje szinte szétrobbantotta ezeket az országokat.

A II. világháború után biztonságpolitikai okokra hivatkozva hozták létre a győztes hatalmak a Német Szövetségi Köztársaságot (NSZK) és a Német Demokratikus Köztársaságot (NDK). A kommunizmus megszűnése után a közös nyelv és kultúra összetartó erejét a két országrész több mint 40 éves kettéosztottsága sem tudta elnyomni. Németország újraegyesülésével az NDK azonnal az unión (amelyet akkor még Európai Közösségnek neveztek) belülre került.

Látható, hogy a nemzetállamok szilárdsága összekapcsoló (centripetális) és széthúzó (centrifugális) erők eredőjéből adódik. A legfontosabb összekötő erők a közös nyelv és kultúra, a hosszú múltra visszatekintő közös történelem, illetve egy erős gazdasági, hatalmi központ (pl. főváros) jelenléte. Ezek ellentéte, például a nyelvi, kulturális sokszínűség, többközpontúság gyengíthetik az adott államot. A legtöbb kutató ezért tartja valószínűbbnek Európában az önálló államok államszövetségét, mint az egységes "Európai Egyesült Államok" létrejöttét.

A határok szerepének változása

A vasfüggöny ma már csak túristacsalogató látványosság

A volt szocialista országok átalakulása piacgazdasággá megváltoztatta a határok szerepét is. A hidegháború idején az NDK, Csehszlovákia, Magyarország és Jugoszlávia nyugati határvidékére telepített vasfüggöny, ez a szögesdrótakadályokból, árkokból, néha taposóaknákból álló szögesdrótkerítés az Európától való hermetikus elzárást próbálta biztosítani. Azóta a vasfüggöny (a kifejezés egyébként Churchilltől származik) az erőszakos megosztottság, a kirekesztés elleni harc szimbólumává vált, és szélsőséges példája a határok elválasztó szerepének.

Az Európai Unió a Maastrichti Szerződés hatályba lépésével 1993-ban jött létre. Az Európai Unió tagországainak a határai (belső határok) mostanra teljesen nyitottá váltak, ugyanis az 1995-ben hatályba lépett Schengeni Egyezmény alapján 9 tagállam teljesen megszüntette a személy- és áruforgalom ellenőrzését a közös belső határokon. Ha a magyar-osztrák határt átlépjük, gyakorlatilag Portugáliáig elautózhatunk útlevél-ellenőrzés nélkül. Ennek következtében az Európai Unió külső határain szigorúbb ellenőrzést vezettek be, hogy kiszűrjék az unió területére be nem engedhető árukat, személyeket stb.

A csatlakozás után Magyarország nyugati és északi határvidéke az unió belső határává, a keleti és déli határok pedig az unió külső határává válnak. A vasfüggöny lebontása után tehát a határok rendeltetése elválasztás helyett a szűréssé szelídült. Az Európai Unión belül a politikai határok szerepe napjainkban az elválasztás és szűrés helyett határozottan az összekapcsolódás irányába tolódik.

A határok szerepének elhalványulásával, a nemzetállami elvek lassú feladásával párhuzamosan erősödik a regionalizmus, amely a régi határoktól független, sok esetben azokat keresztező történelmi, vallási vagy etnikai alapú kötődésben (identitástudatban) gyökerezik, és újfajta területi együttműködési formákhoz, például határmenti együttműködésekhez (eurorégió) vezet. A modern korban egyértelműen rögzített politikai határokhoz képest a társadalmi és kulturális határok folyamatos mozgásban vannak

A közép-kelet-európai országok 2004 májusában várható csatlakozásával egyre közelebb kerülünk a határok nélküli Európa megteremtéséhez, de a térképészeknek mégsem kell asztalhoz ülniük, ugyanis az országhatárok megmaradnak, még ha a szerepük csekély lesz is.

Linkek

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek