Europass: útlevél az EU munkaerőpiacára
Farkas László
2004/09/07 09:28
455 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Ha a külföldi egyetemről vagy a külhoni munkahelyről hazatérő fiatalnak nincs hatalmas szerencséje, elegendő tartalék és támogató család híján könnyen hasonló helyzetben találja magát, mint a nyolc osztályt végzett munkanélküli.

A rendszerváltást megelőzően, de még azt követően is sokáig különleges kiváltságnak, szerencsének számított, ha valakinek sikerült külföldi képzésben részt vennie - az iskolában megszerzett érdemjegyeinek, nyelvtudásának és az oktatási intézmény támogatásának köszönhetően. A 90-es években hazatérőknek vagy nem volt okuk panaszra, vagy csupán nem tudták hallatni hangjukat. Tekintettel arra, hogy a fiataloknak akkoriban is csupán elenyésző, a jelenlegi - egyébként kétségbeejtő - aránynál is kisebb hányada beszélt angolul, németül, franciául, rendelkezett profitorientált cégeknél hasznosítható ismeretekkel, sokuknak az akkoriban Magyarországra érkezett multinacionális vállalatoknál nyílt lehetőségük az elhelyezkedésre. Mint ahogy kereskedelmi, netán szolgáltató tevékenységükkel a külföld felé forduló kis- és középvállalatoknál is el tudtak helyezkedni.

A kocka azonban fordult. A magyarországi felsőoktatás - legalábbis papíron - mind inkább az új és megújuló szakmákhoz szükséges tudást nyújtja, és a nyelvismeret területén is javult a helyzet. Ma már a tárgyalóképes angol nyelvtudás önmagában nem jelent automatikus belépőt egyetlen munkahelyre sem, ami nem is lenne gond. Mint ahogy a munkaadók kritikai érzékének növekedése sem - természetes, hogy egy évtized elég volt ahhoz, hogy néhányuk rádöbbenjen: a külföldi képzés is lehet gyenge, nyújthat olyan ismereteket, amelyek nála használhatatlanok. A külföldön megszerzett diploma és az - esetleg - néhány hónapos, éves szakmai tapasztalatot követő hazatéréskor kettős sokk éri a fiatalokat. Az egyik adminisztratív, politikai felkészületlenségből fakad, a másik tisztán szociológiai - ámbár ez utóbbi szorosan összefügg az előzővel. Egyfelől: a mai magyar munkaügyi rendszer, törvényhozás, jogszabályi háttér a legkevésbé sincs felkészülve a külföldről hazatérő "agyak" fogadására és a munka világába történő visszahelyezésükre. Ez rendkívül sok területen megnyilvánul.

A huszonéves fiatal hiába dolgozott az Egyesült Államokban, Nyugat- vagy Észak-Európában, amikor hazatér, kinti munkavégzése nem számít munkaviszonynak. Így ha nem tud napokon, heteken belül elhelyezkedni, ha a család nem képes anyagilag támogatni, illetve nem készült föl arra (vagy nem volt rá lehetősége), hogy több hónapi megélhetésre elegendő pénzt tegyen félre, akkor ugyanolyan kétségbeejtő helyzetbe kerül, mint a nyolc osztályt végzett munkanélküli, akinek lejárt a járadék folyósítási időszaka. Azzal a különbséggel, hogy a diplomás, huszonéves fiatalnak nem is volt ilyen időszak az életében, a külföldi munkavégzés után ugyanis nem jár munkanélküli-járulék. Utóbbira akkor válna jogosulttá, ha rendelkezne munkaviszonnyal. További probléma a "világ kitágulása". Magyarországon nincsen a munkaadók számára könnyen, olcsón elérhető, információs bázis a külföldi egyetemekről, szakokról. Egy munkaadónak nem kell feltétlenül tisztában lennie, hogy az USA-beli Columbia Egyetem, vagy a finn Iparművészeti Főiskola milyen szakokat indít, mint ahogy azt sem várhatjuk el hazai egyetemeinktől, hogy feltétlenül mindegyik külföldön futó szaknak legyen magyar megfelelője. Ez azonban azzal jár, hogy a diploma rendkívül nehezen honosíttatható (mellesleg: nem kevés pénzért), és ha sikerül is, a munkaadónak az adott képzés neve semmit sem mond.

A külföldről hazatérők elsősorban a fenti két problémával szembesülnek. A többi pedig minden hazai álláskereső számára jól ismert: előítéletek, inkorrekt kérdések a gyerekvállalásról, családalapításról, a számlaképesség elvárása, stb. A külföldön diplomát szerzettek a listát kibővíthetik a "minek jött haza, ha olyan jó az a diploma, miért nem keresi degeszre magát külföldön" megközelítéssel, vagy éppen a gyanakvással; sok munkaadó nehézkesnek érzi a külföldi referencia leellenőrzését, könnyebb feltételezni, hogy a tengerentúlt megjárt fiatalember egyszerűen csak beírt néhány jól hangzó cégnevet. Amely gyanú annál könnyebben fészkeli be magát a cégvezető fejébe, minél kevésbé érti meg például - nyelvtudás hiányában - az idegen nyelvű szerződés szövegét.

A másik sokk, mint említettem, szociológiai, pszichológiai jellegű. A fiatalok, tizenéves korukban azért mentek ki, és azért támogatta ebben őket az állam is, hogy új ismeretekkel felfegyverkezve jöjjenek haza, ismerjenek meg más kultúrákat, és tapasztalataikat hasznosítsák az itthoni munkahelyeken - kisebb és nagyobb cégeknél, netán állami vállalatoknál. A kamaszkorból épphogy kinőtt fiatalok tehát éppen legfogékonyabb életszakaszukban tanulják, sőt: tanulják meg, hogyan oktatnak és okulnak, később pedig: hogyan keresnek és találnak munkát, hogyan dolgoznak, hogyan irányítanak, szerveznek meg különböző feladatokat az emberek. A magyarországinál rugalmasabb, ám jogilag szigorúbb rendszerrel találkoznak, ebbe szoknak bele, ezt tekintik természetesnek. Azok a munkaadók, akiknél gyakorlati idejüket töltik, vagy munkaszerződéssel, legálisan dolgoznak külföldön, ki sem ejthetnek a szájukon olyan kérdést, amely bármiféle nemi, faji stb. előítéletre utal. Nyilván ott is vannak visszaélések, olykor ott is nehézkes az adminisztráció, beleütközik az ember a bürokráciába - de nem töltenek kint évtizedeket, hogy ezt is megtapasztalják, és összehasonlíthassák később: itthon vagy kint helyezkedik-e el magasabban az üvegplafon, hol erősebb a rejtett diszkrimináció (azért lehetne tippelni).

Az alapélmény a szabadságé, a rugalmasságé, a jogi biztonságé, az emberi méltóság tiszteletéé. Majd hazatérnek, és hoznák haza a tapasztalatukat és az eltérő kultúra megismeréséből adódó előnyös tulajdonságaikat. Ám döbbenten tapasztalják, hogy amit előnynek gondoltak, csak hátrányt jelent. A munkaadók előítéletei és a bürokratikus nehézségek miatt nem tudnak sem elhelyezkedni, sem egy minimális anyagi biztonság fedezékéből nyugodtan állást keresni.A "másik kultúra" nem előnyt jelent, hanem hátrányt - ezt nap mint nap tapasztalják. Máshogy gondolkodnak, másképp beszélnek, másképp viselkednek egy felvételi szituációban, vagy éppen a munkahelyen, ha végre felvették őket. Alapvetőnek, evidenciának tekintenek olyan dolgokat, amelyeket az átlagos magyar munkavállaló a sors különleges kegyeként érzékel, sértetten pattannak fel olyan kérdés hallatán, amelyen egy honi álláskereső meg sem lepődik. És ezeknek a problémáknak, különbségeknek a kezelésére, segítségére egyetlen szervezet sem tud hatásos gyógyírt. A munkaügyi központok munkatársainak sokszor még a magyar civil szféra munkaügyi viszonyairól sincs halvány elképzelésük sem (nem mellesleg: erről a működési szabályaik, a törvényi háttér sem vesz tudomást), a külföldről hazatért álláskeresőknek végképp nem tudnak mást mondani, mint azt, hogy tagadjon le a diplomájából, vagy alapítson céget, számlásként, vállalkozóként jobban tudja reklámozni magát, könnyebben alkalmazzák.

Igaz, hogy a vállalkozóvá válást elősegítő támogatást is csak regisztrált munkanélküliek vehetik igénybe. Europassnak hívják azt a bizonyítványt, amellyel az EU tagállamaiban könnyebben elismertethetők lesznek az egyes országokban szerzett szakképesítések. Mivel az Európai Unió országainak szakképzési rendszerei különbözőek, az egyes iskolákban, tanfolyamokon megszerzett végzettségek és a hozzájuk kapcsolódó elméleti, gyakorlati tudás is az. Egészen az utóbbi évekig úgy tűnt, hogy ezt a sokféleséget képtelenség mindenki számára elfogadható módon egységesíteni. Az év közepén azonban az Európa Tanács elfogadott egy javaslatot, amely a remények szerint előre lendíti a végzettségek, szaktudások átláthatóságát. Az Europassról, amely egy személyes, ugyanakkor egységes dokumentumgyűjtemény, ősszel dönt az EU parlamentje, és januártól vezetik be a gyakorlatban. A bizonyítvány egyes részei külön-külön már léteztek, van ajánlás arra, miként néz ki az egységes európai uniós önéletrajz, vagy miről kell beszámolni a diplomához vagy bizonyítványhoz csatolt kiegészítő lapon.

Az Europassra mindenkinek szüksége lesz, aki be akar kapcsolódni valamely tagállam, gyakorlati oktatást is tartalmazó szakmai képzésébe. A dokumentum rögzíti a tulajdonosának külföldön eltöltött tanulási időszakait, az ott elért eredményeket. Értelmezi a megszerzett diplomákat, bizonyítványokat, bemutatja, hogy az Europass tulajdonosa mit tanult, és ezáltal mire képes, milyen készségeket sajátított el, és azokkal milyen foglalkozásokat tud végezni. Kitér a nyelvi képzettségre, a tulajdonosa műszaki, szervezési, művészi és társadalmi képességeire. A rendszer szerint kiállított bizonyítványok legalább kétnyelvűek, a kiküldő és a fogadó ország nyelvén készülnek. Az elképzelések szerint az Europass igazolványt minden országban az erre a célra létrehozott nemzeti hatóság állítaná ki, a részvételi igazolás alapján, amelyet pedig a fogadó szervezet bocsát rendelkezésre. Az Europass a szakmai képzés európai útlevele, amely a külföldön szerzett szakmai képesítések igazolására szolgál. Célja, hogy a Magyarországon és külföldön szerzett képesítések nemzetközileg elfogadottá váljanak, így könnyebb legyen a munkavállalás, és mindenki egyenlő elbánásban részesüljön.

Forrás

  • NOL

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek