Federico Fellini
2005/01/07 20:08
2404 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Oscar-díjas olasz filmrendező és forgatókönyvíró, ki méltán vált a filmtörténet egyik legmeghatározóbb alakjává.

1920-ban született az olaszországi Rimini városban, ahol apja ügyvédet szeretett volna faragni belőle, de ő inkább újságíróként vívta volna meg maga küzdelmeit. Már kisgyerekként elbűvölte őt a cirkusz varázslatos világa, de még annál is jobban a mozi, és szívesen készített karikatúrákat a vásznon látott filmsztárokról. Otthon pedig bábszínházat készített, melyhez maga varrta meg a jelmezeket. Képregényrajzolásból élt Firenzében, majd Rómában is, amikor különböző szerkesztőségekben dolgozott. 1944-től maga is írt forgatókönyveket, és Roberto Rossellinivel is összebarátkozott, kinek 1944 és 1953 között csaknem minden filmjében közreműködött. A közös munka és barátságuk hatására döntött úgy, hogy ő maga is filmrendező lesz, és ekkor alakult ki a hétköznapi élet és az egyén problémái iránti érdeklődése is. Magánélete 1943. október 23-án vett jelentős fordulatot, amikor összeházasodott Giulietta Masinával, akivel - a rendező félrelépései ellenére - 50 éven át elválaszthatatlan házas- és alkotótársak maradtak.

Első filmjét, A varieté fényei-t Alberto Lattuadával együtt rendezte, 1950-ben. A már egyedül készített A fehér sejk (1951) a szórakoztatóipar hamis mítoszát leplezte le, a sok önéletrajzi elemet tartalmazó A bikaborjak (1953) pedig a vidéki ifjak felszínes életformáját mutatta be, mély együttérzéssel. Korai filmjei közt szerepel A varieté fényei (1950), A fehér sejk (1951), A bikaborjak (1953). Ugyancsak 1953-ban rendezte a Szerelem a városban egyik epizódját (Házasságközvetítő iroda). A nemzetközi elismerést azonban az Országúton című alkotás hozta meg számára, 1954-ben. Az ember megválthatóságába vetett hitet sugárzó trilógia első darabjában az őszinteség és tisztaság poétikus megtestesítője Gelsomina, Giulietta Masina felejthetetlen alakításában.

A Csalók (1955) a lelkében lakozó jónak utat engedő öregedő bűnöző melodrámája. A Cabiria éjszakái (1956) főszereplője, egy naiv és őszinte utcalány. Az édes élet (1960) epizodikus szerkezetű, szabadon áradó képekből felépített, barokkos látványvilágú film a korabeli Róma különböző társadalmi közegeit mutatja be. Ennek a korszaknak a stílusjegyeit hordozza magán a Doktor Antonio megkísértése (1961), Nyolc és fél (1963), Júlia és a szellemek (1965). Edgar Allan Poe ihlette Toby Dammyit (az 1967-es Különleges történetek egyik epizódja) a rendező szokatlanul drámai színezetű, erőteljes rémlátomása a magányról és a halálról. 1969-ben készült Fellini-Satyricon. További filmjei: Bohócok (1970), Fellini-Róma (1971), Amarcord (1973), Fellini-Casanova (1976). A televízió számára forgatta a következő filmeket : Zenekari próba (1979), A nők városa (1980) . Ugyanebben az évben jelenik meg önéletrajza, a Mesterségem, a film. Az és a hajó megy...(1983) az első világháború felé haladó 20. századi emberiség metaforája. Ezután készítette a Ginger és Fred-et (1985), valamint az Interjút (1987). Utolsó filmje a részben Ermanno Cavazzoni regényéből, részben azonban legszemélyesebb emlékeiből ihletet merítő A Hold hangja mesébe ágyazza a Fellini-univerzum látomásait, azóta szellemi végrendeletté vált figyelmeztetéseit.

Élete végén sajnálta, hogy nem ment el a világ múzeumaiba, kedves mestereinek képeihez. Le nem forgatott filmjeit - a Pinocchiót, a Don Quijotét és a G. Mastrona utazásait - is gyászolta. A filmjeiért kapott Oscar-díjak után 1993 tavaszán egész életművéért is átvehette a kis szobrocskát. Hat hónappal később agyvérzés érte és kómába esett, melyből nem ébredt fel többé. Rómában halt meg, 73 éves korában.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek