Felvilágosult abszolutizmus
Farkas Zoltán
2007/11/16 20:44
4988 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Európa keleti felében a fáziskésésben lévő államok felfigyeltek a nyugati abszolutizmusokra, és a felvilágosodást eszközként használva birodalmakat hoztak létre. Amely állam figyelme elhomályosult, az bukásra ítéltetett. Ily egyszerű lenne, vagy ...?

Honnan is az elnevezés?

A felvilágosult abszolutizmus megnevezés a francia fiziokratáktól származik (1767-ből), és az abszolutizmus egy sajátos válfaját takarja. A 18. században néhány közép- és kelet-európai uralkodó (pl. II. Frigyes, II. József) a felvilágosodás tanait is felhasználó, polgári jellegű reformokat vezetett be alapjaiban feudális jelleget megőrző országában. A kortársak a „felvilágosult despotizmus” kifejezést használták e kormányzati filozófiára. A felvilágosult abszolutizmus kifejezés a történettudományban Wilhelm Roscher révén honosodott meg 1847-ben, midőn az abszolút monarchia három korszakát – konfesszionális, udvari, felvilágosult – különböztette meg.

Minta és ideológia

II. Frigyes

A felvilágosult abszolutizmusok ideológiai tekintetben a felvilágosodás azon gondolatára vezethetők vissza, miszerint a társadalom a királyától, a „nép első szolgájától” várja a szabadság és boldogság birodalmának megteremtését. Az új uralkodói ideál a kormányzás dolgaiban járatos, hivatása iránt elkötelezett király, aki a közjó előmozdításán fáradozik, amin az alattvalók anyagi jólétét és földi boldogságát kell érteni. Ez egyfajta kulturális és politikai paradigmaváltást is jelzett, mivel az uralkodók már hatalmukat nem az isteni jellegre, a személyes szakralitásra vezették vissza, hanem „a kollektív akarat képviseletére” (Monod, P. K.) Az uralkodók egy része ezt a várakozást arra használta fel, hogy tőkés polgárság híján a nemességre és más társadalmi rétegekre támaszkodva reformok útján megújítják, sőt beteljesítik az abszolutizmust. (Vö. államrezon elmélet) Ennek érdekében korszerűsítették a kormányzati, jogi és pénzügyi intézményeiket.

A (fél)periféria országok uralkodóinak valódi célja a hatalmi rendszer megváltoztatása nélküli modernizáció, a nyugathoz (centrumhoz) való felzárkózás volt. (A közép-kelet-európai uralkodók XIV. Lajos abszolút, adminisztratív monarchiáját tekintették mintának.) Az uralkodók döntéseit többnyire a nagyhatalmi, politikai és gazdasági megfontolások vezették, mintsem a felvilágosodás eszmerendszere. Ezért sem indokolt a „koronás forradalom” kifejezés alkalmazása, mert ugyan számos reformot vezettek be a felvilágosult abszolutista uralkodók, de kerültek minden alapvető politikai rendszerbeli változást. Saját hatalmuk megerősítését, illetve vetélytársaik gyengítését, támadásaik kivédését szolgálta az államrezon (államérdek) elmélet alkalmazása is.

A felvilágosult abszolutizmusok uralkodói azt vallották, hogy minden (politikai, társadalmi, katonai, kulturális stb) változásnak az állam érdekeit kell szolgálnia. Ebből is kitetszik, hogy az államrezon elmélete, vagyis az államnak, mint akár a társadalom egészétől, az egyes embercsoportok érdekeitől elkülönülő, önálló szervezetnek a fennmaradásához, megszilárdulásához és továbbfejlődéséhez fűződő érdek határoz meg minden változtatást.

A porosz sereg

Mindent egy kézbe

Ahhoz, hogy az uralkodók a hatalmat centralizálják, mindenekelőtt a közigazgatási és hivatalnokrendszert kellett központosítaniuk, valamint kellően hatékony hadsereget kiépíteniük. Mindez jelentősen megnövelte a kiadásokat, amiket a merkantilista gazdaságpolitika bevezetésével kívántak fedezni. A merkantilizmus sajátos változatát képezte a Habsburg Birodalomban alkalmazott kameralizmus, mely az adófizetők állami védelmével, illetve számának növelésével kívánta a kincstár bevételeit növelni. Erre vonatkozott Mária Terézia elmés megjegyzése: Ha nyírni, fejni akarjuk a juhot, etetni is kell. A bevételek növelését eredményezte az expanzív külpolitika, illetve a szomszédos területek lakosságának áttelepítése.

II. József

Az uralkodók mind a felvilágosodás eszméit, mind a reformokat felülről vezették be, maga a nemesség is az udvarban szerzi meg a felvilágosodáshoz köthető műveltségét. A reformok elsődleges célja az egységes nemzetállam létrehozása, ami a nemzeti szellem újjászületését eredményezte a későbbiekben (XIX. század eleje). Az oktatás fejlesztése, a vallási türelem, a merkantilista gazdaságpolitika, az adókedvezmények, a jobbágyrendeletek, az infrastrukturális beruházások (pl. utak, csatornák építése, közegészségügy, népélelmezés felkarolása) valóban hozzájárultak országuk gazdasági és társadalmi fejlődéséhez. A felvilágosult abszolutizmusok mintaállamának a kortársak a későbbi II. Lipót (1790-1792) által kormányzott Toscanát tartották.

A felvilágosult abszolutista uralkodók személyes kvalitásai nagymértékben meghatározták a reformok és a kormányzati rendszer sikerét. II. Lipót főtanácsadója is ebben látta a helyes kormányzás alapfeltételét. „a kormányzat ott a legjobb, ahol a szuverén is a legjobb, aki tudja, miként kell boldogságra vezetni alattvalóit a törvényhozás és az igazgatás révén.” Dániában pedig olyan kormányzati rendszer alakulhatott ki, amelyben az abszolutizmus teret engedett a közvéleménynek is a politika alakításában. Az uralkodó nyilvános vitákat rendezett a közvéleményt (vagyis a társadalom egészét) érintő kérdésekben.

A felvilágosult abszolutizmus azonban számos anomáliával volt terhes, ezek mindegyike arra az elhibázott gondolatra vezethető vissza, hogy a társadalom akarata ellenére is megjavítható. Ezt jól szemléltetik az „antimachiavelliánus” II. Frigyesnek a burgonyatermesztés kapcsán hozott intézkedései. Ezt látszik alátámasztani a francia Francois Bluche értékelése is, miszerint az ideológiai háttér csak az erőszakot és a valós uralkodói szándékot volt hivatott leplezni. „A felvilágosult despotizmussal az állam Istenné nyilvánította magát.”

II. József és vezérkara

Mégsem tökéletes?

A XVIII. századi nagyhatalmi küzdelmek (pl. a XVIII. század világháborúja, vagyis a hétéves háború) során azonban bebizonyosodott, hogy az angol típusú képviseleti rendszer alkalmasabb arra, hogy a társadalmi erőforrásokat a közös nemzeti cél érdekében mozgósítsa, mint az abszolutizmusok. Következésképp a XVIII. század végétől az abszolutizmusok kezdtek visszaszorulni, a hatalom egy részét a hagyományos rendi-képviseleti testületekből kialakuló törvényhozó testületeknek adták át.

Irodalom

A freyburgi csata

  • Sashalmi Endre: A nyugat-európai államfejlődés vázlata, Pannonica K., 2006
  • Hahner Péter: A régi rend alkonya, Panem, 2006
  • Hajnal István: Az újkor története, Akadémiai K., Bp., 1988
  • Pierre Chaunu: Felvilágosodás, Osiris K., Bp. 1998
  • Magyar Nagylexikon 1. köt., Akadémiai K., Bp., 1993
  • A napkirályok tündöklése, Csokonai Kiadó, 2001

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek