Felvilágosult abszolutizmus
Farkas Zoltán
2007/11/16 20:44
4861 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Európa keleti felében a fáziskésésben lévő államok felfigyeltek a nyugati abszolutizmusokra, és a felvilágosodást eszközként használva birodalmakat hoztak létre. Amely állam figyelme elhomályosult, az bukásra ítéltetett. Ily egyszerű lenne, vagy ...?

Honnan is az elnevezés?

A felvilágosult abszolutizmus megnevezés a francia fiziokratáktól származik (1767-ből), és az abszolutizmus egy sajátos válfaját takarja. A 18. században néhány közép- és kelet-európai uralkodó (pl. II. Frigyes, II. József) a felvilágosodás tanait is felhasználó, polgári jellegű reformokat vezetett be alapjaiban feudális jelleget megőrző országában. A kortársak a „felvilágosult despotizmus” kifejezést használták e kormányzati filozófiára. A felvilágosult abszolutizmus kifejezés a történettudományban Wilhelm Roscher révén honosodott meg 1847-ben, midőn az abszolút monarchia három korszakát – konfesszionális, udvari, felvilágosult – különböztette meg.

Minta és ideológia

II. Frigyes

A felvilágosult abszolutizmusok ideológiai tekintetben a felvilágosodás azon gondolatára vezethetők vissza, miszerint a társadalom a királyától, a „nép első szolgájától” várja a szabadság és boldogság birodalmának megteremtését. Az új uralkodói ideál a kormányzás dolgaiban járatos, hivatása iránt elkötelezett király, aki a közjó előmozdításán fáradozik, amin az alattvalók anyagi jólétét és földi boldogságát kell érteni. Ez egyfajta kulturális és politikai paradigmaváltást is jelzett, mivel az uralkodók már hatalmukat nem az isteni jellegre, a személyes szakralitásra vezették vissza, hanem „a kollektív akarat képviseletére” (Monod, P. K.) Az uralkodók egy része ezt a várakozást arra használta fel, hogy tőkés polgárság híján a nemességre és más társadalmi rétegekre támaszkodva reformok útján megújítják, sőt beteljesítik az abszolutizmust. (Vö. államrezon elmélet) Ennek érdekében korszerűsítették a kormányzati, jogi és pénzügyi intézményeiket.

A (fél)periféria országok uralkodóinak valódi célja a hatalmi rendszer megváltoztatása nélküli modernizáció, a nyugathoz (centrumhoz) való felzárkózás volt. (A közép-kelet-európai uralkodók XIV. Lajos abszolút, adminisztratív monarchiáját tekintették mintának.) Az uralkodók döntéseit többnyire a nagyhatalmi, politikai és gazdasági megfontolások vezették, mintsem a felvilágosodás eszmerendszere. Ezért sem indokolt a „koronás forradalom” kifejezés alkalmazása, mert ugyan számos reformot vezettek be a felvilágosult abszolutista uralkodók, de kerültek minden alapvető politikai rendszerbeli változást. Saját hatalmuk megerősítését, illetve vetélytársaik gyengítését, támadásaik kivédését szolgálta az államrezon (államérdek) elmélet alkalmazása is.

A felvilágosult abszolutizmusok uralkodói azt vallották, hogy minden (politikai, társadalmi, katonai, kulturális stb) változásnak az állam érdekeit kell szolgálnia. Ebből is kitetszik, hogy az államrezon elmélete, vagyis az államnak, mint akár a társadalom egészétől, az egyes embercsoportok érdekeitől elkülönülő, önálló szervezetnek a fennmaradásához, megszilárdulásához és továbbfejlődéséhez fűződő érdek határoz meg minden változtatást.

A porosz sereg

Mindent egy kézbe

Ahhoz, hogy az uralkodók a hatalmat centralizálják, mindenekelőtt a közigazgatási és hivatalnokrendszert kellett központosítaniuk, valamint kellően hatékony hadsereget kiépíteniük. Mindez jelentősen megnövelte a kiadásokat, amiket a merkantilista gazdaságpolitika bevezetésével kívántak fedezni. A merkantilizmus sajátos változatát képezte a Habsburg Birodalomban alkalmazott kameralizmus, mely az adófizetők állami védelmével, illetve számának növelésével kívánta a kincstár bevételeit növelni. Erre vonatkozott Mária Terézia elmés megjegyzése: Ha nyírni, fejni akarjuk a juhot, etetni is kell. A bevételek növelését eredményezte az expanzív külpolitika, illetve a szomszédos területek lakosságának áttelepítése.

II. József

Az uralkodók mind a felvilágosodás eszméit, mind a reformokat felülről vezették be, maga a nemesség is az udvarban szerzi meg a felvilágosodáshoz köthető műveltségét. A reformok elsődleges célja az egységes nemzetállam létrehozása, ami a nemzeti szellem újjászületését eredményezte a későbbiekben (XIX. század eleje). Az oktatás fejlesztése, a vallási türelem, a merkantilista gazdaságpolitika, az adókedvezmények, a jobbágyrendeletek, az infrastrukturális beruházások (pl. utak, csatornák építése, közegészségügy, népélelmezés felkarolása) valóban hozzájárultak országuk gazdasági és társadalmi fejlődéséhez. A felvilágosult abszolutizmusok mintaállamának a kortársak a későbbi II. Lipót (1790-1792) által kormányzott Toscanát tartották.

A felvilágosult abszolutista uralkodók személyes kvalitásai nagymértékben meghatározták a reformok és a kormányzati rendszer sikerét. II. Lipót főtanácsadója is ebben látta a helyes kormányzás alapfeltételét. „a kormányzat ott a legjobb, ahol a szuverén is a legjobb, aki tudja, miként kell boldogságra vezetni alattvalóit a törvényhozás és az igazgatás révén.” Dániában pedig olyan kormányzati rendszer alakulhatott ki, amelyben az abszolutizmus teret engedett a közvéleménynek is a politika alakításában. Az uralkodó nyilvános vitákat rendezett a közvéleményt (vagyis a társadalom egészét) érintő kérdésekben.

A felvilágosult abszolutizmus azonban számos anomáliával volt terhes, ezek mindegyike arra az elhibázott gondolatra vezethető vissza, hogy a társadalom akarata ellenére is megjavítható. Ezt jól szemléltetik az „antimachiavelliánus” II. Frigyesnek a burgonyatermesztés kapcsán hozott intézkedései. Ezt látszik alátámasztani a francia Francois Bluche értékelése is, miszerint az ideológiai háttér csak az erőszakot és a valós uralkodói szándékot volt hivatott leplezni. „A felvilágosult despotizmussal az állam Istenné nyilvánította magát.”

II. József és vezérkara

Mégsem tökéletes?

A XVIII. századi nagyhatalmi küzdelmek (pl. a XVIII. század világháborúja, vagyis a hétéves háború) során azonban bebizonyosodott, hogy az angol típusú képviseleti rendszer alkalmasabb arra, hogy a társadalmi erőforrásokat a közös nemzeti cél érdekében mozgósítsa, mint az abszolutizmusok. Következésképp a XVIII. század végétől az abszolutizmusok kezdtek visszaszorulni, a hatalom egy részét a hagyományos rendi-képviseleti testületekből kialakuló törvényhozó testületeknek adták át.

Irodalom

A freyburgi csata

  • Sashalmi Endre: A nyugat-európai államfejlődés vázlata, Pannonica K., 2006
  • Hahner Péter: A régi rend alkonya, Panem, 2006
  • Hajnal István: Az újkor története, Akadémiai K., Bp., 1988
  • Pierre Chaunu: Felvilágosodás, Osiris K., Bp. 1998
  • Magyar Nagylexikon 1. köt., Akadémiai K., Bp., 1993
  • A napkirályok tündöklése, Csokonai Kiadó, 2001

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek