Fokgazdálkodás - az árvíz elleni védekezés a régi időkben
Juhász Zsolt
2006/04/24 08:00
3150 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A folyók árterülete a középkori Magyarországon sokszorosa volt a jelenlegi, folyószabályozások után létrehozott árterületnek. Ma a folyó mellett húzódó néhány kilométer szélességű, töltések közötti területet nevezzük ártérnek.

A Tisza holtágai műholdfelvételen

Jelenleg az árvízvédelem célja, hogy a hóolvadás és a csapadékos időszakok okozta árvizeket megpróbálja a folyó két oldalán húzódó árvízvédelmi töltés között tartani és minél gyorsabban levezetni. A szabályozások előtt a folyó árvíz idején elöntötte az alacsonyabban fekvő területeket, elhagyott folyómedreket, morotvákat és mélyedéseket, míg a magasabban fekvő területeken helyezkedtek el a falvak. Az itt élő emberek sajátos természetközeli módon éltek együtt a folyóval. Az így létrehozott gazdálkodási formát nevezzük fokgazdálkodásnak. A fokgazdálkodás lényege, hogy árvíz idején a folyó vize feltölti a korábbi folyómedreket, mélyedéseket, így csökkentve a folyó vízszintjét és pusztítását, ívóhelyet biztosít a halaknak, halászati lehetőséget az itt élőknek és öntözővizet a szárazabb időszakra. Az ár levonulása után a víz az ártérben tartható, de akár vissza is vezethető a folyóba és a terülten legeltetés illetve a magasabb területeken akár gyümölcstermesztési is történhet. A házépítéshez szükséges alapanyagok a nád, a sás, az agyag is rendelkezésre áll egy ilyen területen.

A fokgazdálkodás fontos eleme fok, amelyen keresztül a víz kiáramlott a folyóból, illetve visszaáramlott a folyóba. Fontos, hogy a fok mindig az árterületnek folyó folyásirányához viszonyított alsó részén helyezkedett el. Ez azért lényeges, mert így az áradás során az árterület nem hirtelen, hanem fokozatosan töltődött fel vízzel. az árvíz megszűnése után pedig leereszthető volt a víz. Sok esetben a víz állandó, változó irányú mozgásban volt. A fok kialakulása általában természetes jelenség volt, azonban az emberek az optimális működés érdekében módosítottak rajta, csatornákat, gátakat is készíthettek hozzá. A Tisza Szegednél a 2006-os áradás alkalmával

A folyószabályozások megszüntették a hagyományos fokgazdálkodás feltételeit, azonban az utóbbi évek magas vízszintet okozó áradásai az árvízvédelem újragondolására késztetik a szakembereket. Az biztos, hogy a középkori fokgazdálkodás nem állítható vissza, azonban a hasonló elven alapuló hasznosítás elképzelhető, amelynek során a holtágak és a gátak mögötti egyéb területek kapcsolatát meg lehet teremteni a folyóval. Ez a halállomány számára nagyobb területet biztosítana a szaporodásra is. A 2006-os minden rekordot meghaladó dunai és tiszai áradás után a tapasztalatokat az árvízvédelemben dolgozó szakemberek elemzik és elemezni fogják, viszont a rendkívül összetett rendszerbe való beavatkozás minden lépését nagyon át kell gondolni.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek