Halálos lövés - 90 éve
Farkas Zoltán
2004/06/28 16:40
1141 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
1914. június 28-án Gavrilo Princip Ferenc Ferdinánd kocsijához lépett, s lelőtte a trónörököst és feleségét. Negyed óra múlva a trónörökös halott volt, majd egy hónappal később megkezdődött az első világégés. Mindez kilencven évvel ezelőtt történt.

Okok

Az utolsó Obrenovic uralkodó

Az Osztrák-Magyar Monarchia és Szerbia között a berlini kongresszust követően egyre feszültebbé vált a politikai helyzet. 1878-ban a Monarchia okkupálta Bosznia-Hercegovinát, melynek területén számos szerb élt, akiket viszont a szerb politikusok egy nagyszerb, illetve délszláv állam keretei között szerettek volna tudni. A kongresszuson azzal a céllal ítélték a Monarchiának a bosnyák tartományt, hogy felkészítse azt egy esetleges független állami létre, de ehelyett Ferenc József kormánya inkább a birodalomhoz kívánta csatolni a tartományt. Hasonló jellegű vita forrása volt Montenegro, illetve a Novi Pazari szandzsák is.
1903-ban Szerbiában megdöntötték az Obrenović-dinasztiát, s helyébe a Karadjordjevićeket ültették. Csakhogy ez a belpolitikai fordulat külpolitikai irányváltással is együtt járt, mivel ettől kezdve Szerbia a francia, de még inkább az orosz politika felé fordult. (Karadjordjević Péter korábban Párizsban tanult.)

A Monarchia a diplomáciai váltást és az oroszbarát külpolitikát a vámháború meghirdetésével kívánta közömbösíteni, vagyis megtiltotta az élőállat exportját az O-M. M. területére. Ez gazdaságilag rendkívül súlyosan érintette Szerbiát, de Németországban, illetve a Balkánon új piacokra talált Szerbia. Az 1906-1911 közötti feszült helyzetet tovább mérgesítette az annexiós válság, amit az váltott ki, hogy 1908-ban a Monarchia végleg a birodalomhoz csatolta Bosznia-Hercegovinát, ami a nagyszerb álmok végét is jelenthette volna, hiszen a Monarchia tartományi függetlenséggel és gazdaságélénkítő politikával kívánta magához édesgetni a bosnyák tartományt. Szerbia hiába tiltakozott, az orosz-japán háborúban súlyos vereséget szenvedő Oroszország egyelőre nem tudott a segítségére kelni.
1889-ben egy időre felcsillant a reménysugár, hiszen Rudolf trónörökös halála után egy politikai kérdésekben kevésbé járatos Habsburg lett a trónörökös, de Ferenc Ferdinánd is hamarosan lelohasztotta a szerb várakozásokat, ugyanis trialisztikus törekvéseivel éppen a szláv elem erősítésén fáradozott.

A dualista birodalmat meg kívánta reformálni, mégpedig úgy, hogy a (dél)szlávok vagy a csehek ugyanolyan meghatározó elemét képezték volna a birodalomnak, mint a magyarok vagy az osztrákok. A reform a birodalom roskatag épületét kívánta szilárd alapokra helyezni, ami azt jelentette, hogy a birodalom szláv népességét mindenképpen a birodalmon belül szerette volna tudni, így azok nem kapcsolódtak volna a kevésbé fejlett, belső gondokkal küszködő, nagyszerb vagy a délszláv államhoz. Az időközben zajló Balkán-háborúk (1912-1913) a szerbek szempontjából szerencsés kimenetelűek voltak. Az első Balkán-háborúban a törököket, a másodikban a bolgárokat sikerült legyőzni, s újabb területeket csatoltak Szerbiához is. A hivatalos politikai törekvések mellett egyre nagyobb szerephez jutottak a nacionalista jellegű civil szervezetek, melyek legtöbbször titokban működtek.

Titkos szervezetek

Karadjordjevic Péter

1902-ben kulturális jellegű szervezet alakult Prosvjeta néven, de lényegében a szerb politikai propaganda eszköze volt, illetve tagjai kémtevékenységet is folytattak, szabadcsapatokat szerveztek, s kiképzőközpontokat, ún. komitácsi-iskolákat tartottak fenn. A komita szó szervezetet jelent, s arra utal, hogy a XIX. sz. végén a török elleni küzdelmekben, illetve a Balkán háborúban gerillaalakulatokat hoztak létre.) Két típusa létezett: a Prosvjetában többnyire az értelmiségiek, a Probratimstvo-ban (Testvériség) pedig az alsóbb rétegekhez tartozók tömörültek.

Az 1903-as merénylet után György trónörökös védnöksége mellett jött létre a Slovenski Jug (Szláv Dél) nevű diákszervezet, melynek még az USA-ban is volt szervezete. Szintén nagyszerb propagandát folytattak a tagok, ami azonban érdekessé teszi ezt a szervezetet, az az, hogy még a montenegrói szerbek ellen is felléptek, mégpedig azért, hogy Montenegrót is Szerbiához tudják csatolni. Mivel Montenegró büszke volt arra, hogy Szerbiánál korábban vívta ki függetlenségét, s uralkodócsaládja is régebbi, mint a Karadjordjevićek, ezért 1907-ben sikertelen bombamerényletet követtek el Nikita montenegrói fejedelem (későbbi uralkodó) ellen.

1906-ban alakult meg a Sokol (Sólyom), melynek tagjai alapos katonai kiképzésben részesültek, s gerilla típusú hadviselésre oktatták őket. Számos kisebb szervezet is létesült, például az Omladina (Ifjúság), a Zora (Hajnal), a Rad (Munka),de a felfokozott szerb nemzeti érzület mégis két nagy társasághoz kötődik. Az egyik a Narodna Odbrana (Honvédelem) volt, mely az annexiós válság kapcsán jött létre 1908-ban - ez legálisan működött, s szerteágazó tevékenységet folytatott. Nyilvánosan vallott célja az ifjúság nemzeti érzelművé és hadra foghatóvá nevelése, hogy a "leszámolás napján" bevethető legyen az ellenséggel szemben. A nagyszerb eszméket képviselő egyesületet a kormányzat határozott fellépésének köszönhetően 1909-ben feloszlatták, de csakhamar újjászerveződött, s a későbbiekben a délszláv államokban ügynökhálózatot épített ki. Apis és a pecsét

A másik szervezet az Ujedinjenje ili Smrt (Egyesülés vagy Halál) volt, melynek közkeletű neve a Crni Ruki (Fekete Kéz) volt. 1911-ben alakult, s lényegében katonai irányítás alatt állt. Vezetője Dragutin Dmitrijević ezredes volt, aki az Apis álnéven vált közismertté. Az 1903-as puccs egyik vezetője volt, aki szürke eminenciásként kezdetben a hadügyeket irányította, majd akciói és merénylettervei révén a politikai életet is képes volt befolyásolni. A szervezetnek saját lapja volt, a Pijemont, melynek címe Szerbia elkövetkezendő szerepére utal: Szerbia vezetésével kell az egységes délszláv államot létrehozni. Ennek érdekében minden szerbek lakta területen szervezeteket kell létrehozni, s a "kulturálissal szemben a forradalmi cselekvést" kell előtérbe helyezni. A társaság tagjainak titoktartást kellett fogadniuk, egymásról alig tudhattak, s általában számokkal jelölték őket. Háromtagú sejteket hoztak létre, s csak a Központi Bizottság ismerhette a teljes névsort. A vezetőség hat főből állt, három polgári és három katonai vezetőből.

Nagyon szigorú beavatási szertartáson kellett átesniük a tagoknak: egy régi tagnak kellett felelősséget vállalnia a belépőért, s amikor az újonc belépett a félhomályban úszó terembe, akkor egy fekete terítővel letakart asztalt láthatott, melyen egy kereszt, egy tőr és egy pisztoly volt. Az avatást végző személy felolvasta a szervezet alapszabályát, felhívta az újonc figyelmét a rá leselkedő veszélyekre, majd ismertette a legfőbb feladatot: "Ha a belgrádi Központi Bizottság halálos ítéletet hoz, az egyetlen, ami számít, hogy végrehajtsák. Az eszköz közömbös." Ezután az eskü következett, melyet egy fekete lepelbe burkolózott, álarcos és csuklyás személy előtt kellett elmondani. "Én, ... belépvén az Ujedinjenje ili Smrt szervezetbe, esküszöm a napra, mely rám ragyog, a földre, mely táplál, Istenre, őseim vérére, becsületemre és életemre, hogy e pillanattól fogva halálomig hűségesen szolgálom a szervezet ügyét, és érte bármilyen áldozatra kész vagyok. Istenre, becsületemre és életemre esküszöm, hogy minden parancsot és utasítást feltétel nélkül teljesítek. Istenre, becsületemre és életemre esküszöm, hogy a szervezet titkait magammal viszem a sírba. Legyen bírám Isten és valamennyi társam, ha szándékosan vagy akaratlanul ezen hűségeskümet megszegem vagy nem teljesítem."

A Narodna Odbrana gyűlése

Az eskü után az újonnan felvett tag és az álarcos személy megcsókolta egymást, ezután az álarcos távozott. A szervezet jelképei is beszédesek. A pecsét egy ökölbe szorított fekete kéz, mely zászlót tart. A zászlójukon lévő címer halálfejet, keresztbetett lábszárcsontokat és bombát tartalmazott, melyet egy mérget tartalmazó üvegcse és egy tőr egészített ki. Számos katonatiszt tartozott a szervezethez, de a tagság zömét fanatikus fiatalok tették ki. Forradalmi és anarchista nézeteiket a gyakorlatban is érvényesíteni igyekeztek, s gyakran követtek el merényleteket. A szarajevói merénylet csak egyike volt ezeknek.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek