Hátborzongató történetek II.
Farkas Zoltán
2007/09/29 14:45
1917 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
"Az emberi faj Istentől való félelme megszűnt. Meg is kapta érte azután a büntetését; hiszen önmagától kezdett félni, életre hívta a fantasztikumot, most pedig saját képzeletének e teremtményétől reszket." (Kierkegaard)

A felvilágosodás kora

Kísértet

Az igazi "áttörésre" azonban a 18. századig várni kellett. Miért éppen eddig? Mert ekkorra éleződött ki igazán az emberi gondolkodás "kétarcúsága": a 18. század egyrészt a felvilágosodás, a materializmus és a racionalizmus, azaz az ész diadalmának kora, másrészt ezzel párhuzamosan, vagy éppen ezt ellensúlyozandó hihetetlen népszerűségre tesz szert az okkultizmus, a spiritualizmus nem hivatalos körökben. S az irodalomban mindkét szellemi áramlat megjelenik. Az egyiket ismerjük a suliból, ott van például Voltaire Candide-ja, de mi a helyzet a másik oldallal? A "másik" irodalomban tombolnak a kísértethistóriák, a megelevenedő képek, a vérkönnyeket hullató szobrok, gazdátlan testrészek, s a démoni hatalom. (pl: Horace Walpole Otranto kastélya c. regénye 1764-ből, vagy Cazotte Szerelmes ördög című rémhistóriája a 18. sz. utolsó éveiből.)

A romantika

A fantasztikus irodalom igazi aranykora azonban a 19. század. Az irodalomnak ez a vonulata előtör a háttérből, nem játssza többé a másodhegedűs szerepét. Ebben nagy szerepet játszik a kor gondolkodása: a romantikában felerősödik a szabadságvágy (a fantázia terén is), az idealizmus, a spiritizmus, a világ megismerhetőségének tagadása. Olyan irodalmi nagyságok karolják fel a fantasztikus irodalmat, mint pl. E.T.A. Hoffmann, aki a mesék világából merítve sző fantasztikus történeteket. A kor igazi újítása, hogy a fantasztikum az ijedelmet keltő külső jelenségek (boszorkák, kísértetek, vámpírok helyett) helyett "belső fantasztikummá", lélektani megalapozottságúvá válik, a tudatalatti sejtelmes bugyraiból kerül elő, s az álom, az "én" megkettőződése, hasonmása válnak kedvelt témákká. Nem egy szerző szándékosan mesterséges ajzószerek hatása alatt alkot a siker érdekében (pl. Gerard de Nerval). Ha kedvet kaptok efféle történetek olvasásához, melegen ajánlom Balzac A szamárbőr című regényét, Hoffmann Arany virágcserép című kisregényét, Oscar Wilde Dorian Gray arcképe című művét, vagy Poe novellákat. Ők a század nagyjai a fantasztikus irodalom történetében. És hogy a franciákat se hagyjuk ki, közéjük tartozik Maupassant is. Kedvcsinálóul álljon itt az ő hátborzongató novellája - a cikk kedvéért kissé "tömörítve". Címe: A nyúzott kéz.

Egy történet

Egy "félelmetes" boszorkány

Körülbelül nyolc hónapja történt, hogy Louis R. barátom egyik este meghívta néhány iskolatársát; puncsot ittunk, cigarettáztunk, irodalomról és festészetről beszélgettünk. (...) Hirtelen kinyílt az ajtó, s egyik gyermekkori jóbarátom viharzott be (...)

- Normandiából jövök, P községből, egy hetet töltöttem ott, s egy nagy bűnöst hoztam magammal, engedélyt kérek, hogy bemutathassam nektek. Egy lenyúzott kezet húzott ki a zsebéből; a fekete, összeszáradt, feltűnően hosszú kéz iszonyatos volt, mintha görcsösen összerándult volna, a rendkívül erős izmokat kívülről is, belülről is pergamenszerű bőrcsík tartotta össze, a sárga, keskeny körmök megmaradtak az ujjak végén. Aki ránézett erre a kézre, máris bűnt szimatolt." Elmeséli, hogy a kéz egy boszorkánymester limlomjai közül való, egy hírhedt bűnös keze, akit 1736-ban végeztek ki felesége és egy pap meggyilkolása miatt, továbbá, mert kolostorokat gyújtott fel és apácákat becstelenített meg.

Mikor barátai megkérdezik, mit akar kezdeni ezzel a kézzel, így felel:

"- Csengőhúzót, teringette, azt csinálok belőle, hogy a hitelezőimet elijesszem!" (De egy barátja ezt tanácsolja erre:)

"- Pierre, egy tanácsot adok, temettesd el keresztény módon ezt az emberi csonkot, nehogy meglátogasson a gazdája, és viszakövetelje tőled, ráadásul meglehet, hogy ebbe a kézbe rossz szokások rögződtek bele, hiszen ismered a mondást: Aki ölt, az ölni fog."

Pierre ennek ellenére kiakasztja a kezet. Panaszkodik, hogy éjféltájt valakik rácsöngetett, de nem talált senkit a kapuban. Mikor másnap a háziúr felháborodottan követeli, hogy vegye le a kezet a csengőről, leveszi, és az ágya melletti csengőre köti. Ezen az éjjelen a történet elbeszélőjét Pierre inasa veri fel, magánkívüli rémületben: Pierre-t megölték!

Azonnal a helyszínre sietnek, ahol már a rendőrök vizsgálódnak.

"Barátom nem halt meg, de ijesztő állapotban volt. Nyitott, meredt szeme, feltűnően kitágult pupillája mintha iszonyú rémülettel szegeződne valami szörnyű, ismeretlen jelenségre, ujjai görcsösen összehúzódtak. Testét állától kezdve lepedő borította: felemeltem róla a takarót. Nyakán, erősen a húsba mélyedve, öt ujj nyoma látszott, ingén meg néhány csöpp vér. Ebben a pillanatban véletlenül az ágy mellett a csengőre esett a pillantásom: a nyúzott kéz nem volt rajta. Az orvosok bizonyára levették."

Az inas részletesen elmeséli, mit hallott éjszaka: a csengő kétszer is megszólalt, majd dulakodás hangjaira lett figyelmes. A rendőrség a következőket állapítja meg az ismeretlen tettesről:"A támadó megdöbbentően erős, a keze rendkívül hosszú és izmos."

Pierre nemsokára visszanyeri eszméletét, de elméje megzavarodott (úgy érzi, egy kísértet állandóan üldözi), elmegyógyintézetbe kerül. Mikor híre érkezik, hogy állapota rosszabbodik, az elbeszélő meglátogatja, s a következő jelenetnek lesz tanúja:

"Fogd, vidd! Megfojt! Segítség, segítség! -ordítozva kétszer körülszaladt a szobában, aztán holtan bukott arcra."Pierre magányos ember lévén temetésének elrendezése az elbeszélőre hárul. Normandiában, szülőfalujában készülnek eltemetni, ahonnan a történet elején érkezett. Mikor azonban a sírásók a gödröt ássák a koporsó számára, különös dolog történik:

"Egy koporsót találtak. Kapával felütötték a fedelét: szokatlanul hosszú csontváz feküdt hanyatt benne, üres szemgödre mintha kihívóan meredne ránk. Kínos érzés, szinte félelem szorongatott, bár magam sem tudtam, mitől félek.

- Nézzétek csak! - kiáltotta az egyik ember - a fickónak hiányzik csuklóból az egyik keze. Itt van, ni! - És a csontváz mellől hosszú, összeaszott kezet emelt fel, s odanyújtotta nekünk.

- Te, figyeld csak! - mondta a másik sírásó nevetve - úgy mereszti rád a szemét, mintha tüstént a nyakadnak akarna esni, hogy add vissza a kezét.

- Jó emberek, ne zavarjátok a halott nyugalmát! - mondta a plébános - Zárjátok le a koporsót, szegény Pierre úr sírját majd máshol ássuk meg.

Másnap minden lezajlott, és én visszautaztam Párizsba, de előzetesen ötven frankot adtam át az öreg plébánosnak, hogy mondjon miséket a halott lelki üdvéért, akinek síri nyugalmát megzavartuk.
(Dániel Anna fordítása)

Kísértetkastély

Remélem tetszett a történet, és kedvet csinált az olvasáshoz! Ha a huszadik századi fantasztikus irodalom magyar terméséből is szívesen szemezgetnél, ezt a kötetet keresd: Az éjfél. Magyar írók fantasztikus novellái. Jó borzongást!

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek