Ideológiák - konzervativizmus
Farkas Zoltán
2007/11/22 00:00
4397 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!

A XVIII-XIX. sz. fordulója Franciaországban számos politikai fordulatot hozott, radikális változásokra kényszerítve ezzel az országlakosokat. A forradalom idővel a szomszédos országok életét is gyökeresen átformálta. Az emberek nyugalomra vágytak.

A konzervativizmus forrásvidéke

Az irányzat elnevezése a conservare [lat.], megőrizni kifejezésből ered. A konzervativizmus elveit először Chateaubriand fejtette ki 1818-ban Le Conservateur című folyóiratában, de mint mozgalom a francia forradalom egyes jelenségeivel (terror, a régi értékek felszámolása, vallásellenesség) szembeni ellenhatásként, a gyors változások tagadásaként már a XVIII-XIX. század fordulóján létrejött. A konzervatívok számára a fennálló életforma, erkölcs, szokás stb. megőrzése, a múlt, a hagyományok, a tekintély és az intézmények tisztelete vált követendő példává. Eleinte Angliában jelentkezett erőteljesebben, ahol a forradalmak helyett a mérsékelt, de folyamatos reformok jutottak döntő szerephez.
Önálló irányzatként azonban csak az 1830-as években terjedt el, amikor a tradicionalizmust és a konzervativizmust egyértelműen elkülönítették egymástól. Míg tradicionalizmuson általános emberi vonást, magatartást, habitust, a hagyományoshoz, megszokotthoz való ragaszkodást kell érteni, addig a konzervativizmus olyan történeti és modern jelenség, politikai ideológia/filozófia, amely egyedi módon értelmezi a társadalom, a történelem és a politika jelenségeit. (Vö. Mannheim Károly, Max Weber) A konzervativizmus létrejöttét a polgári forradalmak, illetve az osztályharc ideológiája hívta életre, és a különböző korszak kihívásainak megfelelően különféle típusai, fejlődési fázisai különíthetők el.

Típusok

Chateaubriand

Az első fázisban, amit rendi jellegű konzervativizmusnak is nevezhetünk, (1789-1848) a francia forradalom állt az érdeklődés középpontjában, és a főként a feudális értékek védelmére koncentrált. Ekkor még főként a nemesség, a klérus, a céhes kispolgárság és a parasztság jelentős része volt a konzervativizmus híve, ők mind attól féltek, hogy korábbi előjogaikat veszítik. Bírálták a felvilágosodást, melyet minden baj forrásának tartottak, emellett a racionalizmus helyett az irracionalizmust és a megszokás erejét hirdették. Abból indultak ki, hogy az emberek közötti egyenlőtlenség természetes, ám ezt az állapotot a tradíció, a vallás és az állam képes egységes renddé formálni.
A polgári konzervativizmus a polgárság azon részének ideológiája, amely elveti a liberalizmust, mivel félelmet keltettek benne az egalitárius és szocialista mozgalmak. Ehelyett az alkotmányos jogállam keretei között kívánja biztosítani a magántulajdon szentségét és a hagyományos társadalmi intézményeket, ám ehhez eszközként használták fel a vallási tradíciókat. Egyúttal már nyitottak a liberalizmus felé is, a kettő kapcsolatából jön létre a liberális konzervativizmus, illetve a nemzeti liberalizmus.
A szociális kérdéseket sem kerülhette meg a konzervativizmus, és e kérdés kapcsán két nézet alakult ki: 1. a tekintélyelvű államhatalom vezet be szociális intézkedéseket; 2. keresztényszociális pártok jönnek létre ilyen tartalmú programokkal, ez utóbbi a néppártok kialakulásához vezetett.
Újabb típust képvisel a neokonzervativizmus, amely az USA-ban alakult ki, és ami a liberális konzervativizmushoz sorolható inkább, célja a hagyományos szabadversenyes kapitalista piacgazdaság fenntartása, és megkérdőjelezik a jóléti állam és a demokrácia túlzottnak vélt követelményeit.
A konzervativizmus általános jellemzői: az egyoldalúnak és felszínesnek tekintett racionalizmus bírálata, mivel a világ lényegében irracionális, a történelem is ismeretlen törvények szerint alakul. A felvilágosodás tehát csak újabb problémákat okoz, mivel megoldhatatlan problémákat kíván megoldani, amivel csak a történelem természetes menetét hátráltatja. A társadalom tudatos és tervszerű átalakításának programja, a szabadság és egyenlőség elvont eszméi csak a harmónia és a rend aláásására alkalmasak, és hiú reményeket keltenek az individuum kiteljesedésére vonatkozó liberális eszmék is. A liberalizmussal és a szocializmussal szemben a konzervativizmus az alábbi programot preferálja.

A konzervatívok és a történelem

A történelem organikus és folytonos, az így kialakult intézmények tartósabbak és hatékonyabbak, mint a mesterségesek, mivel a kollektív bölcsesség termékei. A tekintély és hatalom minden rend feltétele, a rend pedig a szabadság feltétele, ugyanis az emberek alapvetően nem egyenlőek egymással. A szabadság fogalma is átértelmeződik: csak a közösség szolgálata kapcsán van létjogosultsága a szabadságnak, mivel minden egyén a közösségben nyeri el identitását, ezért kötelessége a közösséget szolgálnia. A család minden tekintély és morál forrása, az állam és a közösség alapvető egysége, építőeleme. A vallás minden erkölcs és minden közösségi érzés forrása, szentesíti a hagyományokat, és arra ösztönzi az egyént, hogy az teljesítse kötelességeit. A tulajdon szentsége megkérdőjelezhetetlen, a birtoklás a személyiség kifejlődésének fontos eleme. A kormányzati elvek tekintetében a paternalizmus és a szubszidiaritás elve a mérvadó konzervatív körökben, eszerint a helyi közösségek feladatául kell szabni a szociális kérdések kezelését, és a rászorultakat nem feltétlen megsegíteni kell, hanem alkalmassá tenni őket arra, hogy magukon segítsenek. A történelmet a karizmatikus vezetők, hősök alakítják, nem pedig a tömegek, a vezetők ugyanis kifejezik egy-egy közösség szellemét, és kijelölik a társadalom számára a mozgásteret.
Miként a nacionalizmus és a liberalizmus, úgy a konzervativizmus is pusztán egy szemlélet, nem pedig koherens, egységes és zárt világfelfogás. A XIX. században a konzervativizmus alapján a pártok csak a liberalizmus elvei és követelményei ellen léptek fel, a XX. századi konzervativizmus viszont már minden haladó polgári irányzat ellenzéke lett. De mindenféle „szélsőséges irányzatot” is elutasítottak, az 1920-30-as években többek között a fasizmust.
Magyarországon az 1840-es években szerveződött politikai irányzattá, mérsékeltebb iránya a fontolva haladók csoportosulása, majd 1846-ban megalakult a Konzervatív Párt, mely az első modern értelemben vett magyar politikai párt volt. Toborzó

  • Mi a politika? Szerk.: Gyurgyák János
    Osiris Bp., 1996
  • Bayer József: A politikai gondolkodás története
    Osiris K., Bp. 1998
  • Politikai filozófiák enciklopédiája
    Kossuth K., 1995
  • Politikatudományi enciklopédia, Szerk.: Vernon Bogdanor
    Osiris K., Bp. 2001
  • Magyar Nagylexikon 10. k.
    Magyar Nagylexikon K., Bp., 2000
  • 19. századi egyetemes történelem 1789-1914 Szerk.: Vadász Sándor
    Korona K., Bp., 2005
  • Edmund Burke: Töprengések a francia forradalomról
    Atlantisz Medvetánc, 1990

Burke: Töprengések a francia forradalomról (részlet)

"[...] Jaj annak az országnak, mely esztelen és szentségtörő módon elutasítja az ékesítésére és kiszolgálására rendelt polgári, vallási és katonai képességekés erények szolgálatait; s szürkeségre ítél mindent, ami arra rendeltetett, hogy fényt és dicsőséget árasszon az állam körül. De jaj annak az országnak is, mely a másik szélsőségbe esve az uralkodásra megfelelő jogcímnek tekinti az alacsony műveltséget, a dolgok szűk látókörű szemléletét, s valamilyen hitvány bérmunkás foglalkozást is. Mindennek nyitva kell állania, de nem megkülönböztetés nélkül minden ember számára. Semmiféle körforgás, sorsolással való kinevezés; semmilyen választás, mely a rotáció vagy az osztályozás elve szerint működik, nem lehet általában véve jó olyan kormányzatban, amelyet parttalan célok vezérelnek. Mivel nincsen bennük hajlandóság sem közvetlenül, sem közvetve arra, hogy a feladatnak megfelelően válasszák ki az embereket, vagy hogy egyiket a másikhoz igazítsák, merem állítani, hogy a méltósághoz és a hatalomhoz vezető utat az alacsony származásúak számára nem szabad túlságosan megkönnyíteni, természetessé tenni. Ha a kiugró tehetség minden ritka dolgok között a legeslegritkább, akkor ki kell, hogy álljon valamilyen próbát. A megbecsülés templomát magaslaton kell elhelyezni. Ha az erény az, ami megnyithatja kapuját, arról se feledkezzünk meg, hogy az erényt csak valamilyen nehézség, valami küzdelem teheti próbára.
Nem lehet méltó és megfelelő képviselete egy államnak az, ha nem jut kifejezésre úgy tehetsége, mint vagyona. De minthogy a tehetség életerős és tevékeny principium, a tulajdon pedig enyhe, fásult és bátortalan, soha nem lehet biztonságban a tehetség támadásaival szemben, hacsak nincsenek arányán felüli uralkodó pozíciói a képviseletben.
Nagy felhalmozódott tömegekben kell képviselni, máskülönben nem élvez kellő védelmet. A vagyon jellemző tulajdonsága, mely megszerzésének és megtartásának egyesített elveiből adódik, hogy egyenlőtlen. Ezért nagy tömegeit, amelyek irigységet keltenek és bírvágyat gerjesztenek, meg kell óvni a veszélyeztetettségtől. Akkor majd természetes sánccal veszik körül a kisebb vagyonok különféle osztályait. Ugyanilyen mennyiségű vagyon, ha a dolgok természetes rendje szerint sokak között oszlik meg, nem ilyen módon működik. A szétszóródással meggyengül védekező képessége. Ilyen elaprózódás esetén minden egyes ember része kisebb annál, mint amiről vágyainak mohóságában azzal kecsegteti magát, hogy mások felhalmozott vagyonának szertefoszlatásával megszerezheti. A kevesek kifosztása a szétosztáskor valójában csak egy elképzelhetetlenül parányi részecskét juttatna a sokaknak. [...] Edmund Burke

Az, hogy hatalmunkban áll a tulajdont családunkon belül örökül hagyni, egyike a tulajdon legértékesebb és legérdekesebb mozzanatainak, egyszersmind ez járul a leginkább hozzá magának a társadalomnak a fenntartásához is. Gyengeségünket arra készteti, hogy meghunyászkodjon erényünk előtt, s még a kapzsiságba is jóságot olt. Ennek az átörökítésnek a természetes jótállói (minthogy őket érinti a legközelebbről) a családi vagyon, valamint az örökletes tulajdon és tulajdonnal járó megbecsülés birtokosai. Nálunk erre az elvre épül a Lordok Háza. Teljes mértékben az örökletes kiválóság alkotja; ezért lett a törvényhozás harmadik ága; s végső soron a különféle vagyoni ügyek egyedüli bírája. Ha nem is szükségszerűen, de ténylegesen az alsóház is javarészt hasonlóképpen épül fel.
Legyenek akármilyenek a nagybirtokosok, megvan az esélyük arra, hogy a legjobbak közé kerüljenek, a legrosszabb esetben is afféle ballasztot képeznek az állam hajójában. Mert igaz ugyan, hogy az örökletes vagyont és a velejáró rangot túlságosan is bálványozzák a csúszómászó talpnyalók és a hatalom szánalmas, vak imádói, másfelől viszont a filozófia türelmetlen, öntelt, rövidlátó piperkőcei túlságosan elhamarkodottan kicsinylik le. Némi tisztességes, szabályozott kiemeltség, a születéssel kapcsolatos preferencia (nem a jogok kisajátítása) se nem természetellenes, se nem oktalan. [...]
Jelenleg úgy tűnik, önök minden tekintetben letértek a természetes útról. Franciaországot nem a tulajdon kormányozza. Természetes, hogy a tulajdon pusztulásával az ésszerű szabadság is kivész. Ma az értékpapír-forgalom és egy spekuláns alkotmány minden, amijük van; ami pedig a jövőt illeti, komolyan úgy képzelik, hogy nyolcvanhárom független törvényhatóság (nem is beszélve az ezeket alkotó részecskékről) republikánus rendszerében Franciaország területét valaha is egy testként lehet majd kormányozni, vagy egyetlen szándéktól vezérelve mozgásba lendíteni? Mire a Nemzetgyűlés befejezi munkáját, önnön romlását is beteljesíti. Ezek a közösségek nem fogják sokáig elviselni, hogy alávessék őket a párizsi köztársaságnak. Nem fogják eltűrni, hogy ez az egyetlen testület sajátítsa ki magának a király fogva tartását és az önmagát nemzetinek nevező gyűlés feletti uralmat. Mindegyik meg fogja tartani magának a részt, mely az egyház kifosztásából származó zsákmányból megilleti; s nem lesz hajlandó akár e zsákmányt, akár iparkodásának ennél jogosabb gyümölcseit, vagy földjének természetes terményeit elküldeni, hogy a párizsi mesterkedők pöffeszkedését fokozza, fényűzését táplálja."

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek