Irán a történelemben
Farkas Zoltán
2003/02/22 16:26
1451 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Irán stratégiai fontossága akkor értékelődik fel, amikor az ázsiai és közel-keleti térség közötti kapcsolat szerepe megnő. Mostanában is ennek lehetünk szemtanúi.

Az ókori örökség

Az i.e. 3. évezredben e területen elámi népek éltek, államuk központja a későbbi Szusza volt. Az akkádok hódítása, majd a szomszédos népek állandó háborúi után az asszírok i.e. 645-ben igázták le a területet. Az indoeurópai perzsa törzsek az i.e. I. évezred elején vándoroltak a térségbe.

A törzsek istenei helyébe Zarathustra reformjának hatására a központi hatalom erejét kifejező egy főisten került. A médek segédhadaként részt vettek a hódításokban, majd fordult a kocka. Kürosz nem csupán Médiát, hanem Palesztinát és Föníciát is meghódította. Kambüszész birodalmához csatolta Egyiptomot, majd I. Dareiosz növelte tovább államát Európa és India felé. Az európai hódítást végül a görögök ellenállása miatt fel kellett adni.

A Dareiosz által létrehozott közigazgatási rendszer: a szatrapiák, az élükön álló két szatrapával, a postai és az úthálózat kiépítése még sok évszázadon át jelent majd példát az uralkodók számára. A perzsák számára a görögök Nagy Sándor makedónjaival az élen újra nehéz pillanatokat hoztak. I.e. 333-ban Isszosznál, majd i.e. 331-ben Gaugamélánál szenvedtek vereséget, amelyeknek következtében a perzsa Akhaimenida-birodalom összeomlott.

Nagy Sándor halála után a térség Szeleukida-birodalom néven állt fenn. A Szasszanida-birodalom néven ismert újperzsa államot i.e. 3. században hozták létre, mely működése során állandó harcban állt a rómaiakkal, majd Bizánccal. 608-ban egy hadjárat során a perzsák majdnem Konstantinápolyig is eljutottak, majd néhány éven belül meghódították Egyiptomot és Szíriát is. A terjeszkedésnek, majd utóbb az állam létének az arab hódítás vetett véget: 642 és 656 között dúló harcok eredményeként Irán a Medina Kalifátus része lett. (Maga a dinasztia is kihalt.)

Az iszlám terjedése

642-ben a nehávendi csata után tehát a perzsák lakta és az arab területek egyesültek, a meghódított térségben az iszlamizáció és az arabizáció (az arab nyelv elterjesztése) viszonylag gyorsan és türelmet mutatva ment végbe. A hagyomány szerint II. Omárnak panaszkodott egy helytartó, hogy az összes más vallású lakos iszlám hitre akar áttérni, a kincstárba pedig emiatt alig folyik be adó. A kalifa állítólag ezt válaszolta: "Allah Mohamedet prófétának és nem adószedőnek küldte... semminek nem örülnék inkább, mintha az összes más vallásúak az igaz hitre átlépnének."

Az Omajjádok uralma alatt (661-750) valóban sok perzsa áttért az iszlámra (ezen belül is a síita irányzatot követték)- és e döntésben mindenképpen nyomatékosan eshetett latba, hogy a nem mohamedán lakosságot külön fejadóra kötelezték. Az Omajjádok uralmát az Abbásszidák dinasztiája döntötte meg (750-1258), amelyről úgy tartották, hogy inkább az ősi perzsa despotizmust hozta vissza, s kevésbé kötődött az eredeti arab hagyományokhoz. A hatalom gyakorlását is etnikai alapon osztották meg két személy között: a kalifa arab, a nagyvezír pedig perzsa volt. (Ez utóbbi intézmény maga is perzsa eredetű.)

Az iszlám maradt azonban az államvallás és az arab a hivatalos nyelv. Ez az időszak egyben az államilag támogatott kulturális felvirágzás korszaka is: szankszritről, perzsáról, szírről és görögről szinte mindent lefordítottak arabra, amit az övékénél régebbi és civilizáltabbnak ítélt népek kultúrájából megőrzésre méltónak tartottak. Ebből a gyűjtésből táplálkozik majd az európai civilizáció megújulása is...

A kalifátus rövid ideig maradt egységes, hiszen Horaszán (Perzsia északi részén) 871-ben kivált és a Szaffárida persza eredetű dinasztia uralma alá került. A keleti térségben a Számánidák birodalma jött létre (874-999). Nyugat-Perzsia az Abbászidák uralmának meggyengülése miatta a szeldzsukok kezébe került, majd Dzsingisz kán mongol hadai jelentettek veszélyt. A mongol betörés (1220) után az ilhánok szerezték meg a hatalmat (az 1350-es évekig), akiknek uralma a lakosság elleni gyilkos akciók, a mezőgazdasági területek feldúlása, a városok pusztulása miatt óriási gazdasági visszaesést jelentett a perzsák számára.
Timur Lenk

Jelentős változást hozott Timur Lenk uralma (1381-1405), hiszen számos türkmén nomád törzs telepedett be ekkor a területre. Létrehozták a fehér türkmének államát, és tőlük származik a Szafavida dinasztia (1487-1722), amelynek első uralkodója Iszmail 1502-ben sahhá kiáltotta ki magát, egységes államot teremtett és a síita hitet államvallássá nyilvánította. (A szunnita papság birtokait elkobozták..)

A Szafavidák hatalmát az afgánok felkelése buktatta meg, majd a belső háborúkat kihasználva egy türkmén zsoldosvezér, Nadír Kuli kán szerezte meg a perzsa trónt, s meghódította Örményországot, Azerbajdzsánt, Grúziát és Afganisztánt is. Tervei között szerepelt még a szunniták támogatása is, de e kísérlete az ellene elkövetett merénylet miatt már nem valósulhatott meg. Afganisztán 1750 körül független lett, Perzsiában pedig 1794-től a türkmén Kadzsar-dinasztia szerezte meg a hatalmat. Ekkortól számít Teherán az állam fővárosának is.

Felhasznált irodalom

  • Benke József: Az arab országok története I-II., Alexandra Kiadó, é.n.
  • A.Goldschmidt: A Közel-Kelet rövid története, Maecenas, 1997
  • Világtörténelmi enciklopédia, Kossuth Kiadó, 1982.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek