Irán a történelemben
Farkas Zoltán
2003/02/22 16:26
1553 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Irán stratégiai fontossága akkor értékelődik fel, amikor az ázsiai és közel-keleti térség közötti kapcsolat szerepe megnő. Mostanában is ennek lehetünk szemtanúi.

Az ókori örökség

Az i.e. 3. évezredben e területen elámi népek éltek, államuk központja a későbbi Szusza volt. Az akkádok hódítása, majd a szomszédos népek állandó háborúi után az asszírok i.e. 645-ben igázták le a területet. Az indoeurópai perzsa törzsek az i.e. I. évezred elején vándoroltak a térségbe.

A törzsek istenei helyébe Zarathustra reformjának hatására a központi hatalom erejét kifejező egy főisten került. A médek segédhadaként részt vettek a hódításokban, majd fordult a kocka. Kürosz nem csupán Médiát, hanem Palesztinát és Föníciát is meghódította. Kambüszész birodalmához csatolta Egyiptomot, majd I. Dareiosz növelte tovább államát Európa és India felé. Az európai hódítást végül a görögök ellenállása miatt fel kellett adni.

A Dareiosz által létrehozott közigazgatási rendszer: a szatrapiák, az élükön álló két szatrapával, a postai és az úthálózat kiépítése még sok évszázadon át jelent majd példát az uralkodók számára. A perzsák számára a görögök Nagy Sándor makedónjaival az élen újra nehéz pillanatokat hoztak. I.e. 333-ban Isszosznál, majd i.e. 331-ben Gaugamélánál szenvedtek vereséget, amelyeknek következtében a perzsa Akhaimenida-birodalom összeomlott.

Nagy Sándor halála után a térség Szeleukida-birodalom néven állt fenn. A Szasszanida-birodalom néven ismert újperzsa államot i.e. 3. században hozták létre, mely működése során állandó harcban állt a rómaiakkal, majd Bizánccal. 608-ban egy hadjárat során a perzsák majdnem Konstantinápolyig is eljutottak, majd néhány éven belül meghódították Egyiptomot és Szíriát is. A terjeszkedésnek, majd utóbb az állam létének az arab hódítás vetett véget: 642 és 656 között dúló harcok eredményeként Irán a Medina Kalifátus része lett. (Maga a dinasztia is kihalt.)

Az iszlám terjedése

642-ben a nehávendi csata után tehát a perzsák lakta és az arab területek egyesültek, a meghódított térségben az iszlamizáció és az arabizáció (az arab nyelv elterjesztése) viszonylag gyorsan és türelmet mutatva ment végbe. A hagyomány szerint II. Omárnak panaszkodott egy helytartó, hogy az összes más vallású lakos iszlám hitre akar áttérni, a kincstárba pedig emiatt alig folyik be adó. A kalifa állítólag ezt válaszolta: "Allah Mohamedet prófétának és nem adószedőnek küldte... semminek nem örülnék inkább, mintha az összes más vallásúak az igaz hitre átlépnének."

Az Omajjádok uralma alatt (661-750) valóban sok perzsa áttért az iszlámra (ezen belül is a síita irányzatot követték)- és e döntésben mindenképpen nyomatékosan eshetett latba, hogy a nem mohamedán lakosságot külön fejadóra kötelezték. Az Omajjádok uralmát az Abbásszidák dinasztiája döntötte meg (750-1258), amelyről úgy tartották, hogy inkább az ősi perzsa despotizmust hozta vissza, s kevésbé kötődött az eredeti arab hagyományokhoz. A hatalom gyakorlását is etnikai alapon osztották meg két személy között: a kalifa arab, a nagyvezír pedig perzsa volt. (Ez utóbbi intézmény maga is perzsa eredetű.)

Az iszlám maradt azonban az államvallás és az arab a hivatalos nyelv. Ez az időszak egyben az államilag támogatott kulturális felvirágzás korszaka is: szankszritről, perzsáról, szírről és görögről szinte mindent lefordítottak arabra, amit az övékénél régebbi és civilizáltabbnak ítélt népek kultúrájából megőrzésre méltónak tartottak. Ebből a gyűjtésből táplálkozik majd az európai civilizáció megújulása is...

A kalifátus rövid ideig maradt egységes, hiszen Horaszán (Perzsia északi részén) 871-ben kivált és a Szaffárida persza eredetű dinasztia uralma alá került. A keleti térségben a Számánidák birodalma jött létre (874-999). Nyugat-Perzsia az Abbászidák uralmának meggyengülése miatta a szeldzsukok kezébe került, majd Dzsingisz kán mongol hadai jelentettek veszélyt. A mongol betörés (1220) után az ilhánok szerezték meg a hatalmat (az 1350-es évekig), akiknek uralma a lakosság elleni gyilkos akciók, a mezőgazdasági területek feldúlása, a városok pusztulása miatt óriási gazdasági visszaesést jelentett a perzsák számára.
Timur Lenk

Jelentős változást hozott Timur Lenk uralma (1381-1405), hiszen számos türkmén nomád törzs telepedett be ekkor a területre. Létrehozták a fehér türkmének államát, és tőlük származik a Szafavida dinasztia (1487-1722), amelynek első uralkodója Iszmail 1502-ben sahhá kiáltotta ki magát, egységes államot teremtett és a síita hitet államvallássá nyilvánította. (A szunnita papság birtokait elkobozták..)

A Szafavidák hatalmát az afgánok felkelése buktatta meg, majd a belső háborúkat kihasználva egy türkmén zsoldosvezér, Nadír Kuli kán szerezte meg a perzsa trónt, s meghódította Örményországot, Azerbajdzsánt, Grúziát és Afganisztánt is. Tervei között szerepelt még a szunniták támogatása is, de e kísérlete az ellene elkövetett merénylet miatt már nem valósulhatott meg. Afganisztán 1750 körül független lett, Perzsiában pedig 1794-től a türkmén Kadzsar-dinasztia szerezte meg a hatalmat. Ekkortól számít Teherán az állam fővárosának is.

Felhasznált irodalom

  • Benke József: Az arab országok története I-II., Alexandra Kiadó, é.n.
  • A.Goldschmidt: A Közel-Kelet rövid története, Maecenas, 1997
  • Világtörténelmi enciklopédia, Kossuth Kiadó, 1982.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek