Írás és cáfolat
Farkas Zoltán
2005/04/27 21:38
1500 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Kataklizmákkal terhelt időszakokban fokozódik a történelem iránti kollektív érdeklődés. A válság miatt lázas ellenségkeresés, a fennálló problémák okainak kutatása is napirendre kerül, s ez ellenségképeket is szülhet. Egy példa s cáfolat a terítéken.

Bevezetés

Zsidók középkori ábrázolása

A zsidók világméretű összeesküvésének gondolata meglehetősen régóta foglalkoztatja Európa közvéleményét. Válságos időszakokban - mint amilyen a forradalmi gondolatokkal terhelt századelő Oroszországban vagy a vesztes I. világháborút követő periódus Németországban - a "trón és az oltár" megdöntésére irányuló zsidó összeesküvés majd' tömeghisztériát eredményezett, amit egyes politikai erők felhasználhattak a hatalom megszerzésére.
Az antiszemitizmus azóta van jelen az európai közgondolkodásban, mióta a Római Birodalom keretet adott a zsidók tömeges bevándorlására. Azonban sokáig ez inkább egy vallási kisebbséggel szembeni vallási intoleranciából eredezett, hiszen a zsidó vallás előírásai nagyban eltértek a sokáig egyeduralkodó kereszténytől, ráadásul a közhiedelem szerint a zsidók voltak "Krisztus gyilkosai". Azt, hogy Jézus maga is zsidó volt, a közgondolkodás igyekezett elfelejteni, amit jól mutat, hogy a tradicionális Jézus-ábrázolás Krisztust mindig ágyékkötőben jelenítette meg, ami elfedte a zsidó nép szövetségét az Úrral, azaz azt, hogy az Isten fia körül volt metélve. A vallási előítéleteket csak erősítette egyes zsidók szembetűnő jóléte, ami a keresztény felfogás szerint erősen vitatható forrásból: uzsorakölcsönből, távolsági kereskedelemből eredt.

A "zsidók gazdagok" sztereotípiát csak erősítette, hogy a zsidók zárt, jól elhatárolható közösségekben - gettókban - éltek. A szegény zsidó többséget nem igazán vették észre az uszítók, de a gazdag kevesek, kiknek királyok egész sora volt adósa, mindig szemet szúrtak.
A modern antiszemitizmus azonban egy új, igen súlyos váddal egészült ki: a zsidók egy világméretű összeesküvés keretében uralmuk alá akarják vonni az egész világot. A nem-zsidókat kegyetlenül alá akarják vetni s mind gazdaságilag, mind morálisan a sárba akarják tiporni. Ennek az új elemnek a megjelenéséhez talán az 1897-es basel-i első zsidó világkongresszus szolgált ürügyül. Ez a nagy nyilvánosságot kapott kongresszus Theodor Herzl nevével fémjelzett cionista mozgalom kiterjesztését célozta meg. A cionizmus fő célja, hogy egy hazában egyesítse a világ zsidóságát, mély gyanakvást keltett egyes körökben. A cionizmussal a zsidóság már nem mint vallási felekezet, hanem mint nemzet jelent meg, s ez a törekvés szervesen illeszkedett a XIX. századi nacionalista eszmék sorába, talán nem véletlen, hogy maga Theodor Herzl is a nacionalizmus eszméje által leginkább érintett Kelet-Közép-Európában látta meg a napvilágot, és írta meg könyvét: a Zsidóállamot.

Ez a politikai cionizmus egy zsidó szuperállam rémképét vetítette elő, hiszen a zsidóság igen fontos szerepet játszott a fejlett világ - Európa és az Egyesült Államok - gazdasági életében, elég ha csak a Rockefellerek mitikus gazdagságára gondolunk. A rémkép szerint, ha a zsidóság egyesíti erejét, gazdasági rabigába hajthatja az egész világot, szegénységbe és erkölcsi romlásba taszítva a nem-zsidókat. T. Herzl A politikai antiszemitizmus szerint a zsidókérdés világprobléma, amit jól mutat, hogy a zsidók számarányukhoz képest felülreprezentáltak az értelmiségi-gazdasági pályákon; erős faji öntudattal rendelkeznek; erős bennük az uralmi törekvés, aminek bizonyítékát látták abban, hogy az Ótestamentum szerint Jahve megígérte Dávidnak: utódai az egész világ felett fognak uralkodni, hiszen a zsidóság a "kiválasztott nép"; s vallásuk is faji alapon szerveződik. Ezek hát az ő érveik, s ezek az érvek igen erősen hatottak adott történelmi szituációkban, leginkább Kelet és Közép-Európában, Oroszországban és Németországban, természetesen Magyarországon is, hol a zsidóság vitathatatlanul komoly pozíciókkal rendelkezett a gazdasági szférában. Fontos momentum továbbá a szabadkőművesség megjelenése. Egyre inkább elterjedt az a nézet, hogy a világuralmat a zsidóság a szabadkőművességen keresztül fogja elérni, hisz itt tömörülnek a zsidó hatalmasságok és az általuk lefizetett nem-zsidók, mégpedig abból a előre megfontolt célból, hogy titokzatos szerveződéseiken keresztül folytassák aknamunkájukat a fennálló rend megdöntésére.

A nyilvánosság elől elzárt s meglehetősen misztikus szabadkőműves páholyok a politikai antiszemitizmus szemében tökéletesen megfeleltek az összeesküvő, rendet bomlasztó szervezet szerepének. A páholyokban kétségtelenül a vagyonosabb réteg gyűlt össze, hiszen egy páholyhoz tartozás meglehetősen sok pénzbe került: a ruhák, a vacsorák, az anyagi hozzájárulás a közösség kasszájához komoly költségekkel járt. A politikai antiszemitizmus tehát már megtalálta az ellenséges eszmét - a cionizmust, mint a zsidóság világuralmi törekvését, és a szervezeti keretet: a szabadkőművességet. Már csak egy "eredeti" dokumentumot kellett fellelni a vádak igazolására, s ha nagy szükség van valamilyen bizonyítékra, az valahogy mindig elő is kerül - ezt a koncepciós perek is bizonyítják. Pjotr Racskovszkij meg is "lelte" a bizonyítékot, még "épp időben", ez a "bizonyíték" pedig a Cion bölcseinek jegyzőkönyve, avagy más néven a Cioni Jegyzőkönyvek, avagy egyszerűen csak Jegyzőkönyvek, megint más néven: A zsidó szabadkőművesek meghódítják a világot.
Először a Jegyzőkönyvek fontosabb fejezeteire térek ki, majd bemutatom azokat a tényeket, melyek azt bizonyítják, hogy az egész nem más, mint közönséges hamisítvány, melynek megalkotását egyes politikai körök érdekei motiválták.

A "mű"

A Cioni Jegyzőkönyvek mitikus kerettörténete így szól: 1897-ben a svájci Basel-ban - minő véletlen egybeesés a cionista világkongresszus helyszínével! - titkos tanácskozásra gyűltek össze a világ zsidóságának vezetői, a bölcsek. Erről a tanácskozásról titkos jegyzőkönyvet készítettek, amelyeket valamiért átszállítottak Frankfurtba, a Hasadó hajnalhoz elnevezésű szabadkőműves páholyba. Azonban az orosz cári titkosszolgálatnak sikerül megvesztegetnie a Jegyzőkönyveket szállító futárt, így, míg az aludt, a titkos ügynökök kézzel lemásolhatták azok legnagyobb részét. Meglehetősen krimiszagú, és valószínűtlen történet, de ez a romantikus keret, ki tudja miért, csak növelte a Jegyzőkönyvek népszerűségét. Lássuk hát, miről szólnak ezek a hírhedt jegyzőkönyvek! (Csak egyes momentumokat ragadtam ki.)

I. jegyzőkönyv

A zsidóság közel került ahhoz, hogy megvalósítsa több évezredes álmát, a világ feletti korlátlan uralmat. A liberalizmus és hármas jelszava, a szabadság, egyenlőség, testvériség megadta a kegyelemdöfést a cionizmus egyetlen ellenfelének, a születési arisztokráciának. A születési arisztokrácia azért állhatott ellen, mivel szigorú vérségi rendje lehetetlenné tette, hogy a zsidóság beférkőzzön soraiba. A szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszava "gyilkos propagandának" bizonyult és szétverte a feudális rendet, hogy helyére a pénzarisztokráciát ültesse, melynek igazi jelszava az erőszakosság és képmutatás. A pénzarisztokrácia alapját értelemszerűen a pénz alkotja, a pénz diktatúrája. Ebben a világban nincs helye a jóságnak és az erkölcsiségnek. A pénzt a szükség határozza meg.
Az új hatalom ideológiája a liberalizmus, mely nem a szokásokon, hanem a törvényeken alapul, amelyeket viszont a hatalmon lévők, tehát a pénzarisztokrácia igényei formálnak. A jog legitimizálja hatalmukat, a jog pedig nem más, mint erőszak, ha némileg bújtatott formában is.

A zsidó világuralom az erőszakon alapul, nem tudományos fejtegetéseken. Célját könnyen elérheti, mivel a világban többségben vannak a gonosz ösztönemberek, kik csak pillanatnyi érdekeiket látják, így pénzzel könnyen megvásárolhatóak. A modern világ "a pénz hatalma, ami fölött mi rendelkezünk". A pénz és a hatalom megszerzésének legegyszerűbb és legjobb módja a háború, ami azért is jó, mert pusztítja a nem-zsidókat, s így közelebb visz a célhoz.
Ezen jegyzőkönyv legfontosabb mondanivalója erősen machiavellisztikus, ami bizonyítja koholmány voltát. 1. A kormányzás és az erkölcs két különböző fogalom. 2. Erkölcsi törvények alapján nem lehet uralkodni. Az első jegyzőkönyv tehát megüti az alaphangot, és bemutatja az új világrendet. Ez az új világrend a pénz erőszakos és diktatórikus uralmára fog épülni, hol a keresztényi értékek: az erkölcsiség, a szeretet és a jóság nem kaphatnak helyet. Marx és Nietzsche

II. jegyzőkönyv

Ugyan az előző jegyzőkönyvben megemlítik, hogy a kitűzött célokat erőszakkal kell elérni, s nem a tudományok segítségével, a tudományos eszméknek mégis fontos szerep jut a jelenlegi rend rombolásában. Az olyan eszmék, mint a darwinizmus, marxizmus, vagy az olyan szerzők, mint például Nietzsche, sikeresen robbantották fel a régi rend alapjait és ugródeszkául szolgáltak a zsidó világuralomnak. A régi tudomány romokban hever, az új materialista világkép nélkülözi a morális szegmenst és a pénz egyedüli hatalmát szolgálja.
A hatalom megszerzésének legfontosabb eszköze a sajtó, mely a tömegek manipulálására, irányítására szolgál. A megfelelő témaválasztás, a jelenkor problémáinak manipulatív bemutatása elősegíti a hatalomgyakorlást. A sajtó mindig annak megfelelően választja meg témáit, hogy az megfeleljen a felsőbb céloknak, de úgy, hogy ez az egyszerű megfigyelő számára rejtett maradjon.

III. jegyzőkönyv

A zsidóság a történelem folyamán tudatosan törekedett arra, hogy lázadások és háborúk magvát vessék el, mivel az erőszak egyrészt roppant jó üzlet: a háborúskodáshoz fegyver kell, másrészt a zavarosban jó halászni. Ha az államok mind a külföld, mind a belföld felé konfrontációra vannak ítélve, akkor nem képesek felismerni a zsidó világ-összeesküvést, s ha fel is ismerik, rá vannak szorulva a zsidóság anyagi támogatására. A parlamenti demokrácia is egy újabb eszköz a hatalom megszerzésére, hiszen annak keretei közt nem folyik más, csak fecsegés és tehetetlenség, a kormányzás szinte lehetetlen, mivel a fontos döntések meghozatalának gátat szab a frakcióharc és a kicsiny klikkek kicsinyes harca a befolyásért. A "népjog", ami azt jelentené, hogy a hatalmat a nép ruházza át a vezetőkre, s nem Isten, vagy a szokásjog, egyszerű propagandisztikus fogás, mely csak azt a célt szolgálja, hogy zavart keltsen az egyszerű emberek fejében, s alapjául szolgáljanak a lázongásoknak.

V. fejezet

Ezt a felépülő diktatórikus jellegű zsidó világuralmat a zsidóság a háttérből fogja mozgatni, hogy az esetleges gyűlölet a bábokat sújtsa és ne őket. Ez az állam a határtalan erőszakuralomra fog épülni, hol az erőszak az élet minden területére ki fog terjedni.
A hatalom két "titokra" fog épülni. A hatalomgyakorlás első titka, hogy az állam úgy jár a legjobban, ha az embereknek államügyi kérdésekben egyáltalán nincs véleményük, azaz, ha közömbösekké válnak a politika iránt. A másik titok az, hogy a legjobb, ha a nép hibáit és gyengeségeit a sajtó közvélemény-formáló erejével az állam lehetőség szerint még szaporítja is. Az új irányzatok, a darwinizmus és a marxizmus azt a célt szolgálták, hogy megrendítsék az Istenbe vetett hitet, és ez aláássa a királyok hatalmát, hiszen eddig a királyok osztoztak az Úr fényében: általa lettek felkenetve, azaz tőle nyerték hatalmukat. Azonban mostantól a nép, ezen eszmék hatására, önmagát tekintette a hatalom forrásának. A XIV. jegyzőkönyv egyébként kijelenti, hogy a zsidó valláson kívül minden más vallást meg kell semmisíteni, avagy el kell lehetetleníteni. Ezen jegyzőkönyv még kitér a jezsuitákra is. A jezsuiták voltak az összeesküvőkhöz, tehát a szabadkőművesekhez egyedül mérhető befolyással bíró hatalom, de őket sikerült tönkretenni a XVIII. század második felében. Ugyanis a jezsuiták a szabadkőművesekhez hasonlóan szintén erős és zárt szervezetet alkottak, de tevékenységük nyilvános volt, amit nem volt nehéz ellenük fordítani.

VII. jegyzőkönyv

Az államokat fel kell fegyverezni, hiszen minél több fegyver van az államok kezében, annál inkább törekednek majd azok használatára, hiszen használni is kell őket, ha már olyan sokat költöttek rájuk. Az államokat rendőrállammá kell alakítani, hogy így növeljék az elnyomás erejét, amire a későbbiekben oly nagy szükség lesz. Addig is az elnyomás csak növeli az ellenállást a társadalomban, ami az állam gyengüléséhez vezet. A háború a legjobb eszköz az ellenfelek kiirtására. A háborúban feltűnés nélkül lehet az ellenfeleket eltűntetni, hisz ott senki sem néz az áldozatok után. A célok elérésének legjobb eszköze egy világháború volna, hisz akkor az útban álló elemeket egyszerre, világméretekben lehetne eltűntetni.

X. jegyzőkönyv

Az összeesküvők célja, hogy megszüntetik a népek nemzetek elkülönülését. Felszámolják a nemzeti szuverenitást, az országhatárokat és a különböző pénznemeket. Egy hatalmas szuperállamot fognak létrehozni, hol semmi sem akadályozza akaratuk kibontakozását.
Ezt a szuperállamot kezdetben egy elnök irányítja, kinek gojnak kell lennie, vagyis olyan nem-zsidónak, aki egy múltbéli botlása nyomán zsarolható, így befolyásolható lenne, s ezáltal egy egyszerű báb lenne a bölcsek kezében.

XI. jegyzőkönyv

Cion bölcseinek céljait lehetetlen nyílt eszközökkel megvalósítani, mivel a zsidó törzsek szét vannak szóródva a világban, a zsidóságnak egyik államban sincs meg a számbeli fölénye. Azonban ez a diaszpórikusság csak a nyílt politizálásnál hátrány, a konspiráció szempontjából kifejezetten előnyös. A szabadkőműves mozgalomra azért van szükség, hogy megteremtsék a világuralomra törő konspiráció szervezeti kereteit. Mivel a zsidóság a világ minden jelentős államában erős gazdasági pozíciókkal rendelkezik, az összeesküvésnek sikerrel kell járnia. Az egyes államokban a hatalmat fokozatosan, a helyi szabadkőművesek által szervezett államcsínyekkel kell megszerezni, ami új alkotmány bevezetését, valamint új államrendet jelent.

XII. jegyzőkönyv

Ez a jegyzőkönyv a már sokat említett sajtóval foglalkozik, azzal, hogy milyen jelentős eszköz ez a szabadkőművesség kezében. A sajtónak üresnek, igaztalannak és hazugnak kell lennie, de mindezt úgy kell megvalósítani, hogy a gojoknak ne tűnjék fel. Az összeesküvés szabadon képes cenzúrázni a sajtót, mivel az összes hírügynökség zsidó kézben összpontosul, így csak a nekik megfelelő híreket adják tovább, megfelelően kozmetikázva. A sajtóra való befolyást az is segíti, hogy a zsidó tulajdonosok csak olyan szerkesztőket neveznek ki lapjaik élére, kik a múltban elkövetett botlásuk következtében könnyedén zsarolhatók, így irányíthatók. A sajtó fontos célja, hogy gerjesszék a vidék és a főváros közti konfliktust, ezzel is akadályozva az állam megfelelő működését.

XV. jegyzőkönyv

Az összeesküvők célkitűzése, hogy a zsidó hatalomátvételnek egy évszázadon belül, azaz a XX. század végéig meg kell történnie. A hatalomátvétel után minden titkos társaságot szétvernek, tagjaikat száműzik, mindenekelőtt a goj szabadkőműveseket. Erre azért van szükség, hogy nehogy a saját módszerükkel legyenek a későbbiekben támadhatóak.
A világ valamennyi szabadkőműves páholyát, melyeket eddigre már megtisztítottak a nem-zsidó származásúaktól, egy fővezetőség alatt fognak egyesíteni, hogy szigorú irányítás alatt tarthassák őket. A jegyzőkönyv megemlíti, hogy az összeesküvésnek a jelenben és a jövőben csak két komoly ellenfele lehet: a pápaság és az Orosz Cárság, mivel ezek akárcsak a zsidóság az Isten általi kiválasztottságra épülnek, ami a legkomolyabb erő.

XVII. jegyzőkönyv

Ez a jegyzőkönyv az eljövendő zsidó szuperállam működésébe enged bepillantást. Az ügyvédek, kik eddig végeláthatatlan pereskedéseikkel megbénították az igazságszolgáltatást, az állam végrehajtó közegeinek kell lenniük, az állam igényei és akarata alapján kell praktizálniuk. Az egyetemek irányítását, a művelődés minden területét a zsidóságnak kell szigorúan kézben tartania. Összetett és mindenhová elérő, mindentudó besúgóhálózatot kell létrehozni, hogy ne maradhasson semmi sem titokban az állam előtt. A papságnak és a pápának el kell vesztenie minden befolyását a népre, megfelelő aknamunkával el kell őket lehetetleníteni. Hogy a politikai elítéltekből nehogy hősök vagy mártírok váljanak, azokat a közönséges bűnözőkkel együtt kell kezelni és elítélni, a nem jelentős bűnöket pártolni kell, hogy fenntartsák a zavarodottságot a társadalomban. A jómódúaknak kell a közterheket viselniük, legalábbis látszólag. A szuperállamot egy zsidó király fogja irányítani, kit a bölcsek támogatnak és irányítanak. Ez a király lesz az állam feje és a világegyház pápája és pátriárkája. Neki nyilvánosan és filantróp módjára kell élnie, úgy, hogy ne hozhassák kapcsolatba az erőszakkal és az uralom más negatív oldalaival. Mindenki fölött állónak és népszerűnek kell lennie. A néppel szemben a királynak atyai tanácsadó és védelmező szerepet kell betöltenie. XXIV. (záró)jegyzőkönyv Ezen jegyzőkönyv zárósorai jól mutatják, mit is akar sugalmazni a Cion bölcseinek jegyzőkönyve: "Uraim, a mai előadás adjon önöknek képet arról, hogy a Dávid házából származó király uralmát minő eszközökkel akarjuk az egész világ fölött örök időkre erősen megszilárdítani."

A cáfolat

Vl. L. Burcev

A Cion bölcseinek jegyzőkönyve, bármilyen sikereket is ért el a kirekesztésre hajlamos politikai körökben, mégis csak egy közönséges koholmány, hamisítvány, s ráadásul még plágium is. Ezt Vlagyimir Lvovics Burcev bizonyította be A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei közönséges hamisítvány című munkájában. Véleménye szerint a Cioni jegyzőkönyveket valójában III. Sándor cár (1881-1894) meggyőzésének szándékával alkották meg az orosz cári titkosrendőrség az Ohrana magas rangú tisztjei. Oroszországban 1881-ben vette kezdetét egy felülről irányított és ösztönzött politikai antiszemitizmus, mely számos helyen véres pogromba torkollt. A Jegyzőkönyvek azonban csak az utód, II. Miklós (1894-1917) uralkodása idején készült el. A hamisítást Pjotr Racskovszkij ezredes irányította, ő az Ohrana egyik legfontosabb külföldön tevékenykedő ügynöke volt. A munkálatokat Párizsban végezték, több korábbi francia antiszemita röpirat összeollózásával. A Jegyzőkönyvek nem véletlen íródtak francia nyelven, ami szintén a hamisítást támasztja alá, hiszen egy hithű zsidók által tartott konferencián miért franciául készülne a jegyzőkönyv, hogy bárki elolvashassa? Először a Pavolakij Krusevan című kispéldányszámú nacionalista folyóiratban tették közzé 1903-ban, azonban nem okozott nagyobb feltűnést. 1905-ben Szergej Nyilusz adja ki egészben, azzal a kerettörténettel, hogy egy titokzatos hölgytől kapta, ki felettébb romantikus körülmények között jutott hozzá, s most retteg, hogy rátalálnak. 1907-ben egy újabb változata jelent meg Georgij Butomi gondozásában, ki egyébként egy besszarábiai származású kitért zsidó volt. A két verzió tartalmilag szinte azonos, a különbség a jegyzőkönyvek felosztásában és sorrendjében figyelhető meg. Általában a Nyilusz-féle verzió az elterjedtebb. A jegyzőkönyvek számtalan kiadást értek meg Oroszországban, mígnem az októberi fordulat után be nem tiltották.

Elég megbízhatóan kimutatható, hogy a Jegyzőkönyvek hamisítását mely munkák alapján végezték. Azt nem lehet tudni pontosan ki(k) lehetett(ek) az(ok), ki(k) a munkát végrehajtottá(k), mindenesetre az valószínű, hogy művelt ember lehetett, ki meglehetősen jól beszélhetett franciául. A leginkább valószínű feltételezés, hogy a munkát Racskovszkij utasítására Mamaszevics-Mamilov és Golovinszkij végezték el, kik az Ohrana ügynökei voltak, szintén Párizsban. A hamisítás legrégebbi forrása egy 1583-ból származó állítólagos levél (La Silva de Judian de Medrano) volt, melyben arról olvashatunk, hogy hogyan kéri a toledói rabbi konstantinápolyi kollégája támogatását a keresztények ellen irányuló összeesküvéshez. A levélről később kiderítették, hogy valószínűleg az inkvizíció hamisította, megfelelő alapot kívánván biztosítani a zsidóság elleni fellépéséhez. Ennek a levélnek a nyomán alkották meg francia egyháziak 1640-41 környékén a La royale Courenne des Roy d'Arles-t, mely hasonló vádakat hoz fel az arles-i zsidókkal szemben. A zsidó világuralmi törekvések tehát ezekből a forrásokból erednek.A szabadkőműves-zsidó világösszesküvés motívumát Gougenot de Mousseaux: Le Juif, le judaisme et la judaisation les peuples chrétiens című művéből merítették. Ez a mű 1869-ben jelent meg és a szerző a szabadkőműves-zsidó világ-összeesküvés gondolatának "apostolának" mondható. III.

Napóleon "polgári császársága" (bonapartizmus) idején igencsak terjedt az antiszemitizmus és a szabadkőművesség-ellenesség Franciaországban, hiszen az emberek nem láttak bele a döntéshozatalba, csak azt tapasztalták, hogy hatalmas pénzügyi körök uralják az állam ügyeit, az ő érdeküket szolgálja minden, s a mágnások közt sok volt a zsidó származású, a felső hivatalnokok közt szintén. Mousseaux-on kívül jelentős hatást gyakoroltak a kortársakra Edouard Drumont avagy Chabouty abbé antiszemita nézetei. A Cion bölcseinek jegyzőkönyveiben a már említett motívumokon túl, több más jellegzetesség is megfigyelhető, melyet francia antiszemita szerzőktől plagizáltak. Ilyen például a titkos zsidó kormány; a szabadkőműves-zsidó világ-összeesküvés; gazdasági, kulturális, politikai életben a zsidó befolyás döntő túlsúlya; magas pozíciók birtoklása a hatalomban; a sajtó teljes ellenőrzése; aranyfelhalmozás a gazdaság megbénítására; az összes titkos társaság irányítása; egyetemes zsidó monarchia létrehozásának szándéka; a forradalmi mozgalmak és a háborúk kihasználása önös céljaik érdekében. A francia forrásokon kívül kimutatható egy német munka felhasználása is a Cioni jegyzőkönyvekben: Hermann Godsche: Biaritz-Róma című munkája, melynek témája, hogy miről tárgyalt a 12 zsidó törzs képviselője a prágai zsidó temetőben egy kies éjszakán.

Azonban a legmeglepőbb, hogy a jegyzőkönyv által legtöbbet plagizált mű nem is antiszemita tárgyú, hanem egy a bonapartizmus ellen íródott ironikus hangvételű politikai pamflet: Maurice Joly: Dialogue aux Enfers entre Machiavel et Montesquieu (Montesquieu és Machiavelli pokolbéli beszélgetése). A műből szinte szó szerint idéznek, csak annyiban finomítják a plagizálást, hogy a megfelelő helyre behelyettesítik a zsidóság, a szabadkőművesség, stb. fogalmakat. A "mű" valószínűleg azért a századelején bukkan fel az orosz közéletben, mert ekkor (1901-1905) bírt nagy befolyással az orosz cári udvarra Philippe, a lyoni hipnotizőr, ki köztudottan martinista szabadkőműves. II. Miklós és még inkább a cárné erősen hajlottak a misztikus, ezoterikus tudományok, jelenségek irányába, jól példázza ezt Raszputyin tündöklése a későbbiekben. Egyes nagyhatalmú köröknek nem tetszik Philippe jelenléte, s megpróbálják eltávolítani - sikeresen - az udvarból. Azonban ennél jóval többet ér el a Cioni jegyzőkönyvek... Az mindenestre bizonyítható, hogy egy példánya megvolt a cári család magánkönyvtárában, s a cári családra is nagy befolyással volt, s hittek a mű eredetiségében. A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei hamisítvány, amit bizonyít számos belső ellentmondása is, mely számos kérdést vet fel. Azon az említett tényen túl, hogy egy ortodox zsidókból álló tanácskozás miért vezetne francia jegyzőkönyvet a héber, esetleg jiddis nyelv helyett, melyen a szent zsidó szövegek és ezek kommentárjai is készültek. A francia nyelv gojok esetében érthető, hiszen ez a nemzetközi diplomácia általánosan elfogadott nyelve, csakhogya zsidók körében már korántsem. Másrészt a zsidóknak oly sokáig sikerült titokban tartani világméretű összeesküvésüket, most meg hirtelen konferenciát tartanak, melyről a legnagyobb ellenségnek tartott orosz cárság titkosrendőrsége egyszer csak értesül, s ráadásul egy olyan megbízhatatlan futárra bízzák a szigorúan bizalmas jegyzőkönyveket, kit könnyedén korrumpálhatnak. Egyáltalán egy ennyire titkos konferencián, ilyen bizalmas dolgokról nem felelőtlenség jegyzőkönyvet készíteni, majd azt fél Európán át utaztatni egy nem túl jelentős szabadkőműves páholyba, mikor Svájcban is van épp elég páholy?

Másrészt a Jegyzőkönyvekben felsorolt világ-összeesküvő tervek kis módosítással szinte szóról szóra vonatkoztathatóka korabeli Oroszországra. A zsidó despota nem más, mint a cár, hiszen Oroszországban a cár a moszkvai patriarchátus tulajdonképpeni feje, így vezeti az ország pravoszlávjait. A rettegett zsidó titkosrendőrség megfelelője az Ohrana, mely korának legrettegettebb titkosrendőrsége volt, akárcsak későbbiekben az NKVD avagy a KGB. Az egyetemek autonómiáját Oroszországban mindig is korlátozták és a politikai elítélteket is egy kalap alatt kezelték a köztörvényesekkel, a száműzetés széleskörű elterjedtségéről, avagy a cenzúráról nem is beszélve. A Jegyzőkönyvek túlságosan az orosz aktualitásra rímelnek, mintha épp arra alkották volna őket, mikor is elméletileg egy világ-összeesküvésről van szó, s szerencsés véletlen során ott is bukkant fel, nem másutt a világban. Ezenkívül van néhány olyan abszurd ötlet a Jegyzőkönyvekben - mint például a IX. jegyzőkönyvben: a metróalagutakat azért ásták a városok alá, hogy vész esetén el lehessen pusztítani a világ legfontosabb városait... - amelyek kétségessé teszik komolyságát. A Jegyzőkönyveket 1933-ban perbe fogták Svájcban, s a harmadik perben 1935 május 14-n a bíró a Jegyzőkönyveket elmarasztaló ítéletet hozott. Az ítélet a következő volt:" A mű formáját tekintve hamisítvány és plágium."

Zárógondolatok

Bármennyire is bizonyítottnak tűnik az a tény, hogy a Jegyzőkönyvek egy közönséges hamisítvány, a mai napig is nagy népszerűségnek örvend egyes körökben. Népszerűségének csúcsát mégis a két világháború között élte meg. A nácizmus fő ideológusára, Alfred Rosenbergre bizonyosan nagy hatással volt, ahogy Adolf Hitlerre is, hisz mindketten többször hivatkoztak rá, mint olyan műre, amely bizonyíték a zsidóság "káros" voltára. A két világháború között a Jegyzőkönyveket több nyelvre lefordították, s még az oly patinás Times is elismerőleg írt róla 1921-ben. Az Európa-szerte megfigyelhető gyors terjeszkedést valószínűleg az 1917-es orosz eseményeket követő nagy emigrációs hullám segítette elő.
Magyarországon a 30-as években jelent meg, szintén nagy sikert aratva. A munka valószínűleg sok olyan emberben is kétséget ébresztett, ki egyébként antiszemita beállítottsága révén hajlamos volt a mű befogadására, de inkább hallgatott kételyeiről, mivel a munka "nemes célt szolgált". A könyv minden valószínűség szerint sokban hozzájárult a XX. század legnagyobb genocídiumához. Az utóbbi időben ismét kiadták a művet, ám kellő jegyzeteléssel és előszóval a mű veszélytelen, hisz bármelyik figyelmesebb olvasónak feltűnik, hogy egy pamflet-fércet tart a kezében.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek