Írország nyugati partvidéke - a Burren és a Moher sziklák
2002/08/09 00:00
2799 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Galwaytől délre, Clare grófságban található a Burren vidéke, Írország sziklák által uralt sarka. Neve nem is lehetne találóbb, hiszen a boireann írül sziklás helyet jelent. Ez az O'Brien-ek, a megalitikus emlékek, dolmenek, szent kutak, várak, botanikai ritkaságok és a zenés kocsmák vidéke. Itt találhatók továbbá Európa legimpozánsabb, egyben legfélelmetesebb sziklafalai, a Moher sziklák.

A Burren mészkő "járdalapjai" közötti mélyedések, repedések botanikai ritkaságoknak nyújtanak élőhelyet A csupasz mészkő a Burrenen közel 250 km2-t borít, mely 340 millió évvel ezelőtt képződött a karbon kor meleg, sekély tengerében, az ott élt állatok mészvázából. Vastagsága helyenként elérheti a 780 m-t is, melynek képződése több millió évet vett igénybe. A Burren legszembeötlőbb tulajdonsága az, hogy a sima, csupasz teraszok repedések, hasadékok által lépcsőszerűen rendezettek. Ennek oka az, hogy a mészkő nem folyamatosan képződött, hosszú szünetek álltak be, amikor a tenger visszahúzódott. A mészkőteraszok függőleges hasadékrendszerek által tagoltak. A kőzet mállása során, a mészkő "járdalapok" felszínén végbemenő oldódással leginkább e hasadékok pusztulnak, szélesednek, kialakítva ezzel a Burrenre oly jellemző karrokat, melyek a part mentén a legváltozatosabbak, ahol alakításukban a tenger is szerepet játszik. A hasadékrendszerekben különböző ásványokat tartalmazó oldatok áramolhattak szabadon, ezeket a teléreket (pl. ólom, ezüst) későbbi korokban nagymértékben fejtették.

Mészkőfelszín a Burren ÉK-i részén, Black Head-nél A Burren mészköve az alsó-karbon korban képződött. A korszak végén drámai változások következtek be: a szárazföldről óriási mennyiségben mosódott a tengerbe a sár és a homok, mely folyamat évmilliókon keresztül tartott, teljesen megváltoztatva ezzel a tenger élővilágát. Idővel ez a hordalék a mészkőréteg tetején agyagpalává és homokkővé szilárdult. Ez a felső-karbon kori réteg a 330 m vastagságot is meghaladhatja, és sehol sem tárul fel Írországban olyan lélegzetelállítóan, mint a Moher szikláknál. Ez a félelmet keltő, függőlegesen a tengerbe zuhanó sziklafal 8 km hosszúságban védi az ír partokat. Legmagasabb pontja 230 m. Kiválóan megfigyelhető, ahogy az agyagpala és a kipreparálódott homokkőrétegek egymást váltva építik fel a falat. Egykoron ez a réteg az egész Burrent beborította, azonban az évmilliók során leerodálódott. Csak egy-két helyen maradt meg a vízzáró, védő borítás, pl. a Slieve Elva-n (345 m). A lisdoonvarna-i termálvíz (az ország egyetlen termálfürdője ebben a városban található) ennek a felső-karbon kori rétegnek köszönheti tulajdonságait: kén- és vastartalma az agyagpala vas-szulfid tartalmának lebomlásából származik.

Az impozáns Moher sziklák 8 km hosszúságban védik az ír partokat, a sziklafal legmagasabb pontja 230 m
Agyagpala és kipreparálódott homokkőrétegek egymást váltva építik fel a falat

A mészkővel ellentétben az agyagpala vízzáró réteget képez. Az Atlanti-óceán felől érkező esők a Slieve Elvan-n lefolynak, és nem hatolnak be a kőzetbe. Amint a savas kémhatású esővíz eléri a fedetlen mészkövet, eltűnik a felszínről, a hasadékokon keresztül beszivárog. A mélységben a vizek patakokká egyesülnek, létrehozva Írország páratlan cseppkőbarlang-rendszerét. A legnagyobb barlangrendszer a Poulnagollum-Pollelva komplex 11 km hosszú galéria-sorával. Érdekes megfigyelni, hogy a ma is aktív, alakuló, vízfolyással rendelkező barlangok a mai mészkő-agyagpala határán helyezkednek el, a Burren nyugati felében. Ahogy az agyagpala erodálódott, úgy hátrált folyamatosan a két kőzet határa, a ma már nem aktív barlangokat e vonalak mentén találhatjuk. Nem meglepő ezek után, hogy a Burren kopár, szomjas karsztvidékének ma csak egyetlen állandó felszíni vízfolyása van, a Caher folyó (vízhozamát tekintve inkább patak).

Vándorkövek (glaciális erratikus tömbök) találhatók szétszórtan a Burren vidékén Egy másik időszak a Burren geológiai történelmében, amely jelentősen átalakította a tájat, a jégkorszak volt. A jégkorszak alatt - amely kb. 2 millió évvel ezelőtt kezdődött - a jégárak többször is előrenyomultak a Burrenen, lepusztítva a mészkőről a még megmaradt felső-karbon kori védőréteget. Az utolsó két eljegesedés (Riss és Würm) a korábbiak minden nyomát eltüntette. Az utolsó előtti Connemara vidékéről, a Galway-öblön keresztül érkezett, jéggel borítva be az egész Burrent. A felszínen elszórtan található, jég által szállított gránit vándorkövek, erratikustömbök az árulkodó jelei ennek az eljegesedésnek. E vándorkövek gyakran kicsiny mészkő talpazaton állnak, mely a ránehezedő súly miatt nem erodálódott. A talpazat magassága jól mutatja a vándorkő érkezése óta történt erózió mértékét. Az utolsó jégár csak a Burren keleti felét borította el, mészkő vándorköveket hagyva maga mögött. A jégárból, mint fagyos sziget emelkedett ki a Slieve Elva, ezért a hegy északi oldalán 300 m magasságig, déli oldalán 240 m-ig találhatók meg e vándorkövek. A völgyeket a jégtakaró visszahúzódása után visszamaradó moréna töltötte ki, a Slieve Elva-tól délre drumlin-szerű halmok találhatók, melyek a jégtakaró mozgási irányának (ÉK-DNy) megfelelően helyezkednek el. A drumlin ír eredetű szó, dombhátat jelent. E sajátos formák kialakulása máig nem tisztázott: egy elmélet szerint felhalmozódásos formák, ott keletkeztek, ahol a jég bőséges hordalékkal rendelkezett; egy másik felfogás szerint eróziós formák, a korábban lerakódott jégkorszaki üledékből képződtek akkor, amikor a jégtakaró előrenyomult.

Kis talpazaton fekvő vándorkő, a talpazat magassága mutatja a kő érkezése óta történt erózió mértékét

A jégkorszak elmúltával a mészkőfelszínt a jég által szállított agyagos, kavicsos, sziklás hordalék takarta, melynek egy részét az erős nyugati szelek elhordták. Később, amint az éghajlat fokozatosan javult, a visszatelepülő növényzet (mogyoróbokor, tiszafa, fenyőfa) stabilizálta ezt a felszínt. Az 5000 évvel ezelőtt e vidéken megjelenő embert ez a dús vegetációjú, erdős táj fogadta. Az emberi tevékenység (túllegeltetés, erdőirtás, talajerózió) nyomán azonban egyre nagyobb területeken újból a csupasz mészkő került felszínre, bizonyítva ezzel, milyen drámai változásokat okozhat az ember felelőtlen, kizsákmányoló magatartásával, ha nem érti meg, vagy nem veszi figyelembe a természet törékeny egyensúlyát fenntartó erőket.

A Burrent keresztülszelő Green Road mentén kiváncsi tehén köszönti az arra járót A Burren élővilága rendkívül gazdag. A "mészkőjárdák" repedéseiben, mélyedéseiben igazi növénytani ritkaságok fordulnak elő, igen nagy számban. A sarkköri, alpesi és mediterránfajok olyan elegye található meg itt együtt, mint sehol máshol a Földön. Májusban és júniusban a legérdemesebb idelátogatni, mivel ekkortájt a legszínpompásabb a táj. A legelterjedtebb a tavaszi tárnics, a piros gólyaorr, a szürke napvirág, a füles kosbor, a szemvidítófű és a magcsákó, de találkozhatunk olyan különlegességekkel is, mint a bíbor nöszőfű, a déli kosbor és a mocsári ibolya. A Moher sziklák a nyári hónapokban nagyszámú madárnak adnak otthont: a sziklapárkányokon lundák, lummák, alkák, csüllők és sirályhojszák fészkelnek.

A több mint 5000 éves Poulnabrone Dolmen-t, Írország legnevezetesebb kőkori sírját, 1989-ben fedezték fel
Kilfenora Cathedral melletti mezőn áll ez a 12. századi nagykereszt, a West Cross, melynek keresztgyűrűje tipikusan áttört
A világ legkisebb katedrálisa, a Kilfenora Cathedral, a 12. században épült, II. János Pál pápát érte az a tisztelet, hogy püspöke lehessen Kilfenora egyházmegyének

A 15-17. században építette az O'Brien család a Leamaneh Castle-t A Burren egykor sűrűn lakott vidék volt, ezt a hihetetlen nagy számú - több mint 2500 - történelmi emlék bizonyítja. Mind közül talán a legnevezetesebb az 5000 éves Poulnabrone Dolmen. Úton-útfélen megalitok tucatjai, közel 500 vaskorból származó kör alakú erődítmény, valamint a normannok emelte őrtornyok, romántemplomok, középkori várak romjai, nagykeresztek (high cross) találhatók. Nemcsak vad szépségéről, történelmi emlékeiről híres e vidék, hanem népzenéjéről is. Itt a zene része a mindennapi életnek, Kevin Griffin (banjo), Terry Bringham (concertina) és a "session"-be bekapcsolódó látogató (hegedű) Doolin egy kocsmájában ugyanolyan beszédtéma, mint az időjárás vagy a focimeccs. A legjobb zenés kocsmák a nyugati partvidéken Doolinban találhatók, ahol az odalátogatónak alkalma nyílik zenés összejövetelen részt venni. Meglehetősen nehéz meghatározni a "session" egészen különleges hangulatát, de annyi bizonyos, hogy két elengedhetetlen összetevője van: jó zenészek és lelkes, figyelő közönség. Érdemes tehát a kietlen, de sok kincset rejtő tájon tett kirándulás után beülni egy ilyen kocsmába és megpihenni.

Bádonyi Krisztina

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek