Iskolai előítéletek?
Szendrei Judit
2003/05/05 12:18
1362 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A kilencvenes évek elején nagy port vertek fel azok a szociálpszichológiai kutatások, melyek a nemek közötti megkülönböztetést vizsgálták az iskolai oktatásban. E felmérések egy jelentős része az akkoriban erőteljes lendületet vevő feminista mozgalom és "női tudományok" hatása alatt állva olyan megállapításokat tett, melyeket azóta az újabb, ellenőrző vizsgálatok eredményének tükrében már némi kritikával kell fogadnunk.

Míg a női egyenjogúságért küzdő szervezetek, mint amilyen pl. az Egyetemista Nők Amerikai Szervezete (American Associationof University Women) a rendelkezésre álló kutatási adatokból azt a következtetést vonta le, hogy az iskolai oktatás hátrányosan különbözteti meg a lányokat, addig más szakmai szervezetek ezt az állítást az adatok szisztematikus szűrésének, félreértelmezésének és puszta politikai propagandának minősítették. Vajon kinek van igaza? Lássuk, mik is azok az adatok, melyekre e szerzők hivatkoznak.

Az egyetemista Nők Amerikai Szervezete szerint a lány tanulók az osztályban sokkal csendesebbek, észrevétlenebbek, és kevésbé magabiztosak, mint a fiúk. A tanárok kevesebbszer kérdezik őket, és ha válaszuk nem tökéletes, kevesebb biztatást kapnak annak továbbgondolására. Ennek hátterében szerintük az áll, hogy az iskola és a tanárok, a társadalmi normákat hűen tükröző mikrokozmoszként, a lányokat egy olyan női ideál irányába igyekeznek befolyásolni, mely szerint a lányok fő erénye a tiszta, csinos megjelenés, és a csendes, illedelmes, szerény viselkedés.

A fiúknak ezzel szemben a dicséret az önállóságért, kezdeményezőkészségért és az eseményekben való aktív, hangos részvételért jár. A lányokat az iskolában (is) arra nevelik, hogy a népszerűség és a társas elfogadás sokkal fontosabb, mint a tehetség és a jó teljesítmény. Egy 1992-es felmérés szerint, a hatodikos és hetedikes lányok maguk is úgy érzik, hogy társaik szeretete fontosabb számukra, mint az önállóság, a jó bizonyítvány vagy a tanárok dicsérete. A fiúk ezzel szemben, az önállóságot és az okosságot sorolták az első helyre.

Egy Reay nevű amerikai kutató 2001-ben azt találta, hogy a lányok iskolai megkülönböztetése a viselkedésükkel szembeni kisebb toleranciában is megnyilvánul. E szerző szerint, a lányok magabiztos fellépése gyakrabban minősül rosszaságnak, mint ha ugyanezt fiúk teszik. Ráadásul a kislányok rendbontó viselkedését mindig egyfajta jellemhibának, karaktertorzulásnak tekintik a felnőttek, míg fiúknál ugyanez a rosszalkodás férfi mivoltukból természetesen adódónak, így elfogadhatóbbnak tetszik.

A feminista kritikát alaptalannak és túlzónak tartó szakemberek, mint amilyen pl. Judith Kleinfeld, az Alaszkai Egyetem pszichológia tanára, azt vetik a feminista értelmezés szemére, hogy az adatokat félreértelmezték és ezért túlzó, igaztalan vádakat fogalmaztak meg az oktatással szemben. Kleinfeld szerint a hivatalos iskolai adatok épp az ellenkezőjéről tanúskodnak: az általános iskola első osztályától egészen az egyetemig a lány tanulók, bármely etnikai vagy társadalmi réteghez tartozzanak is, jobb tanulmányi eredményt érnek el, mint a fiúk. Kivételt csak a sport és a természettudományok jelentenek, ahol a fiúk sikeresebbek.

Bár a matematikai képességeket jobban igénylő tantárgyakban a fiúk jobban teljesítenek, a lányok kevésbé vannak lemaradva tőlük ezeken a területeken, mint a fiúk a lányoktól minden más tantárgyban. Az utóbbi tíz év (amerikai) beiskolázási adatai szerint a lányok olyannyira nincsenek hátrányosan megkülönböztetve az oktatás terén, hogy többen járnak közülük egyetemre, mint a fiúk közül (55% nő és 45% fiú). Míg 1961-ben az egyetemi diplomák alig egy százalékát szerezték nők, mára ez az arány megközelíti az ötven százalékot.

Az Egyetemista Nők Amerikai Szervezetének egyik legsúlyosabb vádja talán az volt, miszerint a tanárok egyenlőtlenül osztják meg figyelmüket és segítségüket a lányok és a fiúk között. Kleinfield szerint ez a megállapítás a Sadker kutatás eredményeinek szisztematikus eltorzításán alapszik. Az eredeti tanulmány ugyanis csupán annyit állított, hogy a fiúkhoz 8-10-szer többször szól tanáruk az óra alatt, azt azonban nem mondta, hogy ez a többlet figyelem mindig pozitív is egyben.

Az igazság éppen az ellenkezője: a fiúk gyakoribb rendbontó, a helyes választ mások előtt bekiabáló viselkedése valóban több figyelmet vált ki, ám ez az extra odafigyelés leggyakrabban helytelenítés, csendre intés, szidás. A gyerekek maguk sem látják úgy, hogy a lányokat bárki is hátrányosan különböztetné meg. A velük készített interjúk során a lányok 59, a fiúk 57 százaléka érezte úgy, hogy gyakran felszólítják, míg több fiú (67% 63-mal szemben) panaszkodott arra, hogy nem mindig mondhatja el a véleményét.

Kleinfield szerint, bár az oktatásnak vannak hibái, a nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés bizonyosan nem tartozik közéjük. Az igazság az, hogy a fiúk, mint csoport, valójában sokkal veszélyeztetettebbek a tanulmányi kudarcok, bukások, érzelmi és magatartás problémák terén, mint a lányok. Több intőt kapnak, többször buknak, és gyakrabban tanácsolják el őket az iskoláktól.

Tény tehát, hogy a lányok és fiúk nem egyformák, így az iskolában is más stílusban, más területeken teljesítenek jól. Igaz, hogy a nőkre számos olyan társadalmi sztereotípia nyomása nehezedik, mely az önálló, okos és ambiciózus fellépést érzelmileg ellentmondásossá teszik, a tények azonban egyelőre azt mutatják, hogy a nők, mint az élet oly sok más területén is, megküzdenek ezzel a problémával is.

Képek forrása

  • www.iol.ie/~stopscod/ parents/uniform.htm
  • www.cffoxvalley.org
  • www.huntermcguire.org/ quickfacts.html

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek