Iskolai leterheltség kezelése
2014/11/26 15:02
1010 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A gyerekeknek már általános iskolában is gyakran napi 6-7 órájuk van. Ezeken az órákon oda kell figyelni, dolgozni, gondolkozni, feladatokat megoldani, koncentrálni kell. Ha pedig vége a kora délutánig tartó terhelésnek, pauza helyett jöhetnek a különórák, edzések, szakkörök, korrepetálások.  A teljesítményt pedig mindenütt elvárják, legyen az matekóra, sport- vagy tanulmányi verseny. A gyerekek igazából legalább annyit „melóznak”, mint szüleik a munkahelyen. Aztán hazaérve szembesülünk azzal, hogy a gyerek fáradt, és még hátra van a lecke, a készülés másnapra. Ilyenkor jön a dilemma a szülő részéről: hajtani tovább a gyereket, mert csak úgy lesz eredménye, ez az élet rendje, így viheti valamire vagy hagyni a fenébe az egész otthoni tanulást, legyen ez az idő a családé, az együtt töltött időé, a pihenésé?

isiterhelt

Az igazság valószínűleg valahol középúton van.

Lipták Zita iskolapszichológus is ezt vallja.

„Az életben való beválás nem az iskolai érdemjegyek függvénye, nem attól lesz valaki sikeres az életben, hogy iskolai tanulmányai során mennyire jól teljesített az iskolában. Ez ugyanis sokkal inkább olyan személyiségjegyektől függ, melyek leginkább a biztonságot, elfogadást, szeretetet nyújtó családokban fejlődik ki egy gyerekben. Tehát a szülő legfontosabb feladata az lenne, hogy minden körülmények között (jelen esetben az iskolai leterhelés mellett) szeretetteljes érzelmi bázist biztosítson a gyerek számára, már csak azért is, mert az ilyen környezetben nevelkedő gyermek sokkal jobban érzi magát, önértékelése pozitív, nyitott és befogadó a világra, és ez segíti a hatékonyabb tanulást. A szülőnek fontos komolyan venni a gyerek érzelmi, hangulati állapotát, amikor fáradt, levert, kimerült, csalódott, mert az iskolában nem úgy alakulnak a dolgai, ahogy szeretné. El kellene felejteni azt a szülői mondatot, hogy ’ugyan már, mitől vagy te fáradt, csak az a dolgod, hogy tanulj’. El kell fogadni, hogy az iskola, ami a gyerek életében az ő munkahelye, ugyanúgy kimeríti őt, mint a szülőt a saját munkája. Ha a gyerek ebben megértésre és elfogadásra talál a szülőnél, az már segítség neki. A szülőnek arra kellene törekednie, hogy a gyerek iskola után kellőképpen kipihenje magát, feltöltődjön, mozogjon, játsszon, azaz az életkorának megfelelő tevékenységekkel töltse a szabad idejét. Olykor még a házi feladat rovására! És ilyenkor a szülő bevállalhatja azt, hogy adott esetben a gyerek cinkosává válik, és segít neki a házi feladatban, a tanulásban vagy esetleg megbeszéli vele, hogy nem történik tragédia, ha nem sikerül fényesen egy dolgozat, mert ők inkább egy kellemes családi programot választottak az este 8-ig tartó házi feladat írás helyett. Hosszú távon ennél sokkal többet árt az, ha a gyereket napi nyolc órai iskolai lét után minden nap hajtjuk a tanulással, a házi feladat megírásával és a szorongások beépítésével: ’mi lesz így belőled, hova fognak felvenni, az élet nem láblógatásról szól’, stb. Azzal is fontos tisztában lenni a szülőnek, hogy az ő munkához, feladatokhoz való viszonya mindennél erősebb mintát képvisel a gyerek számára. Hiába várja el a szülő, hogy gyermeke tanuljon éjt nappallá téve, ha közben a gyerek azt látja, hogy szülője is a munka könnyebbik végét fogja meg, halogatja feladatait, panaszkodik, zsörtölődik.

Ha a gyereknek korrepetálásra van szüksége, azt lehetőleg ne a szülő tegye. Az törvényszerűen feszültséghez, veszekedéshez vezet, és a szülő tanítói szerepbe kerül, ami nem az ő feladata. A szülő maradjon meg a gyermek támaszának, aki a gyereket biztosítja bizalmáról, elfogadásáról, aki bíztatja őt, hisz benne, dicséri és bátorítja. Akkor is, ha az iskolában kudarcok érik, akkor is, ha a gyerek konfliktusba kerül tanárral, diákkal. A szülőnek minden körülmények között annak a személynek kellene lennie a gyerek életében, akihez bármilyen (iskolai) problémával fordulhat. Ilyen háttér mellett alakulhat ki egy olyan személyiség, ami az életben való boldogulás, sikeresség lehetőségét magában hordozza.”

Láthatjuk, hogy az iskolai leterheltség kezelésében a szülőnek nagyon fontos szerepe van. Megtalálni a középutat úgy, hogy a gyerek tanulmányi előmenetelét ne nagyon hátráltassuk, ugyanakkor személyiségileg se sérüljön a túl sok tanulással. Azaz a kiegyensúlyozottsága megmaradjon. Ha pedig így lesz, akkor sem a szülő, sem a gyerek nem fog stresszelni a versenyeredmények, vagy a matek dolgozat miatt.

Erdős Levente cikke

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek