Iskolakultúra folyóirat - interjú Géczi János főszerkesztővel
Ferenczi Anita
2003/10/29 09:45
643 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Az Iskolakultúra a pedagógusok szakmai-tudományos lapja. A folyóirat szerkesztőségi gyűlésének szünetében a tizenharmadik évében járó lap célkitűzéseiről, tanárokról és leendő tanárokról, a magyar pedagógusképzésről és a távol-keleti kultúrák nevelési módszereiről beszélgettünk a lap főszerkesztőjével, Géczi Jánossal.

Sulinet: - Magyarországon az elmúlt években megnőtt a pedagógiai témájú sajtókiadványok száma. Az idén tizenharmadik évfolyamát élő Iskolakultúra milyen helyet foglal el ezen lapok között?

Géczi János: -A mintegy 2-2,5 ezer példányban megjelenő Iskolakultúra véleményem szerint sajátos helyet tölt be a hazai neveléstudományi lapkultúrában. A szakértők mintegy 70-100 folyóiratról beszélnek az összesítések során; ha a tudományhoz viszonyítjuk a lapok szolgálatát, akkor mi ennek a piramisnak a csúcsán vagyunk. Ezt persze nem a lap értékét, mint inkább tartalmát tekintve mondhatjuk el magunkról. Inkább a tudománynak és kevésbé a közéletnek készítjük az egyes számokat.

S.: - A pedagógusok közül kik azok, akik a számtalan pedagógiai lap közül az Iskolakultúrát választják?

G. J.: - Azt mondhatom, hogy elsősorban az innovatív pedagógusok és a kutatók számára jelentünk alapot. Mivel a lap kiadásnak hátterében a Pécsi Tudományegyetem oktatói, szakemberei állnak, az egyetemi háttér nagyban meghatározza a megjelenő témák kínálatát. Egyszerre vagyunk naprakészek a tanárképzés praxisában, a kutatásban és a közoktatásban is.

Szerzőink az oktatás- és az iskolaügy fogalmát tágan értelmezik: a tanárok jogi műveltségétől, a nemzetiségi oktatáson, a környezetvédelemen és a nyelvészeti kérdéseken át egészen a roma pedagógiáig minden témát feldolgozunk. Ugyanakkor az is igaz, hogy gyakran első látásra a pedagógia keretei közül kilógó témákról is olvashatnak azok, akik kézbe veszik a lapot.

Mindent összevetve azt kell, mondjam, hogy az Iskolakultúra réteglapnak tekinthető.

S.: Elmondható, hogy egy bizonyos pedagógustípusnak készülnek a cikkek?

G. J.: Igen. Ez az, a tanártípus, amit az imént innovatívként említettem. A folyóirat munkatársai a tanárságot professziónak és nem egyfajta művészetnek tekintik; azt valljuk, hogy mint minden más szakma, ez is tanulható, fejleszthető és csiszolható. Tehát olyan pedagógusoknak készülnek a cikkeink, akik tudásukat és tapasztalataikat felhasználva, maguk is tanulva végzik munkájukat. Fontos megjegyezni, hogy a lapban megjelenő írások csupán eligazításként, a lehetőségek bemutatásaként szolgálnak, és egyfajta távolságtartással készülnek.

S.: Ezt a távolságtartást fedezhetjük fel a lap formai megjelenésében is?

G. J.:- Igen. A sötét, egyszerű borító, a képek hiánya, a papíron megjelenő betűtípus mind ezt a célt szolgálja; ahogy a vezércikk hiányára is ez az indok.

S.: - Említette, hogy a lap célközönsége azoknak a szakemberekből áll, akik vállalják a folyamatos tanítva tanulást. A tanárokra is érvényes az élethosszig tartó tanulás "elve"?

G. J.: - Az oktatásról szóló kutatások mutatják, hogy az iskolai tudás forrásai legkevésbé az iskolából származnak - leszámítva természetesen az írás- és olvasáskészséget, valamint a matematizáltságot. A művelődéstörténet több vizsgálata is bebizonyította, hogy nem tények, konkrét tudás, hanem főként bizonyos módszerek, eljárások átadására-elsajátítására van szükség. Az egész életen át tartó tanulásban sem a mindenkori konkrét, hasznos ismeretszerzés a fontos, hanem azok a technológiák, amik segítségével újabb és újabb helyzetekhez vagyunk képesek alkalmazkodni.
Egy pedagógusnak tudnia kellene ezt megtenni. Véleményem szerint mi - mai pedagógusok - nem tanítjuk meg pedagógusnak készülő diákjainkat az alkalmazkodni tudás képességét.

Sajátos ellentmondás, hogy az európai kultúra mindig inkább konzervatív volt ilyen szempontból. A biztosat, megállapodottat szeretnénk betenni az intézményes oktatás kereteibe, és az emberek fejébe - most azonban ezektől a hagyományoktól meg kéne szabadulnunk. Nagy hasadás van a gyakorlat és az erről szóló tudományos tudás között.

S.: Kiemelte az európai kultúra konzervatív voltát. Az Európán kívüli kultúrák nevelési-tanulási módszereik tekintetében másképp működnek?

G. J.: - A folyóiratban többször jelentek meg összehasonlító neveléstudománnyal kapcsolatos kutatások eredményei. Főként azért foglalkoztunk az arab civilizációval, a keleti pedagógiával, hogy rájöjjünk: mi az, amit ők jobban tudhatnak. A moszlim világ teljes mértékben a tudásra építő világ, szemben a miénkkel, ami inkább a hitre épít. Ott intézményesített keretek között, önzetlenül felajánlott választás a tanulás, nálunk pedig pénzzé konvertálható eszköz.

A keleti világban az embernek inkább megengedett ugyanannak a célnak több úton való elérése: akár egzakt tudás, akár a misztika, akár pedig a hétköznapi tevékenység által. Nálunk nem számít igazi tudásnak az, ha valaki meg tudja mondani a vörös ég alját látva a másnapi szeles időjárást. Nem olyan értékű, mint egy meteorológiai műszer leolvasása. Az arab világban ez a kétféle tudás egyenértékű.

S.: - A mai magyar gyermekek az iskolában a konkrét ismeretek mellett nem sajátítanak el ismereteket a hétköznapi tudás köréből?

G. J.: - Éppen az Iskolakultúra szeptemberi számában jelent meg egyik hallgatónk, Mészáros György írása, amely beszámol a szerző néprajzi módszerekkel végzett kutatásáról. A gyermekek tudásának származási helyét középpontba állító kutatás kimutatta, hogy a gyermekek számára sokkal fontosabb az a közösség, amely az iskolán kívüli tevékenységek során alakul ki. Véleményem szerint ebből a vizsgálatból is kiderül, hogy mára az iskolát felülírta az iskolás gyerekek nem iskolai közösségekben megszerzett tudásának, ismereteinek rendszere.

S.: - A pedagógia, a tanárok oldalán milyen változások észlelhetők?

G. J.: - A pedagógia előtt nagyon sok feltáratlan, vagy szemérmesen elhallgatott terület van: nem beszélünk például arról, hogy mennyire nem olvasnak a pedagógusok, nem beszélünk arról sem, hogy ők akarják szorgalmazni az élethosszig tartó tanulást, miközben maguk erre felkészítetlenek vagy felkészületlenek. Szeretnénk nyílttá tenni ezeket a témákat: talán éppen ezért taszít el néhány olvasónk minket. Azokra a pedagógusokra szeretnénk hatni, akik a 10-50 év múlva működő pedagógiai világot fogják meghatározni.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek