Ki mire használja a számítógépet? (1. rész)
Abonyi-Tóth Andor
2004/05/11 18:05
2032 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Szerettük volna megtudni, hogy az informatikához kevésbé közel álló területek hogyan viszonyulnak a számítógépek világához. A humán tudományok közül kezdjük az ismerkedést az irodalommal.

Mint informatikával foglalkozó tanárok, informatika iránt érdeklődő felhasználók nap mint nap használjuk a számítógépet mint segéd-, vagy akár fejlesztőeszközt. Természetesnek vesszük, hogy a természettudományok területén számtalan alkalmazási területe van a számítógépeknek. Vajon mi a helyzet a humán területeken? A szövegszerkesztő programokat biztosan használják, esetleg e-maileznek, interneteznek. Van-e egyéb felhasználási lehetőség? Sajnos nem sokat tudunk róla.

2003 őszén, a békéscsabai INFO ÉRA konferencián üdítő és meglepetésekkel tarkított előadást hallhattunk Horváth Iván tanár úrtól, aki az ELTE BTK régi irodalomtörténeti tanszékének egyetemi tanára. Az előadás után megkerestem őt, hogy beszélgethetnénk-e a számítógép felhasználásáról az ő szakterületén. Igent mondott!

A találkozónk elején, amikor vázoltam a beszélgetésünk okát, meglepő gondolatokkal szolgált bevezető gyanánt. A humán területek óriási adatbázisokkal dolgoznak. Számukra elengedhetetlenül szükséges a számítógép használata. Gondoljunk csak a régi irodalmi művek nyilvántartására, kutatására, a nyelvek körében a szótár/fordító programokra. Vagy éppenséggel a történelemtudomány hatalmas adattömegére. Még egy érdekesség: amíg a természettudományok művelői leginkább olyan eseményekkel/történésekkel dolgoznak, amik megismételhetőek, a történettudósok kizárólag megismételhetetlen eseményeket kutatnak (lásd például háborúk, uralkodók stb.).

Mivel a számítások gyorsítását, a számítógépek fejlődését leginkább a természettudományok motiválták, nincs értelme annak a kérdésnek, hogy ki kezdte hamarab felhasználni a számítógépet. Viszont igen érdekes adat például, hogy Robert Busa már 1949-ben felhasználta a számítógép adta lehetőségeket. Akvinói Szt. Tamás műveit rögzítette, és ezek alapján elkészítette Akvinói Szt. Tamás szótárát (fogalommagyarázó szótár). Mások a teljes ókori irodalmat rögzítették (eredeti nyelven). Így, ha olvasunk valamit és érdekel bennünket, hogy egy adott szó mit jelenthet pontosabban, vagy éppen ki milyen szövegkörnyezetben használta, könnyedén rákereshetünk számítógéppel.

Az egyes nemzetek is foglalkoznak a saját korai irodalmuk rögzítésével. A régi magyar irodalmi értékek (versek) gyűjtése és számítógépre vitele 1600-ig már megtörtént. Sőt, a versek számítógépes nyilvántartása,világviszonylatban Magyarországon a legjobb. Adódik a kérdés, hogy ha ennyire széles a felhasználási lehetőség, és a humán tudományok művelői ki is használják e lehetőségeket, van-e visszahatásuk a programok fejlesztésére? A tanár úr válasza meglepő volt! NINCS!

Pontosabban alig akad olyan terület, ahol van (ékezetes betűk, helyesírás ellenőrzése, szótárprogramok). A humán területek, leginkább az irodalom, hatalmas adatbázisokkal dolgoznak, de sajnos a meglévő adatbázis-kezelő programok ehhez nagyon merevek a tanár úr elmondása szerint. Nehezen alkalmazhatóak az irodalmi kutatásokhoz, sokkal flexibilisebb rendszerekre lenne szükség. Horváth tanár úr szerint olyan programra lenne szükség, ami követni tudja az intuíciót, ami közelebb állna az agy gondolkodásához. Adatbázis-kezelőknél olyan programra lenne szükség, amiben az adatmodell változhat a munka során (mint a flash-ben elkészíthető nagyító, amivel részletekre kereshetünk rá).

A programoknak elő kellene segíteni az emberek együttműködését. Hasonlóan a nyílt forráskódú programokhoz.

Szövegkritikai kiadások

A beszélgetés során a szövegkritikai kiadásokat is érintettük (egy könyv szövegkritikai kiadása a köny kiadásának olyan alapja, mint a hosszmérésben a "sevres-i méterrúd"). Például 1993-ban látott napvilágot a Balassa-kódex szövegkritikai kiadása. Ez tartalmazza a meglévő szövegverziók közül azokat, amik bizonyíthatóan az eredetiek voltak. A kiadók azután ezen szövegkritikai kiadások alapján adják ki a saját köteteiket. De mi történik akkor, amikor egy-egy szövegről nem dönthető el a rendelkezésre álló adatok alapján, hogy melyik az eredeti?

A Horváth Iván tanár úr által vezetett kutatógárda kidolgozott erre az esetre egy módszert, a sztochasztikus olvasást, amelyben nagy szerepe van a számítógépnek! A tanár úr szerint a szöveg egy élő "valami". Olyan, mint az elektron. Mindaddig, amíg meg nem vizsgáljuk/el nem olvassuk, az egyes szövegváltozatok csak bizonyos valószínűséggel léteznek (bizonyos valószínűséggel lehettek az eredetiek). Amikor azonban elolvassuk, akkor egy konkrét változatot olvasunk, de csak egy változatot a lehetséges sok közül. A számítógép segítségével a kutatócsoport megteremtette annak a lehetőségét, hogy a szöveg olvasásakor, a bizonytalan részeknél hol az egyik verziót kapjuk meg, hol a másikat (mindezt akár súlyozva).

Erről pontosabban és érdekfeszítő stílusban olvashatunk Horváth tanár úr Magyarok Bábelben című, hálózatos könyvében ( http://magyar-irodalom.elte.hu/babel/  ). Következzen ebből most egy rövid részlet:

"...A szövegkritikai kiadást sajtó alá rendező tudós gyakran kerül olyan helyzetbe, amikor nem tud jó lelkiismerettel választani a különféle forrásai által felkínált olvasatok közül, ám persze ilyenkor is rákényszerül arra, hogy - mint rendesen - az egyik olvasatot beemelje a főszövegbe, a többit pedig csupán a lap alján - mint változatokat - közölje. A költő ihlete nem mindig működik, a sajtó alá rendezőnek azonban minden kétes esetben döntenie kell. Ez teljességgel elfogadhatatlan - és egy új eljárásnak hála, immár fölösleges is.

Az új eljárás igazán akkor siet a segítségünkre, amikor csakugyan nem tudunk választani az olvasatok közül. Ilyenkor most már módunk van vagylagos megoldáshoz folyamodni. Ráadásul tetszőleges számú változatot és tetszőleges valószínűségi fokot is megadhatunk. (A gyakorlati munkában a legtöbbször érdekes módon csak két szóba jöhető változatunk szokott lenni, ahol mindkettőnek valószínűsége egyketted.)

Amikor az olvasó igénybe veszi a hálózati szövegszolgáltatást, az összes bizonytalanságban hagyott helyen véletlengenerátor kezd működni. Véletlenszerűen (nem egykettedes valószínűség esetén pedig irányított, súlyozott véletlen révén) dől el, hogy az egyenrangú változatok közül éppen melyik kerül a főszövegbe, melyik a kritikai apparátusba. Egy másik olvasáskor esetleg fordítva alakul a dolog, de az is lehet, hogy ugyanígy marad. Amikor ekképpen működtetjük a véletlent, az a szöveget tulajdonképpen nem teszi kölcsönhatóvá (interaktívvá), hiszen a felhasználónak az eljárás semmilyen játékteret nem hagy. A véletlenszerűség korántsem azt jelenti, hogy az olvasó beleavatkozhat a szöveg alakításába - értelme, ellenkezőleg, éppen az, hogy az olvasás eseménye előtti szöveg mennél pontosabban képezze le a kritikai kiadásért felelős irodalomtörténésznek vagy kutatócsoportnak a szövegről való teljes tudását.

Képzeljünk el egy hálózati kritikai kiadást, benne a sztochasztikus olvasást lehetővé tevő programmal. Amikor a felhasználó megnyitja a hálózati kritikai kiadás képzetes kötetét, az összes kétséges helyen véletlengenerátor dönti el, hogy melyik változat kerüljön a főszövegbe, és melyek szoruljanak a jegyzetapparátusba. Egy ilyen program megírása csak látszólag könnyű feladat, ugyanis egymástól nem egészen függetlenek a különféle véletlenek. A szóban forgó szövegkritikai kiadás - egy klasszikus verseskönyv - különböző pontjain levő lehetőségek egy része kizárja, más része feltételezi egymást. (Ha az egyik versben a véletlengenerátor az egyik véletlennek kedvez, a másik versben nem kedvezhet ugyanakkor olyan véletlennek, amely elméleti okból semmiképpen nem juthatna el az olvasóhoz akkor, ha első vers változata eljutott)..."

Horváth Iván tanár úrral folytatott beszélgetésünk egyik tanulsága, hogy a számítógép mint segédeszköz felhasználása igen széles spektrumban lehetséges és a számítástechnikától egészen távol lévő területeken is találhatunk nagyon izgalmas felhasználási ötleteket. Folytatás következik! Ha van Önt érdeklő terület, csak írja meg, s mi szívesen utánajárunk és tapasztalatainkat cikk formájában tesszük közzé.

Linkek

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek