Kihagyott lépcsőfok?
2004/11/08 10:44
1515 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A speciális nevelési igényű gyermekek és az ép gyermekek magas színvonalú együttnevelése egyre nagyobb feladatot ró a magyar közoktatásra. A tanulmány szerzői többéves óvodai együttnevelési projekt tapasztalatai alapján azt mutatják be, hogy a projekt mint szervezetfejlesztési módszer miként használható a szükséges szervezeti és szemléletmódbeli változások megvalósításában.

(...) Az együttnevelés kérdésköre

Az akadályozott, szakmai terminológiával speciális nevelési igényű és az ép gyermekek együttnevelésének szakmai és társadalmi szükséglete viszonylag új keletű. A magyar megközelítésben napjainkig, történelmi és szakmai okok miatt is, elsősorban a speciális nevelési igényű gyermekek elkülönült pedagógiai intézményekben történő nevelése dominál. Senki sem vitatja, hogy az elkülönülésnek számtalan előnye van: az akadályozott gyermek személyére szabott fejlesztési lehetőségek, szakpedagógus jelenléte, fokozatos felkészítés a társadalomba való beilleszkedésre. A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy a nem szakszerű integrálás komoly károkat okozhat egy sérült gyermek fejlődésében. Ugyanakkor a szegregált nevelésnek mélyreható következményei vannak az oktatási rendszer egészére nézve is.

A szegregált intézményrendszer kialakulásának okai között a szakemberek a pedagógiai szempontból homogén gyermekcsoportok kialakításának igényét is számon tartják. A szegregációs szemlélet magában hordozza azt a felfogást is, hogy a gyermekek egy csoportját - a speciális segítségnyújtást igénylő gyermekeket - egyértelműen el lehet különíteni azoktól, akik ilyen speciális módszereket nem igényelnek. Vagyis, ha egy gyermeknél pedagógiai természetű gondok merülnek fel, akkor a gyermekkel nincs valami rendben, ezért a gondjai kezelésére szakosodott intézményben kell elhelyezni. A tanulók fennmaradó csoportját általában "normálisnak" tekintik, olyanoknak, akiknek nincs különösebb szükségük kiegészítő segítésnyújtásra. Éppen ezért az együttnevelési feladatokra a közoktatásban dolgozó pedagógusok többsége nincs felkészítve. Az utóbbi évtizedben ugyanakkor egyre erősödő társadalmi nyomás jelent meg az integráció irányába. (...) A törvényi változások mellett ugyanakkor ki kell emelni azt is, hogy a szegregált oktatási modellen alapuló intézményrendszer egyre nagyobb gondokba ütközik. Számos, épek közé sorolt gyermek mutat olyan komoly tanulási problémákat, melyek leküzdéséhez speciális szakismeret szükséges. Ugyanakkor számos akadályozott gyermek minden különösebb erőfeszítés nélkül követni tudná az épek számára összeállított pedagógiai programokat.

A fenti, közoktatási rendszerre nehezedő társadalmi elvárásokra és gyakorlati problémákra jelenthet egyfajta választ a speciális nevelési igényű gyermekek integrációja a többségi, épek számára kialakított közoktatási intézményekbe. (...) A gyógypedagógus feladatköre gazdagodik, a gyermekre irányuló egyéni fejlesztés mellett megjelenik, sőt munkájának hangsúlyos részéve válik a szakmai tanácsadás, amikor is a pedagógus számára nyújt támogatást az egyéni fejlesztési tervek kidolgozásához és megvalósításához. (...)A pedagógusoknak alkalmazkodniuk kell ehhez a bővülő szakmai kapcsolati rendszerhez. Ez nemcsak azzal jár együtt, hogy az iskola, sőt az osztály is megnyílik más szakemberek felé, hanem meg kell tanulniuk a "más szakmai nyelvet" beszélő, más szempontokat hangoztató szakemberekkel való sikeres kommunikációt is. Emellett a befogadó iskolákban módszertani hangsúlyeltolódások is megfigyelhetőek: aktivizáló, kevésbé verbális jellegű, mozgalmasabb, kreatívabb oktatási módszerek kerülnek előtérbe.(...) Megállapítható tehát, hogy az együttnevelés hatékony bevezetése szemléletváltással, a tradicionális szakmák feladatkörének módosulásával, újfajta együttműködési lehetőségek kialakításával jár együtt. Ebből az innovatív jellegből adódik az a következtetés, hogy az együttnevelés céljainak eléréséhez a jó szándékú egyéni erőfeszítések önmagukban nem elegendőek, gondosan előkészített szervezeti változásokra van szükség.

Az együttnevelés mint szervezeti intézkedés

(...) A szerzők véleménye szerint az együttnevelés, az eddigiekben vázolt innovatív jellegénél fogva sajátos szervezeti intézkedési formát, projektet igényel. Ezen nem a pedagógiai értelemben vett projektmódszer mint sajátos oktatási módszer alkalmazását értjük. Számunkra a projektmódszer olyan új, szociológiai értelemben vett autonóm szervezet létrehozását jelenti, amely a már meglévő, különböző társadalmi rendszerek - szervezetek, intézmények, intézményrendszerek - közötti együttműködést és az információcsere megkönnyítését tűzi ki célul. (...) A mai magyar társadalom intézményrendszerében az ilyenfajta együttműködésnek nincsenek meg a hagyományai. Ennek ellenére az elmúlt években azt tapasztaltuk, hogy bizonyos, a külföldi tapasztalatok, elemzések során is hangsúlyosnak ítélt sarokpontok betartásával az együttnevelés területén, magyar viszonyok között is sikeresen használható a projektmódszer.

Egy konkrét együttnevelési projekt bemutatása - a szegedi modellkísérlet

(...) A projekt megvalósításának lépései

  • Az előkészítő fázis: Az előkészítő munka dióhéjban szükségletfeltárásból, az együttműködő óvodák felkészítéséből, az óvónők felkészítéséből és a projekt működéséhez szükséges erőforrások felkutatásából állt. Nem túlzás kijelenteni, hogy a projekt legfontosabb fázisa ez az időszak volt. A munkacsoport megalakulása több szempontból is fontos. Egyrészt a problémakör felismerése tükröződött ebben a lépésben. Másrészt alkalmat adott egy városi szintű szakmai fórum kialakítására, melynek résztvevői - a helyi adottságok ismeretében és a jövőbeli együttműködés reményében - megkezdték az együttműködési lehetőségek feltárását, illetve egymás szakmai nézőpontjának megismerését.
    Nagyon fontosnak bizonyult a munkacsoport multidiszciplináris összetétele: óvodapedagógus, pszichológus, szociológus, pszichiáter, gyógypedagógus és konduktor egyaránt részt vett a munkacsoport működésében. Ez tette lehetővé egy negyvenórás előkészítő képzés indítását, melynek során a projektben dolgozni kívánó óvodapedagógusok megkezdték a szakmai együttműködés kialakítását a gyógypedagógusokkal és egymással is. Harmadrészt a munkacsoport léte tette lehetővé a szegedi önkormányzat bevonását a projektbe: így lehetett biztosítani a megvalósításhoz szükséges anyagi és emberi erőforrásokat. Negyedrészt a munkacsoport biztosította az együttnevelés szakmai előkészítésének hátterét: a részt vevő óvodák kiválasztása, a részt vevő speciális nevelési igényű gyermekekkel kapcsolatos szervezőmunkákat.
  • A projekt indítása: Fontos feladat volt az óvodai közösségek felkészítése a projekt szellemének megfelelő óvodai tevékenységekre, a "más" gyermekek fogadására. Ennek keretében az előzetesen már felkészített óvónők mindennapi munkáját szakemberek segítették (pl.: a szülői értekezleteken egészségfejlesztő mentálhigiénikus szakemberek vettek részt).
  • A projekt működtetési szakasza: A gyógypedagógusok ellátták az enyhe fokban fogyatékos gyermekek fejlesztésében rájuk háruló feladatokat, valamint bekapcsolódtak a projekt kapcsán felmerülő egyéb, kutatási és oktatási feladatok ellátásába is. (...) Gyógypedagógiai szempontból, az eddigi tapasztalatok alapján megállapítható, hogy nem értelmi jellegű sérülés esetében (pl. megkésett beszédfejlődés, mozgási és megfelelően kezelt hallási sérülés esetén) az integráció lehetővé tette a gyermekek képességeinek olyan szintre fejlesztését, amely alkalmassá tette őket a normál általános iskolák követelményeinek teljesítésére.

Az együttnevelés hatásai a többségi csoportra

Egy társadalom befogadóképessége elsősorban attól függ, hogy mennyire alkalmas a "másság" elfogadására. (...) Milyen hatása volt az ép gyerekekre annak, hogy akadályozott társaikkal találkozhattak, velük élhettek a mindennapokban? Volt-e változás akár pozitív, akár negatív irányban? Milyen problémák merültek fel? Kinek jó és miért az együttnevelés? Számos kérdés merült fel a munkacsoport tagjaiban, ezért kérdőíves vizsgálat is készült az integrált nevelés hatásainak előzetes elemzéséhez. (...) Az előzetes felmérés elemzése alapján valószínű, hogy az egészséges gyermekek és szüleik többsége is elfogadja és pozitívan értékeli, ha óvodai csoportjukban egy enyhe fokban sérült gyermek integrációja történik. (...) Eredményeink összhangban vannak a nemzetközi tapasztalatokkal.A gyógypedagógiai szakirodalomban időnként hangsúlyt kap az, hogy az együttnevelés megfelelő feltételek mellett nemcsak a sérült ember számára kedvező, hanem a többségi iskolába járó gyermekeknek is. A tanulók együttes nevelése megsokszorozza a szociális kölcsönhatásokat, és az együttműködés új formáinak elsajátításával, új morális értékek kialakulásának színtere lehet. Továbbá az egészség mint érték újra felértékelődik. (...)

Az együttnevelési projekt tapasztalatai

Összegzésképpen megállapítható, hogy az együttnevelésnek, kellő előkészítés után, számos pozitív következménye van mind a speciális nevelési igényű gyermek, mind pedig ép társai esetében. Továbbá igazoltnak látjuk, hogy az együttnevelési kezdeményezések kellő előkészítéséhez és megfelelő lebonyolításához szükséges szakmai és anyagi háttér megteremtéséhez a projektmódszer felbecsülhetetlen segítséget nyújthat. (...) Szóbeli visszajelzések alapján valószínűsíthető, hogy a megfelelő óvodai szocializáció nagymértékben megalapozza a speciális nevelési szükségletű gyermek iskolai integrálhatóságát is.

Véleményünk szerint az együttnevelés terén az óvodák számos előnnyel rendelkeznek az általános iskolákhoz képest. Általánosságban véve elmondható, hogy az óvodapedagógusok felkészültsége, nevelési ismereteik, személyiségfejlesztési tapasztalatai jelenleg alkalmasabbá teszik őket az együttnevelésre, mint az általános iskolai pedagógusokat. Emellett az óvoda szabadabb, személyközpontúbb légköre lehetőséget kínál az egyéni fejlesztési programok megvalósítására, az általános iskola teljesítménycentrikus légköre erre kevesebb lehetőséget biztosít. Nagy előnye még az óvodának, hogy a célpopuláció, az óvodás korosztály képlékenyebb, fejlődési üteméből adódóan több lehetőség nyílik a beavatkozásra. Az egészséges közösség befogadókészsége ráadásul ekkor még könnyebben befolyásolható, irányíthatóbb, mint az iskolai közösségekben.

Nagyobb érzelmi megterhelést jelenthet az óvodapedagógusok számára az, hogy a szülők speciális nevelési szükségletű gyermekükkel kapcsolatos, esetleg irreális elvárásai az óvodapedagógusra terhelődnek. A szülők különböző mértékben képesek elfogadni, feldolgozni gyermekük másságát, és ezzel legtöbbször az iskolai beiratkozás során szembesülnek legdrasztikusabban. Ezeknek a helyzeteknek a feldolgozását a folyamatos szakmai támogatás, az elérhető szakmai fórum működtetése könnyítheti meg. A fenti gondolatok is kiemelik az együttnevelés kellő előkészítésének fontosságát. Ehhez, az együttnevelési projekt kapcsán az alábbi elemeket találtuk elengedhetetlennek: az óvodapedagógus és az óvodai személyzet (gyermekorvos, dada) felkészítése, képzése; szakmai kooperáció, illetve egyéni fejlesztési programok kialakítása (gyógypedagógus - pedagógus); a szülők felkészítése (a leghatékonyabb csoportos beszélgetések formájában); intézményi háttér kialakítása, erőforrások biztosítása: hálózat, szakmai támogatás, anyagi fedezet.

  • Cikkünk a szerzőknek - Benkő Zsuzsannának és Lippai Lászlónak - az Új Pedagógiai Szemle című folyóirat október számában megjelent tanulmánya alapján készült.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek