Királyi és nemesi vármegyék
Farkas Zoltán
2007/10/31 15:25
5628 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

István király megteremtette a a középkori Magyarország alapvető közigazgatási egységét, a királyi vármegyét. Ezt II. András új intézményrendszere, pontosabban birtokadományozó politikája számolta fel, és a helyén alakult ki a nemesi vármegye.

Királyi vármegye

Szabolcsi vár

Az államszervezet kiépítésének egyik fontos lépése a vármegyerendszer (comitatus) kialakítása volt. Az elképzelés nem speciálisan az országra szabott, hiszen hasonló közigazgatási egységek a frank államban is működtek (vö. grófságok, határgrófságok). Ezek a megyék biztosították az uralkodó hatalmát, akaratának végrehajtását, a 13. század közepéig gyakorlatilag változatlan formában álltak fenn. Működésük biztosítéka és alapja az volt, hogy Magyarországon a földbirtokok nagyobbik része a király tulajdonában volt (vö. patrimoniális királyság). A vármegye elnevezése a szláv medja, határ szóból származik, eredetileg a vár határait jelölte. A központja a vár volt, valamely fejedelmi vagy törzsi központban álló földvár, mely a korafeudális magyar állam kialakulásakor az ispánok székhelyei lettek. István korában a vármegyék száma 45-re tehető, melyek száma a XII-XIII. században 70 körülire emelkedett.

A királyi vármegye pontosan körülhatárolt területű egység volt, amelynek joghatósága a nem királyi tulajdonú, de a területén fekvő birtokokra is kiterjedt. Élén a király által kinevezett comes (ispán) állt, a közigazgatási mellett igazságszolgáltatási, katonai és adóbeszedési funkciója volt. A vármegyéből származó jövedelmek kétharmada a királyt, egyharmada az ispánt illette. I. István (997-1000-1038) a vármegyékkel együtt várispánságokat is felállított. A 11. század folyamán a várispánság és a megye között sok közös vonás volt: azonos személy állt / állhatott a két szervezet élén, ugyanaz a vár jelentette a székhelyüket, de alapvetően különböztek területi kiterjedésüket illetően. A megye közigazgatási egységként a nem királyi területek felett is rendelkezett jogokkal, míg a várispánság csak a várbirtokra terjesztette ki befolyását. A várbirtokok szórtan helyezkedtek el, nem feltétlenül alkottak összefüggő egészet.

A két szervezet hivatali apparátusa átfedte egymást: a várakban szolgáló tisztviselők és katonatisztek (várjobbágyok) mind a megye, mind a várispánság irányítását ellátták. A várispánságok elsősorban katonai feladatokat láttak el, a várjobbágyok alá rendelt várnép katonai szolgálattal vagy terményjáradékkal tartozott. Ez a csoport jogilag szabadnak számított, mégis örökös szolgálattal a várhoz kötötték őket. Ez a szervezet a tatárjárás idejére elavulttá vált: a földvárak nem voltak képesek ellenállni a támadásnak. A várispánságok eljelentéktelenedéséhez nagyban hozzájárult az is, hogy az uralkodók (III. Béla, II. András) hatalmas várbirtokokat adományoztak el, így az itt szolgálók egy kisebb része felemelkedett, nemessé vált, nagyobb része viszont földesúri függésbe került.

Nemesi vármegye

II. András hadjáratra indul

A nemesi megyék kialakulása a királyi vármegye válságba kerülésének idejére, a XIII. századra tehető. A jelentős részben III. Béla és II. András nevéhez kötődő birtokadományozások következtében a királyi hatalom hagyományos intézményes formái válságba kerültek. (III. Béla (1172-1196) volt az első olyan magyar király, aki egy egész vármegyét adomnányozott el, II. András (1205-1235) pedig a birtokadományozás mértékének a mértéktelenséget tartotta.) A két közigazgatási egység kapcsolatát, egymásra épülését jól jelzi, hogy területükben gyakorlatilag megegyeznek.

A nemesi megye (provincia, parochia, comitatus nevekkel illették) előzménye a megyei serviensek közösségeinek megszervezése volt, erre példa a kehidai oklevélben 1232-ben a zalai servienseknek (serviens regis) biztosított jog . IV. Béla (1235-1270) uralkodása idején egyre nagyobb számban jelentek meg ezek a közösségek és a közgyűlésükön választott szolgabírák (iudes nobilium). Megyénként általában négy működött, a megyei törvényszék tagjai voltak az ispánnal együtt.

Ez az intézmény kéthetenként ülésezett, igazságszolgáltatási, hiteleshelyi, érdekképviseleti (pl. királyi adószedés alkalmával) szerepük volt. A királyi vármegyével szemben a nemesi vármegyék nem jogosultak királyi adók, regálék beszedésére. A megyéknek pallosjoga is volt, bár joghatóságuk elsősorban a paraszti rétegre terjedt ki. A megye területén lévő királyi városok önálló bíráskodási jogot kaptak, a nemesség birtok- és egyéb pereiben pedig nem ítélhetett. A nemesi megye tehát a területén birtokkal rendelkező nemesek önkormányzattal bíró szervezete volt, de a királyi hatalom gyakorlását is biztosította a király által kijelölt ispán személyén keresztül. Ő általában a bárók közül került ki, ezért gyakran nem is a megyében élt, így az általa kinevezett alispánnal (az ispán helyettese) képviseltette magát.

A nemesi megyék ítélkezési szerepe a XV. századtól azonban jelentősen csökkent azáltal, hogy a legnagyobb birtokosok megszerezték az önálló ítélkezés jogát, így népeiket kivonhatták a megye bírói befolyása alól. Ennek következtében a nemesi vármegye tekintélye folyamatosan csökkent, ám politikai befolyása egészen 1848-ig töretlennek mondható. Főként a Habsburg uralom alatt nőtt meg a politikai befolyása, mivel a rendi ellenállás védbástyáiként funkcionáltak. A XVIII. században állandó jellegű megyeházák és börtönök épültek, melyek a vármegye és az önkormányzatiság hatalmát hivatottak kifejezni. Az 1520-as évektől kezdve ugyanis egyre több feladat hárult rájuk: a törvények, rendeletek végrehajtása, önkormányzati, igazságszolgáltatási feladatok ellátása, a jobbágyság feletti hatalom biztosítása, adószedés.

1545-ben törvénybe foglalták, hogy az vármyegye ispánja nem köteles a király és a helytartóság törvénytelen rendeleteit végrehajtani, vagyis abban az esetben is a rendiség biztosítéka lehetett a vármegye, amikor a központosítás következtében az országos rendi intzémények vagy nem működtek, vagy idegenekkel töltötték be azokat. 1848-ban, majd az 1870. évi közigazgatási törvény értelmében a nemesi vármegyét népképviseleti megyévé alakították át.

Irodalom

  • Korai magyar történeti lexikon (9-14.század) (Főszerk.: Kristó Gyula) Akadémiai Kiadó, 1994
  • Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon Budapest, 1988
  • Szent István és az államalapítás Osiris K., Bp., 2002
  • Magyar történelmi fogalomtár I-II. Gondolat, Bp., 1989
  • Engel Pál: Beilleszkedés Európába a kezdetektől 1440-ig Háttér Lap-és könyvkiadó, Bp., 1990
  • Györffy György: István király és műve Gondolat Bp., 1983

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek