Környezeti nevelés az állatkertben
2004/07/22 16:50
1731 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A környezeti nevelés fejlesztésének egyik fontos iránya a tantermen kívüli tapasztalatszerzés arányának jelentős növelése. Orbán Zoltán beszámolójának fontos tanulsága, hogy az állatkert-pedagógia csak akkor lehet eredményes, ha a kertekben folyó tanulói tevékenység szervesen integrálódik az iskolai természettudományi, környezeti nevelésbe.

A vizsgálat

A vizsgálat első hároméves szakaszában arra kerestük a választ, hogy az állatkert miként lehet közoktatást segítő intézmény, illetve ennek keretében hogyan és mely korosztályokat lehet bevonni a környezeti nevelésbe. (...)

Új szemléletű állattartási és bemutatási technikák alkalmazása

Az új évezred állatkertjeiben az állatok az adott állatcsoport nagyköveteinek tekinthetők, a látogatók rajtuk keresztül ismerhetik meg a fajokat. Természetes viselkedésű állatokat csak új típusú tartási technikák (környezetgazdagítás, látványetetés) alkalmazásával mutathatók be. A környezetgazdagítás az állatkifutók természetesebbé, ingergazdaggá tételét jelenti tereprendezéssel, kövek, fák, növényzet telepítésével. A látványetetések és az "állatok akcióban" elnevezésű állatbemutatók az egyes fajok természetes táplálkozó, zsákmányszerző viselkedésére építenek (keresés, mászás, ugrás, úszás). Az eközben megfigyelhető állatok nyújtotta élmény és tapasztalás az alapja az állatkert-pedagógiai tevékenységeknek. Az állatok bemutatásának kiegészítő eszköze a faj- és információs táblarendszer, melynek három év alatt több mint száz elemét helyeztük ki. (...) A "házhoz megy az állatkert" programnak két típusát alkalmaztuk. Egyrészt a szállítható állatokkal közoktatási intézményekben tartottunk foglalkozásokat, órákat, másrészt az érdeklődő intézmények (elsősorban óvodák) számára állatokat biztosítottunk udvari "miniállatkert" és szobai élősarok létrehozásához. (...) A nyári tábort 2002-ben hirdettük meg első alkalommal. A gyerekek részt vettek az állatkerti munkákban (takarítás, takarmány-előkészítés, etetés), az összes látványetetéses, tematikus foglalkozáson, "állatok akcióban" bemutatókon, illetve terepfoglalkozásokon. (...) A "témaasztal" program keretében az állatkert több pontján olyan állomásokat létesítettünk, ahol a látogatók testközelből ismerkedhettek meg az állatokkal. A témaasztalnál minden állat megérinthető, minden demonstrációs tárgy (csontok, tollak, tojások) megfogható, illetve beszélgetni lehet az állatgondozókkal és az állatkert-pedagógusokkal bármilyen kapcsolódó témáról.

Alkalmazott oktatásszervezési módok és módszerek

Az Állatkertek Természetmegőrzési Világstratégiája hangsúlyozza, hogy az állatkert-pedagógia alapja az élő állatok közvetlen bemutatása. (...) Erre az alapra épültek programjaink, melyeken a foglalkozások a frontális, a csoport- és az egyéni munkára mint oktatásszervezési módra épültek. Az alkalmazott oktatási módszerek: a szemléltetés (közvetlen megfigyelés), a megbeszélés, a magyarázat, a vita, a játék és a szerepjáték voltak. Ezek megválasztását a csoportok nagysága, életkori összetétele, a téma, a nevelési-oktatási cél és az időkeret befolyásolta. Amennyiben a fenti jellemzők szükségessé tették, csoportbontást alkalmaztunk. Foglalkozásainkon az oktatásszervezési módokat és módszereket alapvetően szimultán alkalmaztuk. (...) Miként felelhet meg egy állatkert a nevelési feladatok ellátásának? A jászberényi modellkísérlet adatai igazolják, hogy az állatkert-pedagógiai munkacsoport létszámának emelése a pedagógiai tevékenység bővüléséhez és a nevelési folyamatban részt vevők számának ugrásszerű emelkedéséhez vezet. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy egy állatkert képes lehet nevelési feladatok ellátására, amennyiben szervezeti és működési viszonyai támogatják ezt. Ennek legfontosabb része, hogy a pedagógiai tevékenység szervezett és tervezett legyen, és ezt önálló munkakörű, a természetvédelem, a biológia, a pedagógia, az állatok ellátása terén jártas szakemberekből álló munkacsoport végezze. (...)

Milyen életkorú látogatók vonhatók be az állatkerti környezeti nevelésbe?

A jászberényi modellkísérlet eredményei igazolják, hogy az állatkert az állatkert-pedagógia módszer- és eszközkészletével a társadalom teljes spektrumát, gyerekeket és felnőtteket egyaránt képes lehet bevonni a formális és informális környezeti nevelésbe. Az állatkert-pedagógia egyik legfigyelemreméltóbb tulajdonsága éppen az, hogy az élő állatok bemutatására alapozva az eltérő korosztályú, végzettségű és érdeklődésű látogatók számára egyaránt vonzó lehet. Ezáltal a környezeti nevelés számára mindeddig jobbára kívülállónak tekintett, nem vagy alig megszólított felnőtt korosztály is bevonható az aktív szemléletformálásba.

Bármely nevelési formáról essen szó, így a környezeti nevelés és a "tanulás a fenntarthatóságért" kapcsán is, elsősorban a gyerekek, ezen belül az óvodások és a kisiskolások szemléletformálására szokás gondolni. Ezt az alapvetően érthető automatizmust jelzik a nevelési programok és az oktatási segédanyagok is, melyek száma az életkor emelkedésével egyre csökken, pedig a környezettudatos szemléletformálás esetében elengedhetetlen a felnőtt korosztály bevonása a nevelési folyamatba. Ennek oka, hogy életkoruk, autonóm fogyasztási szokásaik révén ők befolyásolják a társadalmi élet egészét, illetve szocializálják, nevelik és oktatják a gyerekeket. Amennyiben ez a korosztály kimarad a szemléletformálásból, nem csökkenthető a természeti környezet és a társadalmi viszonyok túlterheltsége, ráadásul a kettős nevelés révén csökkentjük vagy leromboljuk a gyerekeknél elért nevelési eredményeket. A jászberényi modellkísérlet során ezért különös figyelmet fordítottunk arra, hogy a felnőtt korosztályt is megszólítsuk. Az abszolút számok nem képesek érzékeltetni az állatkert-pedagógia talán legjelentősebb, rejtett hatását, mely azáltal érvényesül, hogy a gyerekeket és felnőtteket együtt, egymással együttműködve képes aktivizálni. (...)

Lehet-e az állatkert közoktatást segítő intézmény?

A jászberényi modellkísérlet igazolta, hogy a közoktatási intézmények előszeretettel, nagy számban és évről évre növekvő mértékben veszik igénybe az állatkert-pedagógia szolgáltatásait. Az állatkertek a környezeti nevelés, illetve a fenntarthatóság pedagógiai vonatkozásai terén jelentős szerepet töltenek be. A jászberényi vizsgálat tapasztalatai alapján a közoktatási intézmények és az állatkert között fokozatosan valósul meg az együttműködés. (...) Az állatkert és a közoktatási intézmények közti együttműködés kezdetben egyirányú, a csoportok az állatkert pedagógiai szolgáltatásait változtatás nélkül veszik igénybe. Ekkor a csoportokat szervező, vezető pedagógusok és az állatkert-pedagógusok között nincs tényleges szakmai párbeszéd, mert a pedagógusoknak még nincsenek tapasztalataik az állatkert-pedagógia alkalmazhatóságáról, így nem is várható el tőlük, hogy ezt integrálják tantárgyi tematikájukba. Az óvodák és az iskolák a programokat mint érdekességet, látványosságot, a szabadidő tartalmas eltöltését lehetővé tevő, a pedagógust a kirándulás alatt tehermentesítő előadásként látogatják. (...)

A tematikus együttműködésnek több fokozata van. Alapfokon még mindig az állatkert-pedagógus az irányító, ő hívja fel a pedagógus kolléga figyelmét a tematikus együttműködés lehetőségére, illetve többnyire még mindig ő gondolkodik a lehetséges témákon. Ezt követi a partnerség, amikor már a témákat gyakran a pedagógus kéri, illetve ajánlja fel, majd közösen dolgozzák ki azt az állatkert-pedagógussal. Végül az óvoda- vagy iskolapedagógus képessé válik önállóan foglalkozásokat tartani az állatkertben, amihez az állatkert-pedagógus már "csak" a háttértámogatást (helyszín, demonstrációs állatok, szemléltetőanyagok) adja. A tematikus együttműködés a partnerségi viszony folyamatos fejlődése mellett az alkalmazott oktatásszervezési módok és a módszerek tekintetében is változást eredményez. Minél szorosabb, átfogóbb jellegű és gyakoribb a pedagógus és az állatkert-pedagógus közti kapcsolat, annál szabadabban képesek "újítani", kilépni a frontális munka előadás-központúságából. (...) Ahhoz, hogy az állatkert képes legyen megfelelni a tematikus együttműködés szintjein jelentkező szakmai kihívásoknak, óhatatlanul szüksége van egy megfelelő méretű és felszereltségű oktatóközpontra. (...)

Egyes jászberényi óvodákban, melyekkel 2001 óta együtt dolgozunk, már érzékelhető a tematikus együttműködés alapszintjének megjelenése. Ezek az óvodák 2003-ra részt vettek az összes látványetetésre épülő foglalkozáson, ezért számukra valami újat kellett nyújtanunk. Pedagógusaik pontos képet alkothattak az állatkert-pedagógia alkalmazhatóságáról, így alakulhatott ki fokozatosan az óvodai foglalkozások témáihoz kapcsolódás gyakorlata. Ezek a foglalkozások már egyre inkább részét képezik a mindennapi óvodai életnek, integrálódnak az egyes intézmények nevelési, fejlesztési tematikájába. Sajnos az iskolákkal kapcsolatban nincsenek ilyen jó tapasztalataink. A szorgalmi időszakban ez a korosztály szinte egyáltalán nem jelenik meg az állatkertben. (...) Az iskolák távolmaradásának legfontosabb s a fenntarthatóság pedagógiai vonatkozásainak szempontjából a lehető legelkeserítőbb oka valószínűleg nem a pedagógusok érdektelenségében, hanem a közoktatás túlzott merevségében keresendő. A 45 perces tantermi órákban és elkülönült tantárgyakban gondolkodás gyakorlata, a túl nagy tananyag okozta időhiány oda vezet, hogy az általános és középiskolás korosztály, az évi egy-három napos osztálykiránduláson kívül gyakorlatilag nem képes elhagyni a tantermet. Itt viszont a pedagógusok képtelenek a megszokott frontális oktatás helyett kompetenciafejlesztő szervezési és munkaformákat (témanap, témahét, egyéni, páros és csoportmunka), módszereket (megbeszélés, vita, projekt, kooperáció, szerepjáték) alkalmazni. (...)

Tematikus kapcsolódási lehetőségek a közoktatási intézmények tantárgyi tartalmaihoz. A fenntarthatóságra nevelés pedagógiai tartalmának egyik központi eleme az integrált rendszerszemlélet. Ennek fontosságát hangsúlyozza a Nemzeti alaptanterv is a merev tantárgyi kereteket fellazítani próbáló komplex műveltségterületekbe sorolt oktatási tartalmakkal. Az Állatkerti Világszövetség Az Állatkertek Természetmegőrzési Világstratégiája oktatási fejezetében kifejti, hogy "az állatkerti állatok adta oktatási lehetőségek arzenálja kimeríthetetlen, és nem szűkíthető a klasszikus biológiai tárgyakra" Ezen elvi alapokat figyelembe véve belátható, hogy az állatkert-pedagógia a közoktatás minden szintjén, számtalan témában, több műveltségterület (tantárgy) oktatási tematikájához kapcsolódhat. Ezen lehetőségek kiaknázását azonban az állatkert-pedagógus egymaga nem tudja elvégezni, ehhez szüksége van a tantárgyi pedagógus kolléga együttműködésére. (...)

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek