Kötéllel sem
Farkas Zoltán
2007/10/31 19:05
2255 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A török kiűzését követően hasonlóan más etnikumokhoz, a romák is nagy számban települtek be az ország lakatlan tájaira. A Habsburg kormányzat ösztönözte is a betelepülést, majd számos rendelettel igyekezett szabályozni a romák életét.

Tömeges betelepülés

Mária Terézia

Igazán nagyarányú betelepülésre Magyarországra csak a török hódoltságot követően került sor, amikor a Habsburg uralkodók maguk is pártolták a különböző etnikumok Magyarországra történő költözését. A szlovák, a szerb és a román betelepülés mellett a kormányzat támogatta a romák szisztematikus beköltözését is. Ekkor főleg a ritkán lakott Alföld térségét tekintették célpontnak, és a század végére számuk eléri a 45 ezer főt. Közülük hatezren kovácsként, 1500-an zenészként tevékenykedtek, a többség ekkor még nomád vándorló életmódot folytatott. A kormányzati szervek különböző javaslatokat dolgoztak ki a romák többségének letelepítésére, helyhez és foglalkozáshoz kötésére. Valójában ellenőrzés alá kívánták vonni őket, mert a romákban a hatóságok egy újonnan kirobbanó magyar felkelés, rendi ellenállás fegyverkovácsait látta. Attól is tartottak, hogy a magyar katonaszökevények a romák között biztos menedékre lelnek. III. Károly 1723-ban hozott törvénye felszólította a földesurakat, hogy igyekezzenek letelepíteni a romákat, és ne hagyják, hogy botrányos életmódjuk a közbiztonságot veszélyeztesse. Ez az aggodalom nem volt teljesen alaptalan, hiszen egyrészt a helyi lakosságtól lényegesen eltért a nomadizáló romák életmódja (elhullott állatok fogyasztása, vándorlás), másrészt a közvélekedés szerint a többség tolvajlásból tartotta fenn magát. A földesurak emiatt többnyire csak a roma zenészeket kívántak birtokaikra költöztetni.

Mária Terézia kísérletei a romák letelepítésére

Mária Terézia 1758-ban újabb kísérletet tett a romák letelepítésére. Míg apja még attól az eszköztől sem riadt vissza, hogy kitoloncoltassa, illetve megbélyegezze a jogtalanul betelepülő romákat, addig a mélyen vallásos királynő más módszerhez folyamodott. Először is számba vette a magyarországi romákat, majd a Bánságban igyekezett őket letelepíteni (1761). Még a cigány név használatát is betiltotta, ehelyett az „újparaszt” vagy „újmagyar” elnevezést kívánta elterjeszteni, utalva arra, hogy a letelepített romákat paraszti életmódra és tevékenységre kívánta rábírni, az „újmagyar” név pedig azt jelezte, hogy a lakatlan területekre új magyar népesség költözött. Ezután az öltözködésüket is szabályozták – a környezetnek megfelelő viseletet kellett átvenniük, majd leromboltatták a gunyhóikat, az összeírást követően pedig úrbéri szolgáltatásra kívánták kötelezni őket. Minden eddigi intézkedést a törvényhatóságok voltak kötelesek végrehajtatni. 1767-ben a kezdeti sikertelenség miatt tovább pontosították az eddigi rendelkezéseket. „… mivel pedig ezen szabados és sem az isteni, sem az emberi tanítással át nem itatott népet ebben a romlott erkölcseiben és vastag tudatlanságában megtartani sem az Istennek tetszésére, sem az emberi társadalom javára nem válnék …”, ezért határozottabb eszközökhöz folyamodtak, közérdekű munkára kényszerítették a kóborló romákat. Ha pedig a roma gyerekek meztelenül járkáltak, akkor a szülőket is megbüntették – testi fenyítést alkalmaztak, még a gyermekeket is megvesszőzték.

1773-ban újabb rendelet született, ami újfent azt bizonyította, hogy a korábbiak nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A roma gyerekeket (2-4 éves kortól) elszakították szüleiktől és jobbágycsaládoknál helyezték el őket, akik ezért fizetséget kaptak. A jobbágyok feladata az volt, hogy munkavégzésre alkalmassá neveljék a gyermekeket. Mária Terézia terve teljes kudarcot vallott, hiszen a romák minden lehetséges módon igyekeztek kibújni ezen rendelkezés alól: elszöktek, az elvett gyermekeket igyekeztek visszaszerezni – mindez a helyi lakossággal való összeütközéshez vezetett. A romák körében újra megjelent az üldözöttség tudata, ami a középkor óta kezdett elfelejtődni. Ehhez járult még a királynő azon végzetesnek látszó rendelete, amivel a cigány nyelv használatát kívánta betiltani, mégpedig „ezen cigány népség emlékezetének eltörlése végett.” Ez a rendelet nagy mértékben járult hozzá a cigányok asszimilációjához, többségében ekkor veszítették el a magyarországi romák indiai eredetű nyelvüket. Idővel felmerült az megoldás is, hogy a romáknak tiltsák meg a lótartást, mert így le kell, hogy mondjanak a vándor életmódról. Csakhogy ló hiányában eredményesen mezőgazdasági tevékenységet sem folytathattak, így egy ördögi körbe keveredtek.

„1. A falusi bírák kötelesek megakadályozni, hogy a cigányok döghúst egyenek; aki ilyet tesz, azt meg kell büntetni, többek közt azzal is, hogy egy teljes hónapon keresztül kenyéren és vízen böjtöljön a börtönben.
2. A cigányok lovat nem tarthatnak, a náluk levőket el kell árverezni, s a lóért kapott összeg kétharmada illeti csak a tulajdonost,a többi a bejelentőé.
3. Mivel a cigányok muzsikálás és kovácsolás ürügyén szoktak kóborolni, ezért a jövendőben csak azok űzhetik e két mesterséget, akik rendelkeznek az ehhez való szerszámokkal, továbbá van a faluban házuk, és családjuk tagjai sem henyélnek.
4. A gyerekeket el kell venni a szüleiktől és ki kell adni a parasztokhoz, akik a vármegyétől napi napi három krajcárt kapnak egy-egy gyerekért, amíg azok nem képesek dolgozni.
5. A plébánosok kötelesek ingyen oktatni a cigányokat és gyerekeiket a vallásra, valamint a triviális iskolákban ugyancsak ingyen tanítani a gyerekeket, s a céhek is kötelesek felvenni őket.
6. Ezen nép emlékezetének a kiirtása végett ezentúl súlyos büntetés terhe alatt tilos a cigány nyelv használata: a cigányok beszéljék azt a nyelvet, amelyiket a környezetük beszéli.
7. A cigányokkal az urbáriumok szerint kell bánni (azaz jobbágyok, házas zsellérek vagy ház nélküli zsellérek lehetnek), s ennek megfelelően kötelesek adózni is a házipénztárba.” (Forrás)

Voltak helye jellegű megszorító rendelkezések is – 1769-ben például Békés megyében olyan rendelet látott napvilágot, amely megtiltotta, hogy a romák egymás mellé építsék házaikat, ezzel is az asszimilációt kívánták szorgalmazni. „Nem lopni és hazudni, varázsolni, cigánykodni, hanem igaz munkával élni … Utcában fel s alá járni, koldulni, lopni, részegeskedni, veszekedni, az utcákon kiabálni …gunyhót vagy földházat teljességgel csinálni ne engedtessék.” A várt eredmény azonban ezúttal is elmaradt, épp ellenkező hatást ért el a rendelet, mert sokan azok közül is megszöktek, akik már kezdtek áttérni a letelepedett életmódra.

A Habsburgok között azonban akadt olyan is, aki a romák nyelvével és kultúrájával szoros kapcsolatba került, és számos tekintetben támogatta is őket. József főherceg Alcsuton iskolát létesített roma gyermekek számára; az oláh (lovari) nyelvtan és szótár megírása is a nevéhez fűződik. Többek között ennek köszönhető, hogy a cigány nyelv teljesen mégsem veszett ki a köztudatból.

A XIX. században

A XIX. században többször is kísérletet tettek a romák számának megállapítására, ami életmódjukból fakadóan nem volt egyszerű feladat. Számukat az alábbi táblázat mutatja.

ÉvAdat
1850140
1857143
1893280
A roma népesség számának alakulása (ezer fő)

Az adatok tanúsága szerint négy évtized alatt a romák létszáma 100 százalékkal nőtt, miközben a magyarországi lakosság növekedésének üteme csak 30 %. Ennek a nagyarányú népességnövekedésnek az oka az, hogy Romániából nagy számban vándoroltak be romák a fejlődésnek indult dualista Magyarország területére. A romák a dualizmus időszakában többségében az "állandóan letelepedett" kategóriába tartoztak, mintegy 20 ezer fő volt "huzamosabban egy helyben tartózkodó" vagy "félvándor", és mindössze 9 ezer roma élte a "kóbor-cigányok" hagyományos életét.

Az ipari forradalomnak és a Horthy-korszak gazdasági átrendeződésének köszönhetően a romák többsége kénytelen volt feladni hagyományos foglalkozását, ami jelentősen kihatott a romák magyarországi helyzetére és megítélésére is.

Ajánlott irodalom

Roma portál

• "A cigányok történelme nem csak üldöztetések és áldozattá vált emberek története" Interjú Leo Lucassen holland társadalomtörténésszel

Kállai Ernő: A magyarországi cigányok története

Kik vagyunk, honnan jöttünk?

• Cigányok, honnét jöttek, merre tartanak?
Kozmosz könyvek, 1983

• Ács Zoltán: Nemzetiségek a történelmi Magyarországon
Kossuth K., 1986

• Sir Angus Fraser: A cigányok
Osiris K., Bp., 1996

• Etnikumok enciklopédiája
Kossuth K., 1993

• Magyarok a Kárpát-medencében
Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat, 1988

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek