Krisztus vagy Barabbás?
Farkas Judit
2007/12/06 18:08
5623 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
"Tedd félre a kis önműködő gépfegyvereket, kicsi fiam és a szürke hadi-autót és a katonákat és a negyvenkettes ágyút - vigyázz, ne akadj bele a drótakadályba, amivel telehálóztad a szobát, gyere ide, apuka mesélni szeretne." Mert az apuka, Karinthy Frigyes nagyon szeret mesélni...

Karinthy Frigyes portréja

"Írtam már valahol, hogy Karinthy talán az a magyar író, akire leginkább alkalmazható a «zseniális» jelző... A Nagy Enciklopédia szellemében, melyhez Karinthy minden tanulmánya csak egy-egy «címszó fogalommeghatározása» akar lenni […] Karinthy nem a határozatlan akarózás embere, hanem a határozott logikáé s nem is a Jövőben hisz, hanem az Igazságban, mely időtlen, […]” – Babits Mihály szavai ezek. Nagyon megtisztelő szavak, ahhoz képest, hogy Karinthy nevéhez a magyar köztudat a paródiát, a humort, a sziporkázó krokikat köti elsősorban. Babits megjegyzése alapján is látható: a leegyszerűsítés alapvetően igaztalan. Karinthy vékonyka kötetet kitevő versei a nyugatos élvonalba tartoznak, s bár irodalmi paródiáival szerzett hírnevet magának (Így írtok ti), a líra minden eszközét bírta ahhoz, hogy elmondja véleményét az őt körülvevő világról, a fájdalmakról, az örömekről, a gondolatok gazdag tárházát alkotva meg ezáltal. Ugyanígy igaz az, hogy a magyar olvasókban kialakult Karinthy-képet jelentősen árnyalják a Krisztus vagy Barabbás? címmel kiadott novellái.

A kötet alcíme utal arra, hogy a háború és béke témaköre fűzi egybe az írásokat. A választó viszonyra utaló kötőszó azonban nem valós választást takar, hiszen Karinthy számára a két út közül csak az egyik járható: a békéé.Karinthynak nincs egységes, kiforrott etikai rendszere, amelyet rá próbálna tukmálni a világra. Két probléma köti le tartósabban, két olyan probléma, amely az emberiség történetében öröktől fogva jelen van: a nők és a háború. A nők kérdésében Karinthy csüggedten pesszimista: a Capilláriában megírt nő rossz, hivalkodik, önző, a férfi pedig szerencsétlen féreg. A felismerés megtörtént, de voltaképp sehová sem vezet, hiszen ezek ellenére sem szakadhat el a nőtől a férfi. Karinthy életének is a nők jelentik az egyik legnagyobb próbatételét. Karinthy véleménye keserű, de erős csodálatot és irigységet is érez. "Szép nőnek születni - igen, ez lett volna egyetlen esélyem" - írja egy helyen. Huszárroham az I. világháborúban

Még a nőkérdésnél is határozottabb és véglegesebb az álláspontja a háború kérdésében. A háborút, a vérontást szinte fenntartás nélkül, teljes hittel ellenzi. A Krisztus vagy Barabás? című kötetében a béke könyörtelen harcosaként, – tudatosan képzavarral élve – „fegyverhordozójaként” jelenik meg, ő a fanatikus pacifista, aki fáradhatatlan abban, hogy feltárja a háború eszméjének beteg, ártó, istentelen és embertelen mivoltát.A Barabbás című – és így a kötet címéhez kapcsolódó – novella egy bibliai példázat formájában a tömeget mutatja be, melynek összetevő elemei, az emberek külön-külön okosak, jóságosak, együtt mégis ostobák, gonoszak és utálatosak, olyanok, mint a mai és mindenkori emberiség. Jézus a feltámadás után visszatér Jeruzsálembe és újra törvényt kér magára Pilátustól. De semmi sem változott: egyenként megint azt kiabálják: a názáretit mentse fel Pilátus, együtt mégis úgy hangzik: Barabbást. Pilátus zavarba jön, Jézus pedig csendesen beletörődik a megváltoztathatatlanba. Íme, az ember!

A kötetben központi szerepet kap az Akik Akimics című novella, amelynek témája konkrétan Oroszországhoz kapcsolódik, de a jelenség egyetemes érvényű. A címszereplő egy egyszerű ember, aki kételyek nélkül elfogadja annak a propagandának az igazát, amellyel a cári kormányzat megindokolja egyes lépéseit: az adott esetben az I. világháborúba való szükségszerű orosz belépést. „De hogy más országokat meg lehessen támadni, ahhoz el kellett hitetni Akim Akimiccsel, hogy azok az országok gonoszak és gyűlöletre méltók.” Vannak tehát olyan országok, amelyeknek vezetői ostobák és gonoszak és a propagandát folytató állam feladat az, hogy megmentse ezektől a bűnös és gonosz emberektől a világot. Ennek a lépésnek azonban komoly veszélyei is vannak: egyrészt ráébresztheti a sok millió Akim Akimicset, hogy más országok lakó számára az ő hazája a gonosz és kormánya az ostoba, s elgondolkodhat azon, vajon nincs-e ebbe az állításban részigazság. Másrészt viszont még jobban relativizálja az igazság fogalmát, a hazugságnak visszafordíthatatlanul fegyverévé teszi az erőszakot. Az erőszak pedig újabb erőszakot szül, nehéz megállítani ezt a mókuskereket. Karinthy Frigyes portréja

Az Eszmék alkonya c. írásban Karinthy egyértelművé teszi, hogy bár a kötet alcímében és a köztudatban a háború ellentéte a béke, szerinte a helyzet ennél bonyolultabb. Az író szerint van nagyobb bűn a háborúban elkövetett mészárlásnál, az intézményesített és gyakorlattá váló gyilkolásnál: ez pedig a szolgaság. Miért? Mert az élet mindenképp szűkös időtartamra szabott, véges. Ezért nem mindegy, hogy milyen tartalommal éljük le ezeket az évtizedeket, nem mindegy, hogy a háború szolgává, egy hamis eszme szolgájává tesz-e bennünket vagy sem. Az élet legnagyobb értéke Karinthy szerint tehát a szabadság, a s ez az, aminek megélésére a béke esélyt adhat, a háború viszont sosem.

Karinthy nem kíméli írótársait sem a Szellemi hadseregszállítók c. novellában. Szánalmasnak és nevetségesnek tartja azokat a kartársakat, akik azt hiszik, hogy ha „hívatlanul és kéretlenül ajánlották fel lelki cókmókjukat a hadseregnek”, akkor azzal szolgálatot tesznek a hazának. A háborús propaganda paródiájaként említ példáként olyan katonákat, akik „négy napig lelkesen és lángoló hazaszeretettel dideregtek a jeges esőben, egészen elszomorodtak, mikor negyednapra kisütött a nap, és ők már nem szenvedhettek tovább a hazáért”. Ami még elgondolkodtatóbb, hogy bár érezzük Karinthy szavaiból áradó túlzást, ám a 20. században meg hány olyan írás, plakát, beszéd el fog hangozni, amely valamely szélsőséges eszme mellett kiállóktól követel meg önkéntes vagy kényszerített módon hasonló vallomásokat! A háború emlékezete

A háború pusztítása elsősorban az emberéletekben mérhető, de az elhúzódó konfliktust kísérő jelenségek kikezdik az emberek erkölcsi tartását is. Ezt a témát dolgozza fel a Jelenések c. írás. A spekuláció a háború egyik legalattomosabb kísérőjelensége. A Jelenések megírásának apropóját egy újságcikk adta, amely arról szól, hogy igaz, krumplihiány van a nagyvárosokban, de ez nem azért keletkezett, mert kevés a termés, hanem azért, mert a gazdák többet kapnak a megrohadt krumpliért a szeszgyártól, mint az épért az állami vagy magán – de a rendeletek értelmében hatósági árszabással dolgozó – felvásárlóktól. „Nem egyszerű értékhullámzás, gazdasági epizód ez. Korszellem ez, ennek a gyalázatos századnak a lelke és vallása – ennek a századnak, melynél embertelenebb nem volt még soha, ennek a századnak, mely önmagában és másokban a föld piszkát és sarát többre becsülte, mint az embert […]” Írta ezt Karinthy az I. világháborút értékelve, s még mi minden következett ezután…A kötet egyik leghatásosabb írása a Mese hároméves kisfiúknak című. Karinthy saját gyermekének mesél egy olyan világról, amelyik az utópiák szintjén értékelhető csak, pedig olyan egyszerűen megvalósítható/megélhető volna…

A felütés önmagában alkalmas arra, hogy az olvasóban érzelmeket ébresszen, magunk előtt látjuk a kisfiút, aki játékfegyverekkel játssza azt, amit a valóság körülötte mutat. De az apai kérés egyértelmű.

„Tedd félre a kis önműködő gépfegyvereket, kicsi fiam és a szürke hadi-autót és a katonákat és a negyvenkettes ágyút – vigyázz, ne akadj bele a drótakadályba, amivel telehálóztad a szobát, gyere ide, apuka mesélni szeretne. […] Kérlek szépen, ez egy egészen különös világ. A hegyek, meg a völgyek, meg az erdők, meg egyebek, egészen olyanok, mint nálunk, – de az a furcsa, hogy sehol sem lehet észrevenni, hogy egy országnak vége van és kezdődik egy másik ország – nincsen az egyik pirosra festve, a másik meg zöldre, hanem a hegy, ami az egyik országban kezdődik, folytatódik a másik országban, úgy hogy át lehet menni, gyalog, egyikből a másikba és észre sem veszi az ember. Úgy-e, milyen furcsa, mintha azt mesélném, hogy a falon keresztül lehet menni. Továbbá ott a házakat alulról fölfelé építik és nem felülről lefelé rombolják le.”

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek