Kulturális utalások és a hiányérzet
2014/08/18 16:21
581 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A szerző mintha magától értetődőnek tartaná a dolgot, az olvasónak mégis homályos, miről lehet szó. Hiányérzet ez, amelyet a regényekben felbukkanó egyes kulturális utalások okoznak.

A lábjegyzetek, végjegyzetek sokat segíthetnek ugyan egy szöveg megértésében, ám sokan még sem szeretik őket, mert megakasztják az embert a folyamatos olvasásban. Némely regény olvasása során azonban kifejezetten igényelnénk, hogy itt-ott ellássák némi magyarázattal. Belebotlunk egy-egy személy, alkotás nevébe, különös kifejezésre, helymegjelölésre, hivatkozásra, amely fontos eseményt takar, és noha tudjuk, hogy ezek a kulturális utalások nemcsak a fikcióban, hanem azon kívül is léteznek, mégsem tudunk velük mit kezdeni – a szövegben ugyanis nem lelünk megfelelő magyarázatra. Persze az, hogy tudjuk-e mélyebben értelmezni az efféle utalásokat, nagyban függ attól, mennyit ismerünk világból. Lássunk most erre a jelenségre – a kulturális utalások okozta hiányérzetre – néhány példát két kultikus regényből!

Murakami Tokiója

Jártunk-e például Tokióban vagy Ószakában? Murakami Hakuri híres regénytrilógiájának, az 1Q84-nek (első kötet: 2009) számos helyszíne található ugyanis japán városokban. A következő mondatok egy fiatal rendőrnő szájából hangzanak el: „És ezeknek nemcsak Jamanasiban, de Tokió és Ószaka belvárosában is vannak ám a tulajdonukban telkek, épületek, ingatlanok. Méghozzá első osztályú helyeken. Sibuja, Minami Aojama, Sótó…” (Erdős György fordítása) Az említett városrészekről csupán annyit tudunk meg, hogy „első osztályúak”; hogy pontosan mitől ilyen értékesek, azt nyilván nem volt fontos részletezni, hiszen a cselekmény szempontjából irreleváns. Mégis kell legyen valami képünk ezekről a helyekről akkor is, ha ebben a regényben hallottunk rólunk először. Milyennek képzeljük egy ultramodern keleti főváros felkapott negyedét a nyolcvanas években…? Tudjuk, hogy csak jelentős sematizálással és sok alapvető hiányossággal tudjuk leképezni magunkban ezeket a helyeket – hacsak nem láttuk már őket ezelőtt, vagy nem olvastunk róluk korábban.

Murakami egyébként rengeteg kulturális utalással dolgozik, úgy azonban, hogy egy európai műveltségű, a japán kultúráról meglehetősen keveset tudó olvasó is kapcsolódni tudjon hozzájuk: Orwell, Csehov, Janaček, Dickens – ezekkel a nevekkel találkozhatunk legalább tanulmányaink során. De ismerősek lehetnek az olasz ételek, az ital- és divatmárkák is; ha pedig nem ismerjük őket, akkor is beépítjük őket a narratívába, csak esetleg más asszociációink támadnak róluk, mint azoknak, akik már találkoztak velük.

Kerouac hasonlata

Jack Kerouac híres beatregényében, az Útonban (az először 1957-ben megjelent regény legújabb magyar fordítása – Úton: az eredeti tekercs – magyarul megjelent 2011-ben) a főhős beutazza keresztül-kasul az Egyesült Államokat úgy, hogy közben mindent regisztrál, és vajmi keveset tervez el előre. Valahol New Orleansban azzal szórakozik a barátaival, hogy atlétikai gyakorlatokkal vágnak fel egymás előtt: „Majd versenyt futottunk az úton. Én 10.3-at tudok százon, de Neal úgy hagyott le, mint a szél. Miközben futottunk, az az őrül látomásom volt Nealről, hogy ugyanígy száguld át az egész életen… csontos arcát nekiszegezi, jár a karja, mint a dugattyú, verejték gyöngyözik a homlokán, lába pörög, mint Groucho Marxé…” (fordította: M. Nagy Miklós) Figyeljünk erre a névre, amelyik az idézet végén megjelenik; el tudjuk képzelni, hogy pörgött a lába Nealnek? Ehhez természetesen ismernünk kell Groucho Marx-ot, a legendás komédiást, aki a regény cselekményének jelenében – az ötvenes években – olyan realitás és hivatkozási pont volt, mint ma például Hugh Laurie (akit legtöbben Doctor House-ként ismernek). Ezen ismeret hiányában el kell képzelnünk Neal furcsa mozgása hasonlít egy másik, ismert ember jellegzetes mozgására.

ajanko

Hogyan értékeljük ezt a jelenséget? Nem vagyunk elég műveltek ezen utalások megértéséhez? Sokszor még akkor is találunk számunkra ismeretlen, ám a szerző megkonstruált közönsége számára talán evidens neveket, kifejezéseket, ha magyarul olvasunk olyan szerzőtől, aki vélhetően a mienkéhez hasonló kultúrkörből származik. Ezeknek az utalásoknak egy része talán fontos, és érdemes utánuk nézni; más részük azonban színesítheti ugyan olvasásélményünket, izgalmas asszociációkat indíthat bennünk, mégsem leszünk szegényebbek akkor, ha nem nézünk utánuk; legfeljebb kicsit másféle befogadás megy végbe részükről, mint amilyet ennek-annak az utalásnak a célközönsége részéről. Ám ez is az olvasás szépségei közé tartozik: hogy tudniillik ugyanazt a könyvet olvassuk, és mégis különbözőképpen csapódik le bennünk: különböző könyvként.

További érdekes ötletek:

  • Ugyan megakasztja az olvasást, ha közben jegyzetelnünk kell, mégis érdemes egyszer eljátszani azzal, hogy egy regényben, akármilyen szerző írta is akármilyen témában, hány olyan mozzanatra bukkanunk, amelyet szívünk szerint lábjegyzetelnénk. Írjuk ki ezeket a szavakat, kifejezéseket, és nézzünk utánuk! Talán egy kicsit formálódik ettől a regényről alkotott képünk.

Kerek Roland cikke

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek